a bears (the burden of office) már kétszeresen specifikus értelem. a teher-(viselés) az első származtatott jelentés (értelmezés), a hivatali (teher-viselés) meg a második.
-1560s, from Turkish vezir "counsellor," from Arabic wazir "viceroy," literally "one who bears (the burden of office)," literally "porter, carrier," from wazara "he carried."
-derived from the Arabic wazara ("to bear a burden"), from the Semitic root W-Z-R. The word is mentioned in the Quran, where Aaron is described as the wazir (helper) of Moses, as well as the word wizr (burden) which is also derived from the same root.
-The exact origins of the office of vizier are not entirely clear. Some historians have suggested that it should be traced to pre-Islamic practices in Sasanian Persia (see wuzurg framadar),
_________
az alapszó egyezik még:
a wazara carry : visz
az eredete a 800-as évekbe megy vissza, amikor török katonai vezetők voltak az abbaszid kalifátusban
led to a rivalry between the Turkish commanders and the civilian viziers over control of revenue.[2]
ez keveredik a szaszanida tisztséggel, tehát elkülönül, ill. keveredik a tisztségre jelölt szó
az értelemváltozás:
from wazara, to carry (a burden), take upon oneself, or from ʔāzara, to help (see ʔzr).
a visz fogalom és szóalak lesz >> vivő és a teher fogalom (wazara segít wizir teher)
VŐ, (ve-vő) fn. tt. vő-t, tb. ~k. Személyr. vőm. vőd, vője, v. vejem, vejed, veje stb. A szülék irányában vőnek mondják azon férfit aki leányukat feleségül vette. A vő irányában pedig az illető apa = ip v. após, az illető anya = napa v. anyós. „Vőm nem fiam, menyem nem leányom“. (Km.). Minthogy köz szójárás szerént a házasodó emberről azt szoktuk mondani, hogy feleséget vesz, vagyis N. N. nevű nőt veszi magának házastársul; továbbá, minthogy a fölserdült leányt eladó leánynak nevezik, és eladják, férjhez adják: innen okszerüleg állíthatni, hogy a vő nem egyéb, mint a visz igének részesülője vévő, honnan vőlegény = vevőlegény, valamint a mennyasszony = (férjhez) menőasszony. Egyébiránt hasonlók hozzá Budenz J. szerént a finn vävy, väy, észt väi, väu, lapp viva, viv, finnlapp vivva, vogul vuäps, mind am. vő.
visz – ‘hordoz, szállít ‹valahová›’; ‘vezet, kísér’:iskolába viszlek; ‘eltávolít’: vidd innen ezt a vackot; ‘magával visz, sodor’: viszi a víz a ladikot; ‘juttat’: túlzásba visz, diadalra visz; ‘vezet ‹valamire›’: nem visz ez jóra; ‘jut valamire, elér’: ez a gyerek még sokra viszi. Származékai: vitel, vitet, (ki)vitel, (ki)vitelez, (ki)vihetetlen. A ~ rövidebb vi- töve (pl. vi-het, vi-vő) ősi örökség a finnugor korból: vogulvij, osztják vejem (‘vesz’), votják vaj-, mordvin vije- (‘hoz’), észt viima (‘hoz’); a feltehető finnugor *víke alapforma talán rokonítható ilyen értelmű indoeurópai szavakkal: óind váhati (‘vezet, visz’), latin vehere (‘húz, visz’). A ~ből igen régen hasadt le és vált külön a vesz. Lásd még visel.
vő – ‘leányunk férje’. Ősi örökség az uráli korból: cseremisz vinge, mordvin ova, finn vävy, lapp vivv, szamojéd bí (‘vő, sógor’). A magyar vejem alak a fő, nő–fejem, nejem alakpárok analógiájára jött létre.
vezet – ‘előtte haladva irányít ‹személyt›’; ‘rajta vagy benne ülve irányít, kormányoz ‹járművet›’; ‘mozgalom, intézmény tevékenységét tiszténél fogva irányítja’; ‘‹anyag fizikai hatást› magán átenged’: a fém vezeti a hőt, az áramot; ‘folyamatos feljegyzésekből összeállít’: naplót vezet; ‘‹tárgyatlanul› verseny során éppen a legjobb az eredménye’: az első félidő végén még vezettünk. Származékai: vezető, vezetés, vezetőség, vezeték, vezetékes. A ~ vez- alapszava (lásd még vezér) ősi örökség a finnugor korból: cseremisz videm, mordvin vetamsz, észt vedamsz (‘vezet’). A finnugor *vete- alapforma szabályos származéka a vez-; a tőbeli t–z megfelelésre példa a ház, fazék, kéz, víz.
A magyar és a nyugati ótörök szókészlet kapcsolatairól
Honti, László (2017) A magyar és a nyugati ótörök szókészlet kapcsolatairól. Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához (196). Tinta Könyvkiadó, Budapest. ISBN 978-963-409-114-1
A korai Vajta, Vajda szavunk véghangzójától megfosztott töve azonos az alábbi szavak “vaj” tövével, ha a képzőiktől megfosztjukőket.
——-
“Kazinczy Ferencz s Kazinczy Gábor a következő szokatlan alakok kal is élnek: igyekszém Kaz: Műnk. 111:83, IX:71, igyékszék Kaz: Pyrk. 11, igyekszének Kaz: Reg. 72, igyekszö Kaz. Gáb. „Tudomány Tár“ 1841. VIII:303).* Igyekvőm, igyekvő CzF. mosakszik e h. mosakodik (Arad).
Ide tartozik, csakhogy más reflexiv képzéssel, vajúdik, melyet ma ezen tőből szabályosan végig ragozunk (v. ö. vajúdók Rév. 867. vajódó Kónyi: Ábel 76). De régente olyan volt a ragozása, mint a cselekedik igéé. V. ö.
vajuszik, vajutt, vaj-utság (mind MA.); vayonni NádC. 550, (az ErsC. megf. helyén wayodny); nem éle, hanem vajuvék Tel: Evang. 111:365 (idézi Rév. 868, 899).
Hasonló ige volt régente séríídik v. sérödik és sérszik, mely immár mind a két alakjában elavult s a sérül igével van helyet tesítve, de nyelvemlékeinkben gyakran előfordul. V. ö. nem séreznek (olv. séresznek) meg: non demolientur, BécsiC. 206, nem serzik meg: non otfendit MünchC. 193; meg nem seruec NagyszC. 220, megsérvék Bethl. Élet. 238, sérüvés Zvon: Post. 11:402 (másoknál sérvés, sérés) sérütt (igen gyakran) meg ne serwgyem ErsC. 5., meg ne sérüdgyék Pázrn: Kai. 483; — az inak meg sérod- nec Mel: Herb. 82; sériidhetetlen Pázni: Pr. 756 stb., meg-sérodés, Bátai: LelkiPrób. 64. — (A palóczok azt mondják: megsérül, Debr. megsértődik, megsértette magát, Arad vid. megsérzett a kezem. Aradon azt is mondják: sérvés a háta, megsérvesedik.) A régieknél még némely más -ód-ik, -od-ik végű refl. igék nek is volt sz-es mellékalakjuk”
SIMONYI ZSIGMOND. ELSŐ KÖTET
Tüzetes MAGYAR HANGTAN ÉS ALAKTAN.
Történeti alapon
1895
------
Adalékok:
A TESz szerint a vejsze „Ismeretlen eredetű. A rekesztő halászatnak vejszés formája ősi eredetű lehet, de általános elterjedtsége miatt a rokon népekével való egyezésnek, hasonlóságnak nincs bizonyító értéke. Feltehetően az eszközre utaló vejsze is régi eleme szókészletünknek. Bár az eredet tisztázatlansága az alakváltozatok egymáshoz való viszonyának felderítését nehezíti, valószínűnek látszik, hogy a szóvégi -e másodlagos toldalékelem… Finnugor egyeztetései hangtani nehézségek miatt nem fogadhatók el” (TESz 3: 1107ab ), de itt a TESz egyebek közt a RÉDEI 1967-re utal, amelyet – igaz, a TESz 3. kötetének megjelenése után – maga RÉDEI (1986b) is elvetett. UEW: RÉDEInek az imént említett cikke (RÉDEI 1986b) alapján a FU *waja- ’sinken, einsinken, untersinken’ alapnyelvi szóra visszavezethető szócsalád tagjaként értelmezi a magyar vejsze szót (UEW 1: 551). Az EWUng azonban – fenntartással ugyan – már lehetségesnek véli a szó finnugor eredetét, a törökségi magyarázatot viszont valószínűtlennek minősíti: „Wahrsch Erbw aus der fgr Z, mit Bildung im Ung… Die Erklärung hat phon Schwierigkeiten… Deutung, daß ausl e ein PossSf Sg/3 sei, ist morph nicht begründet… Herleitung aus dem Atürk ist kaum wahrsch” (EWUng 2: 1616a).
RÓNA-TAS szerint a vejsze „Of debated origin” (RTA 2011b: 994).
Megjegyzések
RÉDEI a PAASONENtől származó magyarázat helyett később ezt ajánlotta: ma. vejsze, dial. vejsz, véjész, vesz, vész, vésze ~ vog. N uj- ’süllyed; sinken’, ujt- ’lesüllyeszt; versenken’, zürj. S P v2j- ’sinken, versinken’, votj. S vÀj- ’untersinken’, mord. E M vaja- ’sinken’, finn vajo- ’id.’, észt vaju- ’id.’, lapp N vuoggjo- -j- ’sink’ (RÉDEI 1986b: 210–211); a vogul szó átkerült az osztjákba (l. DEWOS 24 is). Ezt a szócsaládot az UEW (1: 551) már RÉDEI ezen nézetének megfelelően ismerteti.
RÉDEI ekképpen indokolta nézetét: „A szó alaktani elemzése a nyelvtörténeti adatok segítségével nem ütközik nehézségekbe. A vejsze stb. a legrégibb nyelvtörténeti adatok tanúsága szerint először birtokos jelzős szerkezetekben fordult elő: putu ueieze, ˝eku ueieze (TA). Az utótag valószínű olvasata: *wejëszé. Az alább következő etimológia alapján az esz > ész deverbális névszóképző, a végső é pedig egysz. 3. sz. birtokos személyjel. A mai vejsze alak úgy keletkezett, hogy a kétnyíltszótagos tenden- 38 LAKÓ nyilván már a szótár szerkesztésekor tévesnek ítélhette, lévén a cseremisz szó csuvas jövevény, végül is ezért nem vehette be az MSzFE anyagába. –––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––– A magyar és a nyugati ótörök szókészleti kapcsolatairól –––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––– 74 cia értelmében a második szótagbeli e kiesett, a birtokos személyjelben pedig é > ë > e rövidülés következett be. A mai vejsz, vész, vésze alakok a korábbi *vejësz(é) > *vejész(é) formáiul jól megérthetőek. D. BARTHA (Szóképz. 75)39 szerint az -asz/-esz képző eszközneveket is képez” (RÉDEI 1986b: 210).
Úgy tűnik, RÓNA-TAS mégis inkább szavunk törökségi eredetét tekinti hihetőbbnek: „Of debated T origin” (RTA 2011b: 994). „I do not know the starting point for the word, but the fact remains that it is present in Chuv, Bashk and SibTat, Kklp and Cher, and hierto not documented in Tat. It has to be an old fishing net, known around the Volga River. H copied the word somewhere in that region” (RTA 2011b: 996). Én kifogástalannak látom RÉDEI egyeztetését, a magyar szó szóvégi -e elemére adott magyarázata elfogadható.
MSzFE: esik, N es ’Regen’, vog. KU ǝs-, KO ßs-, P So is- ’sich niederlassen (vom Vogel)’, osztj. V Vj ǝsǝltä ’lassen, loslassen’, DN estǝD™ ’lassen, hineinlassen’, Kaz gsΣ°tĭ ’(hinaus-, herein-, weg- usw.) lassen’, zürj. V S uśn5 ’fallen’, votj. S uś- ’esni, elesni’, szelk. N äs-ta-u ’umwerfen’, kam. ãzãľεm ’fallen, stürzen, umfallen’ < U *eć‹- (MSzFE 1: 162–163).
MSzFE: esküszik. „Vitatott eredetű. [Bekezdés] 1. Talán egyeztethető a következő szókkal:” TJ εšk-, KU èšγ-, P ∞èšš-, So gšγ- ’preisen’, Kaz ĭΠǝkt ™, O īzǝkt™ ’rühmen, loben’, zürj. V S oškflnfl ’loben, rühmen, preisen’, –––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––– A magyar és a nyugati ótörök szókészleti kapcsolatairól –––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––– 32 votj. ušjal- ’dicsér, magasztal; loben, rühmen, preisen’. „A feltehető *-*khangkapcsolatnak a R. es ’Schwur, Eidschwur’ – eredetileg nyilván nomenverbum – alapszó s hangja megfelelhet… [Bekezdés] A m. ’schwören’ ~ vog., osztj., zürj., votj. ’preisen, loben, rühmen’ jelentésviszonyához vö. votj. (MUNK.)17 Inmarez bure vajnfl ’Gottes Namen erwähnen, Gott loben, beten’ ~ ’schwören, Eid leisten’.” „Lehetséges, hogy esküszik szavunk az es(ik) ’fallen’ ige származéka, ugyanúgy, mint az esd, esdekel, eseng szók is” (MSzFE 1: 163–164).
TESz: esik, R es ’pluuia’: a felsorolt rokon nyelvi megfelelők lényegében azonosak az MSzFE-beliekkel. Uráli kori szó, „török származtatása téves” (TESz 1: 795ab).
TESz: esküszik, R es ’eskü; Eid, Schwur’. „A szócsalád alapja, a R. es ’eskü’ főnév valószínűleg az esik ige névszói párja, s így voltaképpen azonos a R., N. es, és ’eső’ főnévvel. A jelentésfejlődés menete a következő lehetett: ’esés’ → ’térdre esés, leborulás’ → ’a felsőbb hatalmaknak leborulással való kérése, rájuk hivatkozás’ → ’eskü’. Ezt a magyarázatot támogatja az esik családjába tartozó esd, esdekel, eseng, esenkedik igék jelentésfejlődése is. A valószínűleg ősi igenévszói es-ből -k- mozzanatos képzővel vagy esetleg -k névszóképzővel alakult a szócsalád igei tagjának esk- töve” (TESz 1: 796ab). A felsorolt rokon nyelvi megfelelők lényegében azonosak az MSzFE-beliekkel. „A szócsalád alapjának az esik igétől független finnugor egyeztetése jelentéstani és hangtani okok miatt jóval kevésbé valószínű” (TESz 1: 796b)
A magyar és a nyugati ótörök szókészlet kapcsolatairól
Honti, László (2017) A magyar és a nyugati ótörök szókészlet kapcsolatairól. Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához (196). Tinta Könyvkiadó, Budapest. ISBN 978-963-409-114-1
300 évről beszélnek? az 3 emberöltő valójában. azaz 100 év. 700-kb.850. Álmosnak apjára emlékeznek, mivel Álmos volt az első.
Azparrug és a volgárok távozása után 700-tól az onogur törzsek fejedelem nélkül maradtak. Levedi az egyik volt közülük (előd/érd,nyék?) a többi a keszi kéri ...
megyer valószinűleg az egykori káni székhely környékén kellett hogy légynk, igy kerülhettek kapcsolatba a kunavar kabar törzzsel.
tarján és jenő esetében én shan-i, onoguz üzbég törzsre tippelnék, hiszen a térbeli elhelyezkedésüket az új hazában is megtartották minden meggondolás szerint
550-ben amikor az avarokat megértették a bizánci hun tolmácsok, akkor még értették a vezér szavat. később az araboknál is hallhatták.
de az s lehet, h a foglyok elmondásából értesültek a magyar törzsszövetség dolgairól, igy ha azok szlávok voltak azok egyérteműen a saját nyelvükön mondták. vagy összekeveredett a lejegyző hallomásában a fej-dlm és vojvodnak röviditette.
de inkább az a valószinű h ezek a 800-as években készült iratokból dolgoztak, és akkor a keresztény térités keretében lettek feljegyzések, a szlávok pedig alig pár évtizede kaptak bizáncban is ismert irást a kezükbe. igy csakis szláv vezérre tudott assziciálni (akik ugye már 6.században is katonai akciókat végeztek bizánc területén), hiszen az önálló urak onoguroknak nem volt fejedelmük, a kuturi és uti törzsek egymás ellen fordulása után)
ún. nyugati türknek mondott (hun utód) nyelvek különböző magyar-előd nyelvjárásokat takarnak csupán, minden érthető. Az is, hogy mi az oka a rengeteg közös eredetű szavainknak a szlávokkal.
egy dolog a kérdés, a mérték. az határozza meg a melyik nyelvjárás, meg a nyelvjárások időben is átfedőben vannak. a nyugati türk egyébként egész részben nem csupán magyar nyelvjárása, de akkora már inkább nagyobbrészt keleti-türk. (nem értenék meg egymást 6-700-ban olyan szinten, a szókincs miatt is és a türkben akkora már lezajlott vagy 3 hangváltás és legalább 1 (-2) jelentésváltás, a ló fehér fű zöld az már egész máshogy hangzik, csak az ég kék ami kök)
szkitamagyar : nyugati hun testvérnyelv. a keleti hunnal is van átfedés, de az nagyja részben a nyugati hunban is megvan. az alma a kigyo gyik el nem tudom képzelni, h nincs meg mindkettőben. a med a ved a véd meg az óv, a vét meg vet és a tév. a jog a szabály a töre. az örök meg a würük. a lép a jár a mér. az a mi. tud ki tud, ért ki ért. a vág a ken a tesz és a tű. a vesz a visz és a nyü. a gyi a tyű.
valószinűleg fel kell állitan egy ogur-magyar nyelvjárást, amelyik jelentősen kaukázusi és urali nyelvekkel rokon.
az ó-magyar a szkitamagyar és az ogur-magyar utódja.
Ha Kánnai Zoltán elmélete helyes és az eddig ún. nyugati türknek mondott (hun utód) nyelvek különböző magyar-előd nyelvjárásokat takarnak csupán, minden érthető. Az is, hogy mi az oka a rengeteg közös eredetű szavainknak a szlávokkal. Ez estben az őstörténetünket többféle régészeti kultúrában és többféle egykori birodalmak származéknépeiben kell keresnünk, régi/új őstörténeti és nyelvi modellekkel.
Ez alapvetően nem drukkolás, hanem egy hozzáállás: ragaszkodjunk a tényekhez.
"...segédnépként alkalmazták őket... beszivárogtak a Balkánra..."
Mint tudjuk, a szlávok (szklavenoi stb.) már 532-től -- önállóan -- folytattak komoly hadjáratokat a Balkánon.
És már az 550-es évektől kezdve lehet számolni a betelepedésükkel. (Pl. 550-ben a hadjáratuk során átteleltek a birodalom területén, ennyire bíztak az erejükben.)
A korabeli tolmács vagy fordító nem tudott mit kezdeni pl. a vezér (kende, gyula stb.) korabeli magyar címmel és gyorsan vojevodasznak fordította, mert emlékezett, hogy a szláv barbároknál már hallotta a kifejezést.
Ezért van igaza Bilfer-nek: a vajda a X. sz. egyértelműen anakronizmus.
Nem akarom elrontani a nyelvi játékot a vajda szó kazár vagy magyar eredetével de a magyaroknak nem voltak vajdáik hanem valamiféle vajdáik voltak , vagyis olyasvalamijük volt mint a vajda a vajda a szláv közöségek katonai vezetője volt ilyen katonai vezetői volt a magyarolnak is.
A daiban benne van hogy se idegen sem saját fejedelem nem uralkodott felettük hanem valamiféle vajdák amik között első volt Levédi és hogy ezek a magyarok csak háború esetén engedelmeskednek az ő vezeteőiknek.A daiban valamiféle vajdák, anonymusznál hét fejedelmi személy , Kézainál kapitányok vannak ahol első kapitány volt Árpád.Ha magyarul irom le akkor volt 7 vezér meg egy darab fővezér hamár háborúról van szó és magyarokról , ha idegen nyelven és nem, magyrul fogalmazzuk meg , akkor valmiféle vajdák , fejedelmi személyek , meg kapitányok lesznek a hét vezérből meg a fővezérből .
Szóval volt hét vezér vagy7 vajda 7 kapitány, 7fejedelmi személy.
A vajda szó etimólógijának kutatásához , további sok sikert kivánok, és a szkita és hun nyelveket is ajánlom fantáziátok figyelmébe.
