Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Érdemes volt megnéznem a Tanítónőt, mert sikerült rendezést és előadást láttam. Tóth Flóra alakítója tetszett, de ifj. Nagy Istvánt valahogy nem ilyennek képzeltem, az idősebbet viszont igen! Még a nagyasszonyt is. A parasztnábob ábrázolása mintha Jókait idézné, pl. Tóth Máté uramat az És mégis mozog a föld-ből. Meg is állapítottam, hogy ha egy kicsit ügyesebbek és diplomatikusabbak, többet érnek el. Teszem azt, a kapcsolataik révén szereznek Flórának egy kitünő állást a fővárosban, és ezt nem ők kínálják fel, hanem hivatalos helyről értesítik a tanítónőt, hogy új állása van, amit két héten belül el kell foglalnia.
Ifjabb Nagy István is a "megveszem kilóra" elmélet híve. Arra gondolok, hogy a vetélytársának felkínálja a könyvtárosi állást.
Nem állítom, hogy minden férfi szereplő undok, mert a tanító és az idős pap nagyon rendes, tisztességes ember, ők az üdítő kivételek.
Viszont nagyon megértem Flórát, hogy - miután tíz percet beszélt az esetleges anyósával - azonnal menekült. Azt a nőszemélyt nem lehet kibírni, ő az igazi ellenfél, nem is a férfiak.
Néhány hónapja mintha adták volna a Tanítónőt, de azt hiszem, én is belenézek. A hősnő bátor és önérzetes, de a korabeli viszonyok között mindez nem előnyös tulajdonság. Az is lehet, hogy ez sosem volt az.
Csukásnak én is nagyon örülök ! Szeretem a teremtett figuráit,szeretem a felnőtteknek szóló verseit, nagyanyám halálakor az Istenke,vedd térdedre édesanyámat! ( http://idezet.mindenkilapja.hu/html/17734880/render/halalrol-idezetek ) "talált meg", és egyébként is szeretem,ahogy a gyerekekről,az olvasásról gondolkodik:) És nem utolsósorban szegről-végről földink, olyan értelemben,hogy ő kisújszállási,édesapám megy túrkevei, a két város távolsága nincs 20 km. :)
Öregség.... Szeretem azt hinni,hogy én másként tekintek az öregekre,mint a mai fiatalok (bár mondjuk nem vagyok mai fiatal), mindenesetre másképpen,mint ahogy általában szoktak.Mégpedig azért, mert többgenerációs családban éltem gyerekkoromban, volt nagyszülő-dédszülő, velük nőhettem fel,és ezt életem nagy szerencséjének tartom.
Színházról szólva, ma az M1-en Szolnokról lesz Bródy Sándor:A tanítónő c. műve, lehet, belenézek.
Lenni vagy nem lenni - én is láttam valamikor az ókorban a filmet,még olyan emlékem is volt,hogy Mel Brooks szerepel benne, és hogy jó történet, ezért is mentem el a színházba.
Vannak olyan költők,akik valahogy kimaradnak a "műveltségemből" és ilyen Pilinszky is, miközben már gondoltam rá,hogy meg kellene ismerni.Ugyanígy Weörest is pl., akinek leginkább az ún. gyermekverseit ismerem. Költőknél maradva - Adyt hiába ismertették meg velem általánosban és középiskolában is, nem tudott közelférkőzni hozzám,pedig látom-érzem,hogy nagy költő, hogy mások nagyon szeretik. (Illetve A grófi szérűn c. verse szokott a fejemben járni, és még Az Úr érkezésének kezdő sorai is,de azt hiszem ennél jobban kellene ismerni....)
Örülök, hogy Csukás István nyerte a Prima Primissima díjat! Felsorolták a többi nyertest is, nagyon figyelemre méltó lista.
Véletlenül láttam meg a Duna televízióban Polcz Alaine: Ideje az öregségnek című könyvének színpadi átdolgozását. Dacára annak, hogy Töröcsik Mari játszotta, akit nem túlzottan kedvelek, hosszú ideig néztem-hallgattam. A könyvet nemrég hoztam ki a könyvtárból, nagyon jónak találom. Azt hiszem, tökéletesen összefoglalja a helyzetet Miss Marple egyik kifejezése: Nem az öregség fáj, hanem az apró méltánytalanságok.
A Lenni vagy nem lenni című színművet filmen láttam, azon egész jól szórakoztam, de ez sem mostanában volt.
Kedden az olvasókörön Pilinszky Jánosról emlékeztünk meg, érdekes módon az 1969-es publicisztikájáról. Két nagyon jó előadót kaptunk, a végén már kötetlen beszélgetés folyt. Általában kb. 10 ember szokott résztvenni a rendezvényen, most viszont legalább 25-en voltunk. A könyvtárosnő azt mondta, hogy benevezett egy-két-három pályázatra, de eddig nem sikerült nyernie. Mindig azt kapta vissza, hogy nagyon örülnek a tervnek, de pénzük, az nincs rá. Hát igen, életünket és vérünket, de zabot, azt nem!
Vasárnap színházban voltam, a Vígben a Lenni vagy nem lenni c. előadást néztem meg és tetszett. (Azt viszont melegen ajánlom, hogy a karzatra senki ne vegyen jegyet,mert tényleg olcsó - enyém 900 ft volt - de látni csak úgy lehet,hogy folyamatosan nyújtogatja az ember a nyakát és hol erre,hol arra dől.) Vígjáték,ami a II.világháború előestéjén játszódik Varsóban egy színházban,a német megszállás előtt-közben, szerepcserék, színház a színházban-megoldások, és az író hazánkfia,Lengyel Menyhért. A szereplőgárda jó (Vallai Péter,Fesztbaum Béla,Hegyi Barbara, Hullan Zsuzsa,Lukács Sándor,Dengyel Iván,Gyuriska János stb.), az külön tetszik,hogy mivel Lukács Sándor már kinőtt a szépfiú-szerepkörből, színészi kelléktárának más oldalát is megmutatja, egy önimádó öregedő vezető színészt alakít, aki még mindig Hamletet játszik.
Filmélményem is van vasárnapról, a viasaton ment a Dorian Gray arcképe c. egészen újnak mondható film, talán 1-2 éve forgathatták. A címszereplő fiatal színész nevét nem jegyeztem meg,pedig jól játszott, rajta kívül Colin Firth alakítása ragadott meg az élvhajhász romlott arisztokrata szerepében,aki rossz utakra viszi Doriant. Az irodalmi alapanyagot,Oscar Wilde művét nem olvastam, de mivel a film tetszett, érdekesen mutatta be a XIX.századvégi londoni életet a főúri szalonoktól a lebujokig, tervbe veszem. Oscar Wilde-tól egyébként is csak egy meséket tartalmazó kötetem van,benne A boldog herceg - mesével.
Nekem is eszembe jutott ez a verssor,míg az orgonáról szóló soraidat olvastam:) Egyébként is kedvelem Áprilyt, kedvenc versem ez tőle : http://mkdsz.hu/content/view/7761/44/
Gobbis szoborról nekem van olyan képem,hogy mellette ülök:) Nem bírtam ki,hogy ne legyek lefényképezve úgy, biztos mindenki ezt teszi:) Én könnyen megtehettem, mert egy koraőszi meleg napsütéses időszakban voltam megnézni, nem ilyen ronda szürke novemberben...
Igen, az orgonaműsor még így is nagyon szép volt, tetszett is mindenkinek,
Botfül ide vagy oda, az Air-t én is szeretem, meg az Adagiot is, meg a Magyar rapszódiát is, meg a Valkürök lovaglását is, és még sorolhatnám, de már nem hosszan.
A Gobbi Hilda szobor nekem is nagyon tetszett, szinte kedvet kaptam rá, hogy melléüljek (volt még két üres szék) és egy kicsit eldiskuráljunk erről-arról.
Nekem is tetszik a Nemzeti Színház előtti szoborpark, legjobban Gobbi Hilda szobra,őt mint színészt is szeretem. Művészetek Palotájában még nem voltam, lehet,hogy el kellene látogatni,biztos találnék valami nekem tetsző műsort. Az a Liszt-kép nekem is tetszik és valahogy nem is tűnik szentségtörésnek, hiszen Liszt kora szupersztárja volt:)
Orgonáról szólva : egyik legszebb élményem néhány évvel ezelőtt a szegedi zsinagógában tett látogatáson az volt,amikor a turistacsoport kedvéért (akikhez hozzácsapódtam:) valaki megszólaltatta az orgonát és Bach Air-jét játszotta...felséges volt.... ilyenkor úgy érzi magát az ember,hogy valamilyen kicsiny pont a világmindenségben és mindent betölt a zene. Nem vagyok komolyzeneértő ember,de néhány mű van,ami "bejön", ezek egyike az említett Bach-mű. /Nekem nincs botfülem,viszont a kottaolvasást, mint amolyan úri huncutságot,sajnos nem tudtam elsajátítani,így csak hallás után tudok megtanulni bármilyen dallamot... ez van/
Szerdán egy kirándulócsoport keretében meglátogattam a Művészetek palotáját. Miután félórát várnunk kellett, előtte megnéztük a Nemzeti Múzeum előtti szoborparkot. Meglepetésemre egész jó és stílszerű szobrokat láthattam. Persze hogy színészekről készültek, egy-egy szerepükben ábrázolva őket. Sinkovits Imrét pl. a Mózesben, Soós Imrét pedig a Körhintában.
Miután elég hűvös volt kint, a Dunaparton, örültünk, hogy házon belül jól befűtöttek. Kaptunk egy kedves és szakértő vezetőt. Be kell vallanom, az épület kívülről egyáltalán nem tetszik, egy doboz, és kész. Belülről viszont csodás! Márvány, dióburkolat, elegáns, de nem nagyzoló belső tér. A vezetőnk csak úgy dobálódzott a tonnákkal, amit beleépítettek, de ezt jó ízléssel tették. Az ún. zászlóterem arról kapta a nevét, hogy a műsort ismertető plakátok lógtak a falairól. Nagyon tetszett a Liszt Ferenc rendezvényekre invitáló kép, ezen a művészt fiatal és jóképű korában ábrázolták, brokátmellényben, és stílszerűen zongorabillentyű mintás nyakkendőben. Nem hinném ugyan, hogy valaha is hordott ilyet, de szellemes. ötlet. Az egyik teremben éppen díszleteztek a táncszínházi fellépés előtt, itt is nagy a tér, ötletes, jól berendezhető maga a színpad. Éppen a díszleteket vitték be, abból ítélve, amit az ábrázolt, a Dózsa táncjátékra készültek.
A másik teremben megszemlélhettük fő kincsüket és büszkeségüket (nem ők mondták, én mondom) a hangversenyorgonát. Tényleg csodálatos látvány. Szerencsénk volt, éppen egy orgonaművész próbált. Megnéztem a manuált. és arra a tiszteletlen meggyőződésre jutottam, hogy mennyivel jobban járna az orgonista, ha négy keze lenne. Viszont a művész kettővel is kiválóan boldogult. Sajna, botfülem van, ezért nem tudtam rájönni, mit is gyakorol, de az volt az érzésem, hogy inkább csak próbálgatja a lehetőségeket. Még így is nagyon szép volt, botfül ide vagy oda: nekem is tetszett.
Valóban szinte semmi kis hangja van, de én is nagyon szeretem ha énekel. És úgy nagy általánosságban nagyon szeretem ha színészek, ha jó színészek énekelnek.
Pont tegnap láttam valamelyik tévéadón Törőcsiket énekelni Bodrogival (Orchideák), és megállapítottam, hogy nincs igazán jó hangja, mégis-mégis oda kell rá figyelni,mert kisugárzása,egyénisége, bája van.....
Szeretnélek megkérni Titeket, hogy töltsétek ki a szakdolgozatom kérdőívét, nagyon sokat segítenétek vele. Már csak 2 db kellene. Nem hosszú, pár perc alatt ki lehet tölteni.
Húúú én akármelyiket szívesen megnéztem volna...Mindhárom színészt imádom.
Nemrég azért nekem is volt egy tévés élményem. Az anyumnál megnéztük a Szegény Dzsoni és Árnikát. A gyerekeim pedig most szombaton kihozták a hangtárból a rádiójáték feldolgozást. Abban a Dorottya az Árnika. És a nagyfiam nagy bosszúságára mindkettőben a Türöcsik Mari a Százarcú boszorkány. Nekem Ő a legnagyobb kedvencem, a nagyfiam pedig azóta utálja mitóta ő volt a Ludas Matyiban a Matyi anyja:-)) Szerintem pedig még abban is zseniális volt!!
Elismerem, bosszantó az ilyesmi, de nekem jó hír, mert mással voltam elfoglalva, kilenc óra lett, mire hazajutottam. Most legalább reménykedhetek, hogy legközelebb nem késem le. Előbb-utóbb csak sorrakerül.
Ja, és ajánlani is szeretnék egy színházi közvetítést: Nov.12. szombat 19.00 Duna tévé, Miért nem marad reggelire? (Közvetítés a Madách Kamarából felvételről) Szereplők:Benedek Miklós,Für Anikó. A szolid köztisztviselő lakásába betéved a szomszédból a kilencedik hónapban lévő hippilány. Én láttam annak idején a színházban,nem emlékszem túlzottan a részletekre,csak arra,hogy nagyon jól szórakoztam.
Bosszúság, természetesen nem ez volt tegnap,hanem a már egyszer látott Janika (Udvaros Dorottyával), erre egyáltalán nem voltam ráhangolva és persze mindenkinek elhintettem előzőleg a környezetemben,hogy nézze a Benedek-Für-féle színielőadást.... Úgy bosszant ez ilyenkor.....
Ez a legújabb, 2011-es feldolgozás. Úgy látszik, ezt a csontot éppúgy nem lehet lerágni, mint pl. Pompei utolsó napjait. Ennek a filmnek Cary Fukunaga a rendezője, Mia Wasikowska és Michael Fassbender a főszereplői. Lehet, hogy érdemes lesz megnézni.
Nagyon szívesen megnézném a sorozatot, csak adják már valahol. Ha máshol nem, hát DVD-n.
Igen, erre a filmre gondoltam, nagyon illúzióromboló volt William Hurt mint Rochester. Szerintem az általam felsorolt hibák mellé még maszív alkoholistának is látszott. Sajna, a tévésorozatot nem láttam, de a BBC remek filmeket szokott készíteni a könyvekből.
Én azt a Jane Eyre-filmet nem szeretem, amiben William Hurt játssza Rochestert, mert ő tényleg egyáltalán nem felel meg külsőleg a könyvbeli leírásnak,hiszen szőke. A színészt magát kedvelem,csak ebben a szerepben nem tud illuziót keltően játszani - véleményem szerint.
Melyik Jane Eyre-re gondolsz,amiben nem tetszik Rochester alakítója, a 2006-os BBC 4 részes sorozatra ? Az pedig nekem nagyon tetszik. Abban Toby Stephens Mr.Rochester és mondhatni majdhogynem "összvilági" megegyezés alakult ki, hogy tökéletes választás volt a szerepre.
Jól tetted, így bármikor elővehető. Most fedeztem fel, hogy újra filmre vitték a Jane Eyre-t. Azt hiszem, meg fogom nézni. Az előző változatát láttam, és sehogy sem voltam kibékülve Mr. Rochester alakítójával. Azt mondtam, ez nem egy angol gentleman, hanem egy brit lókupec. Sehogy sem tudtam elképzelni kristálypohárral a kezében, portói bort iszogatva, bridzsezés közben. Annál inkább egy füstös kocsmában, nagy korsó sörrel, és valami, akkoriban dívatos szerencsejátékot játszva. Persze, nagyon is lehet, hogy ez csak az én, némileg túlzó véleményem.
Én még kőkorszaki módon felvettem videóra a filmet és valamikor megnézem majd.
Most Zorán-napokat tartok,megvettem az új CD-t, nagyon klassz és tegnap a jutubon egy csomó számát meghallgattam, hát... fantasztikusak, igazak...költőiek, szépek....
Reinkarnáció témakörhöz egy komolytalan mondás,amit nagyon régen valamelyik Kepes-műsorban hallottam: Nem hiszek a reinkarnációban,már az előző életemben sem hittem:)
Ja és megvettem Kepes Tövispuszta c. regényét is,még nem kezdtem bele, tartogatom. (Egyáltalán nagyon kedvelem Kepest, a műsorait, amig voltak,a személyiségét, mindent.)
Tegnap nagy érdeklődéssel néztem a Duna tévén a miss Austen sajnálja című filmet. Ezt az írónőt nagyon szeretem, minden könyvét elolvastam, többször is. Azt hiszem, ma megint előveszem az egyiket. Nagyon örültem, hogy legtöbb esetben ráismertem az idézetek forrására. Most megint divatosak a XIX. század angol írónői, de én már kb. 40 éve felfedeztem őket, és meg is vettem a könyveiket. Mi több, rendszeresen újraolvasom a regényeiket.
Ami a katyvaszt illeti, a legtöbb ember így van ezzel. Egy Buddhától származó példabeszéd jut eszembe: Az igazság olyan, mint egy magas hegy tetején álló vár, nagyon sok út vezet fel, és mindegyik helyes lehet. No igen, de mi van, ha megállok félúton, és azt mondom, ez nekem túl meredek? Bízzak baan, hogy a következő életemben jobban sikerül? Ami a reinkarnációt illeti, szeretnék hinni benne, csak valahogy méltánytalannak tartom, hogy nem mondják meg, miért kaptam 60-80 évi javítóintézetet.
Ráadásul állítólag magunk választjuk ki az új életformánkat. Nos, ha én úszom egy mennybéli tóban, és jól elvagyok, eszembe se jut emberi alakban, vagy bámilyen alakban újjászületni. Vagy melegem van, vagy fézok, fáj a fogam, feltöri a lábamat a cipő, egyszóval, mindenféle bajom van, és még csak a lényegtelenekről beszéltem. Szóval - nálam is nagy az összevisszaság.
Mostanában egy kicsit az agykontrollal kacérkodom, de azt hiszem, nem lesz tartós kapcsolat belőle...
