Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Amikor ott jártunk, éppen két nagy csoport iskolásgyerek is arra járt. Jó humorú tanárnőjük előretessékelte a nyugdjascsoportot, mondván, hogy a gyerekek nem veszik rossznéven, ha nem érnek vissza az utolsó órára. Egyébként a látogatók két korcsoportból kerültek ki: vagy gyerek, vagy nyugdíjasok. Az átmenetet csak a tanárnők képviselték.
Talán mellékes, de a büfében szép nagy, és igen finom töpörtyűs pogácsát árultal, rögtön vettem is egyet.
Annak idején nekünk is volt cserépkályhánk, de a hetvenes évek elején a tanács az egész házban gázfűtést vezetett be. El kell ismerni, nem olyan hangulatos, de nagyon praktikus.
Mindig gondolkozom,hogy el kellene menni a nagytétényi kastélymúzeumba,főleg így karácsonytájt,de eddig még nem került rá sor. Egyszer ugyan voltam,de nem karácsonykor, hanem vagy 30 évvel ezelőtt általános iskolásként. Ideje lenne felfrissíteni, illetve nincs is mit felfrissíteni,mert nem nagyon emlékszem semmire. (Azt tudom pl.,hogy a Bob herceg c. filmet részben ott forgatták.) Ja és Nagytétény nekem a világ végén van,Budapest ellentétes végén lakom:)
Karácsonnyal kapcsolatban olvastam valahol,hogy Szentendrén a belvárosban van egy egész évben nyitva tartó bolt, ahol karácsonyi díszeket, ilyesmiket gyűjtenek, árulnak és a tulajdonos szerint mindig van elég látogató,sőt nyáron még sorállás is volt :)
A bejegyzésed utolsó bekezdése, a cserépkályha viszont nosztalgikus érzéseket, gondolatokat indított el bennem... Gyerekkoromban a régi házunkban volt a két szoba között szép barna csempés cserépkályha, ami úgy befűtötte azt a két szobát,hogy csuda. A macskák mindig előtte nyúltak el, a télikabátokat ott melengettük meg, a hátunkat nekitámasztottuk,ahogy írod.... Aztán a ház lebontódott, a kályhacserepek megvannak még valahol a sufniban, nem tudom,hogy lehetne-e valamit kezdeni vele. Az viszont elhatározásom,ha lesz rá alkalmam (na és pénzem), újra lesz ilyen fűtőalkalmatosságom.
Ha már álmoknál tartunk és úgyis tél van, másik álmom,hogy lovasszánon szeretnék egyszer utazni....
Zsanna, ez olyan érdekes és szép program, hogy még elolvasni is jó!
Saját élményem: szerdán mglátogattuk a nagytétényi kastélymúzeumot, megnéztük a feldíszített karácsonyfákat. Ezek most nem nagyon tetszettek, szerintem a tavalyi jobb volt. Viszont a bútorok csodásak, hosszan nézegettem egy intarziás asztalt, élénken elképzeltem, amint a barátnőimmel mellette ülünk, kávézás és beszélgetés mellett. Viszont gyorsan rájöttem, hogy állandóan azt figyelném, nem csöppent-e le az ital, vagy nem látszik-e bögrenyom az asztalon. Egyszóval jobb helyen van a múzeumban.
Megnéztem a kiállított festményeket is, az egyiken egy kb. 50 éves nő volt, az egyik kezében valami virág, a másikban egy testes fekete könyv, alighanem a Biblia. Kéztartásáról ítélve, nem olvasni akarta. Alighanem a fejéhez akarta hajítani annak a szobalánynak, aki rosszul törölte le róla a port. Egyébként maga a kéz is nagyon rosszul volt megfestve, Leonardo sírva fakadt volna, ha meglátja.
Másik két festmény viszont nagyon tetszett, az 1850-es évekből származott, egy bankár feleségét ábrázolta. Ilyennek képzeltem magamban Baradlaynét harmincéves korában.
A másik festményen egy kb. negyvenes férfi, aki nem a férje volt, hanem valami ügyvédféle. Ő is olyan volt, hogy biztosan tudtam, rá lehet bízni a pöreimet. Az is valószínű, hogy részt vett a szabadságharcban.
A lgjobban viszont a cserépkályhák tetszettek. Egy hosszú, hideg, nyirkos nap után nekitámasztani a hátat, és közben forralt bort kortyolgatni, igen kellemes dolog lehetett.
Mostanában nem írtam ide, de mentségemre szóljon, hogy az utóbbi időben kicsit "túltengtem kultúrából" :-))) Már ha egyáltalán létezhet ilyesmi :-)))
Kb egy hónapja kezdődött ez az időszak, melynek a következő termései voltak, és lesznek még ez évben:
Barátnőim rábeszélésére megnéztem a Vagina monológokat. Nem bántam meg, nagyon jó előadás volt. Aztán jött két komolyzenei hangverseny, az egyik saját bérlettel, a másik totál spontán, aznap délután szóltak, hogy a bérletes-partner nem ér rá, beugranék-e? Szerintem a bérlet legjobb előadását sikerült megcsípnem, a Pécsi Filharmonikusok egy Dohnányi és két Csajkovszkij darabot játszott.
Aztán megint egy ilyen hirtelen beugrós, szintén Pécsi Filharmonikusok, a Bóbita bábosokkal. A zenekar 200 éves fennállása alkalmából előásták, hogy az egyik alapító írt anno egy operát, melyet kikutattak, feldolgoztak. És a bábosok marionettbabákkal eljátszották a történetet. Hihetelen jó volt :-)))
Ezután másnap megint színház: a Hajmeresztő, melyet már láttam vgy 6 éve egyszer. Ez egy inter-aktív darab, a közönség bevonásával. És most más lett a gyilkos, mint 6 éve :-)))
További program: szombaton Ghymes-koncert, jövő héten megint a komolyzenei bérletem, Fisher Iván valami meglepetést tartogat, és a két ünnep között a 100 tagú cigányzenekar komolyzenei műsora. (Pár éve, így az adventi műsor-sorozat részeként, a Székesegyházban adtak elő Rajkóék hasonlót, valami fantasztikus volt.)
A Brontë nővérek a kedvenceim, köztük is elsősorban Charlotte. Meglep, amit a Thackeray iránti érzelmeiről írnak. Az ő regényeiben gyakori motívum a tanár-diák közötti kapcsolat. A Vilette hősnője, Lucy Snowe egy tüskés modorú, nála idősebb tanárba szeret bele, az érzelmek kölcsönösek. A Shirley szép és gazdag földbirtokosnője az egykori házitanítójukhoz megy feleségül, a különös tanítvány főszereplője szintén az oktatójába szerelmes. Mindezen figurákat állítólag Charlotte Brontë egykori brüsszeli tanára ihlette, akivel az írónő még Angliából is levelezett egy darabig. Sajna, az illető nős volt, és élete végéig kikérte magának a feltételezést, hogy ő lenne Paul Emmmanuel úr eredetije.
Más témára térek át. Pénteken voltam a Nagycsarnokban, és éppen Nagy-Britannia kínált mindenféle árucikket. Persze skót whiskyt is, no meg mindenféle lekvárt, sört, fűszerkeveréket, dobozos kekszet, apróbb konyhai kütyüket, miegyebet. Meglepetesémre körtebort is kínáltak. Nagyon tetszett az elegáns csomagolás, ami egységesen jellemző volt rájuk. Mint általában, most is felmentem az emeletre. és még jobban szembetűnt a mű-népművészeti tárgyak elegye. Ha azt mondom, hogy szörnyű bóvli, keveset mondtam. Kész öröm volt ezek után a zöldség-gyümölcsárusok pultján szemlélődni, ezek legalább szépek voltak. Érdeklődéssel nézegettem valami piros gömböcskéket, nem hittem a szememnek, de a kiírás megerősített: cseresznyét láttam. Volt még jó néhány egzotikum, pl. a pekándió. Egyiket sem szándékoztam megvenni, de szívesen nézegettem.
Ez a darab még jó ideig foglalkoztatott gondolatban, eszembe jutott egy s más róla. Például, hogy valláserkölcsi alapon nevel-e? Szinte hallottam amint a diákok mondogatják az egyszeregyet: 3 x 3 = Isten akaratából 9. És így tovább...
Nagyon tetszett, amikor arra a kérdésre, hogy melyik Tóth famíliába tartozik azt felelte, a krumplis Tóthok közé.
Úgy tudom, egy másik változatban Bródy happy end-del írta meg a véget. Ez számomra nehezebben elképzelhető, de egy ilyen nővel az oldalán még az is lehet, hogy Nagy Estvány úrból tisztességes ember lesz. Lehet, de nem túl valószínű.
Visszatérve egy régi témánkhoz, ma olvastam valami - számomra legalábbis - érdekeset az egyik rádióújságban. Dec.25-én vasárnap a Duna tévén lesz az a Jane Eyre-feldolgozás,amit egyikünk se szeret, a Villiam Hurt-ös. Az ismertetőjében ezt olvasom : "A történetet az írónő Charlotte Bronte ( képzeld oda az E betűre a pontot, nem tudom előállítani sajnos) gyerek- és ifjúkori élményei és az írófejedelem, William Thackeray iránt reménytelen szerelem ihlette."
Nekem ez új információ.
Egyébként meg szintén a Dunán van egy BBC- sorozat szerdánként 20.30-kor Arisztokraták címén, ez is érdekes, nézhető.
Sajnos, én szó szerint csak belenéztem a darabba, az első felvonást nagyjából végignéztem,majd alvás (nem azért mert unalmas volt,hanem mert vízszintben néztem), aztán az utolsó néhány jelenetet láttam, a leánykérést, s a darab végét. Ennyiből azt tudom mondani,hogy biztos jó előadás volt, valamint hogy nekem nagyon tetszett Flóra alakítója, Molnár Nikolett. Ragyogó élénk tekintet, finom kis arc - lehet, hogy túlzok, de nekem Audrey Hepburn-t jutatta eszembe... Múltkor az Üvegcipőben is ő játszotta a kis cselédlányt, Irmát.
Érdemes volt megnéznem a Tanítónőt, mert sikerült rendezést és előadást láttam. Tóth Flóra alakítója tetszett, de ifj. Nagy Istvánt valahogy nem ilyennek képzeltem, az idősebbet viszont igen! Még a nagyasszonyt is. A parasztnábob ábrázolása mintha Jókait idézné, pl. Tóth Máté uramat az És mégis mozog a föld-ből. Meg is állapítottam, hogy ha egy kicsit ügyesebbek és diplomatikusabbak, többet érnek el. Teszem azt, a kapcsolataik révén szereznek Flórának egy kitünő állást a fővárosban, és ezt nem ők kínálják fel, hanem hivatalos helyről értesítik a tanítónőt, hogy új állása van, amit két héten belül el kell foglalnia.
Ifjabb Nagy István is a "megveszem kilóra" elmélet híve. Arra gondolok, hogy a vetélytársának felkínálja a könyvtárosi állást.
Nem állítom, hogy minden férfi szereplő undok, mert a tanító és az idős pap nagyon rendes, tisztességes ember, ők az üdítő kivételek.
Viszont nagyon megértem Flórát, hogy - miután tíz percet beszélt az esetleges anyósával - azonnal menekült. Azt a nőszemélyt nem lehet kibírni, ő az igazi ellenfél, nem is a férfiak.
Néhány hónapja mintha adták volna a Tanítónőt, de azt hiszem, én is belenézek. A hősnő bátor és önérzetes, de a korabeli viszonyok között mindez nem előnyös tulajdonság. Az is lehet, hogy ez sosem volt az.
Csukásnak én is nagyon örülök ! Szeretem a teremtett figuráit,szeretem a felnőtteknek szóló verseit, nagyanyám halálakor az Istenke,vedd térdedre édesanyámat! ( http://idezet.mindenkilapja.hu/html/17734880/render/halalrol-idezetek ) "talált meg", és egyébként is szeretem,ahogy a gyerekekről,az olvasásról gondolkodik:) És nem utolsósorban szegről-végről földink, olyan értelemben,hogy ő kisújszállási,édesapám megy túrkevei, a két város távolsága nincs 20 km. :)
Öregség.... Szeretem azt hinni,hogy én másként tekintek az öregekre,mint a mai fiatalok (bár mondjuk nem vagyok mai fiatal), mindenesetre másképpen,mint ahogy általában szoktak.Mégpedig azért, mert többgenerációs családban éltem gyerekkoromban, volt nagyszülő-dédszülő, velük nőhettem fel,és ezt életem nagy szerencséjének tartom.
Színházról szólva, ma az M1-en Szolnokról lesz Bródy Sándor:A tanítónő c. műve, lehet, belenézek.
Lenni vagy nem lenni - én is láttam valamikor az ókorban a filmet,még olyan emlékem is volt,hogy Mel Brooks szerepel benne, és hogy jó történet, ezért is mentem el a színházba.
Vannak olyan költők,akik valahogy kimaradnak a "műveltségemből" és ilyen Pilinszky is, miközben már gondoltam rá,hogy meg kellene ismerni.Ugyanígy Weörest is pl., akinek leginkább az ún. gyermekverseit ismerem. Költőknél maradva - Adyt hiába ismertették meg velem általánosban és középiskolában is, nem tudott közelférkőzni hozzám,pedig látom-érzem,hogy nagy költő, hogy mások nagyon szeretik. (Illetve A grófi szérűn c. verse szokott a fejemben járni, és még Az Úr érkezésének kezdő sorai is,de azt hiszem ennél jobban kellene ismerni....)
Örülök, hogy Csukás István nyerte a Prima Primissima díjat! Felsorolták a többi nyertest is, nagyon figyelemre méltó lista.
Véletlenül láttam meg a Duna televízióban Polcz Alaine: Ideje az öregségnek című könyvének színpadi átdolgozását. Dacára annak, hogy Töröcsik Mari játszotta, akit nem túlzottan kedvelek, hosszú ideig néztem-hallgattam. A könyvet nemrég hoztam ki a könyvtárból, nagyon jónak találom. Azt hiszem, tökéletesen összefoglalja a helyzetet Miss Marple egyik kifejezése: Nem az öregség fáj, hanem az apró méltánytalanságok.
A Lenni vagy nem lenni című színművet filmen láttam, azon egész jól szórakoztam, de ez sem mostanában volt.
Kedden az olvasókörön Pilinszky Jánosról emlékeztünk meg, érdekes módon az 1969-es publicisztikájáról. Két nagyon jó előadót kaptunk, a végén már kötetlen beszélgetés folyt. Általában kb. 10 ember szokott résztvenni a rendezvényen, most viszont legalább 25-en voltunk. A könyvtárosnő azt mondta, hogy benevezett egy-két-három pályázatra, de eddig nem sikerült nyernie. Mindig azt kapta vissza, hogy nagyon örülnek a tervnek, de pénzük, az nincs rá. Hát igen, életünket és vérünket, de zabot, azt nem!
Vasárnap színházban voltam, a Vígben a Lenni vagy nem lenni c. előadást néztem meg és tetszett. (Azt viszont melegen ajánlom, hogy a karzatra senki ne vegyen jegyet,mert tényleg olcsó - enyém 900 ft volt - de látni csak úgy lehet,hogy folyamatosan nyújtogatja az ember a nyakát és hol erre,hol arra dől.) Vígjáték,ami a II.világháború előestéjén játszódik Varsóban egy színházban,a német megszállás előtt-közben, szerepcserék, színház a színházban-megoldások, és az író hazánkfia,Lengyel Menyhért. A szereplőgárda jó (Vallai Péter,Fesztbaum Béla,Hegyi Barbara, Hullan Zsuzsa,Lukács Sándor,Dengyel Iván,Gyuriska János stb.), az külön tetszik,hogy mivel Lukács Sándor már kinőtt a szépfiú-szerepkörből, színészi kelléktárának más oldalát is megmutatja, egy önimádó öregedő vezető színészt alakít, aki még mindig Hamletet játszik.
Filmélményem is van vasárnapról, a viasaton ment a Dorian Gray arcképe c. egészen újnak mondható film, talán 1-2 éve forgathatták. A címszereplő fiatal színész nevét nem jegyeztem meg,pedig jól játszott, rajta kívül Colin Firth alakítása ragadott meg az élvhajhász romlott arisztokrata szerepében,aki rossz utakra viszi Doriant. Az irodalmi alapanyagot,Oscar Wilde művét nem olvastam, de mivel a film tetszett, érdekesen mutatta be a XIX.századvégi londoni életet a főúri szalonoktól a lebujokig, tervbe veszem. Oscar Wilde-tól egyébként is csak egy meséket tartalmazó kötetem van,benne A boldog herceg - mesével.
Nekem is eszembe jutott ez a verssor,míg az orgonáról szóló soraidat olvastam:) Egyébként is kedvelem Áprilyt, kedvenc versem ez tőle : http://mkdsz.hu/content/view/7761/44/
Gobbis szoborról nekem van olyan képem,hogy mellette ülök:) Nem bírtam ki,hogy ne legyek lefényképezve úgy, biztos mindenki ezt teszi:) Én könnyen megtehettem, mert egy koraőszi meleg napsütéses időszakban voltam megnézni, nem ilyen ronda szürke novemberben...
Igen, az orgonaműsor még így is nagyon szép volt, tetszett is mindenkinek,
Botfül ide vagy oda, az Air-t én is szeretem, meg az Adagiot is, meg a Magyar rapszódiát is, meg a Valkürök lovaglását is, és még sorolhatnám, de már nem hosszan.
A Gobbi Hilda szobor nekem is nagyon tetszett, szinte kedvet kaptam rá, hogy melléüljek (volt még két üres szék) és egy kicsit eldiskuráljunk erről-arról.
Nekem is tetszik a Nemzeti Színház előtti szoborpark, legjobban Gobbi Hilda szobra,őt mint színészt is szeretem. Művészetek Palotájában még nem voltam, lehet,hogy el kellene látogatni,biztos találnék valami nekem tetsző műsort. Az a Liszt-kép nekem is tetszik és valahogy nem is tűnik szentségtörésnek, hiszen Liszt kora szupersztárja volt:)
Orgonáról szólva : egyik legszebb élményem néhány évvel ezelőtt a szegedi zsinagógában tett látogatáson az volt,amikor a turistacsoport kedvéért (akikhez hozzácsapódtam:) valaki megszólaltatta az orgonát és Bach Air-jét játszotta...felséges volt.... ilyenkor úgy érzi magát az ember,hogy valamilyen kicsiny pont a világmindenségben és mindent betölt a zene. Nem vagyok komolyzeneértő ember,de néhány mű van,ami "bejön", ezek egyike az említett Bach-mű. /Nekem nincs botfülem,viszont a kottaolvasást, mint amolyan úri huncutságot,sajnos nem tudtam elsajátítani,így csak hallás után tudok megtanulni bármilyen dallamot... ez van/
Szerdán egy kirándulócsoport keretében meglátogattam a Művészetek palotáját. Miután félórát várnunk kellett, előtte megnéztük a Nemzeti Múzeum előtti szoborparkot. Meglepetésemre egész jó és stílszerű szobrokat láthattam. Persze hogy színészekről készültek, egy-egy szerepükben ábrázolva őket. Sinkovits Imrét pl. a Mózesben, Soós Imrét pedig a Körhintában.
Miután elég hűvös volt kint, a Dunaparton, örültünk, hogy házon belül jól befűtöttek. Kaptunk egy kedves és szakértő vezetőt. Be kell vallanom, az épület kívülről egyáltalán nem tetszik, egy doboz, és kész. Belülről viszont csodás! Márvány, dióburkolat, elegáns, de nem nagyzoló belső tér. A vezetőnk csak úgy dobálódzott a tonnákkal, amit beleépítettek, de ezt jó ízléssel tették. Az ún. zászlóterem arról kapta a nevét, hogy a műsort ismertető plakátok lógtak a falairól. Nagyon tetszett a Liszt Ferenc rendezvényekre invitáló kép, ezen a művészt fiatal és jóképű korában ábrázolták, brokátmellényben, és stílszerűen zongorabillentyű mintás nyakkendőben. Nem hinném ugyan, hogy valaha is hordott ilyet, de szellemes. ötlet. Az egyik teremben éppen díszleteztek a táncszínházi fellépés előtt, itt is nagy a tér, ötletes, jól berendezhető maga a színpad. Éppen a díszleteket vitték be, abból ítélve, amit az ábrázolt, a Dózsa táncjátékra készültek.
A másik teremben megszemlélhettük fő kincsüket és büszkeségüket (nem ők mondták, én mondom) a hangversenyorgonát. Tényleg csodálatos látvány. Szerencsénk volt, éppen egy orgonaművész próbált. Megnéztem a manuált. és arra a tiszteletlen meggyőződésre jutottam, hogy mennyivel jobban járna az orgonista, ha négy keze lenne. Viszont a művész kettővel is kiválóan boldogult. Sajna, botfülem van, ezért nem tudtam rájönni, mit is gyakorol, de az volt az érzésem, hogy inkább csak próbálgatja a lehetőségeket. Még így is nagyon szép volt, botfül ide vagy oda: nekem is tetszett.
Valóban szinte semmi kis hangja van, de én is nagyon szeretem ha énekel. És úgy nagy általánosságban nagyon szeretem ha színészek, ha jó színészek énekelnek.
Pont tegnap láttam valamelyik tévéadón Törőcsiket énekelni Bodrogival (Orchideák), és megállapítottam, hogy nincs igazán jó hangja, mégis-mégis oda kell rá figyelni,mert kisugárzása,egyénisége, bája van.....
Szeretnélek megkérni Titeket, hogy töltsétek ki a szakdolgozatom kérdőívét, nagyon sokat segítenétek vele. Már csak 2 db kellene. Nem hosszú, pár perc alatt ki lehet tölteni.
Húúú én akármelyiket szívesen megnéztem volna...Mindhárom színészt imádom.
Nemrég azért nekem is volt egy tévés élményem. Az anyumnál megnéztük a Szegény Dzsoni és Árnikát. A gyerekeim pedig most szombaton kihozták a hangtárból a rádiójáték feldolgozást. Abban a Dorottya az Árnika. És a nagyfiam nagy bosszúságára mindkettőben a Türöcsik Mari a Százarcú boszorkány. Nekem Ő a legnagyobb kedvencem, a nagyfiam pedig azóta utálja mitóta ő volt a Ludas Matyiban a Matyi anyja:-)) Szerintem pedig még abban is zseniális volt!!
