Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Tegnap megnéztem a filmet. Láttam ugyan közel 20 évvel ezelőtt,de csak az alapszituációra emlékeztem, meg Robin Williams-re és Robert de Nirora. (És 20 évvel ezelőtt én is más életkorban voltam,bizonnyal mást figyeltem akkor meg,mint most.) Azt tudom mondani, hogy megrendítően szép filmet láttam és mivel érintőlegesen eü. területen dolgozom, kicsit azzal a szemmel is tudtam nézni és fantasztikus volt; mind a színészi alakításokat, mind a történetet tekintve. Amit írtál az édesanyával kapcsolatosan, nekem is feltünt persze, én valamilyen "ördög ügyvédjeként" igyekeztem őt is megérteni, egy kisfiút "vesztett el", egy felnőtt férfit kapott vissza, neki sem volt könnyű. Utána fogok nézni az esetnek a neten, mert ugye igaz történet alapján készült a film. Belegondolni is szörnyű ezeknek a betegeknek és hozzátartozóinak a helyzetébe.... (Közbevetőleg: Dunai Tamás volt RW, Cserhalmi György R. de Niro magyar hangja, érdekes és nagyon jó párosítás volt ebben a filmben.)
Idén megint lesz Emberi test kiállítás Budapesten. Február 24-én kezdődik és aki előtte megveszi a jegyét, az 20%-os kedvezményt kap. Én 2 éve voltam nagyon érdekes és furcsa élmény volt. Az idei kiállításon más megközelítésből lesznek a testek bemutatva. A jegyárak szerintem átlagosak ilyet pedig nem minden nap láthat az ember.
Az a baj,hogy nagyon kevés közszolgálati rádiót hallgatok,pedig ott is biztos van érdekes, arra érdemes műsor. Volt pedig egy időszak, mondjuk 10-15 évvel ezelőtt,amikor még a fürdőszobába is vittem magammal rádiót. De a rádiószínházról vannak jó emlékeim; Móra Aranykoporsóját meghallgattam és utána döntöttem el,hogy a hatszori nekirugaszkodás után egyszer végigolvasom,mert ha hangjátékban ilyen jó, könyvben biztos még jobb - és lőn, egyik kedvencem lett.
Nagyon jó! Időnként, otthoni munka közben szoktam rádiózni, de az irodalmi műsor általában délután egy óra körül van vagy volt, és nekem akkor leragad a szemem.
Sziasztok! Én leszek a rádiófelelős, jó?? Hétköznap, az esti mese és a hírek után szokott lenni a rádiószínház. Most fejeződött be az Utas és holdvilág, tegnap pedig elkezdődött Móricz naplója. Tordy Géza olvassa fel, nekem nagyon tetszik. El is határoztam, hogy a közeljövőben el fogom olvasni.
És utána is valamilyen kultúrműsor van, de nem jut eszembe a címe
Én is bejelöltem a filmet, kiváncsi vagyok, mi fog negyedszerre feltűnni. Majd megbeszéljük a film után, Igazad van, tényleg van párhuzam e között a történet között és a Virágot Algernonnak között. Ez utóbbit könyvben nagyon szeretem, mintha láttam volna filmben is, de nem nagyon emlékszem rá.
Kedves Csimpolya! Az általad emlegetett filmet megint adják, febr.10-én pénteken az AXN-n 21.00-kor. Én is bejelöltem, hogy megnézzem,mert amikor friss film volt (1990-ben), moziban láttam,ugyanis Robin Williams az egyik kedvencem a színészek közül. (Engem kissé emlékeztet a történet a Virágot Algernonnak című filmre-könyvre,már csak annyiban,hogy ott a főszereplő mentalisan retardált majd valamilyen kisérleti szerrel "felokosítják" és utána visszasüllyed az állapota a kiindulási szinthez.) Kíváncsi vagyok,hogy huszonegynéhány év eltelte után is fog-e tetszeni a film,ugyanis akkor engem is megragadott.
(Most hogy mondod,tényleg van valami abban,hogy az új Nemzeti olyan uszodára emlékeztető:)
Karácsony körül adták valamelyik tévén az egyik kedvencemet, az Ébredéseket. Akkor láttam harmadszor, mindig találtam benne valami újat. A történet szerint egy betegcsoportot lát el egy doki (Robin Williams). Az állása afféle reszli, ezekkel az emberekkel nem kell törődni, kb. úgy kell gondozni őket,mint egy szobanövényt. De a doki érdekes felfedezéseket tesz, és olyan gyógyszert talál, amitől magukhoz térnek a betegei.
Elsőre azon gondolkodtam el, milyen lehetett az ébredőknek. A tudatukban pl. egy 25 éves nő élt, de aki a tükörből visszanézett, az 48 éves volt.
Másodjára a doktor "szelíd makacssága " tűnt fel. Biztos, hogy a legrosszabbkor szólalt meg, és a legrosszabbat mondta, de valahogy csak célba ért, nem hagyta magát lerázni. Továbbá észrevettem a nagyon vékonyka szerelmi szálat közte és az egyik ápolónő között.
Harmadjára az egyik ápolt (Robert de Niro) sorsa fogott meg. Ő vagy harminc év után tért magához, és normális életet akart élni. Aután mind ő, mind a társai rájöttek, hogy a felébredésük csak átmeneti, újra visszasüllyednek az előbbi helyzetbe. Ami igazán megrázott, az volt, hogy ezt a férfit rendszeresen látogatta az anyja, míg beteg volt. Fésülte, beszélt hozzá, körmöt vágott, stb. Viszont amikor éber lett, és olyan igényei támadtak, hogy együtt ebédeljen egy lánnyal, megsértődött. Akkor volt igazán elégedett, amikor újra magatehetetlen lett, és újra ő volt a kicsi fiú. Rossz belegondolni.
Nem rossz ötlet, a Nemzeti elég közel van a lakásomhoz. Eddig idegenkedtem attól, hogy oda látogasak, sehogy sem tetszi az épület. Nem tudom miért, de folyton egy uszoda jut eszembe róla.
Ma reggel olvastam a Metropolban, hogy a Nemzetiben bemutatják Bródy Sándor A tanítónő című darabját. Szilágyi Csenge e.h., Bodrogi Gyula,Molnár Piroska,Hevér Gábor,Blaskó Péter többek között a szereplők, Novák Eszter rendezi.
Erre is kíváncsi lennék, mert ugye nem olyan régen beszélgettünk itt erről a szolnoki előadás kapcsán és az elmúlt napok valamelyikén a Duna W-n ment a Kubik Anna - Bubik István-féle tévéjátékváltozat.
Hétfőn a rendelésmre megkaptam a Jane Eyre filmsorozat változatát, most próbálom rábeszélni a DVD lejátszómat, hogy működjön együtt a tévével. Erősen vonakodik tőle.
Ami Hunyadi Sándort illeti, nekem is saját felfedezés. Éppúgy Maupassant-i rangú novellista, mint pl. Karel Capek.
Középiskolában nekem is szerencsém volt a magyartanárnővel, sokat köszönhetek neki.
Vannak olyan szerzők,akik valamilyen rejtélyes módon kimaradtak az én "műveltségemből" (hű,de nagy szó ez....), Hunyadi Sándor is ilyen, sok más szerző mellett. Igyekszem pótolni a hiányosságaimat. Rájöttem,hogy az ált. iskola a magyartanítással tényleg csak nagyon alapokat ad,illetve jó esetben felkelti az érdeklődést. Középiskolában számomra az irodalomórák adtak a legtöbbet, kitágították a határokat, ismeretlen szerzők,művek felé.
/Meg kellene nézni ezt a Jane Eyre-feldolgozást is, bár nem hiszem,hogy a BBC-sorozatot ki tudná ütni nálam az első helyről,mégis kíváncsi vagyok, a te véleményed után főleg./
Sajna, a Feketeszárú cseresznyét nem láttam. Nagyon kedvelem Hunyadi Sándort, de csak a novelláit ismerem és szeretem. Viszont rászántam magma, és megnéztem a Jane Eyre új feldolgozását. Jobban tetszett, mint vártam. Nem volt szinkronizálva, csak feliratozva, de egyébként sem túl sokat beszéltek benne. A képek hangulata és a hanghatások nagyon kifejezőek voltak. Gondolok olyanra, hogy amikor a gyerek Janet bezárják a vörös szobába, egyedül marad, sír. kiabál. Egyszer csak nagy pöffenés hallatszik, a kislány elájul, a nézők összerezzentek, pedig csak annyi történt, hogy a nem használt kandallóból hirtelen leesett egy csomó korom.
A másik emlékzetes ügy volt, hogy Jane - már Thornfield Hallban - útnak indul, hogy feladjon egy levelet. Hirtelen felburran egy fácán az orra előtt, mindenki a frászt kapta. Ez volt az az alkalom, amikor találkozott Mr. Rochesterrel. Most jobban tetszett a férfi főszereplő, csak egy kicsit fiatalnak találtam. Mr. Masont meg nagyon is fiatalnak, legföljebb 25 évesnek nézett ki.
Mindkét filmeben a legtalálóbbnak a házvezetőnő, Mrs. Fairfax alakját láttam, olyan eszemadta csinos volt, fekete ruha, fehér főkötő, az övén kulcsok, én is bármikor megfogadtam volna, ha módom nyílik rá.
Tegnap a Dunán ennek a színdarabnak - http://hu.wikipedia.org/wiki/Feketesz%C3%A1r%C3%BA_cseresznye - a közepét láttam, sajnos az elejéről lemaradtam,a végét meg elaludtam. Most rákerestem, hogy mi is lehetett ez,mert először nehéz volt beazonosítani a történelmi kort.
Tetszettek a színészi alakítások - Mihályi Győző, Pápai Erika, Nemcsák Károly,Tyll Attila többek között. Tyll Attilát jólesett látni ebben a színdarabban, mert gyerekkoromból csak arra emlékszem,hogy Horthyt alakította egy dramatizált történelemműsorban.
Az új filmváltoztot szerettem volna megnézni, csak halasztgattam. Talán jövő évben, az már nem soká itt lesz.
Ami a gyerekek szomorú sorsát illeti, az nemcsak Dickensnél (Copperfield Dávid, Twist Olivér) szerepel, hanem a lowood-i nevelőintézet sem az a kifejezetten emberbaráti intézmény. Igaza volt annak, aki azt írta, hogy az emberbarát Anglia a gyerekek pokla. És akkor még nem is beszéltek a bányákban dolgoztatott 8-12 éves srácokról. No, ehhez képest még ezek a nevelőintézetek is jó helyek lehettek.
Én sem tudtam eddig,hogy van egy legújabb feldolgozás, csak egy 2011-es legjobb mozifilmeket ismertető listában láttam meg.
Kíváncsi lennék rá, ez vajon milyen lehet, tetszene? Számomra a 2006-os angol BBC-sorozat nagyon föltette a mércét, de azért megnézném...
Az Isten pénze musicalváltozatában nekem elkerülte a figyelmemet ez a pénzkiszórás az ablakon, mert teljesen lekötött és meghatott a mondanivaló, hogy miért érdemes jól, okosan, becsületesen élni, hogy mindig van mód megváltozni és hasonlók - de igazad lehet. Dickenstől azt hiszem a Copperfield David van meg, el is olvastam, de valahogy végtelenül szomorúnak találtam a XIX.századi angliai szegény gyerekek sorsát, úgyhogy többet nem is nagyon olvastam tőle... lehet,hogy kellene.
Ma olvastam egy kis cikket a History című folyóiratban, ami a bigámia vétkével, és annak a büntetésével foglalkozott a XVII-XVIII. századi Angliában. Ebből az derült ki, hogy ez megleehtősen gyakori jelenség volt. Elvileg volt ugyan válás, de ez hosszadalmas és drága volt, ennél jóval egyszerűbb, ha valaki elköltözött, és az új helyén újra is nősült, hiszen központi nyilvántartás nem volt. Alighanem innen ered az esketési formula, miszerint ha valaki akadályát látja a házasságnak, az szóljon most vagy hallgasson örökké. A dolgot annyira komolyan vették, hogy bigáőmiáért akár halálbüntetést is kiszabhattak. Ez később alaposan fellazulhatott, mert a végén már alig-alig került alkalmazásra, alighanem legtöbbször az emberek becsukták a szemüket.
Mr. Rochesternek nem volt szerencséje, egy csomó véletlen miatt derült ki, hogy már nős. Jane írt az eddig sosem látott nagybátyjának, akinek Mason a kereskedelmi partnere volt. Ez bizony a körülmények szerencsétlen alakulása mondhatni pech.
Bármily meglepő. a moziban a Jane Eyre-t láttam. Illetve láttuk, mert egy barátnőmmel mentünk. A főhősnő nekem is tetszett, kecses, törékény, és nagyon jól eltalált az öltözködése is.
A Karácsonyi ének musicalfeldolgozása alighanem angol volt, és miután csak egy keveset láttam belőle, nem tudom az egészet megítélni.
Az Isten pénze előadásból is csak egy negyedrészt láttam, éspedig a végét. Ezzel kapcsolatban is erős fenntartásaim voltak. Pl. Scrooge fogja és az ablakon szórja ki a pénzét, ami ezúttal szó szerint értendő. Ez a legrosszabb, amit csak tehet. Az emberek egymást taposnák a tolongásban, az erősebbek elvennék a gyengébbektól a pénzt, és így tovább. Akkor már tényleg jobb, ha felemeli az alkalmazottja fizetését, és fizeti Pici Tim gyógykezelését.
Jane Eyre-be belenéztem én is, most is megállapítottam,hogy William Hurt nem jó Rochester, viszont Jane alakítója tetszett. (És mit néztél meg 1996.nov.7-én a Bem moziban?:)
Nem tudom,hogy most is megy-e még,de régen - 8-10 évvel ezelőtt - a Madáchban ment a Karácsonyi ének musicalfeldolgozása, Az isten pénze c. darab Husztival a főszerepben,nekem tetszett akkor, igaz, én előtte nem ismertem Dickens e művét. Lehet,hogy ezt láttad most a tévében? vagy külföldi előadást?
Régebben szót ejtettünk itt a Nyolc évszak - sorozatról, a napokban megláttam a tévéműsorban,hogy jan.5-én csütörtökön a Duna tévében kezdik vetíteni, ha érdekel és akarsz egy kicsit nosztalgiázni a 80-as évekről...
Tegnap újra megnéztem a Jane Eyre filmváltozatát. Fenntartom a véleményemet róla, mert Mr. Rochester alakítója most sem tetszett. Valaki rosszul tájékoztathatta a sminkmestert, mert a hős eredetileg nagyon fekete hajú-szemű volt. Itt viszont világosbarna volt mindkettő, és szörnyen ápolatlan benyomást keltett. Ráadásul a lovasbalesete során még masszív piásnak is tűnt.
Viszont rájöttem, hogy ezt a nagyívű regényt képtelenség másfél vagy kétórás filmen megjeleníteni. Azt hiszem, meg kell szereznem a négyrészes sorozatot.
Rögtön elő is vettem a könyvet, hogy leellenőrizzem, és mit találtam benne könyvjelzőnek? Két, 1996 november 7-i dátumú jegyet a Bem moziba.
Annak is nagyon örültem, hogy megismételték a Büszkeség és balítélet-et. ott csak a gyakori és hosszú reklámokon bosszankodtam.
24-én szinte egész nap sütöttem-főztem, csak egy félórám volt, amikor leroskadtam a tévé elé. Mit látok? A karácsonyi ének musicalváltozatát. Nem hittem a szememnek! Csak félórát láttam belőle, de kellett egy kis idő, mire képbe kerültem. Nem szoktam hozzá, hogy az elmúlt karácsony szellemét egy fiatal nő képviselje. Míg tt voltam, legalább mr. Scrooge nem fakadt dalra, és táncra sem perdült, legalábbis az öregkori énje nem. A táncosok akrobatikus tudását viszont kénytelen vagyok elismerni. Aki látta az egészet, kérem írja meg a véleményét.
A rendezés, illetve a modernizálás nekem sem túlzottan tetszett, de maga a darab annál jobban! A külsőségek bosszantottak, de a színészi alakítás jó volt.
Ha Keszthelyen járok, biztos, hogy megnézem a kocsimúzeumot!
Én is elkezdtem nézni a darabot,mert ez kedvencem Molnár Ferenctől,de hamar abbahagytam... Számomra ez túlontúl modern volt, szerintem elveszett a bája, a varázsa ebben a feldolgozásban. A férces zakók nekem is feltűntek.
Keszthelyen is van kocsimúzeum,az is nagyon érdekes, a teremőr nénik nagyon szeretik az (okosan) kérdező vendégeket, és ott is van szán ! :)
Szombaton este láttam a Játék a kastélyban című Molnár Ferenc darabot. Eleinte azt mondtam, hogy egy kicsit nézegetem, aztán alszom, de nagyon érdekelt, annak ellenére, hogy legalább háromszor láttam.
A Turayt játszó színész volt a kedvencem, pont ilyen érdekes, intellektuális külsővel képzeltem el. A párbeszédek szellemesek, és Molnár minden színésznek megadta a lehetőséget.
Ami nem tetszett, az a jelmez volt. A félrfiak ruhái úgy festettek, hogy bennük hagyták a fércet. Lehet, hogy ez valami mondanivaló, vagy jelzés, de nem tudtam rájönni, mi is az. A primadonna pongyolája aszfaltszürke volt, és szerintem a turkálóban száz forintért nem kelne el.
Viszont nem ez volt a lényeg. Pl. most először jutott eszembe, hogy primadonna drága esetleg felújítja majd az Almádyval való kapcsolatát, csak ügyesebben, hogy ne sértse ezt a kedvesen naív zeneszerzőt.
A tapsrend alatt felfigyeltem még valamire: összsen nyolc szereplő volt. Gyárfás Miklósnak van egy Tanuljunk könnyen, gyorsan drámát írni című könyve. Ebben azt ajánlja, hogy a kezdő drámaíró kövesse Racine példáját, ő egyike a világirodalom legjobb szerkesztőinek, és egy dráma kivételével tíz, vagy az alatti szereplőt mozgat. Az Athalie című kivételben viszont tizenegyet!
Úgy veszem észre, Molnár ezt már magától is felfedezte.
Jó régen, de jártam a parádi kocsimúzeumban, és ott volt egy püspöki dísz-szán, ami nagyon megtetszett. Egy ilyenen száguldani a friss, ropogós havon, emlékezetes élmény lenne. De nem valószínű, hogy püspök atya meghív, akkor sem, ha feltalálom az időgépet.
Amikor ott jártunk, éppen két nagy csoport iskolásgyerek is arra járt. Jó humorú tanárnőjük előretessékelte a nyugdjascsoportot, mondván, hogy a gyerekek nem veszik rossznéven, ha nem érnek vissza az utolsó órára. Egyébként a látogatók két korcsoportból kerültek ki: vagy gyerek, vagy nyugdíjasok. Az átmenetet csak a tanárnők képviselték.
Talán mellékes, de a büfében szép nagy, és igen finom töpörtyűs pogácsát árultal, rögtön vettem is egyet.
Annak idején nekünk is volt cserépkályhánk, de a hetvenes évek elején a tanács az egész házban gázfűtést vezetett be. El kell ismerni, nem olyan hangulatos, de nagyon praktikus.
Mindig gondolkozom,hogy el kellene menni a nagytétényi kastélymúzeumba,főleg így karácsonytájt,de eddig még nem került rá sor. Egyszer ugyan voltam,de nem karácsonykor, hanem vagy 30 évvel ezelőtt általános iskolásként. Ideje lenne felfrissíteni, illetve nincs is mit felfrissíteni,mert nem nagyon emlékszem semmire. (Azt tudom pl.,hogy a Bob herceg c. filmet részben ott forgatták.) Ja és Nagytétény nekem a világ végén van,Budapest ellentétes végén lakom:)
Karácsonnyal kapcsolatban olvastam valahol,hogy Szentendrén a belvárosban van egy egész évben nyitva tartó bolt, ahol karácsonyi díszeket, ilyesmiket gyűjtenek, árulnak és a tulajdonos szerint mindig van elég látogató,sőt nyáron még sorállás is volt :)
A bejegyzésed utolsó bekezdése, a cserépkályha viszont nosztalgikus érzéseket, gondolatokat indított el bennem... Gyerekkoromban a régi házunkban volt a két szoba között szép barna csempés cserépkályha, ami úgy befűtötte azt a két szobát,hogy csuda. A macskák mindig előtte nyúltak el, a télikabátokat ott melengettük meg, a hátunkat nekitámasztottuk,ahogy írod.... Aztán a ház lebontódott, a kályhacserepek megvannak még valahol a sufniban, nem tudom,hogy lehetne-e valamit kezdeni vele. Az viszont elhatározásom,ha lesz rá alkalmam (na és pénzem), újra lesz ilyen fűtőalkalmatosságom.
Ha már álmoknál tartunk és úgyis tél van, másik álmom,hogy lovasszánon szeretnék egyszer utazni....
Zsanna, ez olyan érdekes és szép program, hogy még elolvasni is jó!
Saját élményem: szerdán mglátogattuk a nagytétényi kastélymúzeumot, megnéztük a feldíszített karácsonyfákat. Ezek most nem nagyon tetszettek, szerintem a tavalyi jobb volt. Viszont a bútorok csodásak, hosszan nézegettem egy intarziás asztalt, élénken elképzeltem, amint a barátnőimmel mellette ülünk, kávézás és beszélgetés mellett. Viszont gyorsan rájöttem, hogy állandóan azt figyelném, nem csöppent-e le az ital, vagy nem látszik-e bögrenyom az asztalon. Egyszóval jobb helyen van a múzeumban.
Megnéztem a kiállított festményeket is, az egyiken egy kb. 50 éves nő volt, az egyik kezében valami virág, a másikban egy testes fekete könyv, alighanem a Biblia. Kéztartásáról ítélve, nem olvasni akarta. Alighanem a fejéhez akarta hajítani annak a szobalánynak, aki rosszul törölte le róla a port. Egyébként maga a kéz is nagyon rosszul volt megfestve, Leonardo sírva fakadt volna, ha meglátja.
Másik két festmény viszont nagyon tetszett, az 1850-es évekből származott, egy bankár feleségét ábrázolta. Ilyennek képzeltem magamban Baradlaynét harmincéves korában.
A másik festményen egy kb. negyvenes férfi, aki nem a férje volt, hanem valami ügyvédféle. Ő is olyan volt, hogy biztosan tudtam, rá lehet bízni a pöreimet. Az is valószínű, hogy részt vett a szabadságharcban.
A lgjobban viszont a cserépkályhák tetszettek. Egy hosszú, hideg, nyirkos nap után nekitámasztani a hátat, és közben forralt bort kortyolgatni, igen kellemes dolog lehetett.
