S a kérdésedre pontosan az adja a matematikailag precíz választ.
Arra, hogy mi a frekvenciája egy időfüggvénynek?
Vagy mi a hullámhossza egy térbeli függvénynek?
Márpedig ha egy gerjesztés állapotfüggvénye időben és térben nem végtelen kiterjedésű, akkor a Fourier transzformáció szerint az végtelen sok különböző frekvenciájú és hullámhosszú periodikus komponens szuperpozíciója.
A virtuális részecskék állapotfüggvényei pedig éppen ilyenek, térben és időben véges kiterjedésűek. Tehát a virtuális részecskék egyszerre végtelen sok különböző frekvenciaértéket mutatnak. Mindegyiket az állapotfüggvényük Fourier spektruma szerinti arányban.
" És tessék mondani, a virtuális fotonoknak mennyi a frekvenciájuk?"
Ami "virtuális" (magyarul: látszólagos!), az -ahogy a nevéből adódik- SEMMI!
(vagyis -megfordítva-, ha tényleg észlelünk valamiféle "frekvenciát", akkor
ott nem lehet semmiféle "virtuális" -nemlétező!- dolog... ! ;) ;-)
"Például amelyek az elektrosztatikus mezőt alkotják? Vagy amelyek a rúdmágnes körül hemzsegnek?"
Azokat kérem valós, létező dolgok 'alkotják', és hogy 'hogyan és miképp', azt 'tessék' elolvasni cseik, Kettős Elemü Univerzum c. 'dolgozatában' ! (de ha 'szerencséd van', és cseik 'megkönyörül' rajtad, akkor itt is kapsz rá egy rövid, tömör összefoglaló választ tőle... ;) ;-)
"Newton mondott olyat, hogy az "abszolút teret az égitestek feszítik ki."
De Newton szerint az "abszolút teret" Isten teremtette. Szerintem meg a gravitációs mezőt maguk az égitestek hozzák létre."
Szerintem meg tévedsz ! Szerintem az "abszolút teret" Isten teremtette, és 'ezen belül', ill. mivel már ez 'megvan', ahogy Newton mondta: az "abszolút teret az égitestek feszítik ki." A sorrend (a 'rangsor' !) lényeges ! ("tyúk, vagy a tojás" ?! ;) (vagyis az 'árnyékhatás' által létrejövő gravitációs erő. csakis és kizárólag két, vagy több anyagi test között jöget létre, minden más "burok" csak 'virtuális', mert csak az van, ami 'működik'...! ) ;-)
(Felújítás miatt át kellett költözni néhány hétre a másik irodaépületbe. Kollégák vitték a számítógépeket, mappákat, székeket stb. Mondom neki, hogy az üres teret áttolni könnyebb lenne.)
Faraday színre lépett, és munkássága nyomán (a mágneses és a villamos mező felfedezésével), a gravitációs mező, mint valóságosan létező mező is bekerült a fizikába.
Newton idejében még az égitestek közötti teret tökéletesen üresnek gondolták. Úgy gondolták, hogy a testeknek vonzó tulajdonsága a testek belsejében lakozik. A vonzó hatás közbülső közeg nélkül, az űrt áthidalva működik. A hatást pillanatszerűnek képzelték, amelyhez nem kell idő. Ez volt a távolhatás-elmélet, amely Newton idejében általánosan elfogadott volt. Emiatt a legtöbb tudománytörténész Newton nevéhez köti a távolhatás-elméletet, amely ebben a formában nem igaz. Ugyanis maga Newton éppen az ellenkező véleményen volt. Korával ellentétben úgy gondolta, hogy a testek között lennie kell valamilyen anyagnak, amely a vonzó hatást átviszi a másik testre. Ez egyértelműen kiderül Richard Bentley-nek írott leveléből:
"Hogy a gravitáció ... melynek révén egy test egy másikra vákuumon keresztül hatást gyakorolna bármi másnak a közbejötte nélkül, ami az erőhatást az egyiktől a másikhoz közvetítené, mindez számomra oly nagy képtelenségnek tűnik, hogy úgy hiszem nincs ember, aki elfogadja, ha megfelelően jártas a filozófiai gondolkodásban"
Ez a gondolat csírájában már tartalmazta a közelhatásra épülő mezőelképzelést. A közvetítő anyagot ma gravitációs mezőnek hívjuk. Közelhatás esetén az erő a mező szomszédos pontjai között adódik át, így a terjedéséhez idő kell. Vagyis a vonzóerő hatása csak késéssel juthat el egyik testtől a másikig. De ezt a késést, vagyis az időtényezőt, Newton híres gravitációs képlete nem tartalmazza.
(Mivel a gravitációs hatás nagyságrendekkel gyorsabb, mint az égitestek mozgása, ezért Newton idejében a késleltetett hatás nem okozott észrevehető hibát az égitestek pályájának kiszámításánál. Vagyis az elvi hibás képlet jól működött, és a bolygószámítások nagy részében elegendő ma is.)
Mivel Newton a gravitációs hatás késését nem építette be a képletébe, így hiába volt az előremutató megérzése, ő maga is hozzájárult, hogy a téves távolhatás-elmélet még sokáig uralkodhatott.
Mindaddig, míg Faraday színre lépett, és munkássága nyomán (a mágneses és a villamos mező felfedezésével), a gravitációs mező, mint valóságosan létező mező is bekerült a fizikába. Ez nagyon helyes volt, hiszen így már a gravitáció is a közelhatás elvén működhetett.
Ezt a helyes gondolatot rúgta farba a fiatal Einstein, aki szerint a gravitáció nem erő, ezért olyanra sincs szükség, ami az erőhatást az egyiktől a másikhoz közvetítené. Vagyis a gravitációs mezőt is kirúgta a fizikából,és a "görbült téridő"-vel helyettesítette.
Ez nagy baklövés volt, amelyet később szintén megbánt, és megpróbált korrigálni. De ugyanaz történt, mint amikor az étert előbb kiűzte a fizikából, majd később megpróbálta visszacsempészni. Már nem hittek neki.
A gravitáció esetében is ez történt. Hiába írta le később, hogy téridő a valóságban nem létezik, (csak a gravitációs mező) ezt senki sem vette komolyan, így a "görbült téridő" ma is él és virul. Ezért képtelen tovább fejlődni a fizikán belül a gravitáció-elmélet. Még ma is a gyermeteg gumilepedővel etetik a jónépet.
( hopp', bocsi őszszakál, azt hiszem félreértettem a 3223-as hozzászólásodban leírtakat, és 'fordítva' értelmeztem amit Te leírtál az első sorban, ezért most 'ezúton', megkövetlek. De 'minden rosszban van valami jó', mert így legalább -'edukációs jelleggel'- tisztázva lett e dolog... ;) ;-)
"A Newtonnak tulajdonított idézet, a távolhatáson kívül, a nyomógravitációra is utalhatott."
Háát.. nem. Mert nézzük csak mit mondott Newton?!: "egy test egy másikra vákuumon keresztül hatást gyakorolna bármi másnak a közbejötte nélkül, ami az erőhatást az egyiktől a másikhoz közvetítené"
Ebben az idézet részletben a 'kulcs-szó' az a: "bármi másnak a közbejötte nélkül".
Namost, "nyomógravitáció"-nál nem csak arról van szó, hogy minden testet körülvesz az éter nyomó hatása, ezért a "nyomógravitáció" sem működhet, hanem, -a Newton-i 'kulcs-szó' szerint- 'van még itt valami más is' a 'szimpla' éter-nyomáson kívül,
mégpedig az éter-nyomás anizotrópiája*.
Vagyis ha az éter-nyomás a két test között kisebb, mint a két test közötti részen ('akármilyen' kis átmérőben), akkor 'teljesül' a Newton-i 'kulcs-szó' meghatározás, hogy: "közbejött bármi más", azaz egy 'statikus' hatás, egy 'kiegészítő-érték-különbséggel' együtt,
már 'működőképes' gravitációs 'metódust' építhet fel. De ugyanezt 'vonzó' gravitációra nem lehet megcsinálni, mert ... mivel? ... és főleg: hogyan?... !? ;-)
"Talán csak a mágnesnél lehet közvetlenül megtapasztalni azt, mintha vonzanák a vonzhatót, és taszítanák a taszíthatót."
A "mágnesek vonzó hatása" is 'taszító effektus', de hogy hogyan, azt cseik tudná jól elmagyarázni... ;-)
anizotróp* > Térbeli iránytól függő. Egy olyan közeget jelöl, amelynek bizonyos fizikai tulajdonságai különböző irányokban különbözőek.
A Newtonnak tulajdonított idézet, a távolhatáson kívül, a nyomógravitációra is utalhatott. Ha már a éter egy közeg, ami erőátadásra alkalmas. Ez a közeg, pedig minden testre nyomóhatással van, nem pedig a testek vonzóhatással egymásra. Talán csak a mágnesnél lehet közvetlenül megtapasztalni azt, mintha vonzanák a vonzhatót, és taszítanák a taszíthatót. Az univerzumban azonban minden test nyomás alatt van, de különböző mértékben. A legjobban az atommagok, amikből a fekete lyukak is kialakulnak.
"Hogy a gravitáció ... melynek révén egy test egy másikra vákuumon keresztül hatást gyakorolna bármi másnak a közbejötte nélkül, ami az erőhatást az egyiktől a másikhoz közvetítené, mindez számomra oly nagy képtelenségnek tűnik, hogy úgy hiszem nincs ember, aki elfogadja, ha megfelelően jártas a filozófiai gondolkodásban"
Ha hozzászólsz valamihez, akkor nem ártana utánanézni, hogy ne írjál hülyeséget.
