"* összeteszed a két kezed -- feltételezve, hogy mindkettő megvan és ép --, belemersz és a markodból iszol."
Vizet veszel magadhoz.
Ez a VÍZ VÉTEL.. végy magadhoz egy kis vizet...
A kivétel és a vetődés pedig rokon, de ellentétes irányú mozdulat.
A ha valakinek odavetsz egy pofont, akkor oda ütötted. A verekedés / vetekedés is adok-kapok dolog. Viselni kell.
A régi kihalt ÖT és az ONT között pedig megfelelés van. AZ üt szavunk etimológiailag pedig rokon ezzel. Ha erőset ütsz, vágsz, akkor kionthatod valakinek a vérét, vagy kiolthatod az életét.
ötlik – ‘felvetődik, felvillan’: eszébe ötlött egy kérdés; ‘kieszel’: kiötlöttem egy jobb megoldást. Származékai: ötlet, ötletes. Azöntige eredetibb öt alakjából képzett ige, elsőként ‘beleömlik, benyomul’ jelentésben; ebből ‘agyába hatol’ ⇨ ‘felötlik’. Fenti második jelentése már a nyelvújítási ötlet származékból ösztönösen alkotott, tárgyas (ki)ötöl igéhez kapcsolódik. Lásd még ötvös.
ÖT - ÜGY (folyó) - ÖTLIK szavunk és a VETŐDIK - VILLAN/Pillan/Csillan/világ(os)/csillag etimológiai kapcsolata a VÍZ (visz-vissza) jelentésén keresztül.
ÖT, (2), az ország nagy részében már elavult áth. ige, melyből két különböző jelentésü származékok erednek, ú. m. a) az ötlik, ötlés, ötlet, ötü származékokban am.üt, mi szerént ötlik am. ütlik, ütődik
ötlik – ‘felvetődik, felvillan’: eszébe ötlött egy kérdés; ‘kieszel’: kiötlöttem egy jobb megoldást. Származékai: ötlet, ötletes. Azöntige eredetibböt alakjából képzett ige, elsőként ‘beleömlik, benyomul’ jelentésben; ebből ‘agyába hatol’ ⇨ ‘felötlik’. Fenti második jelentése már a nyelvújítási ötlet származékból ösztönösen alkotott, tárgyas (ki)ötöl igéhez kapcsolódik. Lásd még ötvös.
HÚNY - HÁNY/hanyatló etimológiai kapcsolata. Lefelé ill. felfelé mozgat.
HÁNYAVETI
HÁNY, (2), (ho-any, t. i. gyöke a fölfelé törekvést, s általán távozást jelentő ho, s képzője a meglágyított an [in, on], mely ingást, mozgást jelent). Áth. m. hány-t. Eredetileg am. valamit fölfelé mozgat, emelget.
hány1 – ‘dob, dobál, vet, hajigál ‹kézzel, lapáttal›’; ‘kilövell magából’: tűzhányó; ‘ételt, italt száján át visszaöklend’. Származékai: hányó, hányás, hányat, hánytat, hánytató, hányadék, hánykódik, hánykolódik. Ősi finnugor örökség: vogul hún (‘mer, szed’) osztják kinta (‘ás’), zürjén kundini (‘elás’). A jelentésfejlődés menete: ‘kiás, kimer’ ⇨ ‘a kiásott földet, kimert vizet odébbdobja, odébbönti’. A szóeleji k ⇨ h változás szabályos, lásd hab, hal, hat, ház, hó, hód stb. Lásd még hányaveti.
huny – ‘‹szemet› becsuk’; ‘‹el- igekötővel› meghal’; ‘‹tájnyelvekben› alszik egyet’. Származékai: hunyó, hunyorog, hunyorgat, hunyorít. Ősi uráli örökségünk: vogul kony- (‘pislog’), zürjén kuny- (‘szemet behuny’), finn kyyny [kűnü] (‘szem félig nyitott állapota’); szelkup konyijko (‘szemet huny’). A szóeleji k ⇨ h változás szabályos, lásd hab, hal, hat, ház, hó, hód stb. A nyelvjárási kum, kumik (‘alszik, bóbiskol’) ugyanez az ige; a szóeleji k megőrzött régiség, mint a hajlik mellett a kajla. Lásd még hunyászkodik, hunyor.
Azért lehetett egy ősi "húgy" szóalakja is a csillag jelentésnek, mert a huny-hunyorgó szavunkhoz van köze. A csillag/csillog szavunknak pedig a villog-pillog-pislog-hoz.
Folyó régi neve "ügy" mert a víz tulajdonsága is: ide -oda visz, vissza visz, ad-vesz, vezet, vet, vegyül, ad, ont, önt stb. Tehát minden fele vetül. Pont mint a világosság.
Tehát ami világít az folyamatosan - billen (biccen), pillan, villan, villámlik - csillámlik, csillan, csillog, villog - tehát így világít a csillag. Ontja, adja, árasztja - csillantja, villantja (pulzálja) sugározza a fényt.
A "húgy" szónak tehát lehetett hunyorog, azaz villog/csillog szerű világ/csillag pilács jelentése, ami közel áll a pislákoláshoz. Lásd a pisil és pislákol (a fény ezt is szokta csinálni) szavaink teljesen különböző értelme mindmáig fennmaradt, noha ugyanezt a problémát "veti" fel.
(lehetséges, hogy a hangi összefüggések nem véletlenek tágabb értelemeben sem: fireg-forog/forr/pirít/virít/világ, vés/vág)
Önt és üt... (ütközik)... odáz mindegyik a vetni szóval van összefüggésben, hiába röhögsz rajta.
Sőt, még az üde is. A víz szavunk régies alakja miatt üg, ügy... Teljesen érthető, hiszen a "V" - "ou" és a "t,d,g,gy" hangcseréje is szabályos. Üde: "kicsattan" az egészségtől...
a bears (the burden of office) már kétszeresen specifikus értelem. a teher-(viselés) az első származtatott jelentés (értelmezés), a hivatali (teher-viselés) meg a második.
-1560s, from Turkish vezir "counsellor," from Arabic wazir "viceroy," literally "one who bears (the burden of office)," literally "porter, carrier," from wazara "he carried."
-derived from the Arabic wazara ("to bear a burden"), from the Semitic root W-Z-R. The word is mentioned in the Quran, where Aaron is described as the wazir (helper) of Moses, as well as the word wizr (burden) which is also derived from the same root.
-The exact origins of the office of vizier are not entirely clear. Some historians have suggested that it should be traced to pre-Islamic practices in Sasanian Persia (see wuzurg framadar),
_________
az alapszó egyezik még:
a wazara carry : visz
az eredete a 800-as évekbe megy vissza, amikor török katonai vezetők voltak az abbaszid kalifátusban
led to a rivalry between the Turkish commanders and the civilian viziers over control of revenue.[2]
ez keveredik a szaszanida tisztséggel, tehát elkülönül, ill. keveredik a tisztségre jelölt szó
az értelemváltozás:
from wazara, to carry (a burden), take upon oneself, or from ʔāzara, to help (see ʔzr).
a visz fogalom és szóalak lesz >> vivő és a teher fogalom (wazara segít wizir teher)
VŐ, (ve-vő) fn. tt. vő-t, tb. ~k. Személyr. vőm. vőd, vője, v. vejem, vejed, veje stb. A szülék irányában vőnek mondják azon férfit aki leányukat feleségül vette. A vő irányában pedig az illető apa = ip v. após, az illető anya = napa v. anyós. „Vőm nem fiam, menyem nem leányom“. (Km.). Minthogy köz szójárás szerént a házasodó emberről azt szoktuk mondani, hogy feleséget vesz, vagyis N. N. nevű nőt veszi magának házastársul; továbbá, minthogy a fölserdült leányt eladó leánynak nevezik, és eladják, férjhez adják: innen okszerüleg állíthatni, hogy a vő nem egyéb, mint a visz igének részesülője vévő, honnan vőlegény = vevőlegény, valamint a mennyasszony = (férjhez) menőasszony. Egyébiránt hasonlók hozzá Budenz J. szerént a finn vävy, väy, észt väi, väu, lapp viva, viv, finnlapp vivva, vogul vuäps, mind am. vő.
visz – ‘hordoz, szállít ‹valahová›’; ‘vezet, kísér’:iskolába viszlek; ‘eltávolít’: vidd innen ezt a vackot; ‘magával visz, sodor’: viszi a víz a ladikot; ‘juttat’: túlzásba visz, diadalra visz; ‘vezet ‹valamire›’: nem visz ez jóra; ‘jut valamire, elér’: ez a gyerek még sokra viszi. Származékai: vitel, vitet, (ki)vitel, (ki)vitelez, (ki)vihetetlen. A ~ rövidebb vi- töve (pl. vi-het, vi-vő) ősi örökség a finnugor korból: vogulvij, osztják vejem (‘vesz’), votják vaj-, mordvin vije- (‘hoz’), észt viima (‘hoz’); a feltehető finnugor *víke alapforma talán rokonítható ilyen értelmű indoeurópai szavakkal: óind váhati (‘vezet, visz’), latin vehere (‘húz, visz’). A ~ből igen régen hasadt le és vált külön a vesz. Lásd még visel.
vő – ‘leányunk férje’. Ősi örökség az uráli korból: cseremisz vinge, mordvin ova, finn vävy, lapp vivv, szamojéd bí (‘vő, sógor’). A magyar vejem alak a fő, nő–fejem, nejem alakpárok analógiájára jött létre.
vezet – ‘előtte haladva irányít ‹személyt›’; ‘rajta vagy benne ülve irányít, kormányoz ‹járművet›’; ‘mozgalom, intézmény tevékenységét tiszténél fogva irányítja’; ‘‹anyag fizikai hatást› magán átenged’: a fém vezeti a hőt, az áramot; ‘folyamatos feljegyzésekből összeállít’: naplót vezet; ‘‹tárgyatlanul› verseny során éppen a legjobb az eredménye’: az első félidő végén még vezettünk. Származékai: vezető, vezetés, vezetőség, vezeték, vezetékes. A ~ vez- alapszava (lásd még vezér) ősi örökség a finnugor korból: cseremisz videm, mordvin vetamsz, észt vedamsz (‘vezet’). A finnugor *vete- alapforma szabályos származéka a vez-; a tőbeli t–z megfelelésre példa a ház, fazék, kéz, víz.
