a kényelmetlen kérdésekre a legjobb válasz, ha ignoráljuk,
Igen, ezt elég sokan művelik. Jut eszembe: tudod már, hogy hogyan kell egy pont koordinátáit meghatározni tetszőleges bázisvektor-rendszerben? Vagy még mindig kitartasz a hülyeség mellett, mint "alap geometriai ismeret"?
igen, ez egy feltételezés, bizonyítani pró vagy kontra a kísérlet folytatásával lehetne. de ez nem történik meg. ergo, továbbra is lehet hivatkozni arra, hogy nem bizonyított.
végül is a kényelmetlen kérdésekre a legjobb válasz, ha ignoráljuk, maximum megjegyezzük, hogy nem bizonyított.
„ott technologia ami alkalmas barmely elem vizsgalatara, barmikor elvegezheto lenne egy ujabb kiserlet. csakhogy a fenykep tobb dolgot is bizonyit illetve valoszinusit. hogy az elektronok korlatlan mennyisegben ujrakepzodnek egy atomban, ha onnan egyet kiutunk. a hidrogen elektronfelhoje sok elektronbol kell alljon. azok elhelyezkedese nem a konzervativ valoszinusegi fuggveny szerinti. vagyis ellent mondana a mainstreamnak, ergo nem is csinaljak meg, vagy ha megcsinaltak is, publikacioba nem kerul.”
Ez is csak feltételezés, nincs rá bizonyíték. Szerintem a mainstream tudomány, de még a többi „tudomány” sem sumákolja el az eredményeit. Azt csak a politikusok, a hadiipar befektetői teszik, hadititok jelszóval. Az, meg ugye érthető.
ezt csak az eljaras kidolgozasaert es nem annak felhasznalasaert vagy eredmenyeert kaptak.
nehany, talan 10+ eve sikerult egy csapatnak lefotozni a hidrogen atomszerkezetet. publikaltak es elore vetitettek, h folytatjak mas elemekkel is. de azota sincs semmi. se ujabb kiserlet, se nobel, sot, lassan kiashatatlan az eredmeny az internet bugyraibol. lehet h beleuntak? nem valoszinu. ott technologia ami alkalmas barmely elem vizsgalatara, barmikor elvegezheto lenne egy ujabb kiserlet. csakhogy a fenykep tobb dolgot is bizonyit illetve valoszinusit. hogy az elektronok korlatlan mennyisegben ujrakepzodnek egy atomban, ha onnan egyet kiutunk. a hidrogen elektronfelhoje sok elektronbol kell alljon. azok elhelyezkedese nem a konzervativ valoszinusegi fuggveny szerinti. vagyis ellent mondana a mainstreamnak, ergo nem is csinaljak meg, vagy ha megcsinaltak is, publikacioba nem kerul.
de talaltak, csak nem tudjak ertelmezni az elfogadott elmeleti alapok szerint.
meg akartak hatarozni a gravitacios hullamok sebesseget, h eldontheto legyen az milyen sebesseggel terjed a fenysebesseghez kepest. ezert a ligohoz kapcsoltak radiotavcsoveket es rogzitettek a beerkezo em hullamok adatait. szamos gravitacios hullamforrast tudtak beazonositani ahonnan masodlagos em hullamok is erkeztek. ezek eredmenye:
elsokent erkezik a gravitacios hullam, azt eltero kesessel - masodperctol nehany eves idotartamig - kovetik az em hullamok ugy, h a keses es a hullamhossz kozott egyenes aranyossag van. vagyis a gravitacios hullamot kozvetlenul koveti gamma sugarzas, kesobb rontgen, majd feny, maj rovid radio, egeszen a hosszuhullamig ami nehany ev utan erkezik meg.
vagyis az egy forrasbol, azonos idoben elindulo em hullamok kulonbozo idok alatt erik el a detektalas helyet. ezt akarhogy nezzuk, ellent mond a fenysebesseg allandosaganak.
„De ilyesmire egy "hivatásos" fizikusnak gondolni sem szabad.”
Ezekről még nem hallottál??
„Krausz Ferenc fizikus két francia tudóssal, Pierre Agostinivel és Anne L'Huillier-vel megosztva vehette át az idén a fizikai Nobel-díjat az elektronok atomon belüli mozgásának vizsgálatát szolgáló attoszekundumos fényimpulzusokat előállító kísérleti módszereikért.”:-)
"Változó értékű az univerzum különböző helyein..."
Ez még Einstein szerint is így van.
Persze a nagyon furcsa helyzet, hogy másik oldalról meg meg azt állítja, hogy a fénysebesség állandó, sőt egyetemes állandó.
"Más-más értékű a mozgó rendszerekben..."
A Doppler jelenség éppen ezt igazolja.
"Elérhető és túlléphető..."
Az atomon belüli folyamatok könnyebben érthetőkké válnak, ha feltételezzük, hogy lehetséges a fénysebesség feletti mozgás. De ilyesmire egy "hivatásos" fizikusnak gondolni sem szabad. Pedig Jánossy Lajos már 50 éve leírta.
Ezeket igazolni kellene, mielőtt megkérdőjeleznéd az elfogadott mérési adatokat.
Amennyiben az időtartamok nem diszkrét, azonos egységekből tevődnek össze, hanem pl. a logaritmus szerint változik a távolsággal, akkor az magával hozza a sebesség megváltozását is. Erre utaló jeleket nem találtak a kozmológusok, vagyis a fény sebessége vákuumban maximált.
A fény sebessége másodpercenként nagyjából 300 000 kilométer, vagyis másodpercenként hét és félszer kerüli meg a Földet. Mivel ez földi léptékben mérve szinte érzékelhetetlenül gyors, ezért néhány száz évvel ezelőtt még úgy hitték, hogy a fény végtelen nagy sebességű, nincs is szüksége időre a terjedéshez. Persze nem mindenki gondolta így. Ismereteink szerint Galilei volt az első, aki megpróbálta megmérni a fény sebességét, de a korabeli módszerekkel ez még nem sikerülhetett.
A fénysebességre az első közelítő értéket Olaf Römer (1644 - 1710) dán csillagász megfigyelései szolgáltatták. A közhiedelemmel ellentétben Römer eredetileg nem a fénysebességet akarta megmérni, hanem a tengeri hajósok számára keresett égi órát. A Jupiter holdjait akarta órának felhasználni, mert a holdak keringési idejét állandónak gondolta. Ezért távcsővel több éven keresztül figyelte a Jupiter holdjait, és feljegyezte a keringési idejüket. Nagy meglepetésére a keringési idők nem voltak állandók, hanem éven belüli ingadozást mutattak. Fél éven át gyorsabban keringetek, majd a következő fél évig lassabban. A több éves adatok alapján Römer rájött, hogy a Jupiter holdjainak egyenetlen keringése csak látszólagos. A valóságban egyenletes a keringésük, csak a Földről nézve tűnik egyenetlennek. Az eltérést a Földnek a mozgása valamint a fény véges sebessége együttesen okozza. Amikor a Föld fél éven keresztül közeledik a Jupiterhez, a holdak keringése gyorsabbnak látszik. A következő félévben pedig, amikor a Föld távolodik a Jupitertől, a holdak keringése lassabbnak látszik. Ez azért van, mert amikor a Föld távolodik a Jupitertől, a holdakról a Földre érkező fénynek mindig egy kicsivel nagyobb utat kell megtenni, ami kicsit több időbe telik. Ez a plusz idő a Földről nézve látszólag hozzáadódik a hold keringési idejéhez. A fél év alatt felhalmozott késés megmérése után, a földpálya ismeretében Römer nagyjából ki tudta számolni a fény sebességét, amelyre 220 000 km/s értéket kapott. Ez nagyságrendileg megegyezik a ma ismert 300 000 km/s-os értékkel, csupán kb. 80 000 km/s hibát tartalmaz.
Ettől pontosabban James Bradley (1693-1762) angol csillagász, a fényaberráció felfedezője mérte meg a fény sebességét egy hosszú lencsés távcső segítségével. A módszer a következő volt. Ha egész éven keresztül távcsővel ugyanazt a csillagot folyamatosan megfigyeljük, akkor úgy látjuk, hogy a csillag egy kis ellipszist ír le a távcsőben a valóságos helyzete körül. A csillag valóságos iránya és a látszólagos iránya között van egy kis szögeltérés, amit a Föld Nap körüli keringő mozgása okoz. Ismerve a Föld keringési sebességét és az eltérés szögét, kiszámítható a fénysebesség. Így Bradley 0,4% pontossággal tudta meghatározni a fénysebességet, amely csupán kb. 1200 km/s-os mérési hibát jelentett.
Földi körülmények között először Fizeau (1819-1896) francia fizikus mérte meg a fény sebességét 1849-ben egy fogaskerekes berendezéssel. A mérés lényege a következő volt: egy fogaskerék két foga közötti hézagon keresztül egy fénysugarat irányított egy távoli tükörre. A tükörről visszaérkező fénysugár szintén a két fog közötti hézagon érkezett vissza, és így látható volt a fogaskerék éles képe a tükörben. Ezután Fizeau forgatni kezdte a fogaskereket, folyamatosan növelve a fordulatszámot. Ennek hatására a fogaskerék képe életlenné vált, majd el is tűnt, mert a visszatérő fénysugár a fogaskerék fogába ütközött. Tovább növelve a forgási sebességet ismét láthatóvá vált a kép, mert a fénysugár a következő foghézagon tért vissza. A fogaskerék fordulatszámából, méreteiből, és a tükör távolságából kiszámította a fénysebességet, amely 315 000 km/s-ra adódott. Ezek után Foucault, majd Michelson egy forgótükrös műszerrel tovább fokozta a pontosságot. Végül a legpontosabb értéket Evenson és társai mérték lézer-interferometriás módszerrel. A mérések eredményeit a következő táblázat tartalmazza.
A mérésekhez két megjegyzést:
A méréseket a Földön lévő műszerrel végezték, így a mért értékek a Földhöz viszonyított fénysebességet mutatják
A földi mérések mindegyike oda-vissza úton történt, tükörről visszaveretve a fényt. Vagyis nem tisztán két pont közötti fénysebességet mértek, hanem a két pont közötti oda-vissza irányú sebesség átlagát. "
"a fizikaban hasznalt fenysebesseg erteke egy szamitott ertek. sokaig probaltak meghatarozni sebesseg meresekkel a legkulonbozobb modokon, de mindig mas ertek jott ki ra, meg az atlagolassal is."
Köszönöm a tájékoztatást, most már tudom, hogy itt is! 'sunnyognak'...! ;-)
a frekvencia es a hullamhossz nagysagrendekkel kisebb elterest mutat a meresek kozott. ezert valasztottak ezt az utat. viszont ez megin felvet egy problemat, amit a kiserletezesnel is emlitettunk. vagyis ha A es B szinte minden meresnel azonos, ellenben C egy 10^-5 nagysagrendu fluktoaciot mutat, akkor jogosan jelenthetjuk e ki, hogy C=A*B ???? vagy van ott meg egy esetleges rejtett valtozo, ami az elterest okozza????
a fizikaban hasznalt fenysebesseg erteke egy szamitott ertek. sokaig probaltak meghatarozni sebesseg meresekkel a legkulonbozobb modokon, de mindig mas ertek jott ki ra, meg az atlagolassal is. az elteres a km/s-ban kifejezett renysebesseg utolso ket jegye, vagyis ezidaig nem sikerult 10^-6 pontossagnal jobban meghatarozni. ezert kitalaltak, h megmerik egy adott fenyforrasbol (ha jol emlekszem rubidium lezer) kijovo feny hullamhosszat, illetve frekvenciajat es ebbol szamitott ertekkent tettek be az si-be.
"a masik modszer, amikor a folyamat rendszerebol termeszetes uton tavozo parametereket merjuk. ezzel nem valtoztatjuk meg a folyamatot es igy tobb idopontban is pontos erteket kapunk.
pl ha kivancsiak vagyunk egy golyo mozgasara, ha x sebesseggel indul. elso verzioban kulonbozo tavolsagokban elnyeletjuk a mozgasi energiajat, amibol szamolhatjuk a sebesseget. a masodik verzioban fenykepeket keszituni y idonkent es abbol szamoljuk."
'Ja persze'... csak a 'probléma' az, hogy ez a "golyó" egy 'flipperben' mozog... ! És mi nem tudjuk az egész útján 'végig-követni',
az induláskori energiáját és 'feltételeit' pedig legfeljebb csak
(legjobb 'saccolás' -szerintem- a "Kettős Elemü..." alapján lehet ;) ;-)
"ami szerintem sok kiserlet elemzesenel hibat okoz, azok a rejtett valtozok. egy jol osszerakott kiserletben feltetelezni kell,
h olyan korulmenyek is befolyasoljak az eredmenyt, amikre nem gondolunk alapbol. pl. q legelemibb az idofaktor. a legtobb kiserlet feltetelezik h ha most elvegzek egy kiserletet es fel ora mulva is, akkor az eredmenynek azonosnak kell lennie. pedig nem. szamos parameter megvaltozhat ezen ido alatt.
homerseklet, magnesesseg, legnyomas stb stb. tehat ha mi nem tudjuk meghatarozni minden rejtett parameter erteket, akkor hibas merest vegzunk."
Igen, a legtöbb 'határtudomány'-nak nevezett kutatásokkal 'az a baja' a hivvattallos túúdommánynak, hogy nem vizsgálható olyan egyszerűen, mint ahogy a 'méjnsztím',
'kommersz', egyetemeken tanított tudomány tanítja, ami gyakorlatilag nem tud kezdeni semmit (vagy nem akar...) az olyan létező jelenségekkel, folyamatokkal, amelyek csak egy min. 'húszismeretlenes egyenlettel' írhatók le, és ráadásul az 'egyenlet' értékeit 'óránként-naponkét' 'aktualizálni' kell... Vagyis az ilyen jelenségek, folyamatok nem 'teljesítik' a mai 'méjnsztrím' tudomány által megkövetelt alapvető megismételhetőségi kritériumokat. ;-/
"ezert nincs ket azonos meresi eredmeny a feny sebessegere sem."
Na!, ez új ! Erről lehetne egy 'kicsit' részletesebben... ?! ;-)
"az itt es ott osszehasonlitasa pedig oda-vissza meressel lehetseges. vagyis azonos idoben mindket helyen merjuk a masik helyrol szarmazo jeleket. kis odafigyelessel, a meres helyet konvertalhatjuk egy pontba, es innen merjuk a ket ott jeleit. a ket meresi eredmeny viszonyabol pedig kovetkeztethetunk a folyamat szabalyaira."
Jól hangzik, de az 'itt es ott' eredetileg nem helyet jelentett (lásd 'lentebb'...), hanem azt, hogy amig 'itt' vagyok addig nem befolyásolom az 'ott' lévő 'mérendő' folyamatot. De ha már 'ott' vagyok -vagyis 'mérek'- azzal megváltoztatom az eredet! 'itt' állapotú folyamatot. Tehát -bár a leírásod helyes- az 'alapvető problémát' nem oldja meg.
" Senki sem láthat meg engem élvén ! " ;-)
"ez alapjan a tavoli, fizikailag nem beazonositott terreszre alapozott kovetkeztetesek (pl. csillagaszati meresek) nem adnak bizonyito ereju merest, mert biztosak lehetunk abban, h nem ismerjuk az ott tulajdonsagait es mar a kiindulo allapot is csak egy bizonyitatlan feltetelezes."
Stimt. Lásd az 'első bekezdést'... ! ;-)
"a lenyeg, h minden korulmenyt - meg azt is, amire nem szamitunk - lehetosegkent szamba kell venni a kiserlet megtervezesenel es kiertekelesenel."
Így van, a kérdés az, hogy a 'körülményeket számbavevők' felismernek-e minden lehetséges és elképzelhető! 'korulmenyt', mikor/mielőtt "megtervezik akiertekeleseket"... ?! ;-/
igen, minden meres megvaltoztatja a folyamatot, attol a pillanattol kezdve, h a meres megtortent. de az azt megelozot nem. tehat minden meres pontos a multra tekintve. ezekbol a meresekbol lehet szabalyt alkotni a jovore is.
a masik modszer, amikor a folyamat rendszerebol termeszetes uton tavozo parametereket merjuk. ezzel nem valtoztatjuk meg a folyamatot es igy tobb idopontban is pontos erteket kapunk.
pl ha kivancsiak vagyunk egy golyo mozgasara, ha x sebesseggel indul. elso verzioban kulonbozo tavolsagokban elnyeletjuk a mozgasi energiajat, amibol szamolhatjuk a sebesseget. a masodik verzioban fenykepeket keszituni y idonkent es abbol szamoljuk.
ami szerintem sok kiserlet elemzesenel hibat okoz, azok a rejtett valtozok. egy jol osszerakott kiserletben feltetelezni kell, h olyan korulmenyek is befolyasoljak az eredmenyt, amikre nem gondolunk alapbol. pl. q legelemibb az idofaktor. a legtobb kiserlet feltetelezik h ha most elvegzek egy kiserletet es fel ora mulva is, akkor az eredmenynek azonosnak kell lennie. pedig nem. szamos parameter megvaltozhat ezen ido alatt. homerseklet, magnesesseg, legnyomas stb stb. tehat ha mi nem tudjuk meghatarozni minden rejtett parameter erteket, akkor hibas merest vegzunk.
es itt jon a masik alapveto hiba, a mert eredmenyek atlagolasa. az atlag kepzes hasznos eszkoz, de figyelembe kellene venni a szoras okat.
pl a michelson morley kiserlet. a meresi eredmenyek atlaga egy minimalis sebesseg valtozasat mutatja a fenynek. viszont ha a meresi eredmenyeket idorendben felirjuk, akkor mar jelentos fenysebesseg valtozast mutatnak az ertekek. ez olyan kb, mintha egy sotet szobaban kotelen megporgetett labdarol, vakuzott fenykepek alapjan kellene megallapitani a labda helyzetet es mi atlagoljuk a pillanatnyi helyzeteket, anelkul h vizsgalnank azok szorasanak tulajdonsagait, es kijelentenenk, h a labda all.
ezert nincs ket azonos meresi eredmeny a feny sebessegere sem.
az itt es ott osszehasonlitasa pedig oda-vissza meressel lehetseges. vagyis azonos idoben mindket helyen merjuk a masik helyrol szarmazo jeleket. kis odafigyelessel, a meres helyet konvertalhatjuk egy pontba, es innen merjuk a ket ott jeleit. a ket meresi eredmeny viszonyabol pedig kovetkeztethetunk a folyamat szabalyaira.
ez alapjan a tavoli, fizikailag nem beazonositott terreszre alapozott kovetkeztetesek (pl. csillagaszati meresek) nem adnak bizonyito ereju merest, mert biztosak lehetunk abban, h nem ismerjuk az ott tulajdonsagait es mar a kiindulo allapot is csak egy bizonyitatlan feltetelezes.
altalanosan ennyi, a lenyeg, h minden korulmenyt - meg azt is, amire nem szamitunk - lehetosegkent szamba kell venni a kiserlet megtervezesenel es kiertekelesenel.
