Egy másik topikban felmerült, hogy írjam le egy saját receptemet. Íme:
Ananászos csirkemell
Mivel saját recept, és amúgy sem vagyok patenra kimérős típus, így gyakorló háziasszonyoknak írom.
Csirkemell szeleteket éjszakára fokhagymás tejbe áztatok. Másnap lemosom, lecsepegtetem, besózom, majd kb. 15-20 perc múlva belisztezem, és hirtelen mindkét oldalán megsütöm forró olajban.
Tepsibe teszem, meglocsolom egy kis olajjal abból, amiben kisütöttem. Reszelt füstölt sajtot teszek rá (nem kell sajnálni).
Ananász darabokat felmelegítek tejszínnel, szerecsendióval ízesítem, ráöntöm a csirkére, és kb. 40 percig sütöm 180 fokon.
Mindig szeletelt ananászt használok és feldarabolom, mert a darabolt anaszász helyenként kemény darabokat is tartalmaz.
A mennyiségről azért kb. szólok.
2 egész csirkemell filéhez 1 ananász konzerv, 4 dl főzőtejszín és kb. 25 dkg füstölt sajt dukál. Ízlés szerint ezt lehet módosítani attól függően ki mennyire szereti zaftosan, vagy szárazabban.
A fokhagymás csirkemell, füstölt sajt, szerecsendiós, tejszínes ananász így összesütve nagyon finom ízkavalkád. Rizst, vagy bulgurt készítek hozzá.
(De én nem vagyok édesszájú, szóval nekem rántott húst vagy vagdalt pogácsát csinált, nagy cikkekre vágott burgonyával, és pucolt felszelt almával. Meg krémsajtos zsemlét téliszalámival. Utólag szégyellem magam, hogy képes voltam feljárni hozzá, és felzabálni a nyugdíját téliszalámiban. Szörnyeteg unokája voltam, de a kedvence.) :(
A rövidítést nem tudom, de közben a fasírt leesett, hogy kitiltott a Nőtársadalmasból... Eskü nem volt benne célzás, egyszerűen a nagymamám csinálta a legfinomabb vagdalt pogácsát, na! :) Amúgy annál csak a palacsintája volt jobb, a nevelt fiaim el is nevezték palacsintás nagyinak. :)
Ó! Ezt nem tudtam, de tény, hogy mindig éjfél után ettünk belőle egy kicsit, mert addigra általában kidőltünk a kajálásból, általában szendvicseket meg töltött tojást csinálok éjjelre, esetleg pogácsát, és azt esszük, amíg társasozunk. Hát, most csak késői ebédre ettük, és nem tudom, hogy ettünk-e előtte valamit.
A menyem szerint az anyukája még a kabátok zsebébe is rakott belőle egy-egy marékkal, volt, hogy a fiamnak még ősszel is lencse hullott a cuccából. :D
Kiderült, hogy a gyerek megette szilveszter este az újévi lencsét, szóval tegnap harmadjára is neki kellett állnom babonás lencsefőzeléket főzni, nehogy már szegények legyünk az új évben. Abból már jutott mára is, mellé virsli, maradék töltött tojás és lengyeltojás lesz az ebéd, ha felkel a gyerek is. :_D
Pedig az nyami! :) Igaz, utoljára a nagyanyámnál ettem, mert a férjem is idegenkedik tőle... :_D Pedig a mama főzeléke isteni volt, pláne a jó fokhagymás fasírtjával, mhm! Az utolsó étel, amit ettem tőle, a halála után a hűtőben maradt fasírt volt. :( Pénteken még bevásároltunk együtt, másnap agyvérzést kapott a metró előtt és meghalt...
Hát, nálunk a családban az volt a szokás, hogy újév napján nem főzünk, hanem az előző éjjeli maradékot pusztítjuk el, de kénytelen leszek, van 24 db főtt tojásom meg 20 méregdrága kiflim... :)
A második tökéletes lett. :) És a férjem sült malacának is nagy sikere volt, visszajött az ismerős férj, hogy vigyen belőle mégis, pedig délben szabadkoztak, hogy á, nem visznek semmit, tele vannak. :D
Coming out: istenien odatettem a lencsefőzeléket, és szénné égettem, mert bennragadtam a tévé előtt... Jól végződik az év, kidobjuk a lábost, amit mindketten utálunk, de mégis használtuk... (zománcos ócskaság) :_D
