Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Ma reggel olvastam a Metropolban, hogy a Nemzetiben bemutatják Bródy Sándor A tanítónő című darabját. Szilágyi Csenge e.h., Bodrogi Gyula,Molnár Piroska,Hevér Gábor,Blaskó Péter többek között a szereplők, Novák Eszter rendezi.
Erre is kíváncsi lennék, mert ugye nem olyan régen beszélgettünk itt erről a szolnoki előadás kapcsán és az elmúlt napok valamelyikén a Duna W-n ment a Kubik Anna - Bubik István-féle tévéjátékváltozat.
Hétfőn a rendelésmre megkaptam a Jane Eyre filmsorozat változatát, most próbálom rábeszélni a DVD lejátszómat, hogy működjön együtt a tévével. Erősen vonakodik tőle.
Ami Hunyadi Sándort illeti, nekem is saját felfedezés. Éppúgy Maupassant-i rangú novellista, mint pl. Karel Capek.
Középiskolában nekem is szerencsém volt a magyartanárnővel, sokat köszönhetek neki.
Vannak olyan szerzők,akik valamilyen rejtélyes módon kimaradtak az én "műveltségemből" (hű,de nagy szó ez....), Hunyadi Sándor is ilyen, sok más szerző mellett. Igyekszem pótolni a hiányosságaimat. Rájöttem,hogy az ált. iskola a magyartanítással tényleg csak nagyon alapokat ad,illetve jó esetben felkelti az érdeklődést. Középiskolában számomra az irodalomórák adtak a legtöbbet, kitágították a határokat, ismeretlen szerzők,művek felé.
/Meg kellene nézni ezt a Jane Eyre-feldolgozást is, bár nem hiszem,hogy a BBC-sorozatot ki tudná ütni nálam az első helyről,mégis kíváncsi vagyok, a te véleményed után főleg./
Sajna, a Feketeszárú cseresznyét nem láttam. Nagyon kedvelem Hunyadi Sándort, de csak a novelláit ismerem és szeretem. Viszont rászántam magma, és megnéztem a Jane Eyre új feldolgozását. Jobban tetszett, mint vártam. Nem volt szinkronizálva, csak feliratozva, de egyébként sem túl sokat beszéltek benne. A képek hangulata és a hanghatások nagyon kifejezőek voltak. Gondolok olyanra, hogy amikor a gyerek Janet bezárják a vörös szobába, egyedül marad, sír. kiabál. Egyszer csak nagy pöffenés hallatszik, a kislány elájul, a nézők összerezzentek, pedig csak annyi történt, hogy a nem használt kandallóból hirtelen leesett egy csomó korom.
A másik emlékzetes ügy volt, hogy Jane - már Thornfield Hallban - útnak indul, hogy feladjon egy levelet. Hirtelen felburran egy fácán az orra előtt, mindenki a frászt kapta. Ez volt az az alkalom, amikor találkozott Mr. Rochesterrel. Most jobban tetszett a férfi főszereplő, csak egy kicsit fiatalnak találtam. Mr. Masont meg nagyon is fiatalnak, legföljebb 25 évesnek nézett ki.
Mindkét filmeben a legtalálóbbnak a házvezetőnő, Mrs. Fairfax alakját láttam, olyan eszemadta csinos volt, fekete ruha, fehér főkötő, az övén kulcsok, én is bármikor megfogadtam volna, ha módom nyílik rá.
Tegnap a Dunán ennek a színdarabnak - http://hu.wikipedia.org/wiki/Feketesz%C3%A1r%C3%BA_cseresznye - a közepét láttam, sajnos az elejéről lemaradtam,a végét meg elaludtam. Most rákerestem, hogy mi is lehetett ez,mert először nehéz volt beazonosítani a történelmi kort.
Tetszettek a színészi alakítások - Mihályi Győző, Pápai Erika, Nemcsák Károly,Tyll Attila többek között. Tyll Attilát jólesett látni ebben a színdarabban, mert gyerekkoromból csak arra emlékszem,hogy Horthyt alakította egy dramatizált történelemműsorban.
Az új filmváltoztot szerettem volna megnézni, csak halasztgattam. Talán jövő évben, az már nem soká itt lesz.
Ami a gyerekek szomorú sorsát illeti, az nemcsak Dickensnél (Copperfield Dávid, Twist Olivér) szerepel, hanem a lowood-i nevelőintézet sem az a kifejezetten emberbaráti intézmény. Igaza volt annak, aki azt írta, hogy az emberbarát Anglia a gyerekek pokla. És akkor még nem is beszéltek a bányákban dolgoztatott 8-12 éves srácokról. No, ehhez képest még ezek a nevelőintézetek is jó helyek lehettek.
Én sem tudtam eddig,hogy van egy legújabb feldolgozás, csak egy 2011-es legjobb mozifilmeket ismertető listában láttam meg.
Kíváncsi lennék rá, ez vajon milyen lehet, tetszene? Számomra a 2006-os angol BBC-sorozat nagyon föltette a mércét, de azért megnézném...
Az Isten pénze musicalváltozatában nekem elkerülte a figyelmemet ez a pénzkiszórás az ablakon, mert teljesen lekötött és meghatott a mondanivaló, hogy miért érdemes jól, okosan, becsületesen élni, hogy mindig van mód megváltozni és hasonlók - de igazad lehet. Dickenstől azt hiszem a Copperfield David van meg, el is olvastam, de valahogy végtelenül szomorúnak találtam a XIX.századi angliai szegény gyerekek sorsát, úgyhogy többet nem is nagyon olvastam tőle... lehet,hogy kellene.
Ma olvastam egy kis cikket a History című folyóiratban, ami a bigámia vétkével, és annak a büntetésével foglalkozott a XVII-XVIII. századi Angliában. Ebből az derült ki, hogy ez megleehtősen gyakori jelenség volt. Elvileg volt ugyan válás, de ez hosszadalmas és drága volt, ennél jóval egyszerűbb, ha valaki elköltözött, és az új helyén újra is nősült, hiszen központi nyilvántartás nem volt. Alighanem innen ered az esketési formula, miszerint ha valaki akadályát látja a házasságnak, az szóljon most vagy hallgasson örökké. A dolgot annyira komolyan vették, hogy bigáőmiáért akár halálbüntetést is kiszabhattak. Ez később alaposan fellazulhatott, mert a végén már alig-alig került alkalmazásra, alighanem legtöbbször az emberek becsukták a szemüket.
Mr. Rochesternek nem volt szerencséje, egy csomó véletlen miatt derült ki, hogy már nős. Jane írt az eddig sosem látott nagybátyjának, akinek Mason a kereskedelmi partnere volt. Ez bizony a körülmények szerencsétlen alakulása mondhatni pech.
Bármily meglepő. a moziban a Jane Eyre-t láttam. Illetve láttuk, mert egy barátnőmmel mentünk. A főhősnő nekem is tetszett, kecses, törékény, és nagyon jól eltalált az öltözködése is.
A Karácsonyi ének musicalfeldolgozása alighanem angol volt, és miután csak egy keveset láttam belőle, nem tudom az egészet megítélni.
Az Isten pénze előadásból is csak egy negyedrészt láttam, éspedig a végét. Ezzel kapcsolatban is erős fenntartásaim voltak. Pl. Scrooge fogja és az ablakon szórja ki a pénzét, ami ezúttal szó szerint értendő. Ez a legrosszabb, amit csak tehet. Az emberek egymást taposnák a tolongásban, az erősebbek elvennék a gyengébbektól a pénzt, és így tovább. Akkor már tényleg jobb, ha felemeli az alkalmazottja fizetését, és fizeti Pici Tim gyógykezelését.
Jane Eyre-be belenéztem én is, most is megállapítottam,hogy William Hurt nem jó Rochester, viszont Jane alakítója tetszett. (És mit néztél meg 1996.nov.7-én a Bem moziban?:)
Nem tudom,hogy most is megy-e még,de régen - 8-10 évvel ezelőtt - a Madáchban ment a Karácsonyi ének musicalfeldolgozása, Az isten pénze c. darab Husztival a főszerepben,nekem tetszett akkor, igaz, én előtte nem ismertem Dickens e művét. Lehet,hogy ezt láttad most a tévében? vagy külföldi előadást?
Régebben szót ejtettünk itt a Nyolc évszak - sorozatról, a napokban megláttam a tévéműsorban,hogy jan.5-én csütörtökön a Duna tévében kezdik vetíteni, ha érdekel és akarsz egy kicsit nosztalgiázni a 80-as évekről...
Tegnap újra megnéztem a Jane Eyre filmváltozatát. Fenntartom a véleményemet róla, mert Mr. Rochester alakítója most sem tetszett. Valaki rosszul tájékoztathatta a sminkmestert, mert a hős eredetileg nagyon fekete hajú-szemű volt. Itt viszont világosbarna volt mindkettő, és szörnyen ápolatlan benyomást keltett. Ráadásul a lovasbalesete során még masszív piásnak is tűnt.
Viszont rájöttem, hogy ezt a nagyívű regényt képtelenség másfél vagy kétórás filmen megjeleníteni. Azt hiszem, meg kell szereznem a négyrészes sorozatot.
Rögtön elő is vettem a könyvet, hogy leellenőrizzem, és mit találtam benne könyvjelzőnek? Két, 1996 november 7-i dátumú jegyet a Bem moziba.
Annak is nagyon örültem, hogy megismételték a Büszkeség és balítélet-et. ott csak a gyakori és hosszú reklámokon bosszankodtam.
24-én szinte egész nap sütöttem-főztem, csak egy félórám volt, amikor leroskadtam a tévé elé. Mit látok? A karácsonyi ének musicalváltozatát. Nem hittem a szememnek! Csak félórát láttam belőle, de kellett egy kis idő, mire képbe kerültem. Nem szoktam hozzá, hogy az elmúlt karácsony szellemét egy fiatal nő képviselje. Míg tt voltam, legalább mr. Scrooge nem fakadt dalra, és táncra sem perdült, legalábbis az öregkori énje nem. A táncosok akrobatikus tudását viszont kénytelen vagyok elismerni. Aki látta az egészet, kérem írja meg a véleményét.
A rendezés, illetve a modernizálás nekem sem túlzottan tetszett, de maga a darab annál jobban! A külsőségek bosszantottak, de a színészi alakítás jó volt.
Ha Keszthelyen járok, biztos, hogy megnézem a kocsimúzeumot!
Én is elkezdtem nézni a darabot,mert ez kedvencem Molnár Ferenctől,de hamar abbahagytam... Számomra ez túlontúl modern volt, szerintem elveszett a bája, a varázsa ebben a feldolgozásban. A férces zakók nekem is feltűntek.
Keszthelyen is van kocsimúzeum,az is nagyon érdekes, a teremőr nénik nagyon szeretik az (okosan) kérdező vendégeket, és ott is van szán ! :)
Szombaton este láttam a Játék a kastélyban című Molnár Ferenc darabot. Eleinte azt mondtam, hogy egy kicsit nézegetem, aztán alszom, de nagyon érdekelt, annak ellenére, hogy legalább háromszor láttam.
A Turayt játszó színész volt a kedvencem, pont ilyen érdekes, intellektuális külsővel képzeltem el. A párbeszédek szellemesek, és Molnár minden színésznek megadta a lehetőséget.
Ami nem tetszett, az a jelmez volt. A félrfiak ruhái úgy festettek, hogy bennük hagyták a fércet. Lehet, hogy ez valami mondanivaló, vagy jelzés, de nem tudtam rájönni, mi is az. A primadonna pongyolája aszfaltszürke volt, és szerintem a turkálóban száz forintért nem kelne el.
Viszont nem ez volt a lényeg. Pl. most először jutott eszembe, hogy primadonna drága esetleg felújítja majd az Almádyval való kapcsolatát, csak ügyesebben, hogy ne sértse ezt a kedvesen naív zeneszerzőt.
A tapsrend alatt felfigyeltem még valamire: összsen nyolc szereplő volt. Gyárfás Miklósnak van egy Tanuljunk könnyen, gyorsan drámát írni című könyve. Ebben azt ajánlja, hogy a kezdő drámaíró kövesse Racine példáját, ő egyike a világirodalom legjobb szerkesztőinek, és egy dráma kivételével tíz, vagy az alatti szereplőt mozgat. Az Athalie című kivételben viszont tizenegyet!
Úgy veszem észre, Molnár ezt már magától is felfedezte.
Jó régen, de jártam a parádi kocsimúzeumban, és ott volt egy püspöki dísz-szán, ami nagyon megtetszett. Egy ilyenen száguldani a friss, ropogós havon, emlékezetes élmény lenne. De nem valószínű, hogy püspök atya meghív, akkor sem, ha feltalálom az időgépet.
Amikor ott jártunk, éppen két nagy csoport iskolásgyerek is arra járt. Jó humorú tanárnőjük előretessékelte a nyugdjascsoportot, mondván, hogy a gyerekek nem veszik rossznéven, ha nem érnek vissza az utolsó órára. Egyébként a látogatók két korcsoportból kerültek ki: vagy gyerek, vagy nyugdíjasok. Az átmenetet csak a tanárnők képviselték.
Talán mellékes, de a büfében szép nagy, és igen finom töpörtyűs pogácsát árultal, rögtön vettem is egyet.
Annak idején nekünk is volt cserépkályhánk, de a hetvenes évek elején a tanács az egész házban gázfűtést vezetett be. El kell ismerni, nem olyan hangulatos, de nagyon praktikus.
Mindig gondolkozom,hogy el kellene menni a nagytétényi kastélymúzeumba,főleg így karácsonytájt,de eddig még nem került rá sor. Egyszer ugyan voltam,de nem karácsonykor, hanem vagy 30 évvel ezelőtt általános iskolásként. Ideje lenne felfrissíteni, illetve nincs is mit felfrissíteni,mert nem nagyon emlékszem semmire. (Azt tudom pl.,hogy a Bob herceg c. filmet részben ott forgatták.) Ja és Nagytétény nekem a világ végén van,Budapest ellentétes végén lakom:)
Karácsonnyal kapcsolatban olvastam valahol,hogy Szentendrén a belvárosban van egy egész évben nyitva tartó bolt, ahol karácsonyi díszeket, ilyesmiket gyűjtenek, árulnak és a tulajdonos szerint mindig van elég látogató,sőt nyáron még sorállás is volt :)
A bejegyzésed utolsó bekezdése, a cserépkályha viszont nosztalgikus érzéseket, gondolatokat indított el bennem... Gyerekkoromban a régi házunkban volt a két szoba között szép barna csempés cserépkályha, ami úgy befűtötte azt a két szobát,hogy csuda. A macskák mindig előtte nyúltak el, a télikabátokat ott melengettük meg, a hátunkat nekitámasztottuk,ahogy írod.... Aztán a ház lebontódott, a kályhacserepek megvannak még valahol a sufniban, nem tudom,hogy lehetne-e valamit kezdeni vele. Az viszont elhatározásom,ha lesz rá alkalmam (na és pénzem), újra lesz ilyen fűtőalkalmatosságom.
Ha már álmoknál tartunk és úgyis tél van, másik álmom,hogy lovasszánon szeretnék egyszer utazni....
Zsanna, ez olyan érdekes és szép program, hogy még elolvasni is jó!
Saját élményem: szerdán mglátogattuk a nagytétényi kastélymúzeumot, megnéztük a feldíszített karácsonyfákat. Ezek most nem nagyon tetszettek, szerintem a tavalyi jobb volt. Viszont a bútorok csodásak, hosszan nézegettem egy intarziás asztalt, élénken elképzeltem, amint a barátnőimmel mellette ülünk, kávézás és beszélgetés mellett. Viszont gyorsan rájöttem, hogy állandóan azt figyelném, nem csöppent-e le az ital, vagy nem látszik-e bögrenyom az asztalon. Egyszóval jobb helyen van a múzeumban.
Megnéztem a kiállított festményeket is, az egyiken egy kb. 50 éves nő volt, az egyik kezében valami virág, a másikban egy testes fekete könyv, alighanem a Biblia. Kéztartásáról ítélve, nem olvasni akarta. Alighanem a fejéhez akarta hajítani annak a szobalánynak, aki rosszul törölte le róla a port. Egyébként maga a kéz is nagyon rosszul volt megfestve, Leonardo sírva fakadt volna, ha meglátja.
Másik két festmény viszont nagyon tetszett, az 1850-es évekből származott, egy bankár feleségét ábrázolta. Ilyennek képzeltem magamban Baradlaynét harmincéves korában.
A másik festményen egy kb. negyvenes férfi, aki nem a férje volt, hanem valami ügyvédféle. Ő is olyan volt, hogy biztosan tudtam, rá lehet bízni a pöreimet. Az is valószínű, hogy részt vett a szabadságharcban.
A lgjobban viszont a cserépkályhák tetszettek. Egy hosszú, hideg, nyirkos nap után nekitámasztani a hátat, és közben forralt bort kortyolgatni, igen kellemes dolog lehetett.
Mostanában nem írtam ide, de mentségemre szóljon, hogy az utóbbi időben kicsit "túltengtem kultúrából" :-))) Már ha egyáltalán létezhet ilyesmi :-)))
Kb egy hónapja kezdődött ez az időszak, melynek a következő termései voltak, és lesznek még ez évben:
Barátnőim rábeszélésére megnéztem a Vagina monológokat. Nem bántam meg, nagyon jó előadás volt. Aztán jött két komolyzenei hangverseny, az egyik saját bérlettel, a másik totál spontán, aznap délután szóltak, hogy a bérletes-partner nem ér rá, beugranék-e? Szerintem a bérlet legjobb előadását sikerült megcsípnem, a Pécsi Filharmonikusok egy Dohnányi és két Csajkovszkij darabot játszott.
Aztán megint egy ilyen hirtelen beugrós, szintén Pécsi Filharmonikusok, a Bóbita bábosokkal. A zenekar 200 éves fennállása alkalmából előásták, hogy az egyik alapító írt anno egy operát, melyet kikutattak, feldolgoztak. És a bábosok marionettbabákkal eljátszották a történetet. Hihetelen jó volt :-)))
Ezután másnap megint színház: a Hajmeresztő, melyet már láttam vgy 6 éve egyszer. Ez egy inter-aktív darab, a közönség bevonásával. És most más lett a gyilkos, mint 6 éve :-)))
További program: szombaton Ghymes-koncert, jövő héten megint a komolyzenei bérletem, Fisher Iván valami meglepetést tartogat, és a két ünnep között a 100 tagú cigányzenekar komolyzenei műsora. (Pár éve, így az adventi műsor-sorozat részeként, a Székesegyházban adtak elő Rajkóék hasonlót, valami fantasztikus volt.)
A Brontë nővérek a kedvenceim, köztük is elsősorban Charlotte. Meglep, amit a Thackeray iránti érzelmeiről írnak. Az ő regényeiben gyakori motívum a tanár-diák közötti kapcsolat. A Vilette hősnője, Lucy Snowe egy tüskés modorú, nála idősebb tanárba szeret bele, az érzelmek kölcsönösek. A Shirley szép és gazdag földbirtokosnője az egykori házitanítójukhoz megy feleségül, a különös tanítvány főszereplője szintén az oktatójába szerelmes. Mindezen figurákat állítólag Charlotte Brontë egykori brüsszeli tanára ihlette, akivel az írónő még Angliából is levelezett egy darabig. Sajna, az illető nős volt, és élete végéig kikérte magának a feltételezést, hogy ő lenne Paul Emmmanuel úr eredetije.
Más témára térek át. Pénteken voltam a Nagycsarnokban, és éppen Nagy-Britannia kínált mindenféle árucikket. Persze skót whiskyt is, no meg mindenféle lekvárt, sört, fűszerkeveréket, dobozos kekszet, apróbb konyhai kütyüket, miegyebet. Meglepetesémre körtebort is kínáltak. Nagyon tetszett az elegáns csomagolás, ami egységesen jellemző volt rájuk. Mint általában, most is felmentem az emeletre. és még jobban szembetűnt a mű-népművészeti tárgyak elegye. Ha azt mondom, hogy szörnyű bóvli, keveset mondtam. Kész öröm volt ezek után a zöldség-gyümölcsárusok pultján szemlélődni, ezek legalább szépek voltak. Érdeklődéssel nézegettem valami piros gömböcskéket, nem hittem a szememnek, de a kiírás megerősített: cseresznyét láttam. Volt még jó néhány egzotikum, pl. a pekándió. Egyiket sem szándékoztam megvenni, de szívesen nézegettem.
Ez a darab még jó ideig foglalkoztatott gondolatban, eszembe jutott egy s más róla. Például, hogy valláserkölcsi alapon nevel-e? Szinte hallottam amint a diákok mondogatják az egyszeregyet: 3 x 3 = Isten akaratából 9. És így tovább...
Nagyon tetszett, amikor arra a kérdésre, hogy melyik Tóth famíliába tartozik azt felelte, a krumplis Tóthok közé.
Úgy tudom, egy másik változatban Bródy happy end-del írta meg a véget. Ez számomra nehezebben elképzelhető, de egy ilyen nővel az oldalán még az is lehet, hogy Nagy Estvány úrból tisztességes ember lesz. Lehet, de nem túl valószínű.
Visszatérve egy régi témánkhoz, ma olvastam valami - számomra legalábbis - érdekeset az egyik rádióújságban. Dec.25-én vasárnap a Duna tévén lesz az a Jane Eyre-feldolgozás,amit egyikünk se szeret, a Villiam Hurt-ös. Az ismertetőjében ezt olvasom : "A történetet az írónő Charlotte Bronte ( képzeld oda az E betűre a pontot, nem tudom előállítani sajnos) gyerek- és ifjúkori élményei és az írófejedelem, William Thackeray iránt reménytelen szerelem ihlette."
Nekem ez új információ.
Egyébként meg szintén a Dunán van egy BBC- sorozat szerdánként 20.30-kor Arisztokraták címén, ez is érdekes, nézhető.
Sajnos, én szó szerint csak belenéztem a darabba, az első felvonást nagyjából végignéztem,majd alvás (nem azért mert unalmas volt,hanem mert vízszintben néztem), aztán az utolsó néhány jelenetet láttam, a leánykérést, s a darab végét. Ennyiből azt tudom mondani,hogy biztos jó előadás volt, valamint hogy nekem nagyon tetszett Flóra alakítója, Molnár Nikolett. Ragyogó élénk tekintet, finom kis arc - lehet, hogy túlzok, de nekem Audrey Hepburn-t jutatta eszembe... Múltkor az Üvegcipőben is ő játszotta a kis cselédlányt, Irmát.
Érdemes volt megnéznem a Tanítónőt, mert sikerült rendezést és előadást láttam. Tóth Flóra alakítója tetszett, de ifj. Nagy Istvánt valahogy nem ilyennek képzeltem, az idősebbet viszont igen! Még a nagyasszonyt is. A parasztnábob ábrázolása mintha Jókait idézné, pl. Tóth Máté uramat az És mégis mozog a föld-ből. Meg is állapítottam, hogy ha egy kicsit ügyesebbek és diplomatikusabbak, többet érnek el. Teszem azt, a kapcsolataik révén szereznek Flórának egy kitünő állást a fővárosban, és ezt nem ők kínálják fel, hanem hivatalos helyről értesítik a tanítónőt, hogy új állása van, amit két héten belül el kell foglalnia.
Ifjabb Nagy István is a "megveszem kilóra" elmélet híve. Arra gondolok, hogy a vetélytársának felkínálja a könyvtárosi állást.
Nem állítom, hogy minden férfi szereplő undok, mert a tanító és az idős pap nagyon rendes, tisztességes ember, ők az üdítő kivételek.
Viszont nagyon megértem Flórát, hogy - miután tíz percet beszélt az esetleges anyósával - azonnal menekült. Azt a nőszemélyt nem lehet kibírni, ő az igazi ellenfél, nem is a férfiak.
