Én is beledumálok:-) Örömködvén Nekted, laza lendülettel ideküldtem eztet;-)
kavargó lendület
kergettem érzéseim, hanyatló
szerelemben vezekelve, látszólag
megtürve létem szürkeségét
belerekedtem a tengernyi
léha küzdelem nélküli életbe
sosem hittem, csak láttam
dogokat, mellyektol nem telt
el megnyugtató érzésekkel
hatalmas vérbenforgó szemem
menekültem, majd sétáltam ezerrel
felkeltem, de a reggel
mindig ugyanazt mutatta
sétáltam, majd bandukolásba fulladva
próbáltam menekülni
fergeteg bárányok nyájában
én lettem fekete, sosem
érthettem miért nem müködik
kergetozni a levegotlen teremben
de lassan amint a nap megjelent
felvillan a éberlét tekintetem
holnapra elmúlik minden, legyintem
s igy történt. hiszen rongybabából
ismét no lettem, érzelmeim
felhotlen imába burkolózva
suttogva imát mondanak Érted.
nem kérted, de a nyugalom és
szeretet, szerelemmel kevert
laza vegyület teleirja minden
gondolatom
Veled.
Fő'hozom, mer' megígértem... Meg mer' topicgazda is volnék...
(Nem voltam netközelben mostanság.) Mindazonáltal: jó volna tényleg, ha véleményt is mondanátok a sorokról. Jót, rosszat, mindegy. Persze, nem könnyű dolog a verselemzés - meg merem kockáztatni, hogy nehezebb dolog, mint maga a versírás.
Én úgy vagyok vele, hogy a versek rendszerint egyszerűen kiszakadnak belőlem, magam sem értem, hogy honnan jönnek a szavak vagy (adott esetben) a rímek. Ott vannak, nekem már csak le kell írnom őket. De hogy az értelmükre leljek - hát, az nem könnyű. Asszem.
Írtok még? Van kedvetek? Vagy ha versekhez nincs, hát legyen csak olyan kötetlen beszélgetés saját kreálmányainkról... Például...
Üdv.
-cSb-
A téma kimeríthetetlen, de nem olyan széles érdeklődöinek köre, mint ailyet megérdemelne. A hülye verseken kívűl még a szerelmes költemények tartották viszonylag jól magukat, de különben a hasonszőrű topicok élvetemetésre vannak ítélve. Nem csak itt: a "kultúrá"ban is
Tudja fene, tán a rohanás, tán más, de mindenki a maga cseresznyéjét hajtja, és már meg sem látja a pillanatok szépségeit, nem ér rá önnön lelkének ápolására... Irodalom, líra, zene? Talán úgy érzi nincs is szüksége ilyesmire.
Trex, ha valaha is olyan őrültségre vetemednék, hogy kritikus legyek (nem elég, hogy verseket is írok? :) ), a te szavaidat használnám útmutatóul. Nagyon jó! :)
Azt szólom, hogy vére valaki összeszedte és rendberakta, ami fejemben volt a témáról. Lehet, hogy nem fordítottam elég energiát rá?
Mindenesetre én köszönöm, gyorsan le is mentem magamnak, nehogy megint újra próbálkoznom kelljen összeszedni mindazt, amit világos logikával klasszul megfogalmaztál.
Köszi!!!
:))))))))))
Mitol jó a vers? Hadd minosítsem a kérdést: Jó.
De eloször talán válaszoljunk meg egy másikat: Mitol vers a vers?
A vers az, ami nem ér ki a lap széléig mondhatnánk, de azt hiszem ez így önmagában kevés lenne. A vers a következoktol lehet az ami: van formája, ríme, ritmusa és végül de nem utolsó sorban mondanivalója (stb). Ezek VAGYlagos kapcsolatban vannak. Ja, és van még két igen fontos paramétere egy versnek: alkotója és befogadója. Ha ezek közül valamelyik hiányzik, akkor a vers vagy meg sem születik, vagy nem is vers.
Miután eképp tisztáztuk, hogy mi a vers :), jöhet a kérdés: mitol jó? Mitol lehet jó ennek a hatalmas, elmaszatolt halmaznak egy eleme?
Ennek már igazán egyszeru a titka: A vers jó, ha az alkotó a ráfordított energián és tehetségen kívul, a befogadóval együtt eléggé érett a vers formájához és mondanivalójához. Ezt eldönteni pedig a befogadó hivatott. Ha a befogadó úgy dönt, hogy amit az alkotó csinál az jó, akkor az jó.
...
Elfelejtettem leírni, hogy mi alapján ítél a befogadó. :o)
Pedig ez igen lényeges!
A befogadó az ismeretei alapján ítél, dönti el, hogy egy vers jó vagy sem. Ha a befogadó az emberi történet során eddig felhalmozódott versek egy csipkényi részét ismeri, az már elegendo is. Ennek alapján döntheti el esetleg azt, hogy egy vers lehetne jobb is. Magasak az elvárások, csak az igazán jók tudnak neki megfelelni. ... (A fejlodés egyébként szerintem nem éppen tudatos folyamat, az alkotó csak ritkán veszi észre, hogy mi megy benne végbe miközben... khm... "gyakorol".)
:o)
Na, mit ti szóltok?
Bocsika, Maminti, hogy késve jő a válasz, de el nem marad.
Nekem is van házi kritikusom, de jó ha kívülről is van visszacsatolás. Ami meg Brumimackót illeti, hát én tényleg kíváncsi lennék a véleményére, de azt is komolyan gondolom, hogy az érzelmeink (a versek erről szólnak, ha nem tévedek) annyira szubjektívek (de annyira, de annyira...:))), hogy ha valaki más nem igazán érzi át (mert pl. egyszerűen nem mondd neki semmit) akkor jöhet a régi, suliskorunkbeli verselemzésmagyarázás. Ami szerintem nem mindig sikeres. Sőt. Talán, ha lehet egy kicsit "hangosan" filozofálgatni: egy vers akkor "jó", ha van az olvasó számára mondanivalója. De ha nincs, attól még nem biztos, hogy rossz. Most egy kicsit magam is belegabalyodtam, inkább meghagyom másnak a továbbgondolás lehetőségét. Én pedig inkább elmegyek verset írni, úgyis lógok eggyel Mcc-nek.
Az a bajom ezekkel a sajátversek topicokkal, hogy írja-írja mindenki a magáét, de reflexiók tekintetében laza vállveregetésig terjed az interaktivitás. Valahogy senkinek sem akarózik belevágni a KRITIKÁBA. Szándékosan nem reagálok most senkire.
Nem baj, ha ez így van, de talán célravezetőbb feltenni a verseiteket egy weblapra, nem ördöngösség. Én is fel fogom rakni az Orrfülgége című kötetemet.
Aha, értem... Bár az én "problémám" végülis egy belterjes társasággal való találkozásból fakadt, miközben hiányzott a Törzsasztal... :)) Nálad mintha nagyobb elidegenedés lenne...
Felszaladtam, visszaértem, tehát: lehet, hogy... de inkább semmi, olvasd el!
Ki vagyok én
ha tudni vágyom eredetem, ezen gondolkodom
A válasz titok
Lehet, hogy örökre rejtett előttem
s azt meg nem tudhatom
Anyámtól nyelvét kaptam
de övé volt e az és joga volt e adni
Apámtól bölcsességét, hitét
tenni akarását
Az országtól otthont, maradni…
Ennyit kaptam én
és nevemben egy óment
mely elkísér
Mely kérdőjellé formálja létem
Hazát nem kaptam
bár többször próbáltam mondani
ez az én népem
Az én hibám.
Csak az lehet.
Mert hagyom, hogy éreztessék velem,
hogy nem lehet…
Otthonom itt van
de hazámat semerre nem találtam
Mindenhol idegen voltam
a világban bármerre is jártam
Ez ország otthonom csak, nem hazám
Mondták itt sokan kérdőn nézve rám
Ők jog szerinti itt lakók,
nekik tudniuk kell
- szavukhoz kétség nem fér -
hogy van e itt idegenneknek
még tér
Idegen lennék?
Az vagyok!
Magamnak is komoly rejtélyt jelentek.
Ki vagyok én, még nem tudom,
bezárkózom magamba
és magamat értem meg!
A táncolás esetét értem. Szerintem táncolni időnként olyan, mint egy terápia. Kiadod magadbó, amo foglalkoztat, ide értve jót s rosszat, és még sem pakolsz ki teljesen. Sokat segít.
A másik vers nekem (ez mindíg szubjektív!!!) azér megkapóbb, mert olyan kérdéssel foglalkozik, ami engem is érint. "Sokan vagyunk, s én egyedül köztetek" érzése, erről már én is írtam. Ha érdekel, közzéteszem.
Kedves TREX!
Köszi az infót, épp az imént látogattam meg az általad ajánlott címet. Tetszik!!! Le is töltöttem magamnak egy-két mesét (imádom őket, nekem is van néhány) amit, mivel az ország fogyatkozik, a nagy, büdös, fekete csendben szépen, nyugiban elolvasok. A T-Rex nevű szerző azonos veled???
Kedves Maminti!
Köszönöm az elismerést, már ha ezt tényleg annak szántad. A tieid közül engem a második fogott meg inkább (ismerős húrokat pendít), de az elsőnél is értem a szitiut. Azt hiszem.
Van még? Jöhet!!!!
