Szóval birtokában van a magyar nyelv minden árnyalatának szerinted is. Tolkien bácsit nem a stílusáért szeretjük. Ne mondd nekem, hogy ízlelgetni szoktad a mondatait, újra és újra eszedbe jutnak, hogy "ennél szebben/frappánsabban nem is lehetne ezt megfogalmazni"! Költőnek meg nem nevezném, legfeljebb versfaragónak. De ha neked Tandori fordítói életműve csak a Tolkien-verskölteményekből áll, akkor nem szóltam semmit. Arról sem, hogy mikor kezdett fordítani.
a saját versei és regényei mián. ennek a fordításhoz édeskevés köze van. már híres emberként kezdett fordítani. olvastam számos versfordítását a Gyűrűk Urában, és összevethettem az eredetivel. nekem elég silánynak tűntek, de ha ez neked sértő, ne vedd figyelembe a véleményem.
Biztos így van. Igazából a vita abból indult, hogy felvetődött, van műfordító szak, ami szerintem túlzás. Egy szemináriumot valóban megérhet a dolog. De változatlanul nem hiszem, hogy egy ilyen program elvégzése feltétele lenne annak, hogy valaki műfordító legyen. (Az biztos, hogy én most sem anyagilag, sem időben nem engedhetném meg magamnak az ilyesmit, de szerencsére a kiadók szeretik a munkámat, így egyleőre nemlétszükséglet.)
Ja, és még mindig ott a kérdés, hogy mi értelme írói szemináriumot, vagy tanfolyamot, vagy bármit idnítani.
Valamilyen szinten kell ismerni az eredeti nyelvet is (ajánlatos minél magasabb szinten, persze). De egy félrefordított mondatot könnyebb kiigazítani a szerkesztőnek, mint egy félrefordított stílust, félreértett szituációt. Az első fordító kevésbé tud az eredeti nyelven, mint magyarul, a másik kettő valszeg jobban tud a célnyelven, mint magyarul... Sok fordítóval van/volt dolgom, és az általános azért az egyetemi végzettség. Noha van olyan fordítóm, akinek éppen abból a nyelvből nincs diplomája, amiből nekem dolgozott. Ugyanis 2 másik nyelvi szakra járt.
Mert miért is lett híres? Csak nem a magyar nyelv fölényes ismerete (és gyakorlása) mián? Mellesleg talán még te is büszke lennél A tulajdonságok nélküli ember és a szinte teljes Woolf életmű fordítására, hm?
De hát hogy tud valaki fordítani, ha nem érti az eredetit? Ezt sosem értettem. Most például a Forsyte Saga-t olvasom Szabó Magda fordításában, mestermű, de elképzelésem sincs, hogyan csinálta, mert tudomásom szerint több nyelven is beszélt, de angolul pont nem.
úgy tűnik két iskola van. aki nem végzett semmiféle külön fordítói tanfolyamot, és aki igen. sztem a tehetség, stílus-, ütemérzék, a magyar nyelv fölényes ismerete alapkövetelmény. a többit hozzá lehet tanulni, ha van ideje és energiája valakinek. aki viszont családot tart el ebből, annak ez aligha megy.
De nem tudom elképzelni, hogyan lehet műfordítást tanulni.
Ha tanultál volna, akkor el tudnád képzelni. És akkor azt is tudnád, hogy mire jó.
(Én tanultam, tehát tudom, mire jó. De ettől függetlenül sem jutna eszembe bármilyen szakmáról azt mondani, hogy el nem tudom képzelni, mit lehet azon tanulni.)
Nem is alapítanak iskolát rá. Viszont te mintha azt mondanád, hogy mindent a maga bőrén tanuljon meg a kezdő."és? én például így lettem fordító. a fordításhoz tényleg elég magyarul tudni, legföljebb még az átlagon felüli olvasottság, és stílusérzék a követelmény. ehhez viszont nem kell főiskola, elég az olvasni tudás, és elegendő idő. z, hogy valaki elvégez egy ilyen programot, természetesen nem jelent semmit. De ettől még maga a program nem lesz haszontalan" ebben egyetértünk. csak abszolutizálni nem érdemes.
Azt nem mondtam, hogy rosszabb lesz. Lehet, az a baj, hogy én is a saját példámból indulok ki. Minden esetre én nem végeztem semmilyen szakot hozzá. Nem mondom, hogy nem követtem el hibákat, de szóltak, javítottam. De nem tudom elképzelni, hogyan lehet műfordítást tanulni. A szerkesztéshez sokkal több mindent kell tudni, nem is mennék szerkesztőnek.
És az aprómunka eredményét kin fogják kipróbálni?" a kérdésnek nincs értelme. itt csak két eset lehetséges. megfelelt a forditás, kifizetik(vagy nem), megjelenik, vagy nem felelt meg, és eltanácsolják a fordítót. ha megfelel, akkor följebb léphet. Ezt az inasidőt rövidíti le és teszi eredményessé egy jó műfordító program. Ezzel mindenki jól jár. " meglehet. én csak az egyetem föltétlen szükségességét vitatom. Ha jól tudom, sehol sem főszak, csak program, és ez igaz az írásra is, kivéve a forgatókönyv-írást (azt miért lehet tanulni?" erre egyszerű a válasz. fordítást és írást lehet tanulni, csak megtanulni ne.
Akkor én most nagyon szégyellem magam... Képes voltam angol szakosként négy évig járni Geher István műfordítói szemináriumára, hogy jobban tudjak fordítani. Elég szerencsétlen, mondhatni szörnyű szövegekkel kezdtem, lehet érdeklődni attól a szerkesztőtől, aki először foglalkozott a próbafordításaimmal. De a 4 év alatt igen sokat tanultam stílusról, műfajokról, módszerekről (és rengeteget fordítottunk, mert persze ez is olyasmi, amit gyakorolni kell, ahhoz, hogy fejlődjünk). Most itt állok, rengeteget szerkesztek, van képem a mai műfordítókról és néha fordítok is. És nem hiszem, hogy rosszabb fordító vagyok, mert tanultam is, nemcsak csinálom. Néhány mai fordítónak melegen tudnám javasolni, hogy tanuljon egy kicsit a pocsék rutin mellé :( Véres aprófát kell pisilni szerkesztés közben...
Jó, nem iskolát alapítnaka rá, de szakot (vagy programot, úgy tesznek, mintha tanítható lenne az, amire születni kell).
"Viszont te mintha azt mondanád, hogy mindent a maga bőrén tanuljon meg a kezdő."
Én azt mondom, hogy valaki vagy tehetséges fordító, és akkor rögtön olyan szintű munkát ad ki, amivel érdemes foglalkozni, vagy soha nem lesz az. (Itt most kimondottan műfordításról, és irodalmi szintű írásról beszélünk). Ami megtanulható, olyan minimális, hogy fölöslgese egyetemre menni emiatt.
"Vagyis egy lelkes kezdő maga alatt vágja a fát a próbafordításával."
Mi az, hogy lelkes kezdő? Valaki vagy tud fordítani, vagy nem. Műfordításban nincs olyan, hogy most még rossz vagyok, de szorgalmas tanulással én leszek Révbíró Tamás. Ha a lelkes kezdő magától, tehetségből nem ér el egy szintet, akkor kár is strapálnia magát. Olyan, mint az éneklés: van olyan hang, ami zseniális, van, ami klassz, és hallani rajta, hogy gyakorlással tökéletesíthető, és van, akin a legjobb énektanár se segíthet. Csak hogy műfordításban ezt legjobban úgy sajátíthatja el, ha dolgozik. Nem kell mindjárt Joyce-ot fordítania. Én például ifjúsági könyvekkel kezdtem.
Az egyetlen, ami sántít a képletemben, hogy nem elég jónak lenni ahhoz, hogy bekerülj a szakmában. És ez az egyetlen, amiben ahsznos lehet egy műfordító, vagy akár egy író szak: ha sikerül a tanárok kegyébe férkőzni, segíthetnek elhelyezkedni.
"Megint csak: erről pl. egy lelkes kezdő honnan fogja kitalálni, hogy sok vagy kevés (ok, pont erről ránézésre is látszik)."
Egy lelkes kezdőnek nem sok választása van. Nincs alku pozícióban. Én pl. ezelőtt 5-6 évvel, mikor kezdtem 18000 ft-ot kaptam ívenként, és baromira örültem.
Mint program, lehet, hogy nem haszontalan, az más, mintha teljes szakok lennéek (bár én azt hallottam, műfordításból tényleg van ilyen szak. Majd utána nézek.)
Én csak azt mondom, ezért külön nem érdemes egyetemre menni.
Eddig csak olvastalak Benneteket, most érett meg bennem az elhatározás, hogy bele is szóljak. Hogy először is pozicionáljam magam: lelkes kezdő vagyok, abból a bizonyos fajtából, amelyikről említést tettetek mostanában. Hátam mögött van jelenleg két és fél ifjúsági regény (a fél annak köszönhető, hogy egyen felváltva dolgoztunk) és egy ígéret, hogy szerződünk egy következőre is.
Emellett irogatok is, de szándékosan nem mondom, hogy írok - asztalfióknak és barátoknak tartogatom, legalábbis egyelőre.
És én a magam részéről nagyon szívesen végeznék akár tanfolyamot, akár bármi hasonlót, akár csak elhallgatnék tapasztalt vén rókákat arról, amit el tudnak nekem mondani. (Más kérdés, hogy ezt főállás mellett nem nagyon tudom megtenni, legalábbis ami a tanfolyamot illeti.)
Mint kezdő, elég kevés rutinnal, nem merném azt állítani, hogy a technika amolyan "csak" volna, amit nem érdemes tanítani, tanulni, írásba fektetni, és a kezdők és hobbiamatőrök rendelkezésére bocsátani.
Én sem azt mondom, hogy nem kell a zenei képzettség hozzá, nyilván ismerni kell a zeneelméletet, hangszereket stb., hogy valaki zenét tudjon írni rá. Nem is arról van szó, hogy valaki író lesz, ha elvégez egy író szakot, hanem arról, hogy sajnos tényleg vannak, akik elhiszik, hogy ők írók, csak mert megtanulták, hogyan kell egy művet összeeszkábálni. Épp csak a valódi, teremtő ihlet hiányzik hozzá, ami az igazi irodalom alapja. Nekem ez hiányzik a mostani műfordítókból is (tisztelet a néhány kivételnek). Elolvasok egy könyvet, és mintha egy nyelvvizsgai fordítást olvasnék. Na jó, simán lehetne felsőfokú is. De akkor sincs benne az a géniusz, ami a régi nagyokban megvolt.
"A képzőművész és zeneszakok annyiban másak, hogy ott sokkal nagyobb jelentősége van a készségnek, a technikának, viszont pl. Zenakadémián egyértelműen meg lehet ítélni, hogy valaki képes olyan szinten játszani adott hangszeren, hogy bejuthasson oda. Tehát aki ilyen diplomát szerez, az tényleg jelent egyfajta mércét."
A zeneművészeket nem sorolnám ide, mert az nem alkotó, hanem előadóművészet. Zeneszerző viszont éppúgy nem a zeneakadémiai végzettségtől lesz valaki, mint ahogyan író az irodalmitól.
"Ő mondta, nagy tévedés, hogy a forgatókönyvíráshoz íráskészség kell. A filmet kell ismerni. "
A műfordításhoz sem kell egy idegen nyelv tökéletes ismerete. Elég, ha valaki elég jól tud magyarul. Ez szerintem ilyen szintű kijelentés.
"Ugyanakkor régebben Dobray György rendező azt mondta (mikor fontolgattam, hogy jelentkezek egy forgatókönyvíró suliba), hogy amit tanulni lehet a forgatókönyv írásban, azt ő el tudja mondani."
Tele van a magyar film olyan rendezőkkel, akik vérükben érzik a forgatókönyvírást - mégis a leggyakoribb kritika a gyenge forgatókönyv. Vajon miért?
"De tény, hogy ami tanítható, az mindig a technika, a külsőség, és az írásban, műfordításban ez minimális, erre nem érdemes iskolát alapítani."
Nem is alapítanak iskolát rá. Viszont te mintha azt mondanád, hogy mindent a maga bőrén tanuljon meg a kezdő.
"Ez a kiadók felelőssége lenne. "
De egy kiadó nem nevel neked fordítót, egy adott szövegről megmondja, hogy kell-e neki, vagy nem. Kevesen pattanak elő teljes fordítói vértezetben a levél-a-kiadónak-mailboxából.
"Ha pedig egyszer olyan színvonaltalan fordítást ad ki a kezéből, többé nem kap munkát. "
Vagyis egy lelkes kezdő maga alatt vágja a fát a próbafordításával.
"Visdzont minderre 20000 forint / ív fizetséget szánnak. Ami önmagában is nevetségesen kis összeg,"
Megint csak: erről pl. egy lelkes kezdő honnan fogja kitalálni, hogy sok vagy kevés (ok, pont erről ránézésre is látszik).
Szerintem ha valaki műfordítással (írással) akar foglalkozni, és _amúgy is egyetemre jár_, akkor érdemes felvenni egy ilyen programot vagy legalább átfutni mondjuk a két Klaudy-könyvet (Bevezetés a fordítás elméletébe, Bevezetés a fordítás gyakorlatába). Egyik ilyen könyv sem a bölcsek köve, de segít helyretenni az embert, hogy tudja, hol van és mit csinál.
(Az, hogy valaki elvégez egy ilyen programot, természetesen nem jelent semmit. De ettől még maga a program nem lesz haszontalan.)
"(Ha jól tudom, sehol sem főszak, csak program, és ez igaz az írásra is, kivéve a forgatókönyv-írást (azt miért lehet tanulni? ;))"
Nem rég beszélgettem Márton Gyulával, aki több játékfilmet is írt (pl. Csinibaba, Valami Amerika). Ő mondta, nagy tévedés, hogy a forgatókönyvíráshoz íráskészség kell. A filmet kell ismerni. Ugyanakkor régebben Dobray György rendező azt mondta (mikor fontolgattam, hogy jelentkezek egy forgatókönyvíró suliba), hogy amit tanulni lehet a forgatókönyv írásban, azt ő el tudja mondani. Három sitcom epizód forgatókönyvet írtam neki, ő elégedett volt az eredménnyel. (Igaz, nem nyertünk pályázati pénzt, így nem lett semmi a dologból.)
De tény, hogy ami tanítható, az mindig a technika, a külsőség, és az írásban, műfordításban ez minimális, erre nem érdemes iskolát alapítani.
"És az aprómunka eredményét kin fogják kipróbálni? (Bár, elnézve egyes megjelent fordításokat, van tippem...)"
Ez a kiadók felelőssége lenne. Jobb kiadó próbafordítást kér, és abból kiderül, mit tud az illető. Aki gagyi, nem kerülhet oda. Ha pedig egyszer olyan színvonaltalan fordítást ad ki a kezéből, többé nem kap munkát. A baj, hogy egyre több kiadó az olcsóságra törekedik. Nevek nélkül, de pont most hallottam, hogy egy kiadó újra ki akar adni egy sorozatot, viszont elégedetlenek a régi fordítással. Újra le akarják fordíttatni. Visdzont minderre 20000 forint / ív fizetséget szánnak. Ami önmagában is nevetségesen kis összeg, de ráadásul ha azt vesszük, hogy olyan fordítót keresnek, aki biztos minőségi munkát végez (vagyis az új nem lesz ugyanolyan szar, mint a régi)...
Az ilyen iskoláknak egyetlen igazi haszna lehet: kapcsolati tőkét gyűjteni. A tanárok között nyilván vannak olyanok, akik segíthetnek bekerülni a szakmába, illetve az évfolyamtársak közül többe később a szakmában helyezkednek el, esetleg pozíciókat szereznek.
Ha valaki költő, a többi csak nyelvtudás kérdése, az pedig tényleg tanulható.
Természetesen nem azt mondom, hogy diploma nélkül nem lehet valaki jó író. Inkább úgy fogalmazok akkor, hogy ártani nem árt, és vannak néhányan, akiknek kimondottan jót tenne (főleg mivel manaspág az élet iskolája sem ugyanaz.)
Én mondjuk kimondottan a továbbtanulási minimumot teljesítettem, és pl. szinkrondramaturgiát se tanultam tanfolyamon, hanem a barátaimtól, akik ezzel foglalkoztak. De amit technikában fontos tudni, az pár nap alatt elsajátítható, illetve gyakorlatban, a visszajelzésekből.
" a tanulóéveket nem lehet megspórolni, csak nem biztos, hogy ehhez egyetemre van szükség.
a műfordításnak is megvan az inasideje, az aprómunka, amely után fokozatosan lehet előrébb lépni. ezt megtakarítan nem kell, nem is lehet, viszont a készségnek semmi köze az oktatáshoz."
És az aprómunka eredményét kin fogják kipróbálni? (Bár, elnézve egyes megjelent fordításokat, van tippem...)
Ezt az inasidőt rövidíti le és teszi eredményessé egy jó műfordító program. Ezzel mindenki jól jár.
(Ha jól tudom, sehol sem főszak, csak program, és ez igaz az írásra is, kivéve a forgatókönyv-írást (azt miért lehet tanulni? ;))
Az egyetem mindenképpen jó, csak nem írást kell ott tanulni, hanem valami értelmeset. Pl. hány nagy író végzett jogot.
Egyébként a humorszakmában is elmondható, vannak ifjú kollégák, akinek jót tenne, ha nem állnának le érettségi után. (Egyébként Szilágyi György mondta a kabaréról, hogy 40% a tehetség, a többit csak a szakmában lehet megtanulni. Szerintem minden írás ilyen. Csak úgy lehet megtanulni, ha csinálja az ember. Mint ahogy az előadást is igazán a közönség előtt tanulhatja meg az ember. - Itt most nem a színészetre gondolok, hanem pl. a stand upra).
A versfordítás külön kategória. Ott valóban nagyon sok mindent meg lehet tanulni, no de ahhoz, hogy valaki képes legyen jól verseket fordítani, magának is költőnek kell lennie. Enélkül hiába is tudja betéve a hexametert és a jambust, meg a többit. Legfeljebb okos lesz, fordító aligha. Nem hiába mondják sokan (én is hajlok erre a nézetre), hogy egy költőt csak akkor lehet megítélni, ha eredetiben olvassa az embert, fordításból a fordítók ismerhetők meg. Én például ezért nem is vállalkozom versfordításra. Nagy néha, ha egy regényben előfordul vers, és annak nincs magyar fordítása, akkor lefordítom, de ez általában pár sor.
Ha pedig valakinek van tehetsége a vershez, akkor könnyeddén megismerheti ezeket a verselési szabályokat, nincs szükség hozzá egyetemhez.
És az írókat hogy szűrik meg? Ír egy novellát? De ha tud novellát írni, minek a képzés?
Az idézetben írt hasonlat sántít. A színkeverés, és a többi technika. De a prozódiához ha nincs valakinek érzéke, akkor megtanulni se tudja, és amit szövegtanból meg kell tanulni, elvileg megint csak elsajátítható középiskolában.
Az, hogy emiatt kár egyetemre menni (igaz, én nem nagyon hiszek ezekben a módszerekben, meg mesterésges írói receptekben). Ami az írói művészetről (vagy ha tetszik: író mesterségről) tanítható, oly kevés, hogy kár rá külön szakot építeni. Olvasottságra és műveltségre mindenkinek szüksége van, nemc sak az íróknak és műfordítóknak.
Igen, a költő is születik, de ha lángelme is, kénytelen prozódiát tanulni! "
„Költő vagyok – mit érdekelne engem a költészet maga?
na ki írta ezt? azért csak tudta mit beszél.
Magától, útbaigazítás nélkül is rájött volna sok mindenféle szabályra, az bizonyos; de mikor? " ez az igazság. az időfaktor érdektelen
Nincs olyan művészet, melynek idő multán le ne szűrődnének bizonyos technikai szabályai; ezeket a technikai szabályokat pár óra alatt megtanulhatja a tehetség, nélkülök pedig talán pár évig a sötétben botorkálna. " a tanulóéveket nem lehet megspórolni, csak nem biztos, hogy ehhez egyetemre van szükség.
a műfordításnak is megvan az inasideje, az aprómunka, amely után fokozatosan lehet előrébb lépni. ezt megtakarítan nem kell, nem is lehet, viszont a készségnek semmi köze az oktatáshoz.
