a kényelmetlen kérdésekre a legjobb válasz, ha ignoráljuk,
Igen, ezt elég sokan művelik. Jut eszembe: tudod már, hogy hogyan kell egy pont koordinátáit meghatározni tetszőleges bázisvektor-rendszerben? Vagy még mindig kitartasz a hülyeség mellett, mint "alap geometriai ismeret"?
igen, ez egy feltételezés, bizonyítani pró vagy kontra a kísérlet folytatásával lehetne. de ez nem történik meg. ergo, továbbra is lehet hivatkozni arra, hogy nem bizonyított.
végül is a kényelmetlen kérdésekre a legjobb válasz, ha ignoráljuk, maximum megjegyezzük, hogy nem bizonyított.
„ott technologia ami alkalmas barmely elem vizsgalatara, barmikor elvegezheto lenne egy ujabb kiserlet. csakhogy a fenykep tobb dolgot is bizonyit illetve valoszinusit. hogy az elektronok korlatlan mennyisegben ujrakepzodnek egy atomban, ha onnan egyet kiutunk. a hidrogen elektronfelhoje sok elektronbol kell alljon. azok elhelyezkedese nem a konzervativ valoszinusegi fuggveny szerinti. vagyis ellent mondana a mainstreamnak, ergo nem is csinaljak meg, vagy ha megcsinaltak is, publikacioba nem kerul.”
Ez is csak feltételezés, nincs rá bizonyíték. Szerintem a mainstream tudomány, de még a többi „tudomány” sem sumákolja el az eredményeit. Azt csak a politikusok, a hadiipar befektetői teszik, hadititok jelszóval. Az, meg ugye érthető.
ezt csak az eljaras kidolgozasaert es nem annak felhasznalasaert vagy eredmenyeert kaptak.
nehany, talan 10+ eve sikerult egy csapatnak lefotozni a hidrogen atomszerkezetet. publikaltak es elore vetitettek, h folytatjak mas elemekkel is. de azota sincs semmi. se ujabb kiserlet, se nobel, sot, lassan kiashatatlan az eredmeny az internet bugyraibol. lehet h beleuntak? nem valoszinu. ott technologia ami alkalmas barmely elem vizsgalatara, barmikor elvegezheto lenne egy ujabb kiserlet. csakhogy a fenykep tobb dolgot is bizonyit illetve valoszinusit. hogy az elektronok korlatlan mennyisegben ujrakepzodnek egy atomban, ha onnan egyet kiutunk. a hidrogen elektronfelhoje sok elektronbol kell alljon. azok elhelyezkedese nem a konzervativ valoszinusegi fuggveny szerinti. vagyis ellent mondana a mainstreamnak, ergo nem is csinaljak meg, vagy ha megcsinaltak is, publikacioba nem kerul.
de talaltak, csak nem tudjak ertelmezni az elfogadott elmeleti alapok szerint.
meg akartak hatarozni a gravitacios hullamok sebesseget, h eldontheto legyen az milyen sebesseggel terjed a fenysebesseghez kepest. ezert a ligohoz kapcsoltak radiotavcsoveket es rogzitettek a beerkezo em hullamok adatait. szamos gravitacios hullamforrast tudtak beazonositani ahonnan masodlagos em hullamok is erkeztek. ezek eredmenye:
elsokent erkezik a gravitacios hullam, azt eltero kesessel - masodperctol nehany eves idotartamig - kovetik az em hullamok ugy, h a keses es a hullamhossz kozott egyenes aranyossag van. vagyis a gravitacios hullamot kozvetlenul koveti gamma sugarzas, kesobb rontgen, majd feny, maj rovid radio, egeszen a hosszuhullamig ami nehany ev utan erkezik meg.
vagyis az egy forrasbol, azonos idoben elindulo em hullamok kulonbozo idok alatt erik el a detektalas helyet. ezt akarhogy nezzuk, ellent mond a fenysebesseg allandosaganak.
„De ilyesmire egy "hivatásos" fizikusnak gondolni sem szabad.”
Ezekről még nem hallottál??
„Krausz Ferenc fizikus két francia tudóssal, Pierre Agostinivel és Anne L'Huillier-vel megosztva vehette át az idén a fizikai Nobel-díjat az elektronok atomon belüli mozgásának vizsgálatát szolgáló attoszekundumos fényimpulzusokat előállító kísérleti módszereikért.”:-)
"Változó értékű az univerzum különböző helyein..."
Ez még Einstein szerint is így van.
Persze a nagyon furcsa helyzet, hogy másik oldalról meg meg azt állítja, hogy a fénysebesség állandó, sőt egyetemes állandó.
"Más-más értékű a mozgó rendszerekben..."
A Doppler jelenség éppen ezt igazolja.
"Elérhető és túlléphető..."
Az atomon belüli folyamatok könnyebben érthetőkké válnak, ha feltételezzük, hogy lehetséges a fénysebesség feletti mozgás. De ilyesmire egy "hivatásos" fizikusnak gondolni sem szabad. Pedig Jánossy Lajos már 50 éve leírta.
Ezeket igazolni kellene, mielőtt megkérdőjeleznéd az elfogadott mérési adatokat.
Amennyiben az időtartamok nem diszkrét, azonos egységekből tevődnek össze, hanem pl. a logaritmus szerint változik a távolsággal, akkor az magával hozza a sebesség megváltozását is. Erre utaló jeleket nem találtak a kozmológusok, vagyis a fény sebessége vákuumban maximált.
A fény sebessége másodpercenként nagyjából 300 000 kilométer, vagyis másodpercenként hét és félszer kerüli meg a Földet. Mivel ez földi léptékben mérve szinte érzékelhetetlenül gyors, ezért néhány száz évvel ezelőtt még úgy hitték, hogy a fény végtelen nagy sebességű, nincs is szüksége időre a terjedéshez. Persze nem mindenki gondolta így. Ismereteink szerint Galilei volt az első, aki megpróbálta megmérni a fény sebességét, de a korabeli módszerekkel ez még nem sikerülhetett.
A fénysebességre az első közelítő értéket Olaf Römer (1644 - 1710) dán csillagász megfigyelései szolgáltatták. A közhiedelemmel ellentétben Römer eredetileg nem a fénysebességet akarta megmérni, hanem a tengeri hajósok számára keresett égi órát. A Jupiter holdjait akarta órának felhasználni, mert a holdak keringési idejét állandónak gondolta. Ezért távcsővel több éven keresztül figyelte a Jupiter holdjait, és feljegyezte a keringési idejüket. Nagy meglepetésére a keringési idők nem voltak állandók, hanem éven belüli ingadozást mutattak. Fél éven át gyorsabban keringetek, majd a következő fél évig lassabban. A több éves adatok alapján Römer rájött, hogy a Jupiter holdjainak egyenetlen keringése csak látszólagos. A valóságban egyenletes a keringésük, csak a Földről nézve tűnik egyenetlennek. Az eltérést a Földnek a mozgása valamint a fény véges sebessége együttesen okozza. Amikor a Föld fél éven keresztül közeledik a Jupiterhez, a holdak keringése gyorsabbnak látszik. A következő félévben pedig, amikor a Föld távolodik a Jupitertől, a holdak keringése lassabbnak látszik. Ez azért van, mert amikor a Föld távolodik a Jupitertől, a holdakról a Földre érkező fénynek mindig egy kicsivel nagyobb utat kell megtenni, ami kicsit több időbe telik. Ez a plusz idő a Földről nézve látszólag hozzáadódik a hold keringési idejéhez. A fél év alatt felhalmozott késés megmérése után, a földpálya ismeretében Römer nagyjából ki tudta számolni a fény sebességét, amelyre 220 000 km/s értéket kapott. Ez nagyságrendileg megegyezik a ma ismert 300 000 km/s-os értékkel, csupán kb. 80 000 km/s hibát tartalmaz.
Ettől pontosabban James Bradley (1693-1762) angol csillagász, a fényaberráció felfedezője mérte meg a fény sebességét egy hosszú lencsés távcső segítségével. A módszer a következő volt. Ha egész éven keresztül távcsővel ugyanazt a csillagot folyamatosan megfigyeljük, akkor úgy látjuk, hogy a csillag egy kis ellipszist ír le a távcsőben a valóságos helyzete körül. A csillag valóságos iránya és a látszólagos iránya között van egy kis szögeltérés, amit a Föld Nap körüli keringő mozgása okoz. Ismerve a Föld keringési sebességét és az eltérés szögét, kiszámítható a fénysebesség. Így Bradley 0,4% pontossággal tudta meghatározni a fénysebességet, amely csupán kb. 1200 km/s-os mérési hibát jelentett.
Földi körülmények között először Fizeau (1819-1896) francia fizikus mérte meg a fény sebességét 1849-ben egy fogaskerekes berendezéssel. A mérés lényege a következő volt: egy fogaskerék két foga közötti hézagon keresztül egy fénysugarat irányított egy távoli tükörre. A tükörről visszaérkező fénysugár szintén a két fog közötti hézagon érkezett vissza, és így látható volt a fogaskerék éles képe a tükörben. Ezután Fizeau forgatni kezdte a fogaskereket, folyamatosan növelve a fordulatszámot. Ennek hatására a fogaskerék képe életlenné vált, majd el is tűnt, mert a visszatérő fénysugár a fogaskerék fogába ütközött. Tovább növelve a forgási sebességet ismét láthatóvá vált a kép, mert a fénysugár a következő foghézagon tért vissza. A fogaskerék fordulatszámából, méreteiből, és a tükör távolságából kiszámította a fénysebességet, amely 315 000 km/s-ra adódott. Ezek után Foucault, majd Michelson egy forgótükrös műszerrel tovább fokozta a pontosságot. Végül a legpontosabb értéket Evenson és társai mérték lézer-interferometriás módszerrel. A mérések eredményeit a következő táblázat tartalmazza.
A mérésekhez két megjegyzést:
A méréseket a Földön lévő műszerrel végezték, így a mért értékek a Földhöz viszonyított fénysebességet mutatják
A földi mérések mindegyike oda-vissza úton történt, tükörről visszaveretve a fényt. Vagyis nem tisztán két pont közötti fénysebességet mértek, hanem a két pont közötti oda-vissza irányú sebesség átlagát. "
"a fizikaban hasznalt fenysebesseg erteke egy szamitott ertek. sokaig probaltak meghatarozni sebesseg meresekkel a legkulonbozobb modokon, de mindig mas ertek jott ki ra, meg az atlagolassal is."
Köszönöm a tájékoztatást, most már tudom, hogy itt is! 'sunnyognak'...! ;-)
