konc [1181 tn. (?), 1519] Szláv jövevényszó, vö. horvát-szerb kus ’íz(érzet); darab, falat’, szlovák kus ’darab, rész’, orosz régi nyelvi, nyelvjárási [kusz] ’(nagy) darab; falat’. A szláv szavak valószínűleg indoeurópai eredetűek, vö. görög knószón ’a vadászlándzsa hegye’. A magyar szó belseji n arra utal, hogy a kölcsönzés már a 10. század előtt végbement, vö. abroncs. (etimologiai szótár, Zaicz)
amikor ilyen okosságokat olvasok, eltűnődök, vajon ezt a szlávok is tudják? ezt nekik is elmondták?
a szláv kus (darab) szerintem a harapás* szavukból jön.
(még a falat is ott szerepel kétszer... ennélfogva a görögnek nincs köze hozzá)
nincs sehol N hang, és nem hiszem h tudnák, h egykor volt...
A múltkor még a gmb gyökből képezted a gömybölyű dolgokat (gomba görbe, gömbölyű)
--
Egyszer már elmagyaráztam , ha tényleg érdekel a válasz, kikereshetem neked. Sőt, el is magyarázom, de te csak provokálni akarsz, nem vagy kíváncsi valójában.
"Mi e szó eredetét illeti, gyöke kol legközelebb rokon a kal gyökkel, mely számos szavainkban kerekdedet, gömbölyűt vagy görbedőt jelent; a kolbász is Dunán túl több vidéken: kalbász (= kal-ab-ász?)"
A múltkor még a gmb gyökből képezted a gömybölyű dolgokat (gomba görbe, gömbölyű)
Azelőtt meg a kp-ból (koponya, koppány kupa kupola kapitány)
Mi a különbség ezen gyökök között, honnan tudták mikor melyikből kell képezni olyan összetett szavakat mint a krampampuli?
Mi e szó eredetét illeti, gyöke kol legközelebb rokon a kal gyökkel, mely számos szavainkban kerekdedet, gömbölyűt vagy görbedőt jelent; a kolbász is Dunán túl több vidéken: kalbász (= kal-ab-ász?)
Kabala - kebeles/kebelez. Kancára mint kebeles. Nagyon jó! Így tovább! Abból lesz a jó kalamajka, galiba...
---
kebel – ‘mell’; ‘női mell’: dúskeblű; ‘‹régebben› a ruha mellrésze’:…van szagos gyümölcse, / Mellyel a sétáló kebelét megtőltse (Csokonai); ‘szív, lélek, érzelem’: dagad a keble az örömtől; ‘csoport, szervezet, intézmény köteléke’: kivált az intézet kebeléből, kebelbeli. Származéka: (be)kebelez. Ismeretlen eredetű szó.
széna [1055] Szláv jövevényszó, feltehetőleg szlovák eredetű, vö. szlovák seno, óegyházi szláv sěno, horvát-szerb sijeno, orosz [szeno]: ’széna’. A szó indoeurópai eredetű, s a balti nyelvekből a finnbe is átkerült, vö. finn heinä ’ugyanaz’.
ősz [1211 tn. (?), 1416 u.] <évszak> Ősi, finnugor kori szó, vö. vogul tüks, votják siź l, mordvin soks, finn syksy, syys: ’ősz’. Ezek előzménye az azonos jelentésű finnugor *sikse vagy *sükse lehetett.
kábolgó = szédülő, szédelgő, Magyar tájszavak és népies lexikai elemek adatbázisa
- Tehát önkéntelenül szédelgő, csúszkáló, ugráló, rángatózó viselkedésű állatokra mondták, mint a kabóca, vagy kabala vagy a kanca.
Kacagány:kacz (1) gyök után értelmezve jelent szökdécselő, játszadozó anyagot vagyis felső öltönyt; melyet csak nyakba akasztanak, s mely menés, különösen lovaglás közben a léggel és szellővel játszadozva mozog. Gyöngyösi Istvánnál: kecse (=kecze?)Cz. F.
kacabajka, kacamajka, kacabajkó, kacamajkó, kacabáj, és rövidítve kaca v. bajka, bajkó, messze elterjedt népies szó, a. m. női kabát, női dolmány
XLIII. év. 1914. január 15. 1. füzet. MAGYAR NYELVŐR.
Etimológiai összefüggés a kacagány - kanca (kangyal), (kengyel - kantár stb.) között annyi, mint a kacag és kuncog között. Utóbbi esetben a kecsesen "rázkódó" hullámzó hang után való az elnevezés. A női kecsesség is kecsegtető viselkedéssel függ össze a hajladozás révén. Ellenkező értelemben ez kuncsorgót jelent. A könny pl. könnyen önkéntelenül kicsúszik. Könny és a könnyű fogalma így függ össze.
Az úr szavunk meg etimológiailag összefügg a horgadással hor/a-gor/a. Bizonyíthatóan élt egy Karha, Horka -karkhasz (καρχας) alakja.
A király szavunk a Karha "Kar" magasodást jelentő gyökéből és ál él igék részesülőjéből fejlődött ki sima ály ély gyakorlatos képzővé. Jelentése magyarul tehát: Mindenki fölé emelkedő, hatalmas magasságos - uralkodó
---------------
Kigyelmes/kegyelmes úr - megszólítás rokonságban kerál/Kiraly szavunkkal. Aki kérlel, alázatosan görnyed, aki Úr, Ural, fölényesen horgad. A király kegyet és kigyelmet is gyakorolhat, ha valaki kegyelemért könyörög.
A Karha "Kar" gyökének magas hangrendű párját a magyar KÉR - szavunkban ismerhetjük fel.
(ke-ér, a Levelestár II-ik levelében 1510-ik évből kétszer is eléjön:kierlek [kyerlek] noha különben itt a nyelv épen nem palóczos); áth. m. kér-t. Gyöke vagy gyökeleme a kedélyre vonatkozóke, melyhez ér = érint szó járulván, értelme: kedet érint, vagyis valakinek mintegy kedére, kedélyére hivatkozik. Vagy pedig az egész maga a ker, kör szó, mellyel rokon: görbe; minthogy a kérő ember meggörbűl, meghajol. Hangban s értelemben legközelebbi rokonságban áll a könyör szóval.
Uram, irgalmazz" "Kyrie Eleison"
Kyrie, a görög átírása Κύριε, hivatásos esete Κύριος (Kyrios)
Bizonyára ősi szavunk, talán a finnugor korból, de az egyetlen feltehető rokonnyelvi példa (votjákpaljan) körül is sok a bizonytalanság. A ‘bal’ és a ‘rossz’ közötti értelmi kapcsolat a legtöbb nyelvben éppoly természetes, mint az ellenkező oldal kapcsolata a ‘jó, helyes’ fogalmával; ennek okairól lásd jobb.
fáj - ful - fúr -Származékszó egy elavult fúl (‘szúr’) igéből, amely ugor eredetű: vogul pulep (‘dugó’), osztják pulta (‘szúr’).
- latin: pilum
bal:
BAL, (1), elvont gyök, s rokon a szintén elvont ball, bol, boly, bel, bil, böl, gyökökkel, melyekből ideoda mozgást, tétovázó járást, forgást jelentő szók származnak, mint: ballag, bolyong, bellőke, billeg, bölcső. Az egyszerű gyök el, ill (illan, illeg, mely szanszkritban vail, vaill). Alapérteményben különbözik tőle azon bal, elvont gyök, melyből a metszésre, hasításra, elválasztásra vonatkozó balaska, balta, eredtek, s ezek rokonai: vál, válik, választ, melyekkel egyeznek a szanszkrit p-hal (kinyit, szétválaszt, tör), vil (választ), német spalten, latin vello, hellen ολλυω stb.
Balta:ideoda mozgást, tétovázó járást, forgást jelentő szók származnak:al, elvont gyök, melyből a metszésre, hasításra, elválasztásra vonatkozó balaska, balta, eredtek, s ezek rokonai: vál, válik, választ, melyekkel egyeznek a szanszkrit p-hal (kinyit, szétválaszt, tör), vil (választ), német spalten, latin vello, hellen ολλυω stb.
ó - ős -alap - apad (alapig csökken). A genealógia is "alapig" apadó elven működik vagy épp ellentétesen felmenőig. Az elvi jelentése ugyanaz, mint a mély és magas gondolatoknak. Aki álmodik, az ágyon/almon fekve álmában ábrándozik aki pedig éber, az az álombeli ábrándozásból megébred. Az EMBER szavunk is ezt jelenti. Éber. Aki ábrándozik, az ájult állapotban ámul, ámélkodik, aki ébred, az émed – ‘ébred’
"paio(l) [παιω] = mai kiejtéssel 1) bajol („ellátja a baját”), azaz üt, megüt, csapkod, 2) ugyanez a fennmaradt régi kiejtéssel: páhol. A BAJ gyök származékai: bajlódik, bajos, bajvívó, ellátja a baját stb. Lásd VAJUDIK, BAJÁN. Magyarból származik a szláv boj, voj (= baj) szó." Varga Csaba
Baj - Bajoló (bajvívó) - Bajnok / Baján / Vajda
várandósságra vonatkozóan: vajúdik (bajlódik), vetél (veszít), viselős (viszi a magzatot), bajba esik a vajúdás vetekedés, elvetélés pedig fáj...
Bajba jut v. bajba esik: <leány> állapotos lesz, megesik
"A venger népesség eredetét mutatja a ba,[21] pa, va(ve) szó[22], mely szerintem vizet jelentett és kapcsolatba hozható a láb és pata szavakkal is. A környező vizekben megtalálható (Drá-va, Szá-va, Rá-ba, Ik-va, Mor-va, Mold-va, Vlt-va, El-ba, Zsit-va, Zagy-va, Tolcs-va, Moldo-va, Szucsa-va, Mora-va, Kul-pa, vagy kiesett a mássalhangzó (Dun-a, Tisz-a, Mur-a). A Balaton BA(víz)+LA(venger képző)[23]+TO+N(kony képző)[24], a Velencei-tó VE(kisebb víz)+LE(venger képző)+N(kony képző)+CE(venger képző).[25] Hasonlóan nagyobb folyó a Rábca, kisebb a Répce. A kisebb vizeket pedig pataknak hívjuk. Mivel általában a vizek nevei a legrégebbiek, így valószínűsíthető, hogy a legrégebbi nép adta nekik, vagyis a pannon. A Vata(Vatya) név jelentése, tehát a vízatya, amit becézve Vacs, Vác. A Bata(Báta, Bátya) becézve Bács. A Pata becézve Pacsa, Patacs.[26] A Rábaközben most is mondják, hogy „há kácsá”, ami azt jelenti, szóljál, mondjad és a „hát kiáltsál” rövidülése."
Bátonyi Pál
Varga Csaba:
Néhány szó jelentése a betegség, a baj és az orvoslás témaköréből Megjelent a Magyar Orvosi Nyelv című folyóirat 2010. X. évfolyam 1. számában, Régi orvosi kisszótár címmel..
ÁPOL érteménye: segít, támogat valakit, segítségére, hasznára van valakinek. A szó eredetileg felkarol, átkarol jelentésű volt, amit igazol az, hogy a székelyeknél csókol, ölel jelentésű. Ógörögben az ápol szó:
ópheléo(l) [ώφελέω] = mai kiejtéssel ápol: segít, használ, hasznára válik vkinek.
ÁPORODOTT gyöke ÁP, valójában ZÁP, csak a szókezdő mássalhangzó itt kiesett (záp/áp), amit igazol, hogy régibb tájszólásban: ápul = zápul, áptojás = záptojás. Záp sz-szel ejtve és i előhanggal is használatos, lásd ISZAP. Iszap / záp / áp jelentése: büdös, rothadt szagú. A záp szót régen sz-szel ejtették: szep, ebből a SZEPSZIS (= mai kiejtéssel zápzás, úgy képzett, mint végzés, de a zápzás szót már úgy mondjuk, hogy zápulás, s e szó eredetileg bizonyára zápozás kiejtésű volt, s csak z>l kiejtési változás történt).
BAJ és bal ugyanaz a szó (l > j különbözettel, mint jány > lány, s pl. bal kéz: baj kéz, azaz bajt hozó, bajcsináló, vagyis ügyetlen kéz). A baj az ógörög kori jellegzetes kiejtéssel (b = p): pai [παι]. E régi pai, paj kiejtés is megvan még, így ejtjük a pajkos (azaz baj-k-os, vagyis bajt okozó), pajtás szavakat. Az ógörög korban is e szógyökkel nevezték meg a gyereket, mert hogy: bajcsináló, de e pai (baj) szóból a pajzánkodás, pajzán szó is.
Ógörög:
paidiká [παιδικά] = mai kiejtéssel pajtika: fiúkedvese vkinek, kedvenc paidikósz [παιδικός] = mai kiejtéssel pajtikás: gyermeki, gyerekes, játékos, paidiszké [παιδισκη] = mai kiejtéssel pajtácska, pajtáska (ugyanis a régi -iszka, iszké mai kiejtéssel -icska, -ocska, mint pl. tal-icska, azaz tol-icska, mert hogy tologatjuk)
paio(l) [παιω] = mai kiejtéssel 1) bajol („ellátja a baját”), azaz üt, megüt, csapkod, 2) ugyanez a fennmaradt régi kiejtéssel: páhol. A BAJ gyök származékai: bajlódik, bajos, bajvívó,ellátja a baját stb. Lásd VAJUDIK, BAJÁN. Magyarból származik a szláv boj, voj (= baj) szó.
BAJÁN az ORVOS másik, igen régi megnevezése. BAJÁN szó elején a BAJ gyök áll. BAJÁN jelentése: aki legyőzi a bajt, aki diadalmaskodik a baj fölött. Így lehet a baján szó az orvos megnevezése és egyben avar királyunk (Baján) neve is (Baja városa is az ő nevét őrzi). E szóból a bajnok (tulajdonképpen bajánok) szó. Baján összevont alakja: bán (mint tisztség), jelentése: aki bánik, bajlódik, azaz irányít valamit.
Ógörög korban (a b-t még p-nek ejtve):
paián [παιαν] = mai kiejtéssel baján: orvos, Paián mai kiejtéssel Baján: az istenek orvosa. paióniosz [παιωνιος] = mai kiejtéssel bajános, bajányos: gyógyító, gyógyerejű.
BETEG gyöke bet, régi kiejtéssel beth, peth, path. 1) Path > pat kiejtést őrzi a patika szó. 2) Path, beth, path bád bágy kiejtésű is lett, ebből a bágyad (régi bádjad) szó, ami azonos a biggyed szóval. A peth > petyh kiejési változat is megvan még: petyhüd, petyhüdt. Az azonosságot még kiérezzük, ha egymás után felidézzük a pittyed, petyhüd, biggyed és a bágyad szavakat: könnyű észrevenni, hogy ugyanazt jelentik. Tehát aki „patetikusan” mond valamit, az bágyadtan mondja. Érdekes még, hogy e bád, bágy (mint bágyad) szóval azonos az angol bed = ágy szó, továbbá maga az ágy szó is ez, csak a mai magyar nyelvterületen kiesett a szó elején álló b mássalhangzó (mint bámul-ámul, bomol-omol szavak esetében is.)
A path, bet alapszó jelentése: baj, amiből többszöri áttétellel jöhetett létre a beteg, bágyad stb. jelentés. Ezt sejtetik az alábbi ógörög szavak:
páthé [πάθη] = mai kiejtéssel baje, azaz baj: szenvedés, elviselt sors páthosz [πάθος] = mai kiejtéssel bajosz, azaz baj (bajosz-szal azonos jelentésű a bajlódás): betegség, szenvedés, áttételesen külső hatás, benyomás, szenvedély stb.
FÁJ is igen régi szavunk. Nyelvünk ógörögnek nevezett nyelvjárásában pheü [φεϋ] kiejtésű volt, ma ugyanez ü > j módosulattal: fáj (Ugyanis ph leggyakrabban f lett). E szó eredeti alakja
tulajdonképpen: jaj, juj, az ógörögben joj [ioi], ami meg is adja a fáj szó valódi jelentését: jaj.
Így van, de szerintem nincs ilyen a magyaron kívül. fU kapcsolat van, de a magyar nem finnugor nyelv. a Szláv és különböző ie. nyelvekkel is mutat kapcsolatot, a törökkel, mongollal meg rengeteget.
t > d változás egyértelműen kimutatható magyar fejlemény más szavaknál is! "üt - vet - véd- vigyáz - ügyel" szavaink nem véletlenül függnek össze etimológiailag és jelentésben is.
A hangváltozások azonban a magyar nyelvben nem öncélúak, hanem a jelentés változások karakteres megkülönböztetésére szolgálnak. t - d - gy - z - s
Vatha, Woytha, Watha, és Bata" - vajda
"toldoz-foltoz > toldoz-foldoz d : t > d : d"
...
Vata, arra vetemedett, hogy vetekedjen, vetélkedjen veszekedjen, a hatalommal, ez véteknek számított, mert lázadó volt, elvetette a sulykot, bajt vívott, huzakodott, dulakodott, vajúdott az ellenségeivel, mert bajnok volt, tehát Vajda.
Nézzük az egyértelmű kapcsolatotokat várandósságra vonatkozóan:
vajúdik (bajlódik), vetél (veszít), viselős (viszi a magzatot)
---
A nyelvészet tagadása a gyökök létezéséről és a gyökök hangzóinak (többnyire véghangzóinak) hangzóváltással történő jelentésmódosító hatásáról. Nem lehet véletlen. Ha mégis az, még nagyobb bűnt követtek csak el.
vezet: A ~ vez- alapszava (lásd még vezér) ősi örökség a finnugor korból: cseremiszvidem, mordvin vetamsz, észt vedamsz (‘vezet’). A finnugor *vete- alapforma szabályos származéka a vez-; a tőbeli t–z megfelelésre példa a ház, fazék, kéz, víz.
