"Zlata Baba, that is the Golden Dame of the Obians, zealously worshipped by the Yugrans. This idol is consulted by the priest as to what they must do or where they must go; and she (the miraculous oracle) gives answers to some that seek her counsel, and certain consequences follow."
World-Overseeing Man (Man., Mir Susne Xum; Kh., Mĭr awijti Xu; wild goose, crane; mo moiety; village of Belogorje). His other names include Golden Lord, Horseman, and Upriver Man. He is the youngest son of the sky god, the central figure of Ob-Ugric religion, and functions as a mythic hero in the creation of the world order. Married to the daughters of persons symbolizing nature, he excels in providing humans with their needs. His sphere of activity ranges through all three worlds. His is the highest position of honor among his brothers: the overseeing of the world and of humans. He accomplishes this by circling the world on his winged horse.
A mósok kultúrájukban a lókultuszt őrzik, a porok viszont a medvekultusz hagyományozói.
Leölése esetén többnapos medveünnepet tartanak, hogy kiengeszteljék az állat szellemét, különben bajt hozna rájuk. A medve lelke, csak úgy, mint az emberé, halála után is mindent lát és hall, ezért megpróbálják megtéveszteni, hogy ne jöjjön rá, hol van. Például ha oroszul beszélnek előtte, azt hiszi, oroszok ölték meg. De az oroszul még nem tudó hantik és manysik is megoldották a problémát: egész műnyelvet fejlesztettek ki, amely segítségével a medvéről tudnak beszélni, anélkül, hogy rájönne, hogy róla van szó. Például, ha csillagokról beszélnek, csak a medve nem tudja, hogy épp a szeme a téma. A medveünnepnek szigorú koreográfiája van. Meg van szabva, hogyan kell bevinni a medvét a házba, hol kell elhelyezni, minden a legapróbb részletekig. A csúcspont a medveünnepi színjáték, amellyel a medvét szórakoztatják. Ilyenkor fejük tetejére nyírkéreg álarcot húznak, nehogy a föntről lenéző istenek felismerjék őket, és a világ teremtéséről, a medve földre ereszkedéséről szóló jeleneteket adnak elő.
Az ugor korból bizonyítható a lókultusz, esetleg a szarvaskultusz, a bálványok tisztelete. A magyar táltos, tulajdonságai, cselekvései (pl. a foggal születés, feldarabolás a tudás elnyerése előtt, a viaskodás) és néhány kapcsolatos műszó az obi-ugor samanizmusban is megtalálható.
pl. eljátszották a lakodalmast, a halottast, a medvést, bemutatták a halárulást, a suszterolást, a dongózást, a kutyálkodást, sor került kötélhúzásra, birkózásra és seggreverősdire is
A szüreti mulatság napján Nádudvaron az ifjúság felvonulást rendezett. A menetben különböz genre-típusok voltak, mint pl. a tollas zsidó, a drótostót, a Bugyi-taligás és a medvetáncoltató.
Az alföldi lakodalmakban
A medvés macskurások jelenete többnyire a medve táncoltatásából állt. Az alakoskodó legény négykézláb ment be a szobába. A gazdája bottal nógatta, ütögette. A medve ugrált, olykor két lábra" állt. Dörmögött. Ijesztgette a nőket. A macskurások részére húzott tánc közben a medve a szoba közepén, a többi alakoskodó pedig a vendégek közül választott lánnyal táncolt. A medvealakoskodás leginkább lakodalomban, disznótorban, a szüreti felvonulás menetében, a mezőgazdasági munkák kényszerpihenőiben fordult elő.
A medvetáncoltató a magyar nyelvterületen mindig idegen nemzetiség ember volt
Ujváry Zoltán kutatásai a magyar lómaszkra és lóalakoskodásra vonatkozóan is gazdag anyagot tárnak fel. A medvealakoskodással kapcsolatosan megállapítja: További elemző vizsgálatra van szükség, mind a funkciót, mind az eredetet, mind az átadást-átvételt illetően. Lehetséges azonban, hogy a medvealakoskodás múltja a magyar népi kultúra megoldatlan rejtélye marad".
A szkíta népeknek a sólyom és a szarvas a szent állata nem a medve. Az ujguréknál még a szürke farkas. Ennyi.
A szkíta művészet alapállata a szarvas és a sólyom vagy a griff. Nem a medve. Nincsenek szkíta medveábrázolások, nincsenek medve képjelek. A szkíták nem nevezték el a városaikat a medvéről (Bern, Berlin és még sorolhatnám). Nincs közünk a medvéhez.
Az ugoroknak meg nincs semmi közük a sólyomhoz se a szarvashoz. Ami azt illeti, szinte nincs is népművészetük. Lehet, hogy valamikor nagyon régen volt, de most nincs. Mert elsorvadt, amikor odaszorultak, ahol most élnek. Igen odaszorultak. Onnan soha nép lejönni dél felé nem tudott. Ott nyelv, kultúra kialakulni nem tud, és nem is fog tudni soha.
A nyelvük bár tartalmaz a magyarhoz hasonló elemeket, a magyar nyelv komplexitásának, hordképességének, szóalkotó, ragasztó alapjellegének nyoma sincs benne. A finnbe se. Semelyik ugor nyelvben.
A Vajk témához:
Ha valaki érti a latint legyen szíves már elolvasni Thietmar eredeti művét. Hemzseg a képtelenségektől. Vajk, aki állítólag István lett volna nem is hasonlít a valósághoz. Az egész leírás olyan rokonságról beszél, ami történelmileg képtelenség. Apját Deuvixnak nevezi. Ezt persze mindenféle idióta levezetéssel átvezetik ugyan Gézának, de nyilvánvaló a képtelenség. viszont nem képtelenség, hogy Szent István nagyapjának, Taksonynak a testvére viszont tényleg Vajk volt..... és minő csoda! I Henrik egyik lánya volt a felesége... oops.
Lehet, hogy valamelyik jelentős magyar személyiségről szól, de az holtbiztos, hogy nem Szent Istvánról. Nem véletlen, hogy az akadémiai források soha nem foglalkoznak azokkal a képtelenségekkel, amiket Thietmar leír, mert akkor hamar kiderülne a turpisság.
Thietmar amúgy szint összes Krónikája kitaláció, kezdve a Nagy Károlyról szólóval. De például régészetileg igazolt, hogy Augsburgban nem volt semmiféle nagy ütközet, ahol úgy mond a magyar seregek vereséget szenvedhettek volna, ez is hazugság.
Szent István már születésekor az István nevet kapta. És erről ennyit. Minden más csak ostoba kitaláció.
és még ő beszél alterségről, amikor bizonyítatlan (sőt, semmivel sem igazolt) kitalált teóriákat állít be úgy, mintha tények lennének (lásd még mostanról: Vajk török eredeztetése)...
egész eurázsiában elterjedt volt a medve tisztelete
A totemősként tisztelt állatok valódi nevének említésére vonatkozó tilalom (névtabu) és az olyan mellébeszélő" állatnevek, mint a farkas, szarvas, medve (mézevő" jelentésben) jelzik ezt.
Az indoeurópai istenség tisztelete - úgy tűnik - egybefonódott az Európaszerte őshonos medve kultusszal. A medvekultusz különböző formái az időszak ünnepeiben, a farsangi szokásokban és hiedelmekben a közelmúltig fennmaradtak.
A medvekultusz európai nyomai a jégkorszak elejéig követhetők a múltban. A télvégi medveünnep finnugor rokonainknál, a farsangi medvealakoskodás Európa-szerte, így nálunk is eleven szokás volt a közelmúltig. A medvebőrbe bújt hősök (Medve Jankó, Medvebőrös) a nemzetközi meseirodalomnak ma is népszerű alakjai. http://mek.oszk.hu/05000/05097/05097.pdf
nekünk is zent állatunk a medve (a neve is elárulja) mint a szarvas is. ahogy az urali népeknek is.
szerintem a magyaroknak az eredeti szellemiséget ismerték föl az irhakucsmás süvegeseknél, ugyanazt a természettisztelő sámánhitet találták, mint amit a hunoknál, mongoloknál.
Meg könyörgöm, legalább mi ne beszéljünk úgy, mintha a magyar, hun, szkíta, szaka más nép lenne. Nem az. Mindegyik pontosan ugyanaz a nép. tessék már megnézni a kultúrális hagyatékukat, teljesen uyganaz, formaragozásban, képjelekben, mondnaivalókban.
Minden tiszteletem a Sztálinnak fegyveresen is ellenálló finnguronak nevezett ugor népeknek, de nekik a medve a szent állatuk. Akárcsak szlávoknak meg germánoknak. És erről ennyit.
A gótokat konkrétan beengedték Meotisba, ott éltek 200 évig, amíg el nem kezdtek békétlenkedni, gyilkolászni, más környékbeli népeket lealázni. Ezt a szkíták nem tűrték és elzavarták őket, ezért mentek a rómaiakhoz. Hiába voltak velük nagylelkűek a szkíták, nem voltak képesek normálisan viselkedni. Ahogy a mai utódaik sem.
"When Lepidus Mucius was consul, that most fierce nation called the Bastarnae (but now called Hungarii) "
Magyarul: LP konzulsága alatt az igen vad Basterna nevű (MOST Hungarri-nak hívják).
Értve van: MOST. A baszternákokról meg sok mindent tudunk, pontosan a későbbi Etelköz területén éltek -- csak éppen 800 évvel korábban ....És, ugye, gallként regisztrálva ....Semmi baskír ...
Bastarnae first came into conflict with the Romans during the 1st century BC, when, in alliance with Dacians and Sarmatians, they unsuccessfully resisted Roman expansion into Moesia and Pannonia. Later, they appear to have maintained friendly relations with the Roman empire during the first two centuries AD. This changed from c. 180, when the Bastarnae are recorded as participants in an invasion of Roman territory, once again in alliance with Sarmatian and Dacian elements. In the mid-3rd century, the Bastarnae were part of a Gothic-led grand coalition of lower Danube tribes that repeatedly invaded the Balkan provinces of the Roman empire.
The consuls for 171 BC were Publius Licinius Crassus and Gaius Cassius Longinus. Macedon was assigned to Publius Licinius and the command of the fleet was assigned to the praetor Gaius Lucretius.
világos, viszont a germán már a szkitákkal is érintkezett (vannak mondák, és talán történelmileg beazonositható személyek is) valamikor a 2.-3. évszázadban, elég komoly kulturális kölcsönhatásban.
A magyar nyelvet nem ismeri. A magyar képnyelv. Mondok egy egyszerű példát:
a maja népművészet és maja domborművek, viszonylag könnyen megfejthetők a magyar nyelv segítségével. Németül esélytelen. De bármely más nyelven is, beleértve akár a szanszkritot vagy akár finnugor nyelvek bármelyikét. De például ujgur nyelven is könnyen megfejthetők.
Nem azért, mert minden magyar hanem egyszerűen azért, mert a magyar nyelv alkalmas a magas kultúrák üzenetének leképezésére, mivel maga is egy magas kultúra terméke.
A germán maximum tanulhatott valamit, átvehetett Atilla idején a magyarból, de ennyi.
