Nem jönnek rá pl., hogy a "folyt" szóban a "ly" hang csak segédhang. FO (LY) IK. (valójában az "i"-ből lesz a j.) - a fo+n és fo+gy szavunkkal függ össze. Ami elfolyik, az elfogy, elfonnyad, elvonódik, elfonódik. Mint az ősnyelvben...
Megegyezik vele a latin fluo, (honnan: fluvius, flumen, fluidus), pluo, a szanszkrit plu(foly), hellen πλεω, βλυω, βλυζω, német flieszen, (honnan: Flusz, Flut, Flott), finn vuodan (folyok) stb. A fojt meg a fullajt rövidülése... tehát marha érdekes, hogy ott meg pont kiesett az "l"!!!
Továbbá gyöke lehet a hangutánzó fu, melyből a fut, fú, fúv, fúj is származnak ( osztják pota (‘elfut’)).
fo+ly / fű+z / fo+n / vo+n
Jól érezhető a gyökbéli változatok között az etimológiai kapcsolat.
"A j és az ly két különböző eredetű hang, nem egymás allofónjai, csak a mai magyar nyelvben esik egybe az ejtésük, az ihász-juhász páros az párhuzamos hangfejlődés, egyes nyelvjárásokban j, míg másokban i egy korábbi hang folytatása (hangfejlődés!)."
-----
És szerinted én mit mit mondtam? Éppen ezt. Mindazonáltal a két (vagy több) szálon kialakult és kiejtett hangi alak nem különbözik egymástól.
"a magyar helyesírás a XVII-XVIII. század idejéig inkább fonetikus volt, a kiejtés minél hűségesebb tükrözésére törekedtek (pl. egésség, szabaccság, hajja stb.), de ebben az időben az ún. etimologoikus (szóelemző) helyesírási elv erősebben kezdett érvényesülni, amely a szóelemek eredeti formáinak megtartására törekedett (tő, képző, jel, rag: tudja, látsz, szabadság stb.). És jött a felvilágosodás (1772.), a nyelvújítás és a nyelv körüli viták ideje, ekkor támadt fel az ún. "ipszilonista-yottista" harc is, amely a fonetikus és a szóelemző elv összeütközését képezte, amiből a szóelemző írásmód került ki győztesen, s ez a kor végre megszüntette a magyar helyesírás vallási megosztottságát is."
"A [ly] hang közel áll a [j]-hez (illetve az [l]-hez), könnyen elképzelhető, hogy a változás egyszerű nyelvbotlásokból, téves artikulációból indult. Az sem zárható ki, hogy kezdetben elsősorban nem magyar anyanyelvűek beszédében fordult elő, olyanokéban, akiknek anyanyelvükben nem volt meg ez a hang. Mindenesetre azt, hogy a változás végbement, az tette lehetővé, hogy a ly megkülönböztető szerepe viszonylag alacsony volt. Eleve kevés volt a ly-t tartalmazó szavak száma (illetve ritkán fordultak elő), még ritkább volt az olyan eset, amikor két szót az különböztetett meg, hogy az egyikben ly, a másikban j volt (pl. folyt – fojt). Sőt, a nyugati nyelvjárások azt mutatják, hogy a ly és az l különbsége is ritkán különböztetett meg szóalakokat (folyt – folt). Amikor pedig ez a megkülönböztető szerep megvolt, az esetek többségében a mondatból világos volt a jelentéskülönbség, a fennmaradó néhány lehetőség miatt pedig felesleges volt megtartani a hangot. A ly helyett tehát először fakultatív módon jelent meg a j (l), később viszont az ly, miután nem volt rá szükség, kiveszett."
Nem jönnek rá, hogy a folyt szóban a "ly" hang csak segédhang. FO (LY) IK. - a fo+n és fo+gy szavunkkal függ össze. Ami elfolyik, az elfogy, elfonnyad, elvonódik, elfonódik. Mint az ősnyelvben...
Megegyezik vele a latin fluo, (honnan: fluvius, flumen, fluidus), pluo, a szanszkrit plu(foly), hellen πλεω, βλυω, βλυζω, német flieszen, (honnan: Flusz, Flut, Flott), finn vuodan (folyok) stb.
Névtökből képzett -ály -ély végű további szavak (jó-párat kihagytam):
szívélyes személyes személy ünnepély estély estvély kedély ErdélySzékelyvitály guzsaly körtvély gomoly szögely szegély sávoly csepely (-y) Kötély (-y) harkály szentélyseregélytaréjlapály
GOMBOCZ ZOLTÁN : "Egy ismeretlen képző": "A mióta a BUDENZ korában még egyedul uralkodó agglutinatiós elméletet az adaptatiós felfogás kiszorítja, egyre valószínűbbnek kell tartanunk, hogy az azonos hangalakú denominális és deverbális képzők igen sok esetben eredet szerint is azonosak, s hogy mai jelentésűek (verb. frequ. ~ nom. dem., nomen actoris «>-» nom. possessoris stb.), legalább részben, az ige- és névszókategória lassú kialakulásával, tehát az alapszók divergens jelentésfejlődésével van szoros kapcsolatban. Ha elméleti álláspontra helyezkedünk, azt kell mondanunk, hogy a nyelvújítók akkor, a midőn a denominális és a deverbális képzés határait nem mindig tartották tiszteletben, deverbális képzőkkel denominális származékokat is alkottak s megfordítva, voltaképpen — öntudatlanul is — az ősi fgr. szóalkotás szellemében jártak el." forrás: NYELVTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK, A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA NYELVTUDOMÁNYI BIZOTTSÁGÁNAK MEGBÍZÁSÁBÓL, S Z I N N Y E I . J Ó Z S E F Budapest, MTA, 1917
"A gyámol, gyöm (nyom), gyón, gyűl, gyűr... stb. származék szavaink kialakulása, kapcsoatrendszere érdekes nagyon, mert a fu és türk nyelvektől eltér!!! Eszter-gom, Gyoma-endrőd településneveinkben a folyók össze (t)ömlésére, egymásba nyomulására, összegyűlésére utalhat a gyoma/gom szóelem."
Gyámol = támogat
Gyöm = töm
Gyón = nyög (nehéz dolgokat présel/nyom/gyöm ki magából)
Ami gyűrődik, az pedig tűrődik, vagy felgyülemlik.
Különösképpen téves, hogy gyöknek tekintik a fog igét (=manysi pugi), és ehhez kapcsolja a cikk a fog főnevet (testrész, =manysi ponk), illetve származékait is, pedig a két szó jelenlegi egyformasága pusztán véletlen homonímia.[7]"
vezette -vette-vitte - el vette feleségül (észt veda- húz-ni, szállít-ni, vinni)
vezér, vezet, vezény
"Mennyiben a vezér és a vezető valakit mintegy magával maga után visz: innen mind alaphangokban, mind alapfogalomban rokona: visz.Hasonló rokonság létezik a szláv ved-em v. vegyjem (vezetem), továbbávez-em v. vezjem(jármüvön viszem, szállitom), ésvezmem (elveszem) között." (CzF.)
"Különösképpen téves, hogy gyöknek tekintik a fog igét (=manysi pugi), és ehhez kapcsolja a cikk a fog főnevet (testrész, =manysi ponk), illetve származékait is, pedig a két szó jelenlegi egyformasága pusztán véletlen homonímia.[7]"
Dehogy véletlen homonímia!!!!
FOG / FOSZT - foggal és kézzel (fogva) is lehet fosztani, kopasztani,
És ha belekezdesz az írásba, az íróeszköz is nyomot hagy, fogni fog, pont mint a fog.
Szófordulataink segítenek mindig, megfelelően értelmezni.
Azért van foga a ragadozóknak, mert azzal fogják meg, ragadják meg, a zsákmányállatot és a kicsinyüket is. Lehet foggal is és kézzel is. Mielőtt a nem ragadozó állatokkal jönnél, arra, hogy a legjellemzőbb archetipikus tulajdonság a meghatározó. Gondolj a fogasra is, amire akasztod a ruhádat. Tudod, az pedig felfogja. Felfogod te is? Éppen úgy, ahogyan a ragadozó foggal kezdi ki, vagy kezdi meg a zsákmányát, az étkezéshez is hozzá lehet fogni... sőt, több fogásos ételbe. Valamibe pedig a jövőben is bele lehet fogni, kezdeni. Olyankor valami történni fog...
Érteni kellene a nyelvünket.
---
A puszta nem szláv szó. A magyar “fog“ igéből van képezve - foszt, foszlik, pusztul, puszta.
Ha pedig így igaz, és a “puszta” szó nem található meg a többi fu nyelvben, miközben a “fog“ és a foszlik-pusztulhoz hasonló alakok igen, annak csak egy magyarazata lehet. A magyar nyelv őse az átadó nyelv és csak korlátozott szókinccsel terjedt észak felé lingua francaként.
Fog:
Ősi örökség az ugor korból: vogul pugi (‘megfog’). A szóeleji p ⇨ f megfelelés szabályos, lásd fal, fazék, fél stb. Lásd még fogad, fogalom, fogan, fogamzik, foglal, foglár, fogoly.
A fosz- alapszó valószínűleg ősi finnugor örökség: vogul paszli (‘elkopik’), osztják pusz(‘kopott’), votják post (‘elnyű’). A szóeleji p ⇨ f hangfejlődés szabályos, lásd fal, fazék, fél, fog, fogas stb. A magyar igékben l gyakorító, illetve t műveltető képző található.
-----
FED - FOG kapcsolata:
fedő, záró mozdulat (a szájban lévő fogaknál is, ahogyan szétfakasztják, szétrepesztik az ételt)
FOG - FOGNI - FOGOLY
-----
MESZ:
fed – ‘takar, leborít, véd’. Származékai: fedés, fedő, fedetlen, fedez, fedezés, fedezet, fedezetlen, fedezék. Ősi örökség a finnugor korból: vogul pent (‘becsuk’), osztják pente (‘beföd’), votják pod (‘bezár’). A szóeleji p ⇨ f hangfejlődés szabályos, lásd fal, fakad, fél, fog stb., hasonlóképp a nt ⇨ d, lásd lúd. Lásd még fedél, födém.
fakad – ‘‹növény› nőni kezd, ‹virág› nyílik’; ‘előbuzog, kiömlik’: forrás fakad; ‘‹személyből erős érzelemmel valami› kitör’; sírva fakad, dalra fakad. Származékai: fakaszt, fakadozik. A fak- tő finnugor eredetű: vogul pakmant (‘megreped’), osztják pakemta (‘felfakad’), finn pakkua (‘megreped’). Az ősi finnugor tő alighanem hangutánzó eredetű, a buggyanó, pukkanó hangot imitálja, amely a kirepedést, kifakadást gyakran kíséri. A -d devervális igeképző. A szóelejip ⇨ f hangfejlődés
fog2 – ‘harapásra, rágásra való csontszerű képződmény a gerincesek szájában’; ‘tárgy peremén kiálló rész’: fűrészfog, kerékfog (fogaskerék). Származékai: fogas, fogaz, fogazat, fogatlan, fogzik, fogzás, fogász, fogászat. Ősi örökség a finnugor korból: vogul ponk, mordvinpev, finn pii (‘fog’). A szóeleji p ⇨ f megfelelés szabályos, lásd fal, fazék, fél stb. szabályos, lásd fal, fazék, fél, fog stb. Lásd még faggat, fekély.
fog1 – ‘kézbe vesz, kézzel tart, kézzel megragad’; ‘zsákmányul ejt’; ‘hat’: nem fog rajta a szó; ‘ért’: fog az agya; ‘‹mosáskor› fest, foltot hagy’. Származékai: fogás, fogat, fogság, fogda, fogdos, fogódzik, fogó, fogós, fogható, foghatatlan, fogócska, fogantyú, fogékony, fogékonyság. Ősi örökség az ugor korból: vogul pugi (‘megfog’). A szóeleji p ⇨ f megfelelés szabályos, lásd fal, fazék, fél stb. Lásd még fogad, fogalom, fogan, fogamzik, foglal, foglár, fogoly.
FED (VÉD) - VET
Fedni, fedezni, védeni - ellentétesen, de ugyanolyan mozdulat, mint VET (ÜT)-ni, VÉT-eni (elvéti, elveti a sulykot).
Pattint - Pottyant - Pátyol - páhol (hangutánzók, de kemény és lágy változata is van)
A magyar nyelv nagyon gazdag ezekben. Az azonos eredetből született hangváltások a gyökök közötti logikai kapcsolatoknak a bizonyítékai.
——-
Össze fog és bont:
fon
pon - pongyola
bony- tájnyelvi bónyál (‘bepólyál’), bonyolult
bongy- ol / göngyöl
bon- t, bomlik, boncol
foltoz
pólyál
fél
val-vel
vál-ik
fal
——-
Fon:
Rokonok vele a latin funis, pannus, szanszkrit pan v. pan. (öszveköt, öszvefoglal), hellen πηνο−ς, πηνη, πην−ιο−ν, dóriaiasan πανιο−ν [Curtius szerént Einschlagfaden, Gewebe], német spinnen, Spindel, finn punon, magyar von stb.).
VATA - VAZUL - VAJTA - VAJDA - VEZ(ÉR) etimológiai kapcsolatai t - d - z hangváltozásokon keresztül:
jelentés: vezető
vezet [12. század vége] Ősi, finnugor kori szótő magyar képzéssel. A tőhöz vö. cseremisz wie- ’vezet’, mordvin veta-, väte- ’ugyanaz’, finn vetä- ’húz’, észt veda- ’vezet, húz, vonszol’. A finnugor alapalak *etä- ’vezet, húz’ lehetett. Lehetséges távolabbi kapcsolataira vö. aveszta vad-, óegyházi szláv vesti: ’vezet; házasságot köt’. A magyar vezet szóvége -t műveltető képző, vö. tilt. Ugyanezen ősi szótő névszói származéka vezér szavunk. A vezet származékaira vö. vezető [1395 k.], vezeték [1510 k.].
"- Az urgokat nem te találtad most meg hanem mindig is ott voltak Sztrabón szövegében. Mivel a szarmata népek/törzsek között sorolja őket, általában azt gondolják, hogy ők is egy voltak közülük. De lehet, hogy nem, semmit nem tudunk róluk. Ettől még viszont nem lesznek az urgokból ogurok, ahogy a dánokból se dinkák meg a hunokból se hanok."
-----
Aha, jól hangzik a szokásos bagatellizálásod, de vegyük csak szemügyre az érintett népek nevét!
Mekkora esély van a urgur és az ogur név teljesen véletlen egybehangzására egyazon népen belül?
Látható, hogy a görögök nem tudták tagolni a szavakat. Az urg nép valójában ÚR(u)+gur a magyar népnév analógiájára.
MA (gyök-magassággal kapcsolatos) + AR (névszóképző).
Ma + AR (segédhang csupán a d/g/gy köztes hang. MAdÁR = magasan (magosan) szálló, MAgAR = akik hatalmasok
-AR (ÁR/ER/ÉR/OR stb.) végződés megértése a VEZÉR / KAVAR (kóbor) / FEHERUARU szavainkon keresztül:
Az -ár/-ér névszóképző helyzete, első adata már a TA.-ban megtalálható (feheruuaru 1055). Mint deverbális formáns már az ómagyar korban is megtalálható, de a füz-ér, tölcs-ér, vez-ér, búv-ár, kop-ár származékokból ma is kielemezhető.
Igei alapszóból melléknevet és főnevet is hozhatott létre, utóbbiakban jelölhette a cselekvőt, pl. búv-ár, vez-ér, a cselekvés eredményét, pl. füz-ér vagy eszközét is, pl. tölcs-ér. A kavar/kóbor népnév tehát mint az elkóborolt, elkeveredett embereket is jelölhette a kazárok népnevében, tökéletesen szinkronban az ún, "türk" etimológiai származtatással, amire a magyar kószál szavunk a megfelelő alaki változat (kaz- = ótörök: kóborol. Valószínűleg a kazár, kazah, kozák népnevek innen származnak. (Lásd: kazak)
vezér = vezet valamit
hadar = hadaró ember
kavar = kavar valamit
Tehát urgur és azogur valójában annyit tesz, hogy úr+(u)gur ÚRu+gAR, régiesen UR+ugUR.
Az ugur/ogur/ugor változatok tehát egy szócsonkulásból jöttek létre, olyan népek nyelvein, akik nem értették magát a szót. Görög, köztörök és szláv népek.
Meg is kaptuk az URuGUR népnevet, mégpedig magyarul.
lássuk az előtagot: KUT
Ez egy számnév. K-H hangváltással.
hat2 – ‘ötnél eggyel több ‹számnév›’. Származékai: hatos, hatod, hatodik, hatodszor, hatodjára. Ősi finnugor örökségünk: vogul kat, cseremisz kut, finn kuusi (töve kuuden). A szóeleji k ⇨ h változás szabályos, lásd hab, hal, ház, hó, hód stb. Lásd még hatvan.
A fellelhető szóalaki változatok megerősítik a feltevést:
kuturgur vagy kutrigurok vagy kuturgurok = 'kutur ogur'
"Ez értelmezés szerint az „ogor” vagy „gur” név a köztörök „oguz” vagy „guz” népnévnek a változata, az „onogur”, „kuturgur”, „uturgur” nevek értelme pedig az „on-oguz”, „toluz-oguz”, „otuz-oguz” nevekéhez hasonlóan ‘tiz-ogur’, ‘kilenc-ogur’ és ‘harminc-ogur’ volna." Hóman B.
"Az kutrigurok vagy kuturgurok egy 6-7. századi lovas nomád ogurok egyik törzsszövetsége volt – lásd még utrigurok, onogurok – az eurázsiai sztyeppén. Neve csuvasos nyelvek csoportjába, azaz ogur-törökök közé sorolja, szemben például a oguzok nyelvével. Nevének jelentése 'kutur ogur' azaz „kilenc ogur”, ami az adott törzsszövetségben kialakított törzsek számára utal.[1]"
Miért hallgatsz a folyó szavunk korai nevének rokonításáról ezzel kapcsolatban?
ÖT - ÜGY - VET (víz) etimológiai kapcsolatai
"ötlik – ‘felvetődik, felvillan’: eszébe ötlött egy kérdés; ‘kieszel’: kiötlöttem egy jobb megoldást. Származékai: ötlet, ötletes. Azöntige eredetibb öt alakjából képzett ige, elsőként ‘beleömlik, benyomul’"
"* összeteszed a két kezed -- feltételezve, hogy mindkettő megvan és ép --, belemersz és a markodból iszol."
Vizet veszel magadhoz.
Ez a VÍZ VÉTEL.. végy magadhoz egy kis vizet...
A kivétel és a vetődés pedig rokon, de ellentétes irányú mozdulat.
A ha valakinek odavetsz egy pofont, akkor oda ütötted. A verekedés / vetekedés is adok-kapok dolog. Viselni kell.
A régi kihalt ÖT és az ONT között pedig megfelelés van. AZ üt szavunk etimológiailag pedig rokon ezzel. Ha erőset ütsz, vágsz, akkor kionthatod valakinek a vérét, vagy kiolthatod az életét.
ötlik – ‘felvetődik, felvillan’: eszébe ötlött egy kérdés; ‘kieszel’: kiötlöttem egy jobb megoldást. Származékai: ötlet, ötletes. Azöntige eredetibb öt alakjából képzett ige, elsőként ‘beleömlik, benyomul’ jelentésben; ebből ‘agyába hatol’ ⇨ ‘felötlik’. Fenti második jelentése már a nyelvújítási ötlet származékból ösztönösen alkotott, tárgyas (ki)ötöl igéhez kapcsolódik. Lásd még ötvös.
ÖT - ÜGY (folyó) - ÖTLIK szavunk és a VETŐDIK - VILLAN/Pillan/Csillan/világ(os)/csillag etimológiai kapcsolata a VÍZ (visz-vissza) jelentésén keresztül.
ÖT, (2), az ország nagy részében már elavult áth. ige, melyből két különböző jelentésü származékok erednek, ú. m. a) az ötlik, ötlés, ötlet, ötü származékokban am.üt, mi szerént ötlik am. ütlik, ütődik
ötlik – ‘felvetődik, felvillan’: eszébe ötlött egy kérdés; ‘kieszel’: kiötlöttem egy jobb megoldást. Származékai: ötlet, ötletes. Azöntige eredetibböt alakjából képzett ige, elsőként ‘beleömlik, benyomul’ jelentésben; ebből ‘agyába hatol’ ⇨ ‘felötlik’. Fenti második jelentése már a nyelvújítási ötlet származékból ösztönösen alkotott, tárgyas (ki)ötöl igéhez kapcsolódik. Lásd még ötvös.
HÚNY - HÁNY/hanyatló etimológiai kapcsolata. Lefelé ill. felfelé mozgat.
HÁNYAVETI
HÁNY, (2), (ho-any, t. i. gyöke a fölfelé törekvést, s általán távozást jelentő ho, s képzője a meglágyított an [in, on], mely ingást, mozgást jelent). Áth. m. hány-t. Eredetileg am. valamit fölfelé mozgat, emelget.
hány1 – ‘dob, dobál, vet, hajigál ‹kézzel, lapáttal›’; ‘kilövell magából’: tűzhányó; ‘ételt, italt száján át visszaöklend’. Származékai: hányó, hányás, hányat, hánytat, hánytató, hányadék, hánykódik, hánykolódik. Ősi finnugor örökség: vogul hún (‘mer, szed’) osztják kinta (‘ás’), zürjén kundini (‘elás’). A jelentésfejlődés menete: ‘kiás, kimer’ ⇨ ‘a kiásott földet, kimert vizet odébbdobja, odébbönti’. A szóeleji k ⇨ h változás szabályos, lásd hab, hal, hat, ház, hó, hód stb. Lásd még hányaveti.
huny – ‘‹szemet› becsuk’; ‘‹el- igekötővel› meghal’; ‘‹tájnyelvekben› alszik egyet’. Származékai: hunyó, hunyorog, hunyorgat, hunyorít. Ősi uráli örökségünk: vogul kony- (‘pislog’), zürjén kuny- (‘szemet behuny’), finn kyyny [kűnü] (‘szem félig nyitott állapota’); szelkup konyijko (‘szemet huny’). A szóeleji k ⇨ h változás szabályos, lásd hab, hal, hat, ház, hó, hód stb. A nyelvjárási kum, kumik (‘alszik, bóbiskol’) ugyanez az ige; a szóeleji k megőrzött régiség, mint a hajlik mellett a kajla. Lásd még hunyászkodik, hunyor.
