Sziasztok. Úgy alakult hogy aug. 20.-ra valahogy összeütöttem egy versszerűséget. Ha nem jó, kérlek Benneteket nézzétek el nekem...
2000. Augusztus 20.
-
Ezer éve e poros-kék sárteke
legszebb medencéje Létünk helye
-
Viharos ezer év volt
Egyre fogytunk sokasodtunk
-
Ó, azok a szép napok ...
fájdalom, sárbatiporttattunk
-
A sátáni francia Párizsa
ítélkezett felettünk
-
Aranyunk, fele népünk elvitték
Aztán 45 kemény álnok év...
'56 telén majdnem elragadott a hév...
-
Vörös színbe öntött métely mérgét muszályruhaként viseltük
Hálistennek kinőttük..
-
Legyen hát Mienk ez a Szent nap, s ha kérdik minek nevezzük magunkat -
mondjuk büszkén
MAGYARNAK...
Nagyon jó ez a topic! A versek is jók, ámbár van egy előítéletem, rímimádó vagyok! :-) Kissé komolyabbra fordítva a szót, én írtam ugyan verseket, de kishítű vagyok velük kapcsolatban, még a családommal sem osztottam meg őket (paranoid vagyok, Word formátum, jelszó... :-D), kivéve a legelső, együgyű kis verset, amiért ki is nevettek. Na ezért tartom a többit titokban előttük... Egyébként meg elég személyes versek, ez is megnehezíti, hogy közöljem őket.
Na jó, egyet ideírok, talán össze tudom szedni fejből:
TÖREDÉK
Egyszer egy hegyre felhágok
-Göröghet sok kő és homok-
Legmagasb csúcsára állok
-Oda látszanak száz halálok-
Ah-ot kiáltok - s meghalok.
Arcod nézem az elmúló időben,
a becsukódó ajtókat,
az utakat, amint a sötétlő
messzeségbe futnak,
nézem a múlt, jövő megfordíthatatlan,
szomorú csodáját,
ahogy egy templom aranyló homályán
halkan átremeg a dallam.
A megsebzett napok közt
egy áldott pillanatot nézek,
érintések melegét,
s a titokzatos lélek-falakat.
Törékeny mosolyodba kapaszkodnék,
vinnélek a remény-jövőbe,
de arcod csak e dallam,
s templomok hűvös békéje.
A becsukódó ajtókat nézem,
az utakat, amint a sötétlő
messzeségbe futnak,
s az érzékeny akkordokon
lassan átvérzik a bánat
álomból ébredve, szelíden,
mert nem látom többé életed fényét,
csak arcod nézem az elmúló időben.
Oh hány ilyen topic van!
Ahol a rím utat kap!
Ide jön mind a költő,
Ujjait a kibordon töltő:DDDDD
Itt van Zapi, Trex és realdoko,
Költészetben egy sem haldokló!
Szóljon az ének és a rím,
Most megyek, édes kicsim:-))))))DDDDD
_Rád vártam_
Szétcsattant tündérvirág az ablakomon
Arc simul a tenyerembe
A te arcod. Bánatos napokon
Színes könnycseppekbe képzeltelek
Most földöntúli dallamot
Penget bennem a szerelem
Neked énekel altatót
Hozzád fohászkodik a csend
S a vágy titok öntötte harangot
Kongat. Csillogtatja két szemem
S varázsragyogással festi arcod
Én is beledumálok:-) Örömködvén Nekted, laza lendülettel ideküldtem eztet;-)
kavargó lendület
kergettem érzéseim, hanyatló
szerelemben vezekelve, látszólag
megtürve létem szürkeségét
belerekedtem a tengernyi
léha küzdelem nélküli életbe
sosem hittem, csak láttam
dogokat, mellyektol nem telt
el megnyugtató érzésekkel
hatalmas vérbenforgó szemem
menekültem, majd sétáltam ezerrel
felkeltem, de a reggel
mindig ugyanazt mutatta
sétáltam, majd bandukolásba fulladva
próbáltam menekülni
fergeteg bárányok nyájában
én lettem fekete, sosem
érthettem miért nem müködik
kergetozni a levegotlen teremben
de lassan amint a nap megjelent
felvillan a éberlét tekintetem
holnapra elmúlik minden, legyintem
s igy történt. hiszen rongybabából
ismét no lettem, érzelmeim
felhotlen imába burkolózva
suttogva imát mondanak Érted.
nem kérted, de a nyugalom és
szeretet, szerelemmel kevert
laza vegyület teleirja minden
gondolatom
Veled.
Fő'hozom, mer' megígértem... Meg mer' topicgazda is volnék...
(Nem voltam netközelben mostanság.) Mindazonáltal: jó volna tényleg, ha véleményt is mondanátok a sorokról. Jót, rosszat, mindegy. Persze, nem könnyű dolog a verselemzés - meg merem kockáztatni, hogy nehezebb dolog, mint maga a versírás.
Én úgy vagyok vele, hogy a versek rendszerint egyszerűen kiszakadnak belőlem, magam sem értem, hogy honnan jönnek a szavak vagy (adott esetben) a rímek. Ott vannak, nekem már csak le kell írnom őket. De hogy az értelmükre leljek - hát, az nem könnyű. Asszem.
Írtok még? Van kedvetek? Vagy ha versekhez nincs, hát legyen csak olyan kötetlen beszélgetés saját kreálmányainkról... Például...
Üdv.
-cSb-
A téma kimeríthetetlen, de nem olyan széles érdeklődöinek köre, mint ailyet megérdemelne. A hülye verseken kívűl még a szerelmes költemények tartották viszonylag jól magukat, de különben a hasonszőrű topicok élvetemetésre vannak ítélve. Nem csak itt: a "kultúrá"ban is
Tudja fene, tán a rohanás, tán más, de mindenki a maga cseresznyéjét hajtja, és már meg sem látja a pillanatok szépségeit, nem ér rá önnön lelkének ápolására... Irodalom, líra, zene? Talán úgy érzi nincs is szüksége ilyesmire.
Trex, ha valaha is olyan őrültségre vetemednék, hogy kritikus legyek (nem elég, hogy verseket is írok? :) ), a te szavaidat használnám útmutatóul. Nagyon jó! :)
Azt szólom, hogy vére valaki összeszedte és rendberakta, ami fejemben volt a témáról. Lehet, hogy nem fordítottam elég energiát rá?
Mindenesetre én köszönöm, gyorsan le is mentem magamnak, nehogy megint újra próbálkoznom kelljen összeszedni mindazt, amit világos logikával klasszul megfogalmaztál.
Köszi!!!
:))))))))))
Mitol jó a vers? Hadd minosítsem a kérdést: Jó.
De eloször talán válaszoljunk meg egy másikat: Mitol vers a vers?
A vers az, ami nem ér ki a lap széléig mondhatnánk, de azt hiszem ez így önmagában kevés lenne. A vers a következoktol lehet az ami: van formája, ríme, ritmusa és végül de nem utolsó sorban mondanivalója (stb). Ezek VAGYlagos kapcsolatban vannak. Ja, és van még két igen fontos paramétere egy versnek: alkotója és befogadója. Ha ezek közül valamelyik hiányzik, akkor a vers vagy meg sem születik, vagy nem is vers.
Miután eképp tisztáztuk, hogy mi a vers :), jöhet a kérdés: mitol jó? Mitol lehet jó ennek a hatalmas, elmaszatolt halmaznak egy eleme?
Ennek már igazán egyszeru a titka: A vers jó, ha az alkotó a ráfordított energián és tehetségen kívul, a befogadóval együtt eléggé érett a vers formájához és mondanivalójához. Ezt eldönteni pedig a befogadó hivatott. Ha a befogadó úgy dönt, hogy amit az alkotó csinál az jó, akkor az jó.
...
Elfelejtettem leírni, hogy mi alapján ítél a befogadó. :o)
Pedig ez igen lényeges!
A befogadó az ismeretei alapján ítél, dönti el, hogy egy vers jó vagy sem. Ha a befogadó az emberi történet során eddig felhalmozódott versek egy csipkényi részét ismeri, az már elegendo is. Ennek alapján döntheti el esetleg azt, hogy egy vers lehetne jobb is. Magasak az elvárások, csak az igazán jók tudnak neki megfelelni. ... (A fejlodés egyébként szerintem nem éppen tudatos folyamat, az alkotó csak ritkán veszi észre, hogy mi megy benne végbe miközben... khm... "gyakorol".)
:o)
Na, mit ti szóltok?
Bocsika, Maminti, hogy késve jő a válasz, de el nem marad.
Nekem is van házi kritikusom, de jó ha kívülről is van visszacsatolás. Ami meg Brumimackót illeti, hát én tényleg kíváncsi lennék a véleményére, de azt is komolyan gondolom, hogy az érzelmeink (a versek erről szólnak, ha nem tévedek) annyira szubjektívek (de annyira, de annyira...:))), hogy ha valaki más nem igazán érzi át (mert pl. egyszerűen nem mondd neki semmit) akkor jöhet a régi, suliskorunkbeli verselemzésmagyarázás. Ami szerintem nem mindig sikeres. Sőt. Talán, ha lehet egy kicsit "hangosan" filozofálgatni: egy vers akkor "jó", ha van az olvasó számára mondanivalója. De ha nincs, attól még nem biztos, hogy rossz. Most egy kicsit magam is belegabalyodtam, inkább meghagyom másnak a továbbgondolás lehetőségét. Én pedig inkább elmegyek verset írni, úgyis lógok eggyel Mcc-nek.
