"A tolás eredménye lett a „tolás”, mint az írás eredménye az írás. A tyúk valójában „megszüli” a tojást. A tik tolik. Kitolja (kinyomja) a tojást, a tolás eredményét! Mindez kristálytiszta magyar szóalkotás lehetett, nyelvészek nélkül. Ilyen logikai összefüggést egyetlen nyelv sem tud produkálni a tojással kapcsolatban. Tapasztalatból tudom, hogy bármennyi érvet is hozok fel teóriám igazolására, az a kétkedőknek mégsem lesz elég. Bizonyítást, tényeket követelnek ott is, ahol ez lehetetlen."
--
Így igaz. Tökéletesen következik logikailag és etimológiailag. A gyök egyértelmű. Ha valami neki mén (megy) valaminek, az megnyomja (monyja). Aki tól valamit, az is nyom.
A gyök értelme, tömeg ami erővel hat van: mén - menj - mennyi - menni (menny = magosra való felnyomulás). A nyomás iránya lehet fel le, vertikális, kifele és befelé ható is. Madár, menny, megy, mag stb. A hím princípiumból következő MÉN szavunkra is tökéletes definició: tömeg ami erővel hat (szaporításban, vagy csak férfi erőben...) Aki szaporán fut, az is erővel hat és az is aki szaporodni képes.
És itt a hangcserélődés legtisztább etimológiai bizonyítéka ahol még többről is szó van t/gy/cs/ny:
nyom = gyöm (töm) / gyom - göb, gömb, gomba, gumó, csomó stb. (A gömb, a mag tehát göbbé, csomóvá összenyomottat jelent.)
mony = mogy
mogyoró – A ~ eredeti monyoró formája a mony (‘tojás’) származéka kételemű kicsinyítő képzővel. Any ⇨ gyhangváltozásra példa a menyek ⇨ megyek szópár.
"A gyámol, gyöm (nyom), gyón, gyűl, gyűr... stb. származék szavaink kialakulása, kapcsolatrendszere érdekes nagyon, mert a fu és türk nyelvektől eltér!!! Eszter-gom, Gyoma-endrőd településneveinkben a folyók össze (t)ömlésére, egymásba nyomulására, összegyűlésére utalhat a gyoma/gom szóelem."
Gyámol = támogat / akit gyámolni kell, az nyamvadt, nyámnyila...
Gyöm = töm
Gyón = nyög (nehéz dolgokat présel/nyom/gyöm ki magából)
Ami gyűrődik, az pedig tűrődik, vagy felgyülemlik. A mag pedig magasra nyomul, nyúlik, ha szaporán szárba szökik!!!!!
Mindent megmagyaráznak a kifejezéseink ha egy gondolat (gomolygó göngyölet magvassá válik) szárba szökken, akkor azt kifejtjük...
Nem jönnek rá pl., hogy a "folyt" szóban a "ly" hang csak segédhang. FO (LY) IK. (valójában az "i"-ből lesz a j.) - a fo+n és fo+gy szavunkkal függ össze. Ami elfolyik, az elfogy, elfonnyad, elvonódik, elfonódik. Mint az ősnyelvben...
Megegyezik vele a latin fluo, (honnan: fluvius, flumen, fluidus), pluo, a szanszkrit plu(foly), hellen πλεω, βλυω, βλυζω, német flieszen, (honnan: Flusz, Flut, Flott), finn vuodan (folyok) stb. A fojt meg a fullajt rövidülése... tehát marha érdekes, hogy ott meg pont kiesett az "l"!!!
Továbbá gyöke lehet a hangutánzó fu, melyből a fut, fú, fúv, fúj is származnak ( osztják pota (‘elfut’)).
fo+ly / fű+z / fo+n / vo+n
Jól érezhető a gyökbéli változatok között az etimológiai kapcsolat.
"A j és az ly két különböző eredetű hang, nem egymás allofónjai, csak a mai magyar nyelvben esik egybe az ejtésük, az ihász-juhász páros az párhuzamos hangfejlődés, egyes nyelvjárásokban j, míg másokban i egy korábbi hang folytatása (hangfejlődés!)."
-----
És szerinted én mit mit mondtam? Éppen ezt. Mindazonáltal a két (vagy több) szálon kialakult és kiejtett hangi alak nem különbözik egymástól.
"a magyar helyesírás a XVII-XVIII. század idejéig inkább fonetikus volt, a kiejtés minél hűségesebb tükrözésére törekedtek (pl. egésség, szabaccság, hajja stb.), de ebben az időben az ún. etimologoikus (szóelemző) helyesírási elv erősebben kezdett érvényesülni, amely a szóelemek eredeti formáinak megtartására törekedett (tő, képző, jel, rag: tudja, látsz, szabadság stb.). És jött a felvilágosodás (1772.), a nyelvújítás és a nyelv körüli viták ideje, ekkor támadt fel az ún. "ipszilonista-yottista" harc is, amely a fonetikus és a szóelemző elv összeütközését képezte, amiből a szóelemző írásmód került ki győztesen, s ez a kor végre megszüntette a magyar helyesírás vallási megosztottságát is."
"A [ly] hang közel áll a [j]-hez (illetve az [l]-hez), könnyen elképzelhető, hogy a változás egyszerű nyelvbotlásokból, téves artikulációból indult. Az sem zárható ki, hogy kezdetben elsősorban nem magyar anyanyelvűek beszédében fordult elő, olyanokéban, akiknek anyanyelvükben nem volt meg ez a hang. Mindenesetre azt, hogy a változás végbement, az tette lehetővé, hogy a ly megkülönböztető szerepe viszonylag alacsony volt. Eleve kevés volt a ly-t tartalmazó szavak száma (illetve ritkán fordultak elő), még ritkább volt az olyan eset, amikor két szót az különböztetett meg, hogy az egyikben ly, a másikban j volt (pl. folyt – fojt). Sőt, a nyugati nyelvjárások azt mutatják, hogy a ly és az l különbsége is ritkán különböztetett meg szóalakokat (folyt – folt). Amikor pedig ez a megkülönböztető szerep megvolt, az esetek többségében a mondatból világos volt a jelentéskülönbség, a fennmaradó néhány lehetőség miatt pedig felesleges volt megtartani a hangot. A ly helyett tehát először fakultatív módon jelent meg a j (l), később viszont az ly, miután nem volt rá szükség, kiveszett."
Nem jönnek rá, hogy a folyt szóban a "ly" hang csak segédhang. FO (LY) IK. - a fo+n és fo+gy szavunkkal függ össze. Ami elfolyik, az elfogy, elfonnyad, elvonódik, elfonódik. Mint az ősnyelvben...
Megegyezik vele a latin fluo, (honnan: fluvius, flumen, fluidus), pluo, a szanszkrit plu(foly), hellen πλεω, βλυω, βλυζω, német flieszen, (honnan: Flusz, Flut, Flott), finn vuodan (folyok) stb.
Névtökből képzett -ály -ély végű további szavak (jó-párat kihagytam):
szívélyes személyes személy ünnepély estély estvély kedély ErdélySzékelyvitály guzsaly körtvély gomoly szögely szegély sávoly csepely (-y) Kötély (-y) harkály szentélyseregélytaréjlapály
GOMBOCZ ZOLTÁN : "Egy ismeretlen képző": "A mióta a BUDENZ korában még egyedul uralkodó agglutinatiós elméletet az adaptatiós felfogás kiszorítja, egyre valószínűbbnek kell tartanunk, hogy az azonos hangalakú denominális és deverbális képzők igen sok esetben eredet szerint is azonosak, s hogy mai jelentésűek (verb. frequ. ~ nom. dem., nomen actoris «>-» nom. possessoris stb.), legalább részben, az ige- és névszókategória lassú kialakulásával, tehát az alapszók divergens jelentésfejlődésével van szoros kapcsolatban. Ha elméleti álláspontra helyezkedünk, azt kell mondanunk, hogy a nyelvújítók akkor, a midőn a denominális és a deverbális képzés határait nem mindig tartották tiszteletben, deverbális képzőkkel denominális származékokat is alkottak s megfordítva, voltaképpen — öntudatlanul is — az ősi fgr. szóalkotás szellemében jártak el." forrás: NYELVTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK, A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA NYELVTUDOMÁNYI BIZOTTSÁGÁNAK MEGBÍZÁSÁBÓL, S Z I N N Y E I . J Ó Z S E F Budapest, MTA, 1917
"A gyámol, gyöm (nyom), gyón, gyűl, gyűr... stb. származék szavaink kialakulása, kapcsoatrendszere érdekes nagyon, mert a fu és türk nyelvektől eltér!!! Eszter-gom, Gyoma-endrőd településneveinkben a folyók össze (t)ömlésére, egymásba nyomulására, összegyűlésére utalhat a gyoma/gom szóelem."
Gyámol = támogat
Gyöm = töm
Gyón = nyög (nehéz dolgokat présel/nyom/gyöm ki magából)
Ami gyűrődik, az pedig tűrődik, vagy felgyülemlik.
Különösképpen téves, hogy gyöknek tekintik a fog igét (=manysi pugi), és ehhez kapcsolja a cikk a fog főnevet (testrész, =manysi ponk), illetve származékait is, pedig a két szó jelenlegi egyformasága pusztán véletlen homonímia.[7]"
vezette -vette-vitte - el vette feleségül (észt veda- húz-ni, szállít-ni, vinni)
vezér, vezet, vezény
"Mennyiben a vezér és a vezető valakit mintegy magával maga után visz: innen mind alaphangokban, mind alapfogalomban rokona: visz.Hasonló rokonság létezik a szláv ved-em v. vegyjem (vezetem), továbbávez-em v. vezjem(jármüvön viszem, szállitom), ésvezmem (elveszem) között." (CzF.)
"Különösképpen téves, hogy gyöknek tekintik a fog igét (=manysi pugi), és ehhez kapcsolja a cikk a fog főnevet (testrész, =manysi ponk), illetve származékait is, pedig a két szó jelenlegi egyformasága pusztán véletlen homonímia.[7]"
Dehogy véletlen homonímia!!!!
FOG / FOSZT - foggal és kézzel (fogva) is lehet fosztani, kopasztani,
És ha belekezdesz az írásba, az íróeszköz is nyomot hagy, fogni fog, pont mint a fog.
Szófordulataink segítenek mindig, megfelelően értelmezni.
Azért van foga a ragadozóknak, mert azzal fogják meg, ragadják meg, a zsákmányállatot és a kicsinyüket is. Lehet foggal is és kézzel is. Mielőtt a nem ragadozó állatokkal jönnél, arra, hogy a legjellemzőbb archetipikus tulajdonság a meghatározó. Gondolj a fogasra is, amire akasztod a ruhádat. Tudod, az pedig felfogja. Felfogod te is? Éppen úgy, ahogyan a ragadozó foggal kezdi ki, vagy kezdi meg a zsákmányát, az étkezéshez is hozzá lehet fogni... sőt, több fogásos ételbe. Valamibe pedig a jövőben is bele lehet fogni, kezdeni. Olyankor valami történni fog...
Érteni kellene a nyelvünket.
---
A puszta nem szláv szó. A magyar “fog“ igéből van képezve - foszt, foszlik, pusztul, puszta.
Ha pedig így igaz, és a “puszta” szó nem található meg a többi fu nyelvben, miközben a “fog“ és a foszlik-pusztulhoz hasonló alakok igen, annak csak egy magyarazata lehet. A magyar nyelv őse az átadó nyelv és csak korlátozott szókinccsel terjedt észak felé lingua francaként.
Fog:
Ősi örökség az ugor korból: vogul pugi (‘megfog’). A szóeleji p ⇨ f megfelelés szabályos, lásd fal, fazék, fél stb. Lásd még fogad, fogalom, fogan, fogamzik, foglal, foglár, fogoly.
A fosz- alapszó valószínűleg ősi finnugor örökség: vogul paszli (‘elkopik’), osztják pusz(‘kopott’), votják post (‘elnyű’). A szóeleji p ⇨ f hangfejlődés szabályos, lásd fal, fazék, fél, fog, fogas stb. A magyar igékben l gyakorító, illetve t műveltető képző található.
-----
FED - FOG kapcsolata:
fedő, záró mozdulat (a szájban lévő fogaknál is, ahogyan szétfakasztják, szétrepesztik az ételt)
FOG - FOGNI - FOGOLY
-----
MESZ:
fed – ‘takar, leborít, véd’. Származékai: fedés, fedő, fedetlen, fedez, fedezés, fedezet, fedezetlen, fedezék. Ősi örökség a finnugor korból: vogul pent (‘becsuk’), osztják pente (‘beföd’), votják pod (‘bezár’). A szóeleji p ⇨ f hangfejlődés szabályos, lásd fal, fakad, fél, fog stb., hasonlóképp a nt ⇨ d, lásd lúd. Lásd még fedél, födém.
fakad – ‘‹növény› nőni kezd, ‹virág› nyílik’; ‘előbuzog, kiömlik’: forrás fakad; ‘‹személyből erős érzelemmel valami› kitör’; sírva fakad, dalra fakad. Származékai: fakaszt, fakadozik. A fak- tő finnugor eredetű: vogul pakmant (‘megreped’), osztják pakemta (‘felfakad’), finn pakkua (‘megreped’). Az ősi finnugor tő alighanem hangutánzó eredetű, a buggyanó, pukkanó hangot imitálja, amely a kirepedést, kifakadást gyakran kíséri. A -d devervális igeképző. A szóelejip ⇨ f hangfejlődés
fog2 – ‘harapásra, rágásra való csontszerű képződmény a gerincesek szájában’; ‘tárgy peremén kiálló rész’: fűrészfog, kerékfog (fogaskerék). Származékai: fogas, fogaz, fogazat, fogatlan, fogzik, fogzás, fogász, fogászat. Ősi örökség a finnugor korból: vogul ponk, mordvinpev, finn pii (‘fog’). A szóeleji p ⇨ f megfelelés szabályos, lásd fal, fazék, fél stb. szabályos, lásd fal, fazék, fél, fog stb. Lásd még faggat, fekély.
fog1 – ‘kézbe vesz, kézzel tart, kézzel megragad’; ‘zsákmányul ejt’; ‘hat’: nem fog rajta a szó; ‘ért’: fog az agya; ‘‹mosáskor› fest, foltot hagy’. Származékai: fogás, fogat, fogság, fogda, fogdos, fogódzik, fogó, fogós, fogható, foghatatlan, fogócska, fogantyú, fogékony, fogékonyság. Ősi örökség az ugor korból: vogul pugi (‘megfog’). A szóeleji p ⇨ f megfelelés szabályos, lásd fal, fazék, fél stb. Lásd még fogad, fogalom, fogan, fogamzik, foglal, foglár, fogoly.
FED (VÉD) - VET
Fedni, fedezni, védeni - ellentétesen, de ugyanolyan mozdulat, mint VET (ÜT)-ni, VÉT-eni (elvéti, elveti a sulykot).
Pattint - Pottyant - Pátyol - páhol (hangutánzók, de kemény és lágy változata is van)
A magyar nyelv nagyon gazdag ezekben. Az azonos eredetből született hangváltások a gyökök közötti logikai kapcsolatoknak a bizonyítékai.
——-
Össze fog és bont:
fon
pon - pongyola
bony- tájnyelvi bónyál (‘bepólyál’), bonyolult
bongy- ol / göngyöl
bon- t, bomlik, boncol
foltoz
pólyál
fél
val-vel
vál-ik
fal
——-
Fon:
Rokonok vele a latin funis, pannus, szanszkrit pan v. pan. (öszveköt, öszvefoglal), hellen πηνο−ς, πηνη, πην−ιο−ν, dóriaiasan πανιο−ν [Curtius szerént Einschlagfaden, Gewebe], német spinnen, Spindel, finn punon, magyar von stb.).
VATA - VAZUL - VAJTA - VAJDA - VEZ(ÉR) etimológiai kapcsolatai t - d - z hangváltozásokon keresztül:
jelentés: vezető
vezet [12. század vége] Ősi, finnugor kori szótő magyar képzéssel. A tőhöz vö. cseremisz wie- ’vezet’, mordvin veta-, väte- ’ugyanaz’, finn vetä- ’húz’, észt veda- ’vezet, húz, vonszol’. A finnugor alapalak *etä- ’vezet, húz’ lehetett. Lehetséges távolabbi kapcsolataira vö. aveszta vad-, óegyházi szláv vesti: ’vezet; házasságot köt’. A magyar vezet szóvége -t műveltető képző, vö. tilt. Ugyanezen ősi szótő névszói származéka vezér szavunk. A vezet származékaira vö. vezető [1395 k.], vezeték [1510 k.].
"- Az urgokat nem te találtad most meg hanem mindig is ott voltak Sztrabón szövegében. Mivel a szarmata népek/törzsek között sorolja őket, általában azt gondolják, hogy ők is egy voltak közülük. De lehet, hogy nem, semmit nem tudunk róluk. Ettől még viszont nem lesznek az urgokból ogurok, ahogy a dánokból se dinkák meg a hunokból se hanok."
-----
Aha, jól hangzik a szokásos bagatellizálásod, de vegyük csak szemügyre az érintett népek nevét!
Mekkora esély van a urgur és az ogur név teljesen véletlen egybehangzására egyazon népen belül?
Látható, hogy a görögök nem tudták tagolni a szavakat. Az urg nép valójában ÚR(u)+gur a magyar népnév analógiájára.
MA (gyök-magassággal kapcsolatos) + AR (névszóképző).
Ma + AR (segédhang csupán a d/g/gy köztes hang. MAdÁR = magasan (magosan) szálló, MAgAR = akik hatalmasok
-AR (ÁR/ER/ÉR/OR stb.) végződés megértése a VEZÉR / KAVAR (kóbor) / FEHERUARU szavainkon keresztül:
Az -ár/-ér névszóképző helyzete, első adata már a TA.-ban megtalálható (feheruuaru 1055). Mint deverbális formáns már az ómagyar korban is megtalálható, de a füz-ér, tölcs-ér, vez-ér, búv-ár, kop-ár származékokból ma is kielemezhető.
Igei alapszóból melléknevet és főnevet is hozhatott létre, utóbbiakban jelölhette a cselekvőt, pl. búv-ár, vez-ér, a cselekvés eredményét, pl. füz-ér vagy eszközét is, pl. tölcs-ér. A kavar/kóbor népnév tehát mint az elkóborolt, elkeveredett embereket is jelölhette a kazárok népnevében, tökéletesen szinkronban az ún, "türk" etimológiai származtatással, amire a magyar kószál szavunk a megfelelő alaki változat (kaz- = ótörök: kóborol. Valószínűleg a kazár, kazah, kozák népnevek innen származnak. (Lásd: kazak)
vezér = vezet valamit
hadar = hadaró ember
kavar = kavar valamit
Tehát urgur és azogur valójában annyit tesz, hogy úr+(u)gur ÚRu+gAR, régiesen UR+ugUR.
Az ugur/ogur/ugor változatok tehát egy szócsonkulásból jöttek létre, olyan népek nyelvein, akik nem értették magát a szót. Görög, köztörök és szláv népek.
Meg is kaptuk az URuGUR népnevet, mégpedig magyarul.
lássuk az előtagot: KUT
Ez egy számnév. K-H hangváltással.
hat2 – ‘ötnél eggyel több ‹számnév›’. Származékai: hatos, hatod, hatodik, hatodszor, hatodjára. Ősi finnugor örökségünk: vogul kat, cseremisz kut, finn kuusi (töve kuuden). A szóeleji k ⇨ h változás szabályos, lásd hab, hal, ház, hó, hód stb. Lásd még hatvan.
A fellelhető szóalaki változatok megerősítik a feltevést:
kuturgur vagy kutrigurok vagy kuturgurok = 'kutur ogur'
"Ez értelmezés szerint az „ogor” vagy „gur” név a köztörök „oguz” vagy „guz” népnévnek a változata, az „onogur”, „kuturgur”, „uturgur” nevek értelme pedig az „on-oguz”, „toluz-oguz”, „otuz-oguz” nevekéhez hasonlóan ‘tiz-ogur’, ‘kilenc-ogur’ és ‘harminc-ogur’ volna." Hóman B.
"Az kutrigurok vagy kuturgurok egy 6-7. századi lovas nomád ogurok egyik törzsszövetsége volt – lásd még utrigurok, onogurok – az eurázsiai sztyeppén. Neve csuvasos nyelvek csoportjába, azaz ogur-törökök közé sorolja, szemben például a oguzok nyelvével. Nevének jelentése 'kutur ogur' azaz „kilenc ogur”, ami az adott törzsszövetségben kialakított törzsek számára utal.[1]"
Miért hallgatsz a folyó szavunk korai nevének rokonításáról ezzel kapcsolatban?
ÖT - ÜGY - VET (víz) etimológiai kapcsolatai
"ötlik – ‘felvetődik, felvillan’: eszébe ötlött egy kérdés; ‘kieszel’: kiötlöttem egy jobb megoldást. Származékai: ötlet, ötletes. Azöntige eredetibb öt alakjából képzett ige, elsőként ‘beleömlik, benyomul’"
"* összeteszed a két kezed -- feltételezve, hogy mindkettő megvan és ép --, belemersz és a markodból iszol."
Vizet veszel magadhoz.
Ez a VÍZ VÉTEL.. végy magadhoz egy kis vizet...
A kivétel és a vetődés pedig rokon, de ellentétes irányú mozdulat.
A ha valakinek odavetsz egy pofont, akkor oda ütötted. A verekedés / vetekedés is adok-kapok dolog. Viselni kell.
A régi kihalt ÖT és az ONT között pedig megfelelés van. AZ üt szavunk etimológiailag pedig rokon ezzel. Ha erőset ütsz, vágsz, akkor kionthatod valakinek a vérét, vagy kiolthatod az életét.
