Ezúton tudatom, hogy létrehoztam a facebook-on egy zárt csoportot kedvelt témánk népszerűsítése érdekében. Aki szeretné megtalálni, annak szól az alábbi link:
Ezzel az utóbbival kapcsolatban: érdekes (érdemes) lenne egyszer összegyűjteni azokat a középkori templomokat és romokat, melyek a geocaching.hu oldalon szerepelnek. A geoládászok jóvoltából friss információkat kaphatunk, főleg a romos épületek állapotáról, akár még fényképekkel is.
Őszintén szólva idén –eddig- nem sikerült túl sok középkori templomhoz eljutni. Ráadásul még a fórum 4. születésnapjának megünnepléséről is megfeledkeztem. Mindez arra indított, hogy újabb terveket kovácsoljak és az év hátralévő részében szorgalmasabban látogassam kedvenc korszakom épületeit.
Ennek jegyében jártam tegnap Ádánd határában, ahol egy középkori templomnak megmaradt tornya árválkodik a szántóföld közepén. (A helybeliek „törökhagyásnak” is nevezik.)
Mit tudunk erről az épületről? (Ludwig Emil cikke nyomán) - a település központjától kb. 3,5 km-re található, az egykori Hetye falu temploma lehetett - a megmaradt rész a templom harangtornya volt egykoron - a lapos téglákból épített, forró mészhabarccsal egybeforrasztott fal vastagsága egy méter - a négyzet alaprajzú torony magassága 12 méter, az emeleti rész nyugati oldalán egyszerű, déli oldalán pedig kettős félkörívű ablaknyílás körvonalai láthatók (befalazva) - keleti oldalán még kirajzolódik az egykor hozzá csatlakozott hajó dongaboltozatának íve - ez a dongaboltozat és az ikerablakok támasztják alá, hogy a templom építése a 13. századra keltezhető - az épület további részei feltáratlanok, a felszínen falmaradvány nem látható (csak egy kincskeresők által mélyített gödör csúfítja el a képet) - 1888-ban Szabó István régész végzett itt ásatást, az Árpád-korra datálható leletek (emberi csontok, kerámia, vas és ezüst tárgyak) a MNM régiségtárába kerültek
Régebbi fotókról és leírásokból tudom, hogy korábban facsoport vette körül a romot, melyet tavaly vághattak ki, a tönkök még most is ott vannak körülötte. Sajnos elég gazos rész övezi most, a kiszáradt kórók lehangoló látványát csak néhány vadvirág szépsége enyhíti. Laikus szemmel is látható, hogy a torony megóvásáért hamarosan komoly lépéseket kellene tenni, hogy még sokáig hirdethesse az egykori falu emlékét.
Mielőtt még valaki rákérdezne: jártunk Andocson is. Most már úgy látom, hogy nem véletlenül nem ötlött sokak szemébe a középkori rész - egyszerűen nem sikerült hozzáférnünk, mindenfelől körbe volt kerítve az épület. :-(
- a település északi végén emelkedő Kupavár-hegy sáncain belül már a 11. században kisméretű templom állt
- Szent László 1091-ben alapított itt bencés apátságot, melyet kezdetben francia földről meghívott szerzetesek népesítettek be
- már a 13. században magyar vezetés alá került az apátság, majd a 15. századtól kezdve hanyatlásnak indult (Zsigmond király eladományozta a kolostort)
- 1553-ban még említik apátját, de 1556-ban a várrá átalakított kolostor török kézre került
- 1799-ben még magasan álltak a templom és a kolostor falai
- az 1820-as évektől kezdve végeztek itt ásatásokat, de a szakszerűtlen kutatások sok rombolással is jártak
- az igazán nagyarányú (máig befejezetlen) ásatások 1972-ben kezdődtek
- a kolostor temploma két homlokzati tornyos, háromhajós, félköríves szentélyzáródású volt, 57x25,2 méter alapterülettel
- a templomtól északra épített kolostor diszudvara 24x25 méteres volt
- a 14. század során történt egy átépítés, melynek során a kolostort is bővítették
- 1983-ban nemzeti történelmi emlékhellyé nyilvánították Somogyvárt, azóta minden évben, Szent László napjának közelében Kupavári Napok címen rendezvénysorozatot tartanak
- 1998-ban avatták fel Szent László szobrát
- a romterületet, az épületek elhelyezkedését legjobban a 2003-ban épített kilátótoronyból lehet szemügyre venni, innen jó időben a balatoni tanúhegyeket is látni
- a falut déli irányba elhagyva, az Ihász-dűlőnek nevezett dombhátra felkapaszkodva azonnal magunkra vonja a figyelmet a magas és karcsú torony (a faluban elhelyezett két tájékoztató tábla és számos iránymutató nyíl segíti odajutásunkat)
- az 1200-as évek végétől áll ott a szabályos alakú, keményre égetett téglákból álló templom
- a torony és a nyugati oromfal közti részről kibányászták és elhordták építőköveit, de még így is sejthető, hogy nagyszerű épület állt itt egykor
- a romos templom helyén korábban már állt egy kisebb, félköríves szentélyű kápolna (a 12. században) – állapították meg az 1968-as ásatáskor
- a kora gótikus stílusú átépítés során ennek északi falát foglalták bele az újba, a hajót megnagyobbították mindkét irányba, a kis szentély helyett pedig jóval tágasabbat emeltek, ötszög záródással
- a boltozatokról a külső támpillérek árulkodnak
- az épület legfeltűnőbb része természetesen a torony, mely a sekrestye szokott helyén épült, átjáróval a karzatra
- alul 4x4 méteres négyzet alaprajzú boltozott térből indul, majd keresztmetszete a második emelet felett átalakul szabályos nyolcszögletűvé
- az alsóbb szintjein keskeny, lőrésszerű nyílásokat láthatunk, felül félköríves ablakok nyílnak a négy égtáj felé
- írott források nem szólnak a templomról, még a közelében a török időkben elpusztult falu nevét sem ismerjük (Valter Ilona ásatásvezető az Árpád-kori Csopak falut lokalizálta e helyre)
- Kozák Károly régész szerint a templom kora gótikus átépítésének köze lehetett a magyarországi keresztes-ispotályos lovagokhoz, mivel ez a ritka toronytípus a 13-14. századi Magyarországon jellemzően a rend birtokain és építkezésein fordult elő (pl. Csurgó, Szeged, Aracs, Bács)
Miskolctapolcán járva megnéztük a korábban már emlegetett régészeti feltárást. Tavalyhoz képest egészen más képet mutat a 12. századi bencés apátság romjainak állapota. Néhány kép itt látható.
