"mintha csak nyelvjárásbeli különbségek lennének egy KOL, GÖR formák esetén is,"
A nyelvjárásbeli különbség szerintem a gyök hangjainak hasonló jelentése okán alakult ki, egyik területen az egyik, a másik területen a másik hangot kapcsolták a gyök többi hangjához, ettől függetlenül a legtöbb helyen nem csereberélhetők.
"PÖRög szavunk a TŰZ általi PÖRögölés/PÖRzsölés eredménye, vagy maga a láng/tűz forgolódása." Ennek nagy a valószínűsége, hiszen a gyök mindkét esetben teljesen ugyan az. Hozzátéve: a pörgés inkább a függőleges tengely körül történik, mint a tűz esetében. Könnyen lehet, hogy a tűz körül táncolók éppen a tűz mintájára kezdtek el pörögni, s ez alkalmat adott a képzettársításra (a tűz szikráinak pörgése) és a táncban lemásolt (tűz)figurát nevezték el pörgésnek.
"Tehát nem mondja ki a tűz hogy PIR, de a P_R hangokhoz hasonlót igen. És nekünk ezt ki kell mondani, így PIR-PAR-PER-PÖR formákban tudjuk megtenni."
Így van! De azért a magánhangzóknak is van "némi" beleszólása (jelentése, hiába tagadja sok gyöknyelvész).
Pl. a szúnyog hangjának utánzásakor nem egyszerűen a Z hangot adjuk ki (eleve zöngés hang) hanem közben résnyire nyitjuk ajkunkat, amitől egy Í színezete lesz.
A nagyobb bogarak röpte szintén Z hanggal utánozható, de ott a kísérő hang már nem a résnyire, hanem a kerekített ajkak által formált Ü, vagy O (vagy valami hasonló lesz).
Elődeink akár öt-tízféle színt adhattak a Z hangnak s ezekkel már ugyanennyi féle bogarat tudtak meg különböztetni egymástól. Testbeszéddel ezt a számot még meg is sokszorozták.
Idővel a kísérőhang önálló magánhangzóként lett a Z után kiejtve, megtartva eredeti jelentését. A magas hangot kiadó tárgyak, jelenségek gyökében az Í, (ZIzeg) Ü (ZÜmmög), míg a mélyebb hangot kiadók esetében a mély magánhangzók maradtak: Ú, O, Ö, A. (ZÚz, ZOkog, ZÖrej, ZAj...) Így eljutottunk a kéthangú gyökökig.
Azt is kiderítettük, a toldalékok őrzik a beszéd elemeinek legősibb formáit (pl. az egyhangú gyököket), s ez kitűnően látszik a Z hang esetében, ahol toldalékként "mozgás" jelentése van, (a repülő bogarak mozgása után) más szóval, igeképző. hú-Z, rigli-Z, smirgliZ-, cumiZ, csakli-Z, csiki-Z, buli-Z, kuli-Z, zsűri-Z, centi-Z, von-Z, batyu-Z, adó-Z... + tucatszám az -EZ, -AZ, -OZ... végződések.
"De mikor FORRasztunk vagy PORRasztunk, épp ellentétes dolgot teszünk, első eset összehozza a dolgokat, a második épp szétválasztja azokat."
Látszólag, ha csak felszínt nézed. Mert a gyök hangjai pontosabb képet adnak: A forraszt szóban a FOR(R) gyök szerepel, aminek az összerakáshoz vajmi kevés köze van, ellenben magas hőmérsékletre kel hevíteni az anyagot, hogy megolvadjon (forró) legyen.
A porraszt szónak POR a gyöke, ami szintén nem azt jelenti, amit a felszínes vizsgálat sugall. Itt is más a jelentése, hiszen ez a gyök is csaknem azonos a PÖR gyökkel, nyilván azért, mert a mozgás is hasonló volt, ami a képzettársításra alkalmat adott. A por épp úgy forog, pörög, kavarog a szélben, mint a tűz lángja, vagy a szikrák.
A por(r)-aszt - igeképzővel a végén - pedig azt jelenti: port csinál. Nem azt, hogy szétválaszt.
"De játszhatunk az udvaron egy nagy BIKÁVAL is, vagy egy nagy FIKÁVAL is, van némi különbség."
Milyen igaz! Ez is jó példája annak, hogy egyetlen hang megváltozása mennyire különböző jelentést fog eredményezni a gyökre vonatkozóan annak ellenére, hogy a gyök kétharmada változatlan maradt. Ugyan ez, sőt még rosszabb a helyzet a pir-, ker-, gör-, for-, szer- stb. gyökök esetében, mert itt alkalmasint csak a hangok egyharmada maradt változatlan...
"Túl sokszor nem működik ez ahhoz hogy ezt a hangcserést szabályszerűségnek tekintsük."
Mert nem is az, csak a finnugorászok szeretnek vele zsonglőrködni...
Általában akkor lehet csereberélni hangokat, ha azok jelentése az adott szóban azonos, vagy nagyon hasonló, (luk,»lyuk) vagy akkor, ha a gyök utolsó és a toldalék első hangját nehézkes egymás után kiejteni: hagyjuk » haggyuk, bántjuk»bántyuk...
Véletlenül találtam, annyira meglepett, hogy gondoltam megosztom:
"Miért? Meg tudod indokolni? Miért lenne ez a növekedés hangja? A talaj, talp, tapog, tapad, tapos, tanya, táj, tér, tár, tó, és megannyi T-s szavunknak mi köze van a növekedéshez?"
Mert így alakult. Ki tudja, hogy miért.
A "Ta" ősgyöknek, mint a többinek sincs szófaja. Ige és névszó is lehet belőle.
Attól függ, hogy mit ragasztasz hozzá, amivel irányt szabsz az értelmének.
Amit a hangutánzásáról állítasz az tarthatatlan. Miért nem inkább puffan ami a földre esik?
Ha kemény a padló, akkor meg a "k" hang jön számításba nem?
"Ha fúj a szél, melyik hanggal fejeznéd ki? A T-vel, vagy a K-val? Valószínűleg nem, hanem vagy az F-fel, vagy az S-sel, vagy az SZ-szel. Miért? Mert ezek adják vissza a a szél természetes hangját."
Azt nem veszed számításba, hogy a hangok ilyen nagymérvű elkülönültsége csak a beszéd kialakult formájában létezik.
Hogy előtte miként és milyen hangokat adtunk ki, az még teljes homály.
Hibásnak tartom, hogy egy mára kialakult formából ilyen messzemenő következtetéseket próbálsz levonni.
Annyit még hozzátennék, hogy például a nem oly rég vitatott KÖR K_R gyöknél én is úgy látom, mintha csak nyelvjárásbeli különbségek lennének egy KOL, GÖR formák esetén is, viszont ez talán a legkiterjedtebb gyök lehet jó eséllyel. De egy BENT--FENT szópáros markánsan eltérő, az egyik dolog valóban felsőség értelmű és gyökű, a másik szavunk viszont a BENNsőség szava, tehát ez esetben nem változatok, hanem mást jelentő szóelemek...
PIR és FOR gyökök, meg ez a P-x B-x V-x F-x dolgok :
Hallgattam már tüzet és forró/forrásban lévő vizet is. Ezek alapjai, a hangjai lehetnek. A tűznek valóban van egy folyamatos P-R-PR-P-R együtt hallható hangjai, ez a RP-ogós hangja (ugyanazokból ), amit alkalomszerűen paTTogás is kísérhet. Az már nem véletlen két T, eléggé más hang. Tehát nem mondja ki a tűz hogy PIR, de a P_R hangokhoz hasonlót igen. És nekünk ezt ki kell mondani, így PIR-PAR-PER-PÖR formákban tudjuk megtenni.
PÖRög szavunk a TŰZ általi PÖRögölés/PÖRzsölés eredménye, vagy maga a láng/tűz forgolódása. A víz mikor FORR, az meg FR-FR-FR-FR hangokat bocsát ki, a FORRÓ víz meg FORgásba jön közben. Itt születik meg a víz pörgése a FORgás. Különböző gyökök és elemek által. A TŰZ és a VÍZ is létrehozta a saját körmozgásos igéjét erre, nem oktalan hangcserebere, hanem az elemek valósághoz hasonló hangjai okán. Van mikor tényleg 2 változat van, mint a FEL--FÖL esete mondjuk. A PIR-FOR esete más, ez két külön úton született...
De mikor FORRasztunk vagy PORRasztunk, épp ellentétes dolgot teszünk, első eset összehozza a dolgokat, a második épp szétválasztja azokat.
Az ILL már egy önálló gyökszó, ami nem csak a szó végén vett fel toldalékot, hanem szó elején is. Ezért tűnik úgy, mintha a kezdőhangok rokonítanák a dolgokat, de az ILL teszi. ILLEG szó kapott egy B hangot előre, és ez lett BILLEG. ILLANÁS majd VILLANÁS. ILLAN-PILLAN(AT) Még a CS verzió is jöhet mert CSILLOG-VILLOG. De nézzük csak más környezetben ezt a B-P-V-F dolgot :
BELE--FELE---VELE ---PELE ----- itt a kezdőhangok különböző gyökök kulcshangjai, nem véletlen nem is rokoníthatóak ezen szavak. PALÁNK--FALÁNK vagy a FŰZŐS--BŰZÖS sem épp mindegy. BÉKA--VÉKA--FÉK--PÉK.------ mi a közös itt?... De játszhatunk az udvaron egy nagy BIKÁVAL is, vagy egy nagy FIKÁVAL is, van némi különbség.
Behatolás egy BULIba vagy egy PULIba.)) némiképp más a kettő büntetőjogilag is. BÚJÓCSKA---FÚJÓCSKA --- Azért nem mindegy hogy csapba szarni vagy szarba csapni, illetve hogy tanya a Bakonyban, vagy banya a takonyban sem.
Van hogy kimondva tényleg hasonulnak a hangjaink és ez átmegy írásban is később. De a fentiek nem ilyenek. Vagy hogy épp összeolvadnak hangok. Létező jelenségek persze. De egy mozdony VONTATÁSA nem egy épület BONTATÁSA, aki épp FONTOS még közel sem biztos hogy PONTOS is. PONTATLANSÁG esetén is csomagnál fő a BONTATLANSÁG. Ha senki sem BÁNTJA, akkor még jó lehet a PÁNTJA. )) Annyira más dolgok ezek... Néha úgy tűnhet hogy egy dolog a BAJTÁRS---PAJTÁS, pedig utóbbi csak a PAJTA szó származéka, azaz egy pajtában nevelkedtek, mint volt ez szokás mondani valaha. Nincs is benne a TÁRS szó sem.
BÓK--PÓK--FOK ---- aztán PÁROSBAN lenni vagy VÁROSBAN lenni sem egészen ugyanazon dolgok. Túl sokszor nem működik ez ahhoz hogy ezt a hangcserést szabályszerűségnek tekintsük. Ettől még alkalomadtán és időnként épp működhet ez a dolog, de akkor sem biztos hogy mindig azon meghatározott hangoknál fordul ez elő, ahol épp várjuk. Például ez a VILLOG szó esetén nem is a B-P-F -re működik a leginkább, hanem a CS hangos CSILLOG talán ami a legközelebb áll hozzá, nem véletlen mondjuk gyakran párban őket. CSILLOG--VILLOG Talán őseink is szerették néha a rímeket...
De ettől még máshol ne cseréljük el feltétlen a V/CS kezdő hangokat, mert akkor a VALÓSÁG CSALÓSÁG lehet, és az már azért nem mindegy. Néha még akkor sem pont ugyanazt mondjuk amikor egyazon hangok jönnek egymás után éppen azonos sorrendben:
Egy kis pesti vendéglőbe, egy kispesti vendég lő be. ))...
"Örök vita kettőnk között, hogy V. Csabáékat követve szerintem a "Pi-Vi-Fi-Bi" egy és ugyan azon ősgyök különféle változatban."
Ha egy és ugyan az lenne, teljesen fölösleges különböző hangokkal variálni.
Nekünk is szabad gondolkodni, s amennyiben tovább tudunk lépni akkor meg is kell tenni.Természetesen nem leírva "elődeink" eredményeit, hanem továbbgondolva...
"Ezek a "Fe" ősgyök különböző változatai, amibe a fény, föld, villám, billen stb. szavak tartoznak."
Holtbiztos, hogy a FE, és VI ősgyököknek semmi közük egymáshoz, teljesen más hangok, teljesen más jelentés...
"Ennek a gyöknek az általánosan meghatározható jelentése valaminek a felső foka, sűrítménye, mint amilyen a fényesség a világosságé, a föld, mint a Föld tengerek fölé emelkedő föle, vagy a billen ami a mozgás sűrítménye, gyors változata."
Őseink nem gondolhattak ilyen , már elvontabb fogalomra mikor az F hanggal jelöltek valamit, mert még nem tartottak ott. Feltehetően sokkal prózaibb dolgot "neveztek" meg vele, például a levegő mozgását. Ebből ugyanis le lehet vezetni a FEl, FEnn, FEj gyököket, mert ugye a szél nem lent, hanem fent fúj, s átvitt értelemben már nem csak a szél, hanem olyan dolgok megjelölésére is használták, ami FEnt volt, ott ahol a szél fúj.
A gyökök kialakulásánál a vélhető sorrendet is figyelembe kell venni, azaz először a beszéd legegyszerűbb elemi, a hangutánzó hangok sora jelent meg, majd ezt követően lehetett szó a bonyolultabb, elvontabb fogalmak megalkotására és nem fordítva.
"Ezeknek a mássalhangzók egymás rokonai, mert előszeretettel tudnak egymásba átmenni."
A hangok nem mennek át előszeretettel egymásba (tisztelet a kivételnek, mert ilyen is előfordul, de annak egészen más a magyarázata) azon egyszerű oknál fogva, mert más a jelentésük...
A hangváltozás a finnugoristák dzsókere, amit bármikor elő lehet rángatni, ha nem egyeznek a hangok.
Pl. a finn kotából soha nem lesz ház, már azért az egyszerű oknál fogva sem, mert finnül házat TALO-nak mondják... A kota náluk kunyhót jelent, s ennek ez a magyar megfelelője, és ez jogos is, mert mindkettőben ott a K hang.
Az egy más lapra tartozik, miért lett a kuny-hóból kota... - mert ugye, a KUNY ismert magyar gyök, nem kell ragozni.
Valószínűleg a KO-TA azért kapta a TA "toldalékot", mert földre épült az alkalmatosság. Nálunk meg azért kapta a KU-NY NY "toldalékot", mert amiből építettül, az hajléKO-NY, volt.
Az első tag (KO- KU-) kvázi megegyezik, de a másik ősgyök már nem, mert más jelentésű ősgyököt raktak az első "szóhoz", másképp alkották meg elődeink ezt a két "szót" (gyököt).
Tehát ez a szó semmiképp nem finnugor eredetű, mivel a második szó nem egyezik. Viszont az ősnyelvben mind a KO/KU első tag és mindkét második tag (-TA, -NY) megtalálható az ismert jelentésekkel. (ta-laj és keskeny, hajlékony, nyúlós)
Ilyet sehol nem állítottam. Azt írtam, hogy a föld, talaj hangja, Eredete a talajra leeső, vagy hirtelen letett/ledobott tárgy tompa hangja. Próbáld ki, kb ezt fogod hallani: TA, esetleg TO, vagy TE, a talaj és a tárgy keménységétől, méretétől függően. Amikor a földre/talajra gondoltak, ezt a hangot utánozták, s a többiek valószínűleg meg is értették, mivel ők is megtapasztalhatták már korábban.
"Azt sem, hogy ilyen közvetlen módon hangutánzásról beszélhetnénk."
Azt az élethelyzetet kell elképzelni, mikor még az ember nem tudott beszélni, nem voltak sem szavak, sem gyökök, max. hangokat tudott artikulálni. (azok sem olyanok voltak, mint a maiak, de már meg lehetett különböztetni egymástól jónéhányat) Ezek a hangok már alkalmasak voltak néhány dolog, érzelem, szándék kifejezésére.
Ha nincsenek szavak, mi alapján lehet valamit beazonosítani, ha nem az általa keltett hang alapján? Ma sem teszünk másképp, ha egy szúnyogot akarunk "megnevezni" szavak nélkül.
Mi ez a hang? Nem a Z? De igen!
Ha fúj a szél, melyik hanggal fejeznéd ki? A T-vel, vagy a K-val? Valószínűleg nem, hanem vagy az F-fel, vagy az S-sel, vagy az SZ-szel. Miért? Mert ezek adják vissza a a szél természetes hangját. Nem véletlen, hogy a Fúj, Süvít, SZél szavainkban is ezek a hangok szerepelnek.
"Azt tudom csak tippelni, hogy a "T" hang felpattanása után következő magánhangzó, ami úgymond felszabadítja, így együtt utalhatnak a terjedésre, növekedésre."
Miért? Meg tudod indokolni? Miért lenne ez a növekedés hangja? A talaj, talp, tapog, tapad, tapos, tanya, táj, tér, tár, tó, és megannyi T-s szavunknak mi köze van a növekedéshez?
Amúgy a terjed szó már többszörösen toldott, a gyöke a TER/TÉR vagy inkább a TE és nem növekszik egy cseppet sem....Ott van és kész.
Nem hinném, hogy a szavak jelentését illetően ne értenénk egyet.
A kérdés: Miért azok a hangok vannak a gyökökben és miért nem mások? Én erre keresem a választ.
Ezzel együtt arra, miként jelöltek meg valamit, mielőtt megalkották volna az első háromhangú gyököket,
Amikor elődeink megalkották pl. a PIR gyököt, miért ezekből a hangokból rakták össze? És miért az F, O, és R hangból a FOR gyököt?
E két gyök jelentése (amit jelölünk velük) merőben eltérő. Az előbbivel az égő anyagot, az utóbbival a saját tengelye körül mozgó tárgyakat azonosítjuk. Mégis van a két gyök jelentése mögött egy rejtett tartalom, ami közös mindkettőben.
Ezt a közös tartalmat nyilván nem a különböző hangsorból álló gyökök hordozzák, hanem csak az az egy hang, ami közös bennük... Ez viszont azt feltételezi, hogy szükségszerűen van jelentése a hangoknak. Ezt támasztja alá az a logikai következtetés, hogy a többhangú gyökök megjelenése előtt megintcsak szükségszerűen egy- kéthangú gyökök (ősgyökök) töltötték be a mai értelemben vett szavak szerepét. - Mivel még nem léteztek több hangból álló szavak (gyökök).
A gyökökre úgy tekinthetünk, mint összetett szavakra, illetve ma divatos mozaik-szavakra, ahol szintén jelentése van minden egyes hangnak.
Jó hogy a "VERS" nem verte át CZ-F íróit, és hogy mennyire látszik már a szócikk kapcsán hogy már rajtuk is nyomás volt az eredetet illetően. Pedig az nem mai sztori már.
PAPIROS/PAPIRUSZ : PAP+ÍRÓS ---- ők írtak ezekre először. A papok, mit nem értünk magyarul?... Csak mindent.)) Akkor rendben...
LECKE : LÉCKE , magyarul kicsinyítőképzővel a szó végén. Kis faléc, ezzel leckéztettek. Ez egy fa-lécke...
LÁVA : LEVE ----- A tűzhányó LEVE, nincs több kérdésünk most sem. Csak egy kis akcentus az eltérés. Olaszok sima áradást is neveztek így. Ők az átvevők...
APOLLO : ÁPOLÓ -- gyógyítóként ragadt még rá ez a név. És értjük a jelentését...
CERES : SZERES --- szeretéshez köze, de csak elég megnézni ki is van a név mögött...
CERES lánya PROSERPINA ---- háááát .)) Ezért biztos a szülők a felelősek.)) Később elemezzük...
VULCANUS : ő a VULKÁNOS ember, a görög megfelelőjéből is érdekeset olvashatunk ki : HÉPHAISZTOSZ ----- azaz HŐ-FÜSTÖS . Amúgy vulkán görögül : IFAÍSTEIO ---- azaz ez FÜSTÖLŐ dolog.
LUCULLUS : LAKÁLYOS ----- imádta a jó lakomákat és jól LAKni is jól lehettt nála, mondhatjuk erről (is) híres...
"A VIRrad és a PIRkad szavak gyökeinél is hasonló a helyzet, csak itt a gyökvégi hangok azonosak és a szókezdőek mások.
Épp ezért a jelentésük is egészen más lesz."
Örök vita kettőnk között, hogy V. Csabáékat követve szerintem a "Pi-Vi-Fi-Bi" egy és ugyan azon ősgyök különféle változatban. Ugyan abba a hangkategóriába tartoznak ugyanis ezek a mássalhangzók.
Ezek a "Fe" ősgyök különböző változatai, amibe a fény, föld, villám, billen stb. szavak tartoznak.
Ennek a gyöknek az általánosan meghatározható jelentése valaminek a felső foka, sűrítménye, mint amilyen a fényesség a világosságé, a föld, mint a Föld tengerek fölé emelkedő föle, vagy a billen ami a mozgás sűrítménye, gyors változata.
Ezeknek a mássalhangzók egymás rokonai, mert előszeretettel tudnak egymásba átmenni.
Azt sosem vitattam, hogy nyilván van árnyalatnyi eltérés a jelentésükben, hiszen ezért van különbség közöttük, de ettől még ugyan abba az "alomba" tartoznak.
"Ehhez hozzátenném, a TŰ ősgyök párja lehet a TYŰ, mindkettőben az Ű hang a meglepetés, és/vagy éles, szúró fájdalom kifejező hangja, ami a TŰ (varróeszköz) jelentésében is föllelhető. A T(+a, o, ...) hang pedig a földnek (terra) a talajnak a hangja., mikor valami nagyobb tárgy leesik. "
A "Ta" ősgyök a kiterjedés ősgyöke.
Nem hiszem, hogy ez indulatszó lenne.
Azt sem, hogy ilyen közvetlen módon hangutánzásról beszélhetnénk.
Nem tudom, hogy mi az eredete.
Azt tudom csak tippelni, hogy a "T" hang felpattanása után következő magánhangzó, ami úgymond felszabadítja, így együtt utalhatnak a terjedésre, növekedésre.
Persze a finn egerek nagyon távol állnak bármiféle magyar egértől.)) Legalább is hangalakban.
De az UGOR(ni) igénk lehet viszont a dolgok közös nevezője. AGÁR---EGÉR---UGAR----UGOR dolgok szerintem itt egyről szólhatnak, az UGRÁSról !
Az UGAR mezőgazdasági terület lényege hogy át van ugorva, parlagon hagyják szándékosan. Háromnyomásos módszer: 1 év téli gabona, 2. év nyári gabona, 3. év átugorva, pihentetik a talajt.
AGÁR azon felül hogy futóbajnok kutya, az ugrásban is kiváló, a futáson kívül ugrásban is versenyeztetik őket. Az EGÉR meg gyűjtőnév, már a sima házi egér is jó ugró, de a kifejezetten ugróegerek 2 méterre is fel tudnak akár menni. Úgy látszik ezt mi így közelítettük meg, a latinok máshogyan közelítették meg, persze ők is színmagyarul, mert a MUSCULUS szót csak át kell írni MÁSZKÁLÓS szóra, és elénk tárul a dolog lényege a nyelvünkön. Ezek itt nem muszklik meg nagy izomzatok, nem JOHN RAMBO érkezett meg egér képében.)) Ez itt MÁSZKÁLÓS dolog. Még a toldalékolásaink is jól kivehetőek...
Ha forr, forog-pörög a tűz, akkor forró és perzsel.
A hevesen forgó, pögő mozgás tehat kapcsolatban van a forrósággal.
A parázsban is ott szunnyad még a forróság.
A piros tehát a perzselő forróság, a pörgő tűz színe. Aki pöröl, perel, az is forr a dühtől.
A veres a forró, viruló, piruló vér színe. Aki fürdik , vízben fireg fürög. A fürge is gyors, élénk.
Verdes, versengő, ferdül, fordul, pördül, fürge stb. szavaink is mind mind e mozgás köré épül.
A vér szavunkban pedig ott a serkenő, fürgeség is ami a verseny és vers szavunkban is benne van még. Megrősít ebben, ha a szinonímájára gondolunk: vetélkedik.
Tehát a vér szavunk is ebbe a változatos, nagy alaki módosulásokat megengedő buzogással, sürgéssel-forgással, kapcsolatos szóbokorba tartozik.
A vér verdes, vetődik, lüktet, buzog az ereinkben értől érig értet/éltet minket, amiből erőre kapunk, erőt nyerünk.
Így függ mindez össze.
VERS, (1)
VERS, (1) némely kiejtés szerént: VÉRS v. VÖRS, elavult törzs, mely még néhutt a gyermekek rímjátékos beszédében fenn van: „Vágok vágok fát, de micsoda fát? régi rakottyát; aki velem vers, én is avval vers, fogadjunk fel egy pint borba, huszonkettő ez.“ E mondatban: verset futni valakivel a ,verset’ tárgyesetnek is tekinthető. Ezekben a vers jelent különösebben versenyző v. vetélkedőtársat. Innen értelmezendők származékai: verseng, versengés, versenkedik, verseny, versenyěz, versenyězés. Gyökével: ver, mind hangban, mind alapértelménél fogva is rokon: pěr, honnan per-dül, v. fer, honnan fer-eg, s for, honnan for-dúl, for-og és mások erednek. Tehát eredeti jelentése: fordulás, forgás, vagy forduló, forgó. Hogy a latin verto is e családba tartozik, lehet-e kételkedni ? V. ö. VERS, (2). A ver gyökből úgy képződött vers s képzővel, mint: pěrs, örs, társ, hárs, nyárs, törzs (zs-vel), gyors stb.
"Még a finnugristák is rájöttek, hogy a virrad és a világosság szavunk tőeredete ugyanaz."
Ha a VIL és a VIR gyökre gondolsz/gondolnak, akkor nem igaz ez az állítás, mert két különböző tárgyra utaló hang van a gyök végén.
Mint említettem, az L hang a folyamatos, lágy mozgás/jelenség utánzó hangja, az R pedig az erőteljes, ciklikus eseményeket utánozza.
Ami VILág(ít), az nem azonos a VIRág gyökkel, nem egyik a másikból alakult, hanem egymástól kvázi függetlenül, két különböző dolog megnevezésére.
Az állítás a V hangra lenne igaz, de a finnugoristák már a gyököket, s azok önálló jelentését sem hajlandók elismerni, nemhogy a hangoknak is önálló jelentést tulajdonítsanak...
A V hang a változást utánozza, ami leginkább a VÁgás gyökéből érződik ki, mikor a bőrt elvágták, vagy a bozótban utat vágtak egy bottal...
A fenti gyökökben ez a hang közös, ezt mi tekint(het)jük tőeredetnek, de ők (finnugoristák) valószínűleg elutasítják.
A változás mindkét gyök jelentésében benne van, ezt Te le is írtad, ennyiben igaz a rokonság. De a két gyök ettől még nem azonos, és nem egymásból fejlődött, hanem egymástól függetlenül jött létre.
Ma is ez a képlet, mikor összetett szavakat alkotunk: Azért mert a fakerék és fapapucs első szava (értsd a gyökre, első hangja) azonos, az utolsó szó (hang) különbözősége okán az összetett szavak (a gyökök is azok) jelentése is teljesen más tartalmat hordoznak.
A VIRrad és a PIRkad szavak gyökeinél is hasonló a helyzet, csak itt a gyökvégi hangok azonosak és a szókezdőek mások.
Épp ezért a jelentésük is egészen más lesz.
A VIRrad valóban egy radikális változásról szól, a sötétség eloszlik és a fény lesz rajta úrrá,
A PIRkad szó a PIR tűz jelentésű gyökre épül, aminek semmi köze az előbbi jelentéshez, legföljebb annyi, hogy a tűz is világít, de itt szerintem nem ezen van a hangsúly, hanem a tűz színe, vagy inkább a melegsége ihlette a névadót, erre utal a toldalékolás is, amitől 'tüzesedik' jelentése lesz a szónak. -- Kezd a felkelő nap melegíteni.
Szerintem mindkét változat elfogadható, a C-F is és @altercator szerinti is.
Ehhez hozzátenném, a TŰ ősgyök párja lehet a TYŰ, mindkettőben az Ű hang a meglepetés, és/vagy éles, szúró fájdalom kifejező hangja, ami a TŰ (varróeszköz) jelentésében is föllelhető. A T(+a, o, ...) hang pedig a földnek (terra) a talajnak a hangja., mikor valami nagyobb tárgy leesik. Majd' minden talajjal kapcsolatos szavunkban megtalálható: Talaj, tanya, táj, tér, termő, takar, tajga, talp, tapog, tapos, talál, tarló, távol, topog, tocsog, totyog, tova, tó...
Az ősember nyilván az "égő talajjal" szembesült akár erdő, akár füves puszta égett, ezért van a gyökben a T hang és az Ű, mint a szúró, égető fájdalom hangja, amit érezhetett akkor, ha rálépett a parázsra, vagy a lángok közelében megtapasztalt.
"Az emberi orcából különféle hangok jönnek ki, ezek egyike ez a bizonyos "phh" hang.
(Ha nem vitrinben nevelkedtél, ismerned kell.)"
- Azt írtad, a 'phh' fújáshang. Így nem lehet fújni, csak úgy, ha F, Sz, S, H hangot adok.
- Mi köze van a pilla, pillant, villant szavaknak a folyamatossághoz? Hiszen ezek mind PILLanathoz köthető szavak, nem pedig a folyamatos FÚJás cselekményhez.
A P hang a "pfuj" szóban ugyan előfordul, a FUJ előhangjaként, azonban itt a nemtetszésünket kifejező köpésre (pökésre) - mint pillanatig tartó cselekvésre - gondolhatunk, nem pedig a hosszan tartó 'fújás' hangjára.
"Vagy ha pihegsz, akkor folyamatosan jön ki belőled a légnemű?"
A pihegés olyan cselekvés, amikor rövididejű szakaszokból áll a LIHegés. Szaggatottan lélegzik...
A lihegés ezzel szemben erőteljes lélegzés.
"Különben is az adott szavak mondják meg az irányt, s nem feltételezgetések az útmutatók."
Annyit fűznék hozzá érdekességként, hogy az egér szót más nyelvekben ilyen alakban nem találtam meg.
A legközelebb áll hozzá az észt hiir és a finn hiiri. (legalább egy betű azonos...:D)
A macska viszont a délszláv nyelvekben is 'macska', másutt a legelterjedtebbek a 'kot' különböző változatai.
A tatárban még jóindulattal felismerhető: мәче, (kiejtve: mecse)
A sokféle TŰZ (ágő, ógni, agni, ignis - megj. a magyarban az É hangot Í-vel is mondjuk: ídesanyám, íles, ílő...), a cica-macska-kot-gepárd, egér-mous változatokból következik, hogy egy-egy fogalomra különböző hangsort is össze lehet állítani attól függően, hogy az adott tárgynak éppen milyen tulajdonsága volt az ötletadó a szó készítője számára.
Meglepő, hogy a nálunk nem használatos változatok is - egynéhány kivételtől eltekintve - általában érthetőek a számunkra.
Ettől persze még egyáltalán nem biztos, hogy eredendően is "magyar" szavak lennének, azt akkor tudjuk igazolni, ha azok beilleszkednek a magyar gyök- ill. szóbokrok közé, és az idegen nyelvben jóval kisebb szóbokornak a részei, vagy semmilyenhez sem tartoznak, azaz egyedülálló szavak.
Természetesen az R hang révén megvan a rokonság, de amint C-F írja: a PIR szóval. És nem említi, hogy a a VIL szóval is rokon lenne...
Sajnos itt C-F is tévedett, mivel a tűznek egyik sajátossága, hogy világít, s úgy gondolta (felületesen), ez valamilyen jelentésbeli kapcsolat is egyben, pedig ez csupán egybeesés azzal a ténnyel, mikor a sötétség világosságra vált.
Lásd a többi VR gyökkel alkotott szavakat: virgonc, virtus, virág. Egyik sem világít...
Más megközelítésben: nem a 'világosodás' jelentés húzódik a gyök tartalma mögött, hanem az a változás, ami a természet alvó állapotából az ébredésbe megy át."
Még a finnugristák is rájöttek, hogy a virrad és a világosság szavunk tőeredete ugyanaz. Persze ez gyök és nem "csak" tő.
Másrész ha "világosság" szavunk gyökének értelmét keressük, láthatjuk, hogy annyit tesz, mint kivillanni, kitűnni, kiválni valahonnan. A világ, kiválik a sötétből, a virág kivirul, kinyílik, így kitűnik a környezetéből. A virgonc és a virtus is egy nem rendhagyó cselekedet, hanem olyan, amelyik felhívja magára a figyelmet. A való, a valami is kiválást jelent, kvázi a semmiből. A van-nincs ellentétpárra épülve.
A magyar nyelv ősképeinek logikája nélkül nem értheted meg a sokfelé fejleszhető ősképi kapcsolatokat sem. Ugyanis nem csak a ragokkal módosúlhat kicsit az alapjelentés, hanem a kezdőhangok megváltoztatásával is.
Mondok pédát: túr, szúr, fúr. Mindegyik előre hatoló mozgás, az f hang azonban forgó mozgást határoz meg, tehát a fúró forog, szüntelenül fordul.
A fentiek alapján a kezdőhangkülönbségek ellenére, ezért van köze pl. egymásnak a villognak és a billegnek. Mindegyik egy pillanatnyi mozgást ismétel, csak az egyik fénnyel. Logikai úton, természetesen kapcsolódnak egymáshoz a magyar gyökök, pontosan úgy, ahogyan a tapasztalati világban egymáshoz kapcsolódnak a dolgok.
A KOVÁS----KOVÁCS dolog az penge, szerintem is ez a jó megoldás, hiszen valóban a KOVÁS ember lesz a KOVÁCS. Ugye ezt is tökéletesen értjük mi magyarul, és nem kell ehhez szláv nyelvleckéket vennie senkinek, nyelvünkön épül fel ez a szó is. A HALAS ember a HALÁSZ, az ERDŐS ember lesz ERDÉSZ, a VADAS ember meg a VADÁSZ. Hasonló logikájú szóképzések, a KOVÁCS vége még azért is CS hangosodhatott be, hogy plusz még a megmunkálás hangját is visszaidézze...
TŰZ: szerintem a mi TŰZünk már egy másik dolog lesz, mint az ótörök, ami valóban az ÜT szóval való kapcsolat gyanúját veti fel. De nálunk ez a TŰZ szó egyszerre ige és főnév is. És akkor ez a szó végi Z már igeképzőként is viselkedik. A FŐ és FŐZ mintájára. Már amikor TŰ-Z a nap mondjuk. És tud úgy tenni ez a nap, hogy a TŰ-höz hasonlóan szúró érzés legyen?....
Nagyon is tud, hiszen a nyelvünk megalkotta a NAPSZÚRÁS kifejezést ! Ez nem véletlen. A TŰZ szóban másik 2 szavunk is ott van, a TŰ és az ŰZ is, azt gondolom ez okkal van így. Vadállatok ŰZésére is kiváló. Ez egykor fontos lehetett.
És hogy mi ez a TŰŰ vagy épp TYŰŰ dolog?... Ösztöni emberi megnyilvánulás. Egy TŰ okán is az, ha valaki találkozik vele, így reagál, hogy TŰŰ, és tényleg ! Illetve amikor valóban igazi nagy hőség van nyáron, lépten-nyomon ilyesmiket hallunk hogy TYŰŰ vagy TŰŰ de forróság van odakint. Igazi ősnyelvi reakció ez , mert az ember ösztönös megnyilvánulása ez. Azaz tényleg TŰŰ-ző (ily hangok kiadója) ember válik egy TŰZŐ napon sokáig kint lévőből, a valóságból születhetett ez meg, már a magyar TŰZ szó. Ahogyan egy vödör vízzel nyakon öntött ember meg ÁÁÁÁ-zni fog, azaz ÁZ-ni fog. Ez is a valóság szava lesz.
Az ótörök az valóban ÜThette a tüzét, más a megközelítése, mint a miénk. Persze úgy is felismerjük hogy miből van az meg.))... Mint ahogyan a FORR, és az ÉG(ni) szavak is látszódnak a különböző nyelvekben...
2 gyökkel állunk szemben. A PIR maga a tűz egykori neve lehet, PIROmánia és hasonló szavainkból ezt tudhatjuk még. Illetve a "tüzes" szavainkból a P_R mögött ezzel találkozunk : PAR-ázs, PIR-os, PERzsel, PÖR-ögöl és ebből PÖR-ög, PORzsol, PÖRzsöl és stb...
A másik a VÉR színe, ÉR amiben az folyik, azaz itt szerintem ez kapott egy V toldalékot a szó elején. A szív VER, pumpálja a VÉR-t. képzővel VÉRES majd VERES lesz, és már csak egy kis akcentus kell hogy ebből VÖRÖS legyen.
A TŰZ szó kapcsán is nyelvünk ősisége bukkan felszínre, ha megnézzük ezeket a nemzetközi tüzeket. A germán formák mögött erősen gyanítható alap a mi FORRÓ szavunk, ami bizony a tűz egyik fő jellemzője. Az óangol még FYR módot is használt, de volt AELED is, ami mögött az ÉLED gyanúja merülhet fel, igen a tűz ilyet is szokott, éledni. Ófelnémet FIUR, német FEUER, fríz FJOER mögött mind a FORRÓ szavunk alapos gyanúja merülhet fel. De nézzünk egy másikat:
NEPÁL: ÁGŐ -------- jól mondják, mert a tűz egy ÉGŐ dolog valóban. Még a nepáliak is tudnak magyarul, mikor ezt kimondják, és ez már a nyelvünkön történt toldalékolással van ellátva. De ezek is:
BENGÁLI: ÓGNI, kannada: AGNI, urdu AGNI, szanszkrit AG-ni dolgok ÉGNI dolgok lehetnek. És így meg csak mi toldalékolunk. A latin IGNIS IG része is az ÉG igénk lesz. Persze ilyenkor szoktak a hitetlenkedők véletleneket kiáltozni, de ezzel most nem is törődünk, mert ami látszik az látszik most is. Kicsit sem vesszük komolyan ha ilyen reakció érkezik, nem tehetjük meg hogy ne vegyük észre azt ami előttünk van.
Például a MAG szóra is igen érdekes dolgok jönnek elő, ha megnézzük ennek a formáit : ugye ezt úgy is szokás megnevezni hogy MAG-SZEM, SZEMenként válogatják, stb... És ezek a SZEMek számos nyelv magjaiban ott vannak:
Német SAME, SAMEN latin SEMen, szláv SEMeno, észt SEEMe, szorb SYMjo, spanyol SEMilla és még sok hasonló dolog a világon mind a SZEM szó lesz, mivel itt magSZEMekről beszélünk természetesen.
Gepárd hindi, bengáli, azeri , maráthi nyelveken CITA. Macskaféléről beszélünk, tehát CICA .)) Lecicázták zt a dolgot. Az egér meg mit is csinál?... csak nem MÁUSZIK véletlen?...)) De, pont ezt teszi, minden szart összemászkál. MAUS, MOUSE, nepáli MUSO, perzsa MUSZ, magyar MÁSZ(ik).
Tehát a nepáli egér magyarul MÁSZÓ, és a bengáli gepárd meg egy CITA-féle.))...
"Meggyőződésem, hogy a vér szavunknak jelentésében van köze a világossághoz az élénksége révén, amihez a virrad szavunk a legjobb kapcsolat."
A meggyőződés akkor ér valamit, ha azt igazolni tudod. A látszólagos dolgok semmit nem igazolnak. Egyébként van köztük kapcsolat, de az nem az 'élénkség', hanem a két egyező hang (V és R) jelentése révén valósul meg.
"Mint piros, veres testet jelentő szó, szinénél fogva közelebbről a pir szóval azonos."
Ha nem tévedek, csaknem szó szerint ezt írtam én is. Viszont sem én, sem a C-F szótár nem állítja, hogy eredendően bármi köze lenne a világossághoz, pontosabban a VIL gyökhöz.
"E szóban különösen és megkülönböztetőleg a világosság alapfogalma rejlik, s e tekintetben gyökre nézve rokonságban van a pir szóval."
Ez a mondat a VIRAD szócikknél található!
Természetesen az R hang révén megvan a rokonság, de amint C-F írja: a PIR szóval. És nem említi, hogy a a VIL szóval is rokon lenne...
Sajnos itt C-F is tévedett, mivel a tűznek egyik sajátossága, hogy világít, s úgy gondolta (felületesen), ez valamilyen jelentésbeli kapcsolat is egyben, pedig ez csupán egybeesés azzal a ténnyel, mikor a sötétség világosságra vált.
Lásd a többi VR gyökkel alkotott szavakat: virgonc, virtus, virág. Egyik sem világít...
Más megközelítésben: nem a 'világosodás' jelentés húzódik a gyök tartalma mögött, hanem az a változás, ami a természet alvó állapotából az ébredésbe megy át.
És ez teljesen független attól, hogy más nyelvekben miért a világossághoz kötődik a virradat. Ezekben a nyelvekben valóban a kivilágosodással azonosították, mert ez is egy helyes út, de mi nem ezt tettük. Ezt nem vette észre C-F szótár sem.
Egyébként a VIR gyököt ők sem hozzák összefüggésbe a VIL gyökkel. Olvasd el a VIR 1, 2, 3 szócikket, valamint:
"VIL, elvont gyök, melyből világ, vilámodik, és kettőztetett ll hanggal villám, villan, villog s ezek származékai eredtek. Azon l gyökhangu szók osztályába tartozik, melyekben a fürge, sebes mozgás alapfogalma rejlik. V. ö. VILÁG, (l) és L, mint gyökhang."
"Letagadni tehát bajos lenne, mert a vér vörös, ami vörös, az piros, amit meg pirítottunk, az összefügg a pirkad és virrad eredetével,"
Pontatlansága miatt hibás következtetés:
Ami vörös, az nem piros!
A vörös a véres szóból képzettársítás útján jött létre, jelentése olyan, mint a vér, vérszín.
A piros a pir (tűz) jelentésű szóból ugyancsak képzettársítás útján jött létre, jelentése tűzszínű.
Tulajdonképpen kétféle színárnyalatról van szó, amiket nem lehet fölcserélni: vérvörös, tűzpiros. - Más kérdés, sokszor egymás szinonimájaként használjuk.
----------
Meggyőződésem, hogy a vér szavunknak jelentésében van köze a világossághoz az élénksége révén, amihez a virrad szavunk a legjobb kapcsolat. Ahogyan virág szavunk is a virulásról élénkségéről van elnevezve.
Czuczor–Fogarasit olvasva kétség sem férhet hozzá.
Czuczor–Fogarasi:
Vér:
Mint piros, veres testet jelentő szó, szinénél fogva közelebbről a pir szóval azonos. A persában a rokon pór szóam. piros szín (color ruber), és pej ló (equus rufus). Egyezik vele Budenz József szerént különösen a finn vere (vér), verevä (véres, fris, virágzó szinü, piros), észt vers (vár), verev (vörös), lív ver (vér), verri (véres), lap varr, varra (vér),finnlapp varra (vér), varras, varas (fris pl. hal, hús), varres (fris, egészséges), osztják ver (vér), verde (vörös), votják, zürjén vir, mordvin ver, cseremiz vür, hegyi cseremiz vir; déli vogul vujr, ûr (mind am. vér) erza-mordvin värek (nyers) stb. Ide sorozzuk még a görög εαρ v.ειαρszót (1) der Früh. ling, 2) der Saft in Menschen, Thieren und Früchten, daher Blut); továbbá a mandsu oori szót, mely hasonlókép jelent általán nedvet, különösen vért. (Curtius a föntebbi görög szót a szanszkrit asz-ra-m, asz-an, asz-rg s régi latin assir szókkal rokonítja).
Virad:
E szóban különösen és megkülönböztetőleg a világosság alapfogalma rejlik, s e tekintetben gyökre nézve rokonságban van a pir szóval, mint pirul, pirkad, piros szók törzsével; nem különben a vil gyökkel világ, villám, villog stb. szókban. Ejtik tájdivatosan kettőztetve is virrad, ritkábban: verad, verrad; továbbá virjad, virnyad.
Ott kezdjük, hogy a fújás (levegő) hangja nem a P, mert ez egy pattogó, rövid idejű hang, ezt a hangot nem lehet folyamatosan kiejteni. A fújás hangja az F. - Ezért kezdődik ezzel a hanggal a 'fú(j)' szavunk.
A levegő áramlásának másik jellegzetes hangja sz S, és Sz. Sziszeg, szipog, szél, süvít, súg...
További hangja a H: A pihe, pehely, köhög, harákol, dohog, dühöng szavainkban.
Illetve az L: lélek, lehel, lebeg, levegő, lebben, illan, stb szavakban.
"Ha mint kínkeservesen bevallották, miszerint vörösnek és pirosnak "nagyon hasoló az eredete" (kac. kac - még szép!)"
Mint bizonyítottam, egyáltalán nem hasonló az eredete.
"Akkor nem ugyanilyen természetes a p/v hangváltás a virrad és a pirkad esetében,"
Semmilyen p/v hangváltozás nincs. Ez egy igazolhatatlan, légbőlkapott kitaláció, amit sehogyan sem lehet megmagyarázni.
"Zaicz példájábában is csak szemantikai hasonlósagra utalni egy sima p/v valtás esetében pont a piros/vörös jelentéstartomány esetében virrad/pirkad elég pontatlan de legalább önkéntelenül is jól valasztott példa, mert annyira SZINONÍMA-párról van szó."
Nem elég a felszínes látszatból kiindulni, s egy elgondolást (magyarázatot) arra alapozni, mert nagyon félre lehet menni... Lásd a hibás következtetést:
"Könnyű megérteni azt is, hogy a világos (virrad) jelentéstartománya hogyan tud módosulni egyéb szavaknál vörössé, pirossá.."
Ugyanis semmi nem módosult, két különböző gyök alkot két különböző szóbokrot.
"úgy, hogy vörös és piros a tűz, az izzás, és láss csodát, mégis világít a sötétben. Elég életszerű ez a jelentéstartomány közös halmaza a formai hasonlóságok indokaként? :)"
Nem, nem elég. A tűz nem csak világít, hanem sok más dolgot is csinál, pl: éget, melegít, füstöl, izzik, stb... Mégsem azonos a gyökük. Miért nem?
