Faraday színre lépett, és munkássága nyomán (a mágneses és a villamos mező felfedezésével), a gravitációs mező, mint valóságosan létező mező is bekerült a fizikába.
Newton idejében még az égitestek közötti teret tökéletesen üresnek gondolták. Úgy gondolták, hogy a testeknek vonzó tulajdonsága a testek belsejében lakozik. A vonzó hatás közbülső közeg nélkül, az űrt áthidalva működik. A hatást pillanatszerűnek képzelték, amelyhez nem kell idő. Ez volt a távolhatás-elmélet, amely Newton idejében általánosan elfogadott volt. Emiatt a legtöbb tudománytörténész Newton nevéhez köti a távolhatás-elméletet, amely ebben a formában nem igaz. Ugyanis maga Newton éppen az ellenkező véleményen volt. Korával ellentétben úgy gondolta, hogy a testek között lennie kell valamilyen anyagnak, amely a vonzó hatást átviszi a másik testre. Ez egyértelműen kiderül Richard Bentley-nek írott leveléből:
"Hogy a gravitáció ... melynek révén egy test egy másikra vákuumon keresztül hatást gyakorolna bármi másnak a közbejötte nélkül, ami az erőhatást az egyiktől a másikhoz közvetítené, mindez számomra oly nagy képtelenségnek tűnik, hogy úgy hiszem nincs ember, aki elfogadja, ha megfelelően jártas a filozófiai gondolkodásban"
Ez a gondolat csírájában már tartalmazta a közelhatásra épülő mezőelképzelést. A közvetítő anyagot ma gravitációs mezőnek hívjuk. Közelhatás esetén az erő a mező szomszédos pontjai között adódik át, így a terjedéséhez idő kell. Vagyis a vonzóerő hatása csak késéssel juthat el egyik testtől a másikig. De ezt a késést, vagyis az időtényezőt, Newton híres gravitációs képlete nem tartalmazza.
(Mivel a gravitációs hatás nagyságrendekkel gyorsabb, mint az égitestek mozgása, ezért Newton idejében a késleltetett hatás nem okozott észrevehető hibát az égitestek pályájának kiszámításánál. Vagyis az elvi hibás képlet jól működött, és a bolygószámítások nagy részében elegendő ma is.)
Mivel Newton a gravitációs hatás késését nem építette be a képletébe, így hiába volt az előremutató megérzése, ő maga is hozzájárult, hogy a téves távolhatás-elmélet még sokáig uralkodhatott.
Mindaddig, míg Faraday színre lépett, és munkássága nyomán (a mágneses és a villamos mező felfedezésével), a gravitációs mező, mint valóságosan létező mező is bekerült a fizikába. Ez nagyon helyes volt, hiszen így már a gravitáció is a közelhatás elvén működhetett.
Ezt a helyes gondolatot rúgta farba a fiatal Einstein, aki szerint a gravitáció nem erő, ezért olyanra sincs szükség, ami az erőhatást az egyiktől a másikhoz közvetítené. Vagyis a gravitációs mezőt is kirúgta a fizikából,és a "görbült téridő"-vel helyettesítette.
Ez nagy baklövés volt, amelyet később szintén megbánt, és megpróbált korrigálni. De ugyanaz történt, mint amikor az étert előbb kiűzte a fizikából, majd később megpróbálta visszacsempészni. Már nem hittek neki.
A gravitáció esetében is ez történt. Hiába írta le később, hogy téridő a valóságban nem létezik, (csak a gravitációs mező) ezt senki sem vette komolyan, így a "görbült téridő" ma is él és virul. Ezért képtelen tovább fejlődni a fizikán belül a gravitáció-elmélet. Még ma is a gyermeteg gumilepedővel etetik a jónépet.
( hopp', bocsi őszszakál, azt hiszem félreértettem a 3223-as hozzászólásodban leírtakat, és 'fordítva' értelmeztem amit Te leírtál az első sorban, ezért most 'ezúton', megkövetlek. De 'minden rosszban van valami jó', mert így legalább -'edukációs jelleggel'- tisztázva lett e dolog... ;) ;-)
"A Newtonnak tulajdonított idézet, a távolhatáson kívül, a nyomógravitációra is utalhatott."
Háát.. nem. Mert nézzük csak mit mondott Newton?!: "egy test egy másikra vákuumon keresztül hatást gyakorolna bármi másnak a közbejötte nélkül, ami az erőhatást az egyiktől a másikhoz közvetítené"
Ebben az idézet részletben a 'kulcs-szó' az a: "bármi másnak a közbejötte nélkül".
Namost, "nyomógravitáció"-nál nem csak arról van szó, hogy minden testet körülvesz az éter nyomó hatása, ezért a "nyomógravitáció" sem működhet, hanem, -a Newton-i 'kulcs-szó' szerint- 'van még itt valami más is' a 'szimpla' éter-nyomáson kívül,
mégpedig az éter-nyomás anizotrópiája*.
Vagyis ha az éter-nyomás a két test között kisebb, mint a két test közötti részen ('akármilyen' kis átmérőben), akkor 'teljesül' a Newton-i 'kulcs-szó' meghatározás, hogy: "közbejött bármi más", azaz egy 'statikus' hatás, egy 'kiegészítő-érték-különbséggel' együtt,
már 'működőképes' gravitációs 'metódust' építhet fel. De ugyanezt 'vonzó' gravitációra nem lehet megcsinálni, mert ... mivel? ... és főleg: hogyan?... !? ;-)
"Talán csak a mágnesnél lehet közvetlenül megtapasztalni azt, mintha vonzanák a vonzhatót, és taszítanák a taszíthatót."
A "mágnesek vonzó hatása" is 'taszító effektus', de hogy hogyan, azt cseik tudná jól elmagyarázni... ;-)
anizotróp* > Térbeli iránytól függő. Egy olyan közeget jelöl, amelynek bizonyos fizikai tulajdonságai különböző irányokban különbözőek.
A Newtonnak tulajdonított idézet, a távolhatáson kívül, a nyomógravitációra is utalhatott. Ha már a éter egy közeg, ami erőátadásra alkalmas. Ez a közeg, pedig minden testre nyomóhatással van, nem pedig a testek vonzóhatással egymásra. Talán csak a mágnesnél lehet közvetlenül megtapasztalni azt, mintha vonzanák a vonzhatót, és taszítanák a taszíthatót. Az univerzumban azonban minden test nyomás alatt van, de különböző mértékben. A legjobban az atommagok, amikből a fekete lyukak is kialakulnak.
"Hogy a gravitáció ... melynek révén egy test egy másikra vákuumon keresztül hatást gyakorolna bármi másnak a közbejötte nélkül, ami az erőhatást az egyiktől a másikhoz közvetítené, mindez számomra oly nagy képtelenségnek tűnik, hogy úgy hiszem nincs ember, aki elfogadja, ha megfelelően jártas a filozófiai gondolkodásban"
Ha hozzászólsz valamihez, akkor nem ártana utánanézni, hogy ne írjál hülyeséget.
A relativitáselmélet olyan, mint egy kivénhedt, lesoványodott hátasló.
Sokféle betegség emészti, és már nem sokáig húzza.
Teljesen érthetetlen, hogy mégis vannak olyan emberek, akik még mindig nem hajlandók leszállni a nyergéből. Nem értik, hogy a szegény haldokló pára már nem képes vágtázni.
Pedig tudhatnák, hogy minden ló számára eljön az idő, amikor kiöregszik, bármilyen ígéretesen indult is fiatal csikó korában. Időközben már a gazdája is rájött, hogy alkalmatlan versenylónak, de a lovasok, akik a ló hátán próbálnak babérokat szerezni maguknak, csak hajszolnák tovább és tovább, amíg össze nem roskad alattuk.
Az a legnagyobb baj veled, hogy bigott relativista létedre, nem sok fogalmad van a relativitáselméletről.
Csak annyi, amennyit az iskolában elmondtak neked, azokat a kiszelektált ismereteket.
Ebből is látszik, hogy sikeres volt gondolkodásról való leszoktatás, mert még véletlenül sem jut eszedbe, hogy esetleg nem minden úgy igaz, ahogyan tanították.
