Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Én úgy olvastam a Sellő a pecsétgyűrűn-t,hogy folyton Pécsi Sándort láttam magam előtt, amikor Salgó szerepelt:) Amiben még nagyon szeretem, az a Fekete város, Quendel Gáspár - fantasztikus:))
Tegnap a tévében Müller Péter, Cs. Németh Lajos, Papp János és egy riporter Pécsi Sándorról beszélgettek. Szerencsére egy-egy alakítást is bemutattak tőle, rendszerint színházi alakításokat. A közepére érkeztem oda, és ezért csak a Tanner John házasságából láttam valamit. Ő volt Mendoza, és felolvasta a verseit. Ezek a poémák nagyjából Troppauer Hümer színvonalán álltak, nem csodálom, hogy a többiek legottan elaludtak rajta. Nem számoltam, de legalább tizenötször mondta ki a Lujza nevet, mindig egy csöppet máshangsúllyal.
Ma a rádióban is beszélek róla, de sajna, csak róla beszéltek, és kevés szöveget adtak tőle. Ha a filmalakításaira gondolik, elsősorban nem is Szellemfi, vagy Erkel Ferenc ugrik be, hanem Salgó Oszkér a Sellő a pecsétgyűrűn-ből. Ezt a szerepet mintha rá írták volna. Nagyon sajnálom, de egyszer sem láttam színpadon.
Juszt is elolvasás - témakörhöz : Én így olvastam el Irwin Shaw : Oroszlánkölykök c. regényét 14 éves koromban.Ugyanis könyvespolcpakolás közben anyukám azt találta mondani meggondolatlanul,hogy "ez még nem neked való". Nekem több se kellett, ügyesen konspirálva elolvastam kb.két hét alatt (én mentem el legkésőbb otthonról iskolába, amikor végre reggelenként egyedül maradtam, levettem a polcról és olvastam, az oldalt,ahol tartottam, pedig feljegyeztem a naptáramba halványan ceruzával). Nagyon tetszett a regény és azóta is azt tartom,hogy 14 évesen már el lehet olvasni.
Színház : Múlt pénteken az Örkényben láttam a Pillantás a hídról c. előadást, Eddie Carbone szerepében Csuja Imrével, Mácsai-rendezésben. A színház előtt direkt nem olvastam semmit az előadásról, csak utána, hogy ne befolyásoljon. Először megpróbáltam megfejteni,hogy miért olyan a díszlet, amilyen, mit jelentenek a különböző rendezői ötletek,de aztán rájöttem,hogy inkább érdemesebb a szövegre, az alakításokra figyelni. A darab történetéről annyit tudtam,hogy egy dokkmunkás beleszeret a nevelt lányába és a dolog tragédiába torkollik.Ha ezt nem tudtam volna, az elején nem gondoltam volna,hogy itt valami tiltott érzelemről van szó a nevelőapa részéről, egyszerűen csak egy zsarnoki,túlféltő apának tűnt Csuja Imre alakítása, de később mégis kibontakozott szemünk előtt a dráma,hogy a felesége is sejt valamit... Egyszóval nagyon jó kis színházi este volt. Szeretném viszont látni legalább felvételről azt a régi-régi színházi előadást,amiben Pécsi Sándor alakítja Eddie Carbone-t, az biztos egy hagyományosabb felfogásban készülhetett. És különben is nagyon szeretem Pécsi Sándort, sajnálom,hogy színpadon soha nem láthattam.
Kittenbergert én is szeretem. A dolog véletlenül kezdődött, az általános iskola hatodik osztályában karácsonyra ajándékot sorsoltak ki, és én egy Kittenberger könyvet kaptam. Az ajándékozója (egy fiú osztálytársam) lesújtó pillantást vetettt rám, és megjegyezte, hogy ez nem lánynak való. Vérig sértette a tizenkét éves önérzetemet, és juszt is elolvastam. Még most is megvan.
Igen, a vállalkozóra nagyon ráillett az undok fráter kifejezés. Viszont Patterson szimpatikus figura, ő az, aki legjobban megfelel a XIX. század mérnökideáljának. Ami azt illeti, a XXI. században sem vallana szégyent.
Én érdekes módon gyerekkoromban (lány létemre) nagyon szerettem Kittenberger Kálmán könyvét olvasni,a Kelet-Afrika vadonjaiban címűt. Széchényi Zsigmondot még nem olvastam, bár biztos érdemes lenne. Afrika témában nagyon szeretem a Távol Afrikától c. filmet, egy időszakban minden napomat azzal indítottam,hogy néztem belőle részleteket. Elolvastam az alapjául szolgáló Karen Blixen-művet is, azt az Afrikát,amit a film és a könyv ábrázolt, megnézném, a mostanit már nem annyira. Bár Afrikában járt (élt, dolgozott) ismerőseim azt mondták, nagyon szeretetre méltó emberekkel találkoztak,akik sokkal-sokkal szegényebb létükre nagyon nagylelkűek is tudtak lenni.
Ezt a filmet én is megnéztem felvételről, tegnap. Tetszett, bár eléggé naturális részek is voltak benne. (A "vállalkozót", aki alkalmazta Pattersont, viszont fel tudtam volna képelni...)
Pár napja láttam a tévében a Ragadozók című filmet, végül is tetszett. Csak éppen úgy emlékezem, hogy Széchenyi Zsigmond valamelyik könyvében olvstam a tsavói emberevőkről. Ő persze múzeumban találkozott velük, és azt írta, hogy "sörénytelen, fogatörött, kopott szőrű bestiák. Nem tudtam kinézni belőlük, hogy ennyi hindut megettek."
Tudom, hogy elfogult vagyok, de jobban hiszek Széchenyinek, mint a film forgatókönyvírójának. Ezek az oroszlánok gyönyörű, egészségtől duzzadó példányok voltak. Persze az is igaz, hogy ha a vasútépítésen dolgozom, én sem esztétikai szempontból néztem volna rájuk.
Viszont, ha az állatok öregek és betegek voltak, könnyebben magyarázható, hogy miért fanyalodtak emberevésre. A sok ember és a nagy zaj elkergette a növényevőket, ők meg rájöttek, hogy az ember könnyű préda, sokkal egyszerűbb becserkészni és megölni, mint a zebrát, és nem is rúg akkorákat, mint a zsiráf.
Viszont, mint a legtöbb amerikai filmben, itt is találtam nagyon jó részeket. Pl. hosszan mutatták a szélborzolta, magas, sárguló füvet, ami ideális terep a rejtőzéshez bármiféle ragadozónak.
Igen, a csincsilla helyes kis állat, és - ami képen nem látható - csoda finom, pelyhes bundájuk van. Csongor, az én csincsillám már nyolc éves volt, amikor hozzám került, de reménykedtem, mert az életkora elérheti akár a 14 évet is. Ő sajnos csak tíz és fél évet élt.
Igen, az Aranymúzeumot mindenkinek csak ajánlani tudom, csak sajna, tényleg nem olcsó. Viszont nagyon szép.
Most gyorsan rákerestem a csincsillára, a fényképére és a leírására is:) Aranyos kis állatka lehet a képek alapján és nagyon is el tudom képzelni, milyen közel kerülhet az ember szívéhez...
Az Aranymúzeum meglátogatásának tervét én is forgatom a fejemben, a belépő ára kicsit visszatart még,de az élménybeszámolót jó hogy megírtad.
Most pedig lelkendezni fogok, mindenkitől szíves elnézést kérek. Tegnap meglátogattunk (a többesszám egy kirándulócsoportot jelent) a Zelnik-féle Aranymúzeumot. Ezt mindenkinek csak ajánlani tudom. Az elrendezés csodálatos, nincs túl sok kiállított tárgy, de nagyon előnyös beállításban, hihetetlenül jól elrendezve. Az a fiatalember, aki bemutatta, szintén lelkes és nagytudású valaki volt, velünk együtt csodált meg mindent ő is. A kiállításban nem is az arany volt a lényeg, hanem a művészi megformálás. A föld alatt egyébként az üveg, a porcelán, no meg az arany, ezüst és a bronz marad meg legjobban. Nem is egy olyan tárgy van, amiből nincs még egy a világon, járnak is erre a kutatók minden országból. Egyedi az emléktárgy árusítás is, itt nem másolatokat, hanem eredeti keleti tárgyakat árulnak, persze a gyűjtemény aprajából. Van egy teázó is, azt úgy is fel lehet keresni, hogy nem megyünk be a múzeumba. Sokféle tea, szép teáskannák és csészék, figyelmes kiszolgálás. A gyümölcslevek is finomak, a poharak formatervezettek. A kert is szép, de azért februárban még nincs ott túl sok látnivaló. Alighanem meglátogatom még legalább egyszer, de csak jövőre, mert addigra már kedvezményesen léphetek be. Az egyetlen szépséghiba ugyanis a belépő ára.
Igen, ezt (mármint hogy a K. Klapkát jelent) én is olvastam valahol, talán Ráth-Végh Istvánnál, de múlt szombaton visszahallottam a rádióban is.
Sajnálom, ami a cicáddal történt. Sajnos, én is jártam már így macskával, mindig fájó elbúcsúzni tőlük. Pár hónapja a csincsillámat kellett elaltatni, az sem volt könnyű döntés.
Igen, Herriot jó választás. Ő az a kivételes ember, aki minden állatot, és az emberek jó részét is szereti.
Egyébként lehet,hogy elő kellene vennem James Herriot könyveit,mert azok is remekek, humorosak, csak állatokról szólnak és most az nem tesz jót a lelkivilágomnak, mert múlt héten kellett elaltatni a cicámat. (Van itthon tulképp olvasatlanul karácsonyra ajándékként kapott könyvem Simon Tamás : Alfi c. műve. Ez is egy cicáról szól,de most ehhez sincsen kedvem, de ajánlani tudom, ha nem rettensz meg egy kis szabadszájúságtól, trágárságtól, mert ezen is lehet akár még vihogni is! :-)
Amióta írtad ezt a Jerome K. Jerome-t, azóta azon gondolkodom,hogy hol olvastam azt, hogy a nevében a K betű a Klapka rövidítése, mely nevet az édesapja adta neki a mi Klapka Györgyünk iránti tiszteletből - de még nem jöttem rá, talán a Népszabi tv-újság mellékletében. Elraktározom ezt a könyvajánlást is és egyre jobban érik a gondolat bennem,hogy talán mégis visszairatkozom a könyvtárba, mert minden könyvet sajna anyagi okok miatt - nem tudok megvenni.
Még egy szórakoztató regény jutott eszembe, egy Honor Tracy nevű ír szerzőnőtől a Szép kis naplemente című írás. Nem is annyira a cselekménye, inkább a megírás módja, no meg a jellemkomikum a figyelemre méltó benne. No meg az írek jellemzése. Néhány dolog nagyon ismerős benne.
Ma délelőtt hallottam a rádióban, hogy új fordításban jelent meg Jerome K. Jerome: Három ember egy csónakban című könyve. Azon jókat lehet derülni, ugyanígy a folytatásán, a Három ember kerékpáron címűn. Sőt, a második rész talán jobb is, mint az első.
Na, ezért is szeretem ezt a topikot! Mert most pl. olyan területét érintetted megint az irodalomnak (afgán származású író és az ő művei), amit én még nem ismerek, de most elraktározom az információk közé és felírom a könyvlistámra. Bár mostanában megrendítő olvasmányra nem annyira vágyom,annál inkább vidámra, ilyet tudsz mondani?
Úgy látszik, Robin Williams hét van a tévében, mert tegnap adták az itt említett Jó reggelt, Vietnam-ot. Most is érdemes volt megnézni.
Viszont csak véletlenül találtam meg a Papírsárkányok c. könyv filmváltozatát. Amikor a könyvtárban megláttam Khaled Hosseini nevét, és elolvastam, hogy az író afgán származású, inkább csak kiváncsiságból kezdtem el olvasni a könyvet. Nagyon kellemes meglepetés ért: egy kitűnő regény. Nem is kerülte el a sorsát: filmet készítettek belőle. Jobb lett, mint vártam, csak egy ici-picit amerikanizálták.
Amikor ugyanettől a szerzőtől megláttam az Ezeregy tündöklő nap című könyvet, egyből lecsaptam rá. Nem is kellett csalódnom, talán még az előzőnél is jobb. Miután elolvastam, hálát adtam az égnek, hogy nem oda születtem. A tálibok uralma alatt nincs túl jó helyzete a nőknek. Itt viszont két bátor, erős akaratú nő (ugyanazon férfi feleségei) barátkozik össze, és tart ki a másik mellett, szó szerint a halálig. Megrendítő olvasmány.
Még valami jutott eszembe erről az időkiesésről: Stephen King hőse, aki "csak" öt évet volt kómában, de az elég is volt ahhoz, hogy alig tudja feldolgozni a rázúduló eseményeket.
Egyetértek, a Holt költők társasága kiváló film, és egy nagy tanáregyéniségről szól. Viszont ebben a filmben is kissé életidegen figurát játszik Williams. Pl. ha a színdarab miatt akadékoskodó szülőnek azzal érvelt volna, hogy az ő gyereke értékes kapcsolatokra tehet szert "úrifiúkkal", lehet, hogy a zord szülő kissé megenyhül.
Nagyon jó, hogy eszembe juttattad a Jó reggelt, Vietnam-ot. Tényleg nagyon eltalált a szinkronhangja.
Ami az időpontot illeti, egy időben (kb. 20-30 évvel ezelőtt) nagyon sokat jártam mozi8ba, olykor napont akétszer is, mert bérletem volt a Filmmúzeumba, és a hat órai kezdés előtt is el kellett tölteni az időt valamivel. Rugalmas munkaidőben dolgoztam. Erről aztán feljegyzést készítettem, egy füzet lapjára felragasztottam a mozijegyet, a Pesti Műsorból kivágott szereposztást, és ABC sorrendben katalogizáltam.
No ez az, amit már jó ideje nem csinálok, és feltehetőleg nem is fogok.
Még azzal kapcsolatban volt valami emlékképem erről a filmről,ami nézve a történetet így is lett, hogy a doktor és a nővér között valamilyen emberi vonzalom, kapcsolat kezdett kialakulni, nem feltétlenül szerelemre gondolok, csak olyan "sima" emberi közeledésre: ugye a film elején a nővér hívja kávézni, a film végén a doki a nővért:) Érdekes lehet ez az általad említett "kalapos" könyv, de ahogy magamat ismerem, viszonylag nyugodt lelkiállapotban lenne érdemes olvasnom a mentalis rendellenességekről, most viszont nem olyan vagyok:)
Sokat gondolkodom azon,hogy a teleregények,szappanoperák kedvenc panelja az emlékezet elvesztése teljesen vagy részlegesen; szörnyű lehet, a személyiségét veszti el ezzel az ember, ebben a filmben is volt ezzel gond....meg azzal,hogy a 20-30-as évekből a 60-as évek végére csöppentek az ébredők és nehéz volt feldolgozni ezt a kulturális meg mindenféle sokkot,ami bekövetkezett. Az is jár az eszemben sokszor,hogy ha a 20, 30, 40 éve meghalt hozzátartozóim hirtelen felébrednének, nem tudnák követni a mai világot, a technikai fejlődést....
RW-tól nekem is nagy kedvencem a Holt költők társasága, minden gyerek életébe kívánnék egy hasonló tanáregyéniséget. A filmet a Május 1. moziban láttam a Mártírok útján (remélem, jól emlékszem:).
És még egy film,amit nagyon szeretek, a Jó reggelt,Vietnam! Itt is parádés Robin Williams alakítása és én itt jegyeztem meg Bajor Imre nevét, akire lehet sok mindent mondani,de ebben a filmben tökéletes volt,mint magyarhang. Ezt a filmet én a Tisza moziban láttam 1989.dec. 19-20. körül.Erre azért emlékszem viszonylag pontosan,mert ebben az időszakban zajlott Romániában, Temesváron a véres hatalomváltás és folyton rádiót meg tévét néztem. (Akkoriban volt egy Erdélyből menekült kolleganőm, őmiatta egy kicsit jobban figyeltem a dolgokat.) Nem merek már forradalmat írni, pedig én innen a távolból így éltem meg, nagy esemény volt az életemben, először éreztem úgy,hogy a történelem a jelen időben is történik.
Megnéztem a feljegyzéseimet, 1989 február 27-én láttam ezt a filmet a budapesti Ipoly moziban. Maga a történet, aminek alapján készült a film, 1990-ben megjelent könyv alakban is. Most vettem észre, hogy Oliver Sacks az írója. Kiadtak tőle egy érdekes könyvet, A férfi, aki kalapnak nézte a feleségét címmel, ebben különféle mentális rendellenességekkel foglalkozik.
Tényleg nagyon szép film, mert még negyedjére is akadt benne felfedeznivalóm: itt a színészi játék fordítottjáról van szó, a merev, kataton tartásról és arckifejezésről.
Felfigyeltem még arra is, hogy itt is működok a tehetetlenségi nyomaték. Addig kevés baj volt a betegekkel, gondozták őket, mint egy szobanövényt. Nem hiába nevezték kertnek ezt a részleget. Most viszont, hogy emberek lettek belőlük, egyből bonyolultabb lett a helyzet. Váljék a személyzet becsületére, nemcsak munkával és erkölcsileg, de pénzzel is támogatták a drága gyógyszer beszerzését, és ezen még én is meghatódtam.
Igen, nagyon jó volt mindkét főszereplő színészi játéka, de nekik jutott a legjobb szerep.
Robin Williamsnak még egy csodálatos alakítása jutott eszembe, a Holt költők társasága.
Tegnap megnéztem a filmet. Láttam ugyan közel 20 évvel ezelőtt,de csak az alapszituációra emlékeztem, meg Robin Williams-re és Robert de Nirora. (És 20 évvel ezelőtt én is más életkorban voltam,bizonnyal mást figyeltem akkor meg,mint most.) Azt tudom mondani, hogy megrendítően szép filmet láttam és mivel érintőlegesen eü. területen dolgozom, kicsit azzal a szemmel is tudtam nézni és fantasztikus volt; mind a színészi alakításokat, mind a történetet tekintve. Amit írtál az édesanyával kapcsolatosan, nekem is feltünt persze, én valamilyen "ördög ügyvédjeként" igyekeztem őt is megérteni, egy kisfiút "vesztett el", egy felnőtt férfit kapott vissza, neki sem volt könnyű. Utána fogok nézni az esetnek a neten, mert ugye igaz történet alapján készült a film. Belegondolni is szörnyű ezeknek a betegeknek és hozzátartozóinak a helyzetébe.... (Közbevetőleg: Dunai Tamás volt RW, Cserhalmi György R. de Niro magyar hangja, érdekes és nagyon jó párosítás volt ebben a filmben.)
Idén megint lesz Emberi test kiállítás Budapesten. Február 24-én kezdődik és aki előtte megveszi a jegyét, az 20%-os kedvezményt kap. Én 2 éve voltam nagyon érdekes és furcsa élmény volt. Az idei kiállításon más megközelítésből lesznek a testek bemutatva. A jegyárak szerintem átlagosak ilyet pedig nem minden nap láthat az ember.
Az a baj,hogy nagyon kevés közszolgálati rádiót hallgatok,pedig ott is biztos van érdekes, arra érdemes műsor. Volt pedig egy időszak, mondjuk 10-15 évvel ezelőtt,amikor még a fürdőszobába is vittem magammal rádiót. De a rádiószínházról vannak jó emlékeim; Móra Aranykoporsóját meghallgattam és utána döntöttem el,hogy a hatszori nekirugaszkodás után egyszer végigolvasom,mert ha hangjátékban ilyen jó, könyvben biztos még jobb - és lőn, egyik kedvencem lett.
Nagyon jó! Időnként, otthoni munka közben szoktam rádiózni, de az irodalmi műsor általában délután egy óra körül van vagy volt, és nekem akkor leragad a szemem.
Sziasztok! Én leszek a rádiófelelős, jó?? Hétköznap, az esti mese és a hírek után szokott lenni a rádiószínház. Most fejeződött be az Utas és holdvilág, tegnap pedig elkezdődött Móricz naplója. Tordy Géza olvassa fel, nekem nagyon tetszik. El is határoztam, hogy a közeljövőben el fogom olvasni.
És utána is valamilyen kultúrműsor van, de nem jut eszembe a címe
Én is bejelöltem a filmet, kiváncsi vagyok, mi fog negyedszerre feltűnni. Majd megbeszéljük a film után, Igazad van, tényleg van párhuzam e között a történet között és a Virágot Algernonnak között. Ez utóbbit könyvben nagyon szeretem, mintha láttam volna filmben is, de nem nagyon emlékszem rá.
Kedves Csimpolya! Az általad emlegetett filmet megint adják, febr.10-én pénteken az AXN-n 21.00-kor. Én is bejelöltem, hogy megnézzem,mert amikor friss film volt (1990-ben), moziban láttam,ugyanis Robin Williams az egyik kedvencem a színészek közül. (Engem kissé emlékeztet a történet a Virágot Algernonnak című filmre-könyvre,már csak annyiban,hogy ott a főszereplő mentalisan retardált majd valamilyen kisérleti szerrel "felokosítják" és utána visszasüllyed az állapota a kiindulási szinthez.) Kíváncsi vagyok,hogy huszonegynéhány év eltelte után is fog-e tetszeni a film,ugyanis akkor engem is megragadott.
(Most hogy mondod,tényleg van valami abban,hogy az új Nemzeti olyan uszodára emlékeztető:)
Karácsony körül adták valamelyik tévén az egyik kedvencemet, az Ébredéseket. Akkor láttam harmadszor, mindig találtam benne valami újat. A történet szerint egy betegcsoportot lát el egy doki (Robin Williams). Az állása afféle reszli, ezekkel az emberekkel nem kell törődni, kb. úgy kell gondozni őket,mint egy szobanövényt. De a doki érdekes felfedezéseket tesz, és olyan gyógyszert talál, amitől magukhoz térnek a betegei.
Elsőre azon gondolkodtam el, milyen lehetett az ébredőknek. A tudatukban pl. egy 25 éves nő élt, de aki a tükörből visszanézett, az 48 éves volt.
Másodjára a doktor "szelíd makacssága " tűnt fel. Biztos, hogy a legrosszabbkor szólalt meg, és a legrosszabbat mondta, de valahogy csak célba ért, nem hagyta magát lerázni. Továbbá észrevettem a nagyon vékonyka szerelmi szálat közte és az egyik ápolónő között.
Harmadjára az egyik ápolt (Robert de Niro) sorsa fogott meg. Ő vagy harminc év után tért magához, és normális életet akart élni. Aután mind ő, mind a társai rájöttek, hogy a felébredésük csak átmeneti, újra visszasüllyednek az előbbi helyzetbe. Ami igazán megrázott, az volt, hogy ezt a férfit rendszeresen látogatta az anyja, míg beteg volt. Fésülte, beszélt hozzá, körmöt vágott, stb. Viszont amikor éber lett, és olyan igényei támadtak, hogy együtt ebédeljen egy lánnyal, megsértődött. Akkor volt igazán elégedett, amikor újra magatehetetlen lett, és újra ő volt a kicsi fiú. Rossz belegondolni.
