Valóban, geyzám. A szexuális életem pont attól kerül egyensúlyba, hogy szembeköpi vagy sem. (Bocs, amikor ennyire ... vagy, nem szégyelled magad egy picit sem?)
(Tök jó ez itt. Eszterünk valahogy nem akarja égetni magát ezekkel a szövegekkel. De jösz te, és megteszed helyette. )
Nézd, ha úgy akarod látni, szembeköpi. Köpje is szembe, mert akkor jól érzed magad, egyensúlyba kerül a vérnyomásod és a szexuális életed. Márpedig ezek a fontos dolgok. Kizárólag! (Ez véletlenül komoly volt.)
Valójában természetesen tök mindegy, hogy valaki augusztus 20-án vagy október 23-án kapja meg a kitüntetést. Ha megérdemelten kapja meg, jó, ha nem, nem.
De ha augusztus 20-án osztották volna ki, akkor is lett volna kifogás: Orbán zakójának a szabása vagy az ünnepi pogrom összeállítása.
Tökmindegy.
Ha Gyurcsány vagy Bajnai fehér lovon bevonult volna Kolozsvárra, akkor is nemzetáruló, idegenszívű mocskos internaconálééneklő judeobolsevista nemzetáruló lett volna.
Ha pedig Orbán megoldaná Magyarország adósságát, kieszközölne valami szuper adósságkönnyítést, akkor is csak egy falkapaszkodott alcsúti paraszt lenne a szemedben.
Az ország számára ez a szemellenzős politikabuziság a tragédia.
Hogyismongyam? Kissé sokfelé ágaztál. Vagy Ágicáztál. Most akkor menjünk odáig vissza, hogy aug. 20-át márc. 15. helyett a polgárok, a zemberek, a vérmagyar, vérkeresztény jobboldal protezsálta be állami ünnepnek? És most ezt köpik szembe a fideszes fijjúk? Ha akarod...
Most akkor elemezgessük az állam és a kormány közötti különbségeket? Most akkor tényleg szeretnél úgy tenni, mintha nem értenéd, milyen fontosak egy állam számára az állami ünnepek? Ha végletekig elvakult szoci-fan lennél, még megértenélek. De így? Vaze, a szimbólumokat az extrémumig felmagasztaló fidesz épp szxembeköpi a magyar államiság legnagyobb szimbólumát! Már, ha lehet ilyen képzavarral élnem.
Tehát a nevetés mögé jól felépített, biztos narratívát kell tenni, megmutatva, hogy miért és miképpen nevetséges az, ami nekünk magától értetődően az, milyen károkat okoz, milyen értékeket rombol. és ebből a kritikából kiindulva meg kell alkotni az ellennarratívát, mivel a közönség nem arra van kondicionálva, hogy a narratívákból a szabad levegőre lépjen ki, hanem arra, hogy az egyik narraítvából, azt megtagadva, a másikba ugorjon.
Leirhattad volna kevesebb szoval is: csoborbol vodorbe.
Mit mondjak erre? Végül is szimpatikus, úgy is lehet venni, hogy komolyan veszik a kitüntetések adását, elő akarják rendesen készíteni. Amúgy nem különösebben érdekel.
Egyre több ember látja úgy, hogy a két fél, azaz a bal- és jobboldali kaszálók, illetve az ő "holdudvaruk", a bal- és jobboldal seggnyalói kiegészítik egymást. Én semmi lényeges különbséget nem látok köztük. A maszop kétségtelenül sokkal rutinosabban és hatékonyabban lopta ki a szemünket, a fidesz kurucosabban, kicsit érdesebben csinálja, közben a pofánkba röhög.
De akik ránk hozták Demszkyt, szétcseszték Budapestet, azok és azoknak a hívei milyen alapon finnyásak bármire? Ezt sose tudtam megérteni!
OK, nagy baromság volt a vizitdíj leszavazása, de Horváth Ágnes az egész orvostársadalom arculcsapásával, az OPNI bezárásával, a legkiszolgáltatottabbak utcára lökésével olyan mélyre ment, amire még nem nagyon volt szerintem példa.
ezzel pont ez a baj, amit írsz. kilökik belőle azt, ami jó, és beletesznek egy csomó dolgot, ami felesleges. nem mindenben értettem egyet Sólyommal, de jelenleg ő Mo. legfelkészültebb alkotmányjogásza, nem mellesleg a mai alkotmány az ő keze munkáját dicséri. ő nem írna új alkotmányt, meg valószínűleg mások sem a szakmából. ennek megvan a maga oka. elsősorban jogi kohéziós oka van, nyilvánvaló, hogy a fidesz ezt akarja megfúrni. nem lehet majd AB döntésekre hivatkozni, mert új lesz az alkotmány, tehát azok mennek a süllyesztőbe, a láthatatlan alkotmány elmélettel együtt. viszont tudjuk, hogy forradalom van/volt, tehát a múltat végképp el kell törölni (hol hallottam ezt én már???)
úgy meg pláne nem lehet alkotmányozni, hogy ad.1. egyetlen alkotmányjogász sincs a bizottságban, ad.2. Boross Péter meg Pozsgay Imre írják az új alkotmányt. Hát emberek, hol élünk??? eszembe jutnak ezek az ismerős mondatok: "...Mi értetlenül állunk az előtt, hogy a forradalmat, és annak miniszterelnökét nemrég még kórusban gyalázók ma váratlanul ráébrednek, hogy ők Nagy Imre reformpolitikájának folytatói. Azt sem értjük, hogy azok a párt- és állami vezetők, akik elrendelték, hogy bennünket a forradalmat meghamisító tankönyvekből oktassanak..."
annyiban van igaza a jelenlegi kurzusnak, hogy van néhány avitt szakasz, amit át kéne írni, sarkalatos törvények, végszükség, veszélyhelyzet...stb. de a célt tudjuk, az meg szentesíti az eszközt. mindenki másnak meg kuss. vagy ahogy szegény Hofi mondta: "...nekik demokrati, nektek meg kuss...."
Jó, akkor ezentúl igyekszem csak magamban röhögni.
A nemzethalál meg egyáltalán nincs veszélyben. Köszöni, jól érzi magát. Sőt, egyre jobban.
Az meg, hogy hogy' érzem magam? Tudod, korábban azt hittem, nagyon szarul fogom magam érezni, ha a félhülye fidesz teljhatalmat szerez. De rá kellett jönnöm, hogy soha jobb nem történhetett volna ezzel az országgal. Egy mohó, korlátozottan cselekvőképes, végtelenül hataloméhes horda megszállta az országot. És valahogy mégsem tudok sírni. Soha röhejesebb kormányunk nem volt még! Vagy te tudsz a röhejesen kívül egyéb jelzőt egy kormányra, amelyik pénzügyi szabadságharcot hirdet a hitelezői ellen? Annyira, de annyira akarnak!
Figyejj, Geyza! Én tényleg jól érzem magam, mióta hatalomra kerültek. Minden egyes cselekedetük megerősíti számomra, hogy az ennyire eltúlzott butaság, az ennyire - már-már karikatúráig - eltúlzott hataloméhség sokáig nem maradhat. Most soroljam? Domokos, Hoffmann, Budai, Parragh, Szalay, Schmitt... Illés, ahogy mintát vesz a Tesco padlójából... És akkor még Kósát, Vargát, Szíjjártót nem is említettem. (Tényleg: te nem röhögted halálra magad a presbiteren, amikor még hetekkel azután is csontvázakról értekezett, miután az EU beleverte az orrukat a szarba? ) Vagy emlegessem Sukorót? A Déli Áramlatot? Miért érezném rosszul magam?
Basszus, Geyza! A szocik/libsik csak unalmasan loptak. De ezek szórakoztatnak is hozzá! Szóval: jól érzem magam.
Figyelj, egyszerűbb ez. Gondolj arra, hogy egy tolvajt vagy egy szélhámos csalót is minősíthetek ügyesnek, ez nem feltétlenül értékítélet, tehát nem azt jelenti, hogy helyeslem a lopást vagy a csalást, hanem csak annyit, ezeket a dolgokat is lehet ügyesen és lehet rettentően balfaszmód csinálni.
Gondolj bele abba is, hogy ha Orbán nem lenne ügyes, akkor valószínűleg válópörös ügyvéd lenne Fehérváron, de nem, Orbánnak most éppen pillanatnyilag történetesen teljhatalma van a pártján belül, és ennek a pártnak teljhatalma van az ország fölött. Ezt elérni akárki akármit mond biza ügyesség, tehetség nélkül nem lehet.
Nem kellene saját magadat és ezt az egészet ennyire komolyan venni...
Eléggé túlzásba viszitek, te is meg Pixy is.
Nem kellene embereket, akikkel jókat beszélgettetek vérig sérteni, alázni, kigúnyolni, hogy ha már én szarul érzem magam a politikai helyzet miatt, érezze úgy a másik is.
De a humort fel kell ismerni és terjeszteni kell. Nem az van, hogy mindenki egyszerre nevet egy teljesen idióta politikai aktuson, hanem valaki beleilleszti egy olyan formába ami elferdítve, vagy épp kibontva megmutatja benne a nevetségest (Végülis ez is felfogható a narratívák harcának, csak itt a cél a másik értelmetlenségének megmutatása). Ez leginkább akkor működik divatteremtőként, amikor olyan dolgokról van szó, ami periférikusak a mindennapi életben és az átlagpolgár inkább igazodik, mintsem önállóan alkot itéletet. A politikusokon való nevetés pedig elégggé megalapozott ilyen általános, őket súlyosan elítélő környezetben. Persze először a hasonszőrűek nevetnek de aztán mindenki (kivéve az ebből a a szempontból más hasonszőrűeket)
És 2002-ben ugyanígy járt a fideszes aranycsapat pl a 7i7-sel (a nézőszám szép lassan kúszott fel 2 millió fölé).
Ebből az következik, hogyha egy párton elég sokan nevetnek, az már nem nyerhet. Hogy ki győz az egy másik kérdés.
Itt, ezen a ponton nagyon sokáig kellett pihennem, hogy kezem remegése megszűnjön a szűnni nem akaró röhögéstől. Eszter! Idézzek? Tényleg itt tartasz?
Kedvesem! Azt írtad: "a fidesz ügyesen játszotta meg". Magyarázkodhatsz, de ettől még kilóra vásárolták az alkomábybírákat, szakmányban erőszakoltak a józan észt...
Kedves Eszter! Azt minősítetted "ügyes megjátszásnak", hogy az AB. érvelésének eszköztárába emelték, hogy "a bevétel nem költségvetés, lehet szavazni" és "a jövő évi költségvetés nem költségvetés, lehet szavazni". Kedves Eszter! Biztos, hogy szeretnél még ennél is mélyebbre süllyedni?
Győztek. Úgy, ahogy. De ehhez azért nem kéne lelkendezni. Úgy sem hiszik el, hogy melléjük álltál.
Az alkotmány állománya egyébként valóban javításra szorul. Érdekes módon a mostani vezető klikknek viszont pont nem érdeke nagyobb közjogi átalakítás - hiszen ők vannak birtokon belül ebben a rendszerben. Igy inkább arra számíthatunk, hogy a zavaros ellensúlyokat lövik ki (népszavazás pl.), illetve szimbolikus dolgokat tesznek bele (kereszténységre utalás, szent korona-tan, ami különben két teljesen különböző dolog), hogy ezeken jól elvitatkozzanak a médiában és addig se az adócsökkentés elmaradásáról legyen szó.
Sajnos nevetséges valami/valaki csak annak a szemében lesz, aki nevetségesnek találja. A nevetségességet nem lehet terjeszteni -- tehát ez inkább a kulturálisan hasonszőrűek szórakozása lesz (bár jó szórakozás -- én a Nenyin remekül szórakoztam). By the way, azt hallottam, hogy amerikai tanácsadók ötlete volt. (????) Mert ott a függetlenségi nyilatkozat ki van függesztve az iskolákban.
A reaktív politika szvsz nem túl hatékony. A saját program erőteljes képviselete, a saját választók megszólítása, konkrét problémák tematizálása sokkal hatékonyabb (mármint ellenzéki pártként).
Pont most folyt alant vita a vizitdíjról, ami nem azon bukott meg, hogy önmagában a vizitdíj helyes-e avagy sem. A bevezetés módján bukott meg, ha úgy tetszik a technikáján. Úgy tűnik, hogy Gyurcsány pl. pont azt nem értette meg, hogy kevés a szándék, az akarat egy mégoly pozitív elképzelés végigviteléhez is, ennek léteznek a megfelelő technikái.
Ezen technikák azonban nem mechanikusak, nem sajátíthatóak el tankönyvből ugyanis a peremfeltételek folyamatosan változnak. Ha maradunk a vizitdíjnál mint példánál, akkor érdemes lehet eljátszani a gondolattal, hogy mondjuk '90-től a mai napig mikor és milyen technikával lett volna bevezethető tartósan a vizitdíj. Szerintem hosszú évekig különösebb gond nélkül átvihette volna bármelyik kormány, miközben az utóbbi pár évben pedig teljesen ellehetetlenült az ügy. A dolog erkölcsisége vagy helyes/helytelen volta mindeközben fikarcnyit sem változott.
Helyes és szükségszerű tehát technikai kérdésként -is-kezelni az aktusokat, és igen. Hannibal Lecter is csak egy vicces figura lett volna, ha hiányoznak a fogai. Legalábbis nem tűnik számomra vérfagyasztó jelenetnek amikor szívószállal kísérelne meg egy embert elfogyasztani.
Ha Gyurcsány nem csak a saját egójára figyel oda, ha kisebb a küldetéstudata, ha elfogadja a technikai tanácsokat, akkor nem egy kártékony, bukott figurája lenne a mai magyar politikának, legalábbis lett volna esélye, hogy ne váljon azzá.
Szóval, én sokkla több technikai elemzést várnék, sokkal jobban szeretném, ha egy adócsökkentést technikailag szednének szét -mennyi, miből, honnan veszed el, stb.- mint ha egyfajta erkölcsi kérdésként kezelnénk. Sokkal jobban szeretném, ha nem frázisokat puffogtatnának politikusok, publicisták, szakértők, értelmiségiek, ha nem erkölcsi hanem szakmai ítéletek születnének.
Csakhogy amikor már azt írhatjuk, hogy valamin a fél internet nevet az már nem privát nevetés (bár önmagukban azok) hanem résztársadalmi szintű. És továbbra is állítom, hogyha egyre nagyobbra hízik a jobboldali narratíva hülyeség faktora, akkor ez a kritikai hangözön magától lesz egyre inkább hatásos. Ez persze hatalomba a másikat csak akkor segíti, ha annak létezik, vagy legalábbis a tömeg elhiszi, hogy van hitelesebb narratívája. De most a megbuktatásról beszélek csak, nem a nyerésről. Akarom-e egyáltalán, hogy ez a ballib oldal újra hatalomba legyen? Sokáig nem, mert pl a gyurcsányi narratívák érdekfeszítően kellemesek voltak egy ballib számára de ez mit sem ér a szikár tények mérlegelésekor. Egyelőre annyit lehet tenni, hogy Orbán mégse koronázza magát királlyá és ez most épp elégnek látszik, a gazdaság lezüllesztését eddig a jobboldal sosem választotta elfogadható politikai eszköznek szemben a ballibekkel. Hát ez pl elég jó konzi mítosz. Ne is dőljön meg sohase :)
kedves 33nev - mi a csudával vertem ki a biztosítékot?
Megmondom, miért jöttem vissza az Indexre: mert nosztalgiám támadt az olvtársi létezéssel kapcsolatban. Hogy mitől támadt, ezt ne feszegessük, de szerepe van benne ősindexesekkel folytatott beszélgetésnek, valamint egy disszertációírási folyamatnak.
A konkrét topikba azért tértem vissza, mert visszaalakult, amikor eltűnt a főszereplő (aki nem én voltam, s akinek át kívántam engedni a terepet). Most sem vagyok főszereplő, de lenyűgözve látom, hogy ennyi idő után hirtelen az Index legminőségibb és általam "régi barátként" számontartott polfórumos nickjei jelentek meg a topikban. Nem tudok lejönni a szerről, olvaslak titeket.
Ami a konkrét kérdést illeti. Persze, kellett ehhez, hogy az Alkotmánybíróság átengedje a szavazást (amit abszurdnak tartottam, most is annak tartok, meg is írtam akkor is). A politikai stratégia azonban nem ez volt, hanem egy sokkal lényegesebb dolog: hogy összekötötték a kormány megbuktatását egy triviálisan népszerűtlen intézkedés megbuktatásával. Önmagában egyik sem hozott volna 3,5 millió szavazatot, csak a kettő együtt hozott. Az MSZP és Gyurcsány ügyetlenségére utal, hogy nem léptek fel ellen-kérdésekkel (akkoriban elég sokan azt gondolták, hogy a kormánybuktatási részt ki lehet küszöbölni azzal, ha az ívre rátesznek még három kérdést, amire szintén triviálisan "igen" lesz a válasz. Pl: "kívánja-e Ön, hogy a képviselők számoljanak el tételesen költségtérítésükkel?" "kívánja-e Ön, hogy az országgyűlés napirendjére vegye a parlament létszámának csökkentését?" stb.
Fogalmam sincs, miért nem csinálták meg.
Cinikus vagyok szerinted? Sokat tanultam az elmúlt 8 évben. Főként azt, hogyan válasszam el az értelmiségi értékelő attitűdömet a történészi elemző attitűdömtől. Az értelmiségi értékelő önmagát értékeli túl, ha azt hiszi, bármilyen befolyással van a politikai folyamatokra. Ezt a leckét megtanultam. Nagyon konkrét példákat tudnék erről mondani, talán régebben le is írtam őket itt a topikban. Sajnos gőgös voltam, és azt hittem, ezek az értékítéletek, illetve elemzések számítanak valamit időnként, minimális mértékben, főként ha megtámogatja az ember őket személyes meggyőzési kísérlettel. Erről szó sincs. A politika hatalmi játék.
Hatalma annak lesz, aki szavazatokat tud mozgósítani, azután a végrehajtó hatalmat mozgatni tudja, továbbá pénzt hajt fel a hátországnak. Mindenki másnak zéró hatása van -- a politikai stratégiaalakítást lehetetlen "baráti kritikusként" befolyásolni (nekem ez volt a pozícióm a baloldalon, gyakorlatilag amióta hazatértem New Yorkból).
Egy példát mondok erre. 2008 elejétől fogva nyilvánvaló volt, hogy Gyurcsány képtelen kormányozni, és ahogy a népszavazás haladt előre, az is nyilvánvaló volt, hogy az MSZP is lebénult, tehát még leváltani, belülről megpuccsolni se tudja. Ezt mindenki látta, akinek szeme volt. De hiába kapta meg Gyurcsány a selyemzsinórt egy csomó embertől (értelmiségitől), akikkel kapcsolatban úgy tett, mintha adna a véleményükre, magyarán hiába mondtuk vagy írtuk, hogy mondjon már le az ég szerelmére, ennek semmi hatása nem volt.
Én 2008-ban Bajnait javasoltam miniszterelnöknek. Ez volt a legambíciózusabb beavatkozási kísérletem (ever) a magyar politikába. Elég komoly blöffölést is kívánt. El tudnám mondani, milyen válaszok érkeztek különböző szereplőktől -- érdektelen, csak racionalizálták az alapvető pozíciójukat: hogy ugyanis senkinek nem állt érdekében, sem módjában, lépni valami értelmes irányba, _kivéve_ persze az országt, a politikai baloldalt és a baloldali-liberális narratíva hitelességét.
De ki a faszt érdekel az ország, vagy akár a saját narratíva hitelessége egy kormányban és kormánypártban, amikor kormányválság van? Megmondom: Magyarországon senkit, de senkit. Bajnai azért lett miniszterelnök, amikor az lett, mert az MSZP lopni akart még egy évig, és -- elég érthetetlen okból -- ő volt az, aki elvállalta. OK, talán ebben -- hogy elvállalta -- lehetett szerepe azoknak az értelmiségieknek, akik másfél évvel korábban mondogatták, hogy ő lenne alkalmas.
Amikor tehát értékítéletet fogalmazok meg -- amit egyébként rendszeresen megteszek, függetlenül a kijózanodástól --, egy privát személy privát véleményét mondom más privát személyeknek, akiket valamiért izgalomban tart a közélet, és akik számára fontosak ezek az értékítéletek, az önbecsülésük, az identitásuk, a közösségi azonosulásaik, a személyes életstratégiáik és választásaik miatt.
Orbántól viszolygom. Ez a privát érzésem, időnként hangot is adok neki. Gyurcsányra irtózatosan dühös vagyok, számos okból, amelyek egy része személyes, egy része politikai. Ennek is hangot adok időnként. De ezek privát érzelmek.
Amikor azt mondtam, hogy Orbán ügyes volt, nem megdícsértem, csak megállapítottam, hogy a célját elérte, mert talált egy eszközt, és jól használta. Távol áll tőlem Török Gábor habitusa; én sosem neveztem magam kívülállónak, nem próbálok értékmentes pozíciót elfoglalni, időnként undorodom is a "független elemző elemzi" szereptől.
Ettől függetlenül a politikát egy véges poziciókkal rendelkező táblán játszott játéknak látom (Orbán erre mondja, hogy "politikai erőtér").
Ha nem látjuk a táblát és a pozíciókat, akkor irtózatosan eltévedünk; csak az érzelmek maradnak, talán szépen felöltöztetve, műveltséggel, civilizált nyelvvel, morális tartással körítve. A puszta érzelem-kifejezés a saját identitásunk meg a csoport identitása szempontjából fontos, de a legritkábban alkalmas arra, hogy egy helyzetet stratégiai módon elemezzünk (tehát úgy, hogy megpróbáljuk megjósolni a következő lehetséges lépéseket). Pixyvel ezen sokat vitatkoztunk itt. Részben ez a vitám Alkotmányjavítóval is.
A rendszerváltás kitörése előtt teljesen meg voltunk győződve arról, hogy a mi kis világunk racionális eszközökkel helyreigazítható. Most húsz év után pedig átéljük azt a döbbenetes színjátékot, hogy az emberek kölcsönösen elvágják egymás torkát gyerekes elméleteik miatt arra vonatkozóan, hogyan kellene helyreállítani a földi paradicsomot. Nem nehéz észrevenni, hogy ebbéli igyekezetük mindennemű lelki vagy szellemi bájt nélkülöz. Ez az egész kifejlett valahogy sorsszerű. Én nem hibáztatom ezért sem a jobb sem a baloldalt. De egy biztos – hogy a ma embere, akár jobb akár bal oldali érzelmű, messzemenően elvesztette azt a közösségi érzést, ami minket, embereket eddig összetartott. Erre nem lehet magyarázat, hogy az élet gyorsabbá intenzívé vált.
De ezen túl.,- bár nyilvánvalóan nem akarok ötleteket adni- néhány megjegyzés.
A humor valóban átsegíthet az élet krízishelyzetein, azonban bizonyos helyzetben gyakran érzéketlenségnek tűnik, bántó és ebből kifolyólag kontraproduktív. A krízishelyzetben megjelenő humor az ember érzelmi jóllétét, lelki stabilitását veszélyzteti mivel a krízishez kapcsolódó és személyes érzelmek összemosódnak.
A"nevetségessé tevés" aligha működik azok részéről, akikről ma a társadalom jelentős része úgy gondolja, szerepük van a krízis (válság) elmélyülésében, így természetesen ellenkező hatást fog kiváltani.
A másik jellemzője a krízis- humornak, hogy az idői dimenzió is erőteljesen befolyásolja. Az idői távolság ugyanis eltávolítja az érintettet a krízis érzelmi mélységétől, így a humor, akár gyógyító hatásúvá is válhat. No, de itt ugye a választás másnapján vége volt a türelemnek.
Maga a "nevetségessé tevés" azért sem hatékony, mert elősegíti a különböző csoportok tematikus besorolását, az előítéletek megszilárdulását.
Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a humor igen gyakran az agresszió egyik fajtájaként fogható fel- mely azonban relatíve könnyen átlátható,- lévén, hogy "humorizálás/nevetségessé tevés" valakinek a kárára történik, nyilván nem szándéktalanul.
Na akkor most keressük meg ebben is a toleranciát és az elfogadást......
