Nagy dillemában vagyok. Április 14 én készítettem kézben fásoltásokat (szőlő), és még semmi változás. Az oltóágak a hűtőben voltak. A minap gondoltam kihúzok, egyet megnézem mi az ábra. Az elsőnél semmi változás a föld alatt, a másodiknak viszont már volt három 2 cm hosszú gyökere, de a rügy még nem indul meg. Vajon mit lehet remélni, előbb gyökér képződik, majd utána indul meg a forradás az oltásnál? Szerintem ha megindul a gyökeresedés, csak van élet benne.
Édes kis jószág, de az én kezemre biztos nem szállt volna rá, mivel én csak gyertyát használok oltásoknál, mivel mifelénk nem lehet kapni fagélt meg egyebet sem.
Ezt csak azért ide rakom, mert szőlőoltogatás közben támadott meg két hete, egyszerűen nem tudtam elzavarni, mindenáron a kezemre repült, és mint a képen is látható valamennyire, nyalogatta.
Izzadt (sós) nem volt a kezem, talán a Fagél illatát érezhette.
Na erre még sose figyeltem, igaz zöld szőlőoltásokat nem szoktam csinálni. De pöszméténél és zöldbe fás szőlő oltásnál én mindig a levél irányára merőlegesen vágok és igyekszem az alany levelét megkímélni és minél feljebb meghagyni az oltáskor. Van olyan érzésem, hogy azzal is segítem az összeforradást, hogy a közelben van egy asszimiláló levél.
Felelevítésként átnéztem a zöldbe-zöld ill. a zöldbe fásoltás képeit, amelyből azt vettem ki, hogy a két módszernél az alany behasítását nem egyformán végzik el. A zöldnél levél helyének irányában, a fás oltásnál ettől 90 fokban eltérően hasít!
A Jeszenszky-féle könyv a kissé zsengébb hajtásrészeket ajánlja, azért nem mertem oda oltani. De ha nálad lentebb jó eredményt ad, akkor nem erőltetem a fiatal részt. (A fásokat tettem oda eddig főleg, ott nem is volt probléma a visszaszáradás, igaz, nem is maradt szabadon a vágott rész.)
Jeszenszky úgy írja a legjobb hely megtalálását, hogy a hajtáscsúcs felől haladva elvágjuk keresztben az ízközök felső részét, és az első, ami a vágáskor sercen, az az ideális oltási hely, azaz nem túl zsenge, de még elég sok osztódó szövet van benne.
Én mondjuk nem vágással, hanem tapintással szoktam a jó helyet megtalálni, csak néha vagdosom kíváncsiságból, és szerintem ez nem az első sercenő íz, hanem az ez alatti.
Na de akkor ezexerint lehet a lentebbi, ideálisabb helyre is tenni.
A nagyon zsenge hajtások nagy része még csak víz, ezért sokkal könnyebben visszaszárad és elhal, valamint sokkal nehezebben forrad, mint a már kissé fásodottabb hajtások. Ezért magvan a zöldoltásoknak is a kellő időpontja. Csak a már megfelelően érett hajtások adnak jó eredményt.
A hajtások tövében ez korábban jelentkezik, mint a felsőbb részeken, ezért a mostani korai időpontban még ez a biztosabb.
Oké, csak az nem tiszta nekem, hogy az alanyhajtás megöregedett alsó részébe is oltasz? Én úgy gondoltam, hogy csak a zsenge (de már szálasodó) ízközökben lehet.
Amúgy van 6 db törzses egresem és csak az egyik alatt keltek ki ezek a magoncok. Mivel magról keltek, ezért akár új fajták is születhetnek. Ki tudja, valami érdekesség is, piros vagy fehér gyümölcsű, vagy óriási termésű:) Ősszel végleges helyükre ültetem őket egy sorba, aztán meglátjuk mi lesz. Ha véletlenül vacak gyümölcsöt teremnének, akkor majd be lehet oltani őket?
Kora tavasszal metszettem le a vesszőket a bokrokról, kalapács formában. Azokat dugványoztam. A bokrok nagyon meghálálták a metszést, olyan szép sűrű lombozatúak lettek, mint eddig még soha. Termés is rengeteg van rajtuk és a lisztharmattól is megmenekültek eddig, igaz teszek is érte: hetente egyszer kénnel permetezem őket.
Mivel az egres rovarmegporzású így nagy valószínűséggel idegen virágpor is került a bibére. Ezért a magoncok valamelyest el fognak térni az anyafajtától. Ettől függetlenül teremhetnek értékes gyümölcsöt.
Dugványozni inkább augusztusban érdemes, szakított vagy kalapácsos dugvánnyal ezek jobban gyökeresednek.
A bokor egrssel annyi a gond, hogy nehezebb szüretelni, a gyümölcsök könnyebben szennyeződnek és hamarabb meglepi a bokrot a lisztharmat, mint a törzses fácska esetében. Viszont valószínűleg többet fog teremni a saját gyökéren levő, mint a törzses fácskád.
Nekem ezek egresnek tűnnek. Mivel a törzses egresem valószínűleg aranyribiszkére van oltva, így nem lehetnek gyökérsarjak, mert amik kinőttek, azok nem aranyribiszkék. Ezért gondoltam, hogy talán magoncok lehetnek. Persze nem biztos!
Nekem a bokros egres is jó lenne. Márciusban dugványoztam is egres vesszőket, még nem tudom, hogy meggyökeresedtek-e.
Ha egres magoncok, akkor milyen minőségű gyümölcsöt fognak teremni? Gondolom gyengébb minőségűt, mint az anyanövény (valószínűleg Pallagi óriás).
"(Azért ide írom, mert az egres termése hasonlít a szőlőszemre. Sötétben összekeverhetők.)"
Azért sötétben és kesztyű nélkül ne szedj egrest. :-)
Honnan tudod, hogy magonc és nem az alanyként használt aranyribiszke (Ribes aureum) hajtott ki gyökérről?
Mindenesetre, ha szikleveleket látsz a növénykéken akkor magonc, ha ilyet nem találsz biztos, hogy gyökérsarj.
A magoncok 3-4 év múlva akár teremhetnek is de magas törzset nem tudsz belőlük nevelni. Amennyiben gyökérsarj akkor távolítsd el, hogy ne gyengítse a tövet. A gyökérsarjakat átültetve és felnevelve újra beolthatod és lesz magastörzsű fácskád.
Ehhez jó alapot adhat a Bogyósgyümölcsűek című könyv. Antikváriumban talán még kapható.
A törzses egres (köszméte) bokraim alatt az elmúlt 2 évben kikelt egy csomó egres magonc. Némelyik 20 centis is megvan már, szép kis csemeték. Mit csináljak ezekkel? Fognak jó minőségű egrest teremni? Ha igen, mikor? Ha nem, akkor jövő tavasszal be lehet oltani őket nemes fajtával?
(Azért ide írom, mert az egres termése hasonlít a szőlőszemre. Sötétben összekeverhetők.)
Mivel a zöldoltást csak a termő tőkék, vagy pótlásként ültetett alanyvesszők oltására használom, ezért nem oltom magasan.
Lehet magasra is csinálni és utána ledönteni, de akkor meg kell várni, míg hosszabbak lesznek a vesszők, úgy már júniusra nyúlna az oltások ideje, akkor meg már nagyobb az esélya tűző napnak és a száraz melegnek.
A zöldoltásokat nem lehet, úgy időzíteni. mint a tavaszi fásoltásokat, vagy a nyárvégi szemzéseket, ezért mindig megpróbálok az időjáráshoz alkalmazkodni.
A szőlős topikban már írtam a gondomról, a tél folyamán megfáztak /?/, ill elfagyott több két-három éves szőlőtőkém. A Blauburger már hajtogat, de a hajtások rövidek, vékonyak, semmik ezért az átoltáson gondolkodom / 35 db/. Ha tudna valaki segíteni, én Néróba gondolkodom. A csemegék közül a Cardinál, az Attila, a Szőlőskertek... mind az Éva, a Pannónia részben fagyott el. Ezek pótlását a Moldova, Eszter, vagy ilyen ellenállóbb fajtákból képzelem el. Az esetleges segítséget csak jövőre tudom viszonozni!
A zöldoltást lehet csinálni ékoltásként és héj alá oltásként is. A lényege, hogy az alany már legalább 30-40 cm-es hatással rendelkezzen, a nemesen pedig a hónaljhajtások megindultak legyenek.
Én a következőképpen csinálom: a nemesről a jól fejlett hajtást kitöröm (hajtásválogatás) és az alsó kicsit már fásodottabb részéről vágom az éket. Lehetőleg minél hosszabbra (a vessző átmérőjének minimum 4x-esére) a kiválasztott rügy felett hosszú csonkot hagyok, hogy mire a csonk beszárad, addigra az oltás kihajtson. Fontos, hogy a nemesről a levelet levágom és csak a hónaljhatás egy kicsi levélkéjét hagyom meg. Az alany hajtását olyan hosszúra vágom vissza, amilyen hosszú az oltócsap teljes hossza. Az alany hajtását a tövéig kettéhasítom és így tolom bele a nemest(az alany zöldhajtása is visszaszárad ezért kell hosszabbra vágni).
Az oltást azután fóliacsíkkal kötözöm be a szem fölött kezdve (a szem pesze kimarad) egészen a tövéig.
Úgy időzítem az oltást, hogy az oltást követő napokban ne legyen túl meleg, napos időjárás (a meteorológiai oldalakon ezt már előre lehet látni).
Az oltást egyébként a tűző nap elől árnyékolni kell.
10-14 nap múlva a jól készített és gondozott oltások kihajtanak (amíg a nemes zöld, reménykedhetünk az oltás megeredésében).
Jobb minál előbb elkészíteni az oltásokat, hogy télire elfásodjanak és beérjenek, így a fagy nem tudja őket károsítani.
Egyébként az alanyról a vadhajtásokat ugyanúgy le kell szedni, mint a zöldre-fás oltások esetében.
Tavaly zacskózás nélkül csináltam. Idén csináltam megint néhány napja zacskózással próbaképpen(nem volt eltéve fás vesszőm, mind felhasználtam az oltványkészítéshez).
Tavaly június elején eloltogattam a maradék hűtött vesszőimet, és maradt még egy vastag Hamburgi vessződarab egy szemmel, amit sajnáltam eldobni. Megfelelő vastagságú zöld hajtás nem volt, a legvastagabb is a Hamburginak a fele volt, ráadásul a földtől fél méter magasságban lehetett csak oltani, alatta már túlságosan megöregedett a hajtás.
Mivel a különféle oltogatásoknál szoktam tenni vastag ágba vékonyat, fordítva viszont nem, ezért úgy gondoltam, ezt is kipróbálom. Sikerült.
Sajnos, a telet az alany (elfagyós borszőlő) nem bírta, így újra kellett próbálkoznom a héten.
Ezt azért mutatom be, hogy mindent lehet, ha néhány alapvető dolgot betartunk, pl. itt azt, hogy az egyik oldal színeljen.
Letisztogattam egy kicsit, hogy jobban látszódjanak a dolgok.
A balra lévő Hamburgi oltócsap ékének fele a levegőben van.
Az alany őszre vastagodott, ezért nem olyan feltűnő a különbség.
A színelő oldalon szépen össze van forradva a két növény. Ha nincs ilyen hideg tél, két év múlva már nem lehetett volna megmondani, hogy nem szokványos oltással készült.
A két piros vonal között jó szemű emberek felismerik az alany és a nemes részeit, a nemes hosszában csíkos, a kiszáradás utáni repedések pedig csak az alanyon láthatók.
