Létezik-e pokol, vagy csak a vallási elöljáróság eszelte ki ezt is, hogy fizessük nekik a tizedet?
(Jézus, aki soha nem szedett dézsmát, többször is beszélt róla...)
"Pontosabban azért kell azóta a több ló, több jármű több asszony, mert
rájöttél: leszarod, mit ír a Biblia,,
Azt írja, ne tartson belőle a még a király se: sokat
Feleségből, lóból, sem...
A te atyádfiai közül emelj magad fölé királyt; nem tehetsz magad fölé idegent, a ki nem atyádfia.
Csak sok lovat ne tartson, és a népet vissza ne vigye Égyiptomba, hogy lovat sokasítson, mivelhogy az Úr megmondta néktek: Ne térjetek többé vissza azon az úton!
Sok feleséget se tartson, hogy a szíve el ne hajoljon; se ezüstjét, se aranyát felettébb meg ne sokasítsa.
"Tehét prezsbitér nem lehetik poligám s prezsbitért, mint a gyülekezet elé állintott példaképet - követni ildomos, fuvola."
Ez nem Isten Törvénye volt, hanem csak egy apostoli rendelet, amiben olyan helyi szokásokat tiltott meg Pál (helyesen!) amik ott abban a társadalomban, világi szinten kórósan elszaporodtak.
Az alábbi dolgok szorultak volna magyarázatra a több asszonytartás mellett a presbitériumnál:
-rút nyereségre vágyás
-pénzsóvárgás
- tulzásba vitt alkoholizálás
-versengés
-agresszív magatartás...
Ja meg fiatal fitye sem volt javallott presbiternek, nehogy a nagyarcúság bűnébe essék!
De ezt nem te vagyis ti vallásos törvénykezők fogjátok eldönteni szerencsére.
Jézus elítélte, halálra kárhozta a zsidó vallási elit, de lelke nem maradt a Pokolban. "
Igen ám klarinét, csak én NEM állítottam azt hogy Jézus lelke a pokolban maradt (kijött onnan) viszont te rendkívül hazug és sunyi módon azt mondod, hogy én ilyet állítok, pedig nem is.
Nagyon nemtetszett az apósnak, hogy a lányát teherbe ejtettem, pedig már hivatalosan is a feleségem volt, mert hogy nincs még lakásunk sem.
(honnan lett volna 20 évesen, amikor nem hagyott senki vagyont ránk, de most vagyunk leginkább a szaporodóképesek...)
Minden holmink belefért egy metálkék trabiba, kölcsönkértem egy testvértől életem legelső albérletére és egy másiktól a legelső (bebukott) vállalkozásunkra...
Aztán egyszer csak "ránk mosolygott a szerencse" és elkezdtek jólmenni a dolgok: "boldogan éltünk, de nem sokáig" mert a postás meghozta, vagyis kézhez kaptam az életem legelső válókeresetét...
De nem akkor, amikor még csavarogtunk, hanem utána amikor már a zöldövezeti házba költöztünk, meg, amikor már a Mercikével hurcolásztam mindenhova az asszonykát...
Szóval azért kell azóta a több ló, több jármű több asszony mert rájöttem: eggyel, bármikor bármi történhet...
