A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
csak pontositaskent: a kerdesed elso fele igaz, jol meglattad a tomeg - gravitacio valojat. a masodik feleben irt egyenloseg mar nem igaz, erre adtam magyarazatot az elobb.
mivel csak az eter reszecskek es a G reszecskek leteznek, ezek adjak a tomeget is. fo szabalykent az atomos anyag mozgo tomeget a G reszecskek adjak. ezt nemikebb modositja, hogy a mozgo protonok, elektronok, atommagok maguk elott toljak az eter reszecskek egy kis terfogatat, annak anyagmennyisege is beleszamit. ennek mennyisege a sebesseggel no, es ez adja a mozgo objektumok tomegnovekedeset. ennek merteke kis sebessegeknel szinte teljesen elhanyagolhato, igy mondhatjuk, hogy a mozgo tomeg egyenesen aranyos a G reszecskek szamaval.
a gravitacios tomeg is a G reszecskek szamaval aranyos, de mar nem egyenes aranyossagban.
az eter reszecskebe szorult G reszecske szam illetve az atommagban levo protonszam valamint az atom elektron szamanak novekedesevel a gravitacios erohatas es a gravitacios hatotavolsag fajlagosan csokken. vagyis ha egy -peldakent - proton gravitacios hatasa es hatotavolsaga 1-1 egyseg, akkor 2 egybetartozo proton gravitacios hatasa ill hatotavolsaga 1.9, 3 protone 2.8. es igy tovabb. a szamok csak peldak, nem valos ertekek. tehat amig 100 proton mozgo tomege 100x 1 proton mozgo tomege, a gravitacios tomege viszont mar csak 90x egy proton gravitacios tomege. minel nagyobb egy mag protonszama annal nagyobb a kulonbseg a ket fele tomege kozott. ezt sikerult kimutatni iszugyunak a kiserletevel.
ez eredmenyezi azt, hogy van egy hatarmennyisege a protonoknak a magban. ugyanis a novekvo protonszammal egyszer eljutunk egy olyan kis gravitacios erohatashoz, ami mar nem kepes a protonokat osszetartani es gyakorlatilag azonnal kiloki a becsatlakozott protont. ugyan ezert bomlekonyabbak a nagyobb atomok es csokkeno ero kell az elektron elszakitasahoz is.
az elektronnal es protonnal ez a fajlagos csokkenes azt is jelenti, hogy a beragadt G reszecskek rezgesi sebessege is csokken a G reszecske szam novekedesevel, kisebb terfogatreszt foglal le egy G reszecske a mozgasaval vagyis a G reszecskek surubben tudnak elhelyezkedni. igy a protonnak nagyobb a fajlagos surusege (osszenyomottsaga) mint az elektronnak, viszont kisebb a fajlagos gravitacios hatasa, mint az elektronnak.
„osszessegeben a nagy gravitacios objektumok belsejeben egyaltalan nincsen atommag, proton v elektron, hanem G reszecske halmaz. „
Amennyiben a G részecske halmaz, lenne a tömeg, és a G részecskék sűrűsége, összenyomottsága határozza meg a halmaz gravitációs vonzásának értékét, akkor egy protonnak és egy elektronnak azonos mértékű a G részecskékből álló összenyomottsága?
nincs szingularitas viszont fekete lyukak leteznek. a fekete lyuk onmagaban csak annyit jelent, hogy a feny nem kepes elhagyni, de ettol meg nem lesz benne vegtelen anyag. eleg, ha annyi anyag gyulik egybe aminek a gravitacioja elegge elteriti a feny utjat ahhoz, hogy erzekelhetoen nagy tersegbol ne erkezzen hozzank feny. ezert a fekete lyukhoz nem adhato meg egzakt tomeg vagy meret hatar, a feny visszaveresi hiany az objektum tomegetol es a feny sebessegetol egyarant fugg. ahol lassabb a feny, vagyis a hatasmezo parametrei lassabb hatarsebesseget hataroznak meg, ott kisebb tomeg is fekete lyuknak latszik. lehet akar csapagygolyo meretu fekete lyuk, az nem fogja magaba rantani a kornyezetet, csak az ottani fenysebesseggel mar annyi feny nem jut ki a gravitaciojabol, hogy az erzekelheto foltot takar ki.
az elektron es a proton G reszecskekbol allnak, ugyanis ha a G reszecskek sebessege lecsokken elegge, akkor a kis mozgasi energiaja miatt nem tud keresztul haladni az etermezo reszecskeinek anyagan, abba beleragad. a mozgasi energiaja arra eleg, hogy az etermezo anyagaban, az anyagot is magaval rangatva rezeg. mintha egy golyot beszoritanank egy rugo kozepebe. ha a kornyezet hatarsebessege ismet megno, akkor az egy eter reszecskebe beszorult G reszecske szamtol fuggoen a golyok vagy ujra mozgasba jonnek, vagy beragadva marad es ilyenkor elektron vagy proton jon letre.
amikor egy objektum tomege es ezzel a gravitacios potencialja no, a protonok es elektronok kozotti egyensulyi tavolsag csokken. ha a tomeg eleg nagy, akkor ez az egyensulyi tavolsag 0 lesz, vagy akar elmeleti negativ ertek, igy a protonok es elektronok osszeernek. ilyenkor a G reszecskek el tudnak vandorolni az eter mezo reszecskeinek anyagaban. tehat egy eleg nagy tomeg eseten mar nem protonokrol es elektronrol beszelunk, hanem G reszecskek szinte tomor halmazarol. azert csak szinte, mert amig barmennyi energia is van jelen, ezek a G reszecskek rezgo mozgast vegeznek, ami kis merteku atlagos tavolsagot jelent koztuk. tehat egy barmilyen nagy tomegu objektum belsejeben is legfeljebb olyan anyagsuruseg johet letre, amilyen surusegu a G reszecske. ez persze irtozatosan nagy anyagsuruseg nekunk, de nem vegtelen.
de ugyan ez a folyamat megy vegbe a plazmaban es az extrem alacsony homersekletu boze-einsten kondenzatumban is.vagyis ilyenkor is eltunnek a protonok es elektronok es csak G reszecske halmaz marad. a plazma annyiban mas, hogy mivel nagy energia van jelen, a szabad G reszecskek rezgese nagy, a gravitacios tomeg kicsi, es ezek nagy tavolsagokat tartanai a G reszecskek kozott.
a boze-einsten kondenzatum viszont pontosan olyan, mint egy nagy tomegu objektum belseje.
szerintem mar a csillagok belsejeben is ez a G reszecske szerkezet van es a kisugarzott energia az a mozgasi energia, amit a G reszecskek veszitenek amikor beleragadnak egy eter reszecske szerkezetebe. ez a folyamat a csillag kulso feluleten jon letre. de az sem lehetetlen, hogy a foldnek is van ilyen tipusu magja. de ezt sem bizonyitani sem cafolni nem tudom. de nem lehetetlen.
osszessegeben a nagy gravitacios objektumok belsejeben egyaltalan nincsen atommag, proton v elektron, hanem G reszecske halmaz. kifele haladva meg elobb csak protonok, majd proton halmazok (kesobbi magok) majd atomok is vannak, annak figgvenyeben, ahogy a gravitacios nyomas rajuk csokken.
amikor ilyen nagy tomegu objektumok utkoznek, akkor a szabad G reszecskek szetrobbannak a terben akkora sebesseggel, amilyen sebessegu az utkozes volt. ha eleg nagy tomegek utkoztek, akkor ez a sok, surun elhelyezkedo es gyors G reszecske halmaz maga elot tolja az eter reszecskeket, azok suruseget extrem modon megnovelve. majd amikor az eter reszecskekben felgyulemlett belso energia megforditja a mozgasanak iranyat (visszacsapodik a kiindulasi pont fele) akkor a valtozo nyomas, energiaszint es G reszecske sebesseg arany egy nagyon szeles skalan valtozik, es igy letrehozza azokat a korulmenyeket, fizikai parametreket, hogy protonok, elektronok, atomos anyagok johessenek letre. ezek aztan letrehozzak a gravitaciot, ami az anyag csomosodasat, csillagok, bolygok letrejottet eredmenyezi. ilyen utkozes eredmenye minden galaxis, galaxis klaszter es ki tudja meg hany nagysagrendben felfele.
Ezek szerint nincs gravitációs szingularitás és nincsenek fekete lyukak. Viszont a nagyon nagy gravitációs vonzással bíró objektumok, sötét atommagokból állnak. Jól értem?
vagyis amikor magerorol beszelunk, akkor a protonok mar osszetapadtak illetve eleg kozel vannak egymashoz, igy kozottuk nincs jelentosebb szamu eter mezo reszecske ami a belso nyomasaval szet akarna tolni oket, ugyhogy csak a kivulrol nekik csapodo G reszecskek erohatasa van jelen. ez tartja ossze oket.
igen, az elektromos toltes csak illuzio, a hatas maga gravitacio. nem, egyaltalan nem leteznek toltesek.
a hatasmezo, ket elembol all: a teret kitolto, rugalmas eter reszecskekbol, es az eter mezoben ropkodo tomor reszecskekbol. az eter reszecskek egyutteset hivtak eternek, fenykozegnek, teridonek. az elnevezes mindegy, lenyeg, hogy rugalmas, anyaga rezeg, nagyon suru folyadek modjara aramlik, nyomasa valtozhat.a ropkodo reszecskeket meg gravitronnak hivtak, nalam is ebbol szarmazoan G reszecske elnevezest kapott. ezeknek meg az a tulajdonsaga lenyeges, hogy a hatasmezore jellemzo hatarsebesseggel ropkodnek.
a gravitacio ket elembol all: az egyik, hogy az objektumok learnyekoljak a ropkodo G reszecskektol a masik objektumot, igy annak az egyik oldalanak kevesebb G reszecske csapodik, ami elmozdulast okoz. a masik, az eter mezo nyomas a ket objektum kozott megno, igy az objaktumokra ez altal is asszimetrikus ero hat, ami szinten elmozdulast okoz. a ket hatas ellentetes es igen kulonbozo karakterisztikaju fuggvennyel irhato le. a ket erohatas eredoje pedig a tavolsag csokkenesevel eloszor csokkeno vonzo, majd egy pontban 0, aztan novekvoen taszito, majd csokkenoen taszito, majd egy ponton megint 0, majd legvegul erosen novekvo vonzo. ez a harom szakasz a gravitacio, elektromos toltes es magero. az elso egyensulyi pont egy stabil allapot, ha ket objektum kozeledik egymashoz, akkor ebbe a tavolsagba allnak be. ez tartja az elektronokat a mag korul, ez tartja ossze az atomokat, molekulakat.
a masodik egyensulyi pont instabil helyzet. hogy a ket objektum ezt megkozelitse ill atlepje, nagy erovel kell oket osszenyomni. viszont ha ezt elerik, akkor osszetapadnak. ez tartja egyben az atommagot.
az atomban a mag-elektron tavolsag miatt csak protonok, elektronok ill keves szamu atom egyuttese tud tenylegesen az egyensulyi tavolsagba beallni, az atomos anyag mielott tulhaladna a fizika szerinti gravitacios tavolsagon, atom-atom kapcsolatot alakit ki es nem tud jobban tomorulni. ezert nem ertelmezheto atomos anyagoknal az elektromos toltes.
tehat atomos anyagnal a toltes latszatat a gravitacios ero iranya okozza.
a masik eset, amikor a fizikusok elektromos toltesrol beszelnek, az a magneses mezoben mozgo elektron v proton. korabban irtam, hogy a magneses hatas a mozgo elektronok - illetve specialis esetben elektron nelkuli proton - hatasa a hatasmezore, aminek aramlasat okozzak es nagysaga az okozo reszecske tomeg-sebesseg aranyatol fugg. mind az elektron, mind a proton igekszik felvenni a hatarsebesseget, de tomeguk jelentosen elter. igy az elektron tomeg-sebesseg aranya kicsi, a protone nagy. a sajat maguk altal gerjesztett magneses hatas osszegzodik a kulso magneses terrel. mivel mas a tomeg-sebesseg aranyuk, mas mertekben hatnak a korulottuk levo eter mezore, meghozza annak nyomasertekere. vagyis egy masik objektum jelenlete nelkul tudjak eloidezni azt a nyomasvaltozast a eter mezoben, ami a gravitacios hatas taszito komponenset adja. de mivel ez a hatas a kettonel igen nagy kulonbsegu, az egyik eleg eros ahhoz, hogy legyozze a kulso magneses ter erohatasat, igy a magneses ter iranyaval ellentetesen mozdul ki, a masik nem eleg eros es ezt a kulso magneses hatas sodorja oldal iranyban.
vagyis nem letezik toltes. ha kepesek lennenk megallasra birni oket, ami lehetetlen, akkor mindketto a kulso magneses ter hatasara, egyforma mertekben mozdulna el.
„ a gravitacio - fuggoen a vizsgalt ket objektum tomeg/tavolsag aranyatol - harom szakaszra bonthato. nagy tavolsag eseten ugy ismeri a fizika, hogy gravitacio, ez vonzo ero. kisebb tavolsag eseten ugy ismeri a fizika, hogy elektrosztatikus vagy elektromagneses hatas, aminek van egy vonzo, majd a tavolsag tovabbi csokkenesevel egy taszito szakasza. nagyon kis tavolsag eseten pedig ugy ismeri mint magero, ami vonzo hatas.
vagyis az em nem kioltja vagy tulhaladja a gravitaciot, hanem a gravitacio atvalt em hatasba.”
Ezek szerint, az elektromos töltés, valójában gravitáció? Akkor létezik gravitációs töltés is, a magerő formájában?
nem, ez minden szinten ervenyes. megegyszer a negy kolcsonhatas:
gravitacio - a hatasmezo erohatasa, mely az objektum mozgasat idezi elo.
az objektum elmozdulasa mint erohatas a hatasmezore - az elobbi ellenhatasa.
magnesesseg - a hatasmezo aramlasa.
elktromagneses hullam - a hatasmezoben halado mikrogravitacios hatas, mely a mozgasa miatt mikro magneses hatast is kelt.
az elektromagnesesseg, avagy elektrosztatikus ero nem kulonallo hatas, hanem a gravitacio resze. par hete valamelyik topikban reszleteztem, hogy a gravitacio - fuggoen a vizsgalt ket objektum tomeg/tavolsag aranyatol - harom szakaszra bonthato. nagy tavolsag eseten ugy ismeri a fizika, hogy gravitacio, ez vonzo ero. kisebb tavolsag eseten ugy ismeri a fizika, hogy elektrosztatikus vagy elektromagneses hatas, aminek van egy vonzo, majd a tavolsag tovabbi csokkenesevel egy taszito szakasza. nagyon kis tavolsag eseten pedig ugy ismeri mint magero, ami vonzo hatas.
vagyis az em nem kioltja vagy tulhaladja a gravitaciot, hanem a gravitacio atvalt em hatasba.
maga az elektromagnesesseg (tekercs) pedig magneses hatas, annyi kulonbseggel, hogy a hatasmezo aramlasat nem az atomhoz kotott elektronok mozgasa, hanem az anyagban aramlo elektronok mozgasa kelti.
a gravitacio mindig tomegaranyos, az elektromagnesesseg pedig mindig sebesseg aranyos. termeszetes folyamatokban - amikor pl nem sokszorozzuk mestersegesen az elektron aramlast tekercs alkalmazasaval - a gravitacio erosebb, mint az elektromagnesesseg.
„a korábban felsorolt négy hatás, egymással összefüggő hatások, aminek domináns megjelenési formája a gravitáció.”
Ez ugye univerzum szinten érvényes? Mivel lokálisan, vagy mikro szinten, az elektromágnesség az erősebb. Azonban az EM erő kiegyenlíti, semlegesíti „magát”, a gravitáció is beleszól a „küzdelembe”.;-)
a kiemelt rész azt jelenti, hogy egy darab objektumnak mekkora távolságig kell a hatását figyelembe venni. ha ezen belül van egy másik objektum, akkor arra hatással van, ha kívül, akkor olyan mintha nem is létezne. illetve ha ezen a határon belül van egy másik objektum hatásmezője, akkor a kettőt összesíteni kell, ha nincs ilyen közös rész (unió) akkor csak az objektum által meghatározottak szerintiek a hatásmező fizikai paraméterei.
amit te írsz, szerintem helyes következtetésként, az pedig sok önálló objektum összesített hatásmezőjének a hatása. a lagrange pontok ott vannak, ahol két (valójában sok, de jellemzően két) külön objektum saját, egymást lefedő hatásmezőjének az eredő értéke 0. az itt álló objektumra semelyik irányba nem hat gravitációs erő, a teljes hatásmezőhöz képest áll.
pontosan. hiába adja a nap a naprendszer tömegének döntő részét, minden olyan objektum, ami a nap saját hatásmezőjében van, hatással van erre a hatásmezőre és így közvetve minden más objektumra, annak ellenére, hogy nincs minden objektum között közvetlen kapcsolat.
a korábban felsorolt négy hatás, egymással összefüggő hatások, aminek domináns megjelenési formája a gravitáció. ez mindennapi tapasztalati tény. és úgy mint a lagrange pontok, léteznek más stabil értékű pontok is, ahol a mágnesesség, a gravitáció, a cmb sugárzás közelítőleg állandó értékű, függően a bolygók (és minden egyéb objektum) állásától. vagyis amikor a földről nézve egy x bolygó együttállást látunk, akkor a föld egy adott y fizikai paraméterekkel rendelkező hatásmező részben tartózkodik. és mindig amikor azt az adott x együttállást látjuk, akkor az az adott y paraméter van jelen, tehát a mágnesesség, gravitáció, cmb stb. egy adott értékű. és igen, az asztrológus ha meg tudja határozni az objektumok elhelyezkedését, akkor meg tudja adni (nem paramétereiben, hanem hatásában) a hatásmező tulajdonságait is.
„a gravitacionak es magneses hatasnak jol meghatarozhato hatotavolsaga van, mivel mindketto abbol ered, hogy az objektum sajat hatasmezojenek elmozdulasa, energia aramlasa az objektum fele es az objektum felol kulonbozo. ahol a ketto kiegyenlitodik es egyenlo lesz ott a sajat hatasmezo szele. szerintem a tomegaranyos hatotavolsaga a gravitacionak nagyobb egy ket nagysagrenddel mint a magneses. de ez csak sacc. „
Az általam kiemelt mondat azt jelenti, hogy a két hatásmező kiegyenlítődött határán vannak az un. Lagrange pontok? Ahol stabilan megáll, mondjuk az űrteleszkóp.
A Naprendszer egész tömegének döntő hányadát a Nap adja, azonban az Oort mező tömege is visszahat a hatásmezőben, ahol az összes bolygó és holdjaik tartózkodnak. Tulajdonképpen az egész Naprendszer bolygókból, holdakból, aszteroidákból, üstökösökből álló objektumait a gravitációs hatásmező „stabilizálja” annyira, hogy az asztrológusok évezredek óta számolhatnak a saját metódusuk segítségével.
amit eddig irtam le az elmeletfuggetlen, vagyis minden modellben igy kell lennie, kulonben a modell nem felel meg a valosagnak. a hatotavolsag es idofaktor viszont mar elmeletfuggo, mivel kulonbozo tulajdonsagunai tekintjuk pl. a teridot vagy az etert. az elmeletem szerint:
negy fele hatas letezik: gravitacio, magneses, elektromagneses hullam es az objektum-hatasmezo kozti sebessegkulonbsegbol adodo ero.
hivjuk az objektum altal megvaltozott hatasmezot sajat hatasmezonek.
a gravitacionak es magneses hatasnak jol meghatarozhato hatotavolsaga van, mivel mindketto abbol ered, hogy az objektum sajat hatasmezojenek elmozdulasa, energia aramlasa az objektum fele es az objektum felol kulonbozo. ahol a ketto kiegyenlitodik es egyenlo lesz ott a sajat hatasmezo szele. szerintem a tomegaranyos hatotavolsaga a gravitacionak nagyobb egy ket nagysagrenddel mint a magneses. de ez csak sacc. a gravitacios hatas tavolsaga pedig a foldtol eredoen lenyegesen nagyobb, mint a hold tavolsag, de lenyegesen kisebb mint a nap tavolsag. ez is csak becsult, de ez mar a nap ismert hatasos gravitacios tavolsagabol.
az erohatas, vagyis az objektum mozgasanak hatasa a hatasmezore, a sajat hatasmezo egeszere kiterjed, a szulo rendszer sajat hatasmezojenek meg egy reszere. a hatotavolsaga nagyban fugg a hatasmezo energiaszintjetol, vagyis nem lehet aranyositani a gravitaciohoz vagy a magneses hatashoz. ertekere meg becslesem sincs.
mindharom hatasmezot egy benne levo objektum modositja, de soha nem nyeli el.
az elektromagneses hullam hatotavolsaga vegtelen, sebessege es mozgasi energiaja mindig a hatasmezohoz igazodik. hatasa a hatasmezore olyan, mint egy barmilyen nagyon kis tomegu objektume, vagyis ideiglenesen, nagyon kicsi oldaliranyu tavolsagban megvaltoztatja a hatasmezo parametereit. a sebessegkiegyenlitodes miatt a hatasmezo energiaszintjeben nagyon kicsiny, de tartos valtozast okozhat. az atomos anyag a hullamhossz fuggvenyeben elnyeli.
a hatasok idofaktora statikus hatasnal, vagyis a gravitacio es magnesesseg eseten vegtelen. pontosabban addig tarthat, amig a hatasmezo parametere kulso hatasra nem valtozik meg annyira, hogy ezek a hatasok megszunjenek. ha a forras objektum tomege valtozik, akkor a ket hatas valtozasanak tovaderjedese fenysebessegu. viszont idoben elnyujtott hatasu. vagyis, ha ket objektumot osszekapcsolodtatunk, 1 idoegseg alatt, akkor az egyuttes gravitaciojuk 10 egyseggel valtozik, mint a kulon kulon gravitaciok osszege, vagyis a gravitacios hatasmezo megvaltozik 1 egyseg alatt 10 egyseggel. a valtozas kezdete fenysebesseggel halad, de a tapasztalhato valtozas merteke kisebb, mint a tenyleges valtozas, igy a ter egy tavoli pontjaban merheto gravitacios valtozas hossza aranyos a meresi hely tavolsagaval. vagyis lehet 2, 10 vagy akar 1000 egyseg. ez azert van, mert ugyan a hatasok a hatasmezoben fenysebesseggel terjednek, de a hatasmezo rezgesei miatt nemcsak oda, hanem kisebb mertekben visszafele is az impulzus atadas szabalyait kovetve. ezert merheto a gravitacios hullam -ami tulajdon kepen egy 0 hullamhosszhoz kozelito em hullam - utohatasa akar evek multan is.
az em hullam es erohatas tovaterjedesere is ez igaz, vagyis ha ezek valtoznak, az em hullam pl. allandoan valtozonak tekintend, a valtozas fenysebesseggel, de elnyujtott idofaktorral terjed.
„minden objektumnak van - szerintem egy, a fizika szerint x tipusu - hatasa a kornyezetere. ezen hatasok osszessege pedig megadja a ter egy pontjaban az adott tipusu hatas eredo nagysagat.”
Minden objektumnak van egy x típusú hatása a környezetére. Ez a hatás meddig terjed térben és időben?
Az összes objektumnak x hatására keletkező összhatás, alkotja az objektumokat befogadó környezetet, amiben az egy pontra eső eredő hatás nagysága jelentkezik, mérhető.
ha igy gondolod, akkor felre ertetted, amit irtam. nincsenek hogombok, hanem minden objektumnak van - szerintem egy, a fizika szerint x tipusu - hatasa a kornyezetere. ezen hatasok osszessege pedig megadja a ter egy pontjaban az adott tipusu hatas eredo nagysagat.
a torvenyek mindenhol egyformak, a parameterek erteke valtozik.
„viszont a ter egy pontjaban a hatasmezo egy fajta parameterenek csak egy erteke lehet, ami erteket -kozvetlenul vagy kozvetve - minden letezo objektum eredo hatasa hataroz meg. igy ezek a hatasmezo parameterek abszolut ertekek, fuggetlenul a nezopontunktol. attol fuggoen, hogy milyen skalat valasztunk, a mert ertekek kulonbozoek lehetnek, de a ter ket adott pontjaban mert ertekek viszonya mindig azonos, fuggetlenul a skalazastol.”
Ezzel te különböző méretű abszolutizált „hó gömbökre” osztod az univerzumot, amiken belül saját törvények uralkodnak. De akkor azzal a ténnyel mi lesz, hogy minden mindennel összefügg? ;-)
az elobbiek alapjan pedig a hold nem forog a fold hatasmezojehez kepest, a sajat rendszereben forgas altali hatasok nem tapasztalhatoak, fuggetlenul attol, hogy kulso nezopontbol forgonak latszik. a hold fizikai ertelemben vett mozgasa pontosan megegyezik egy repulo mozgasaval, a repulon pedig senkinek se jutna eszebe a repulo sajat tengely koruli forgasarol beszelni. mindketto keringo mozgast vegez a fold korul, amenek van egy centrifugalis erohatasa, de ennyi.
szuperfizikusnek ezzel a 'relativ-abszolut' sebesseggel most igaza van, csak nem tudja megfogalmazni rendesen. (bocsi) bar aki akarja, az megerti az altala eloadottak alapjan is.
az ellenoldalnak annyiban van igaza, hogy a sebesseg meres mindig relativ. ahhoz, hogy azt merni tudjuk, meg kell adni egy viszonyitasi pontot, ami tetszes szerint barmi lehet es igy kapjuk a hozza kepesti sebesseget egy objektumnak.
es egy relelmen kondicionalt atlag user itt meg is all es azt gondolja, hogy ennyi a mozgas. de ezzel qrva nagyot teved, pont ahogy a specrel is, bar azt nemikepp javitja az altrel.
elogadott tapasztalati teny, hogy minden objektumnak letezik tavolhatasa mas objektumokra, mint pl gravitacios, elektromos ill magneses hatas, amiket hivhatunk mezoknek, teridonek, fenyternek vagy eternek, a vilagnezeti hovatartozas szerint. egyszeruseg kedveert ezeknek a hatasoknak osszesseget, hivjuk hatasmezonek.
elfogadott tapasztalati teny, hogy a hatasmezok megvaltoztatjak egy objektum fizikai parametereit, pl suruseg, homerseklet, magnesesseg, sebesseg, perdulet vagy a folyamatok hatarsebessege (leanykori neven fenysebesseg) stb. es egy objektum a fizikai parametereinek fuggvenyeben megvaltoztatja a hatasmezo tulajdonsagait.
viszont a ter egy pontjaban a hatasmezo egy fajta parameterenek csak egy erteke lehet, ami erteket -kozvetlenul vagy kozvetve - minden letezo objektum eredo hatasa hataroz meg. igy ezek a hatasmezo parameterek abszolut ertekek, fuggetlenul a nezopontunktol. attol fuggoen, hogy milyen skalat valasztunk, a mert ertekek kulonbozoek lehetnek, de a ter ket adott pontjaban mert ertekek viszonya mindig azonos, fuggetlenul a skalazastol.
igy a teret teljes mertekben lefedi egy abszolut erteku hatasmezo. nem mindig, de altalaban meghatarozhato egy objektum, ami dominansan meghatarozza a hatasmezo tulajdonsagait, vagy azert mert minden mas objektumnal jelentosen nagyobb a hatasa vagy mert mindenden nala nagyobb hatasu objektum hatasmezo parametereinek valtozasi sebessege sokkal kisebb, mint az altalunk vizsgalt valtozas. e masodik esetben a nem dominans objektum hatasa mint fizikai allando van jelen.
ha tehat azt akarjuk vizsgalni, hogy egy objektum sebessege milyen belso valtozast okoz az objektumban, vagyis hogy miyen a valos sebessege, akkor azt kell megvizsgalnunk, hogy a hatasmezohoz kepest mi a sebessege. ez pedig csak egy ertek lehet, fuggetlenul attol, hogy egyeb objektumokhoz kepest vegtelen szamu sebesseget merhetunk. a hatasmezot pedig hozzarendelhetjuk egy valos objektumhoz. tehat egy objektum allapotat meghatarozo korulmenyek a konnyebbseg kedveert hozzarendelhetok egy szulo rendszerhez, de valojaban a dominans hatasu szulo rendszer altal letrehozott hatasmezohoz rendeljuk.
nezzuk a fentieket egy peldan keresztul. a hold haladasi sebesseget vagy forgasat merhetjuk a foldhoz, naphoz vagy a tau cetu kozeppontjahoz. viszont ezek csak mert -latszolagos - sebessegek. ami valoban szamit, az, a hold szulorendszere, vagyis a fold altal letrehozott hatasmezohoz viszonyitott sebesseg. a fold a dominans, mivel a nap, mint a felsobb szulorendszer, hatasa nagysagrendekkel kisebb, illetve a galaxisunk es galaxis klaszterunk hatasa erosebb, de annak valtozasa sok nagysagrendek kisebb utemi, mint a hold mozgasvaltozasa igy ezek csak allandokent vehetok figyelembe.
ha azt mondjuk, hogy a hold all a fold hatasmezojehez kepest, akkor pl. a valtozasok sebessege, releml szerint idodilatacio 0, vagyis a hold sajatido merteke maximalis. es ezen az sem valtoztat, hogy megmerjuk a sebesseget a naphoz, egy urszondahoz vagy a millenium falconhoz kepest. ha pedig mozog a fold hatasmezojehez kepest, akkor ennek a fix, mashonnan nem merheto sebesseg fuggvenyeben valtozik meg a sajatido merteke.
Igen, de a tiszta ellipszispályák csak akkor igazak, ha csupán két égitesttel foglalkozunk, s a többi hatását elhanyagoljuk. Szerencsére a legtöbb esetben ez megtehető, mert a többi sokkal kisebb, vagy sokkal messzebb van. Ha már három, vagy több égitest mozgását kell egyszerre leírni, mert egyik hatása se törpül el a többihez képest, akkor nagyon-nagyon elbonyolódik a dolog. Ekkor hosszabb távon annyira összekuszálódnak a pályák, hogy analitikusan kiszámíthatatlan kaotikus mozgások lépnek fel. Ilyen pl. amikor egy égitest hirtelen kidobódik a stabil keringő rendszerből. Ezt nevezik parittyahatásnak is. Így dobódtak ki bolygók a bolygórendszerekből, vagy ezt használják fel tudatosan a távolra küldött űrszondák felgyorsítására.
„Ugyanis a Nap meg a Föld kölcsönösen tartják egymást olyan pályákon, amelyek fókuszpontjai egybe esnek a kettejük közös tömegközéppontjával. Ennek során a Föld minden pillanatban pontosan ugyanakkora gravitációs erővel vonzza a Napot, mint amekkorával a Nap vonzza a Földet.”
Ugyan ez a metódus alkalmazható az összes Nap körül keringő objektumra, egészen az Oort felhőig bezárólag?
Csacskaság szuperfizikus hiedelme, hogy a Föld Naphoz képest mért sebessége bármiféle értelemben "abszolút" jelenség volna, ellentétben a Nap Földhöz képest mért sebességével, azon az alapon, hogy "a Nap tartja ellipszispályán a Földet ", nem pedig a Föld tartja ellipszispályán a Napot."
Ugyanis a Nap meg a Föld kölcsönösen tartják egymást olyan pályákon, amelyek fókuszpontjai egybe esnek a kettejük közös tömegközéppontjával. Ennek során a Föld minden pillanatban pontosan ugyanakkora gravitációs erővel vonzza a Napot, mint amekkorával a Nap vonzza a Földet.
„A relativitáselmélet szerint teljesen mindegy, hogy a Föld kering a Nap körül, vagy éppen fordítva”
A tényeken nem változtat az, hogy te hova képzeled magadat álló vonatkoztatási rendszernek, de ezzel lehet számolni a dolgok mozgását, sebességét, stb.
"A Földről meg úgy tűnik, hogy a Nap kering körülötte. Ez a relativitás elve, mi szerint vonatoztatási rendszert választhatsz a dolgok gyakorlati rendjének tisztázására."
Valóban ezt mondja a relativitáselmélet, de ez egy nagy tévedés.
A relativitáselmélet szerint teljesen mindegy, hogy a Föld kering a Nap körül, vagy éppen fordítva.
Akkor szerinted Kopernikusz nem fedezett fel semmit?
Kopernikusz óta tudjuk, hogy a Föld kering a Nap körül. Azonban csak elméletben mehetünk a Nap felszínére, hogy körülötte keringőnek lássuk a Földet. A Földről meg úgy tűnik, hogy a Nap kering körülötte. Ez a relativitás elve, mi szerint vonatoztatási rendszert választhatsz a dolgok gyakorlati rendjének tisztázására.;-)
A vonatkoztató az, aki (szabad akaratával) választ. A számítógépem előtt állok. Ezt a vonatkoztatási pontot választottam ahhoz, hogy a mi körülöttem van, felmérjem az állapotát. A nejem a konyhában mosogatja az edényeket, a kutya besétál a szobába és felugrik a kanapéra, tehát hozzám képest mozog. Kell még mondani valamit? (Ildikó);-)
