https://www.google.com/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=&cad=rja&uact=8&ved=2ahUKEwid177LvYvxAhXdCRAIHaHuAlAQFjAAegQIBxAD&url=https%3A%2F%2Fwww.yumpu.com%2Fhu%2Fdocument%2Fview%2F8295425%2Fmikes-international-8-evfolyam-4-szam-epa-orszagos-szechenyi-&usg=AOvVaw0i6AWcFiPOPGoXNqGVh9YZ
VIII. évfolyam, 4. szám Mikes International Volume VIII., Issue 4.
OBRUSÁNSZKY, Borbála : Vajda és bojla
Egy régi magyar méltóságnév eredetéhez
„A vajda cím a középkori magyar történelem egyik fontos méltóságneve volt. Legelső írásos említése Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár nevéhez fűződik: „...Első vajdájuk nevéről Levediának neveznek, amely vajdát tulajdonnevén Levedinek, méltóságánál fogva pedig, miként az utána való többit is, vajdának hívtak.”1
A szövegben valójában a „boebod” méltóságot a szakirodalom a magyar vajda méltóságnévvel hozta kapcsolatba. A vajda címről ezt követően sokáig nincs írásos forrásadat, bár a méltóság a későbbi magyar történelemben fontos szerepet játszott. A magyarok történelméről szóló külföldi források, és a hazai krónikák a vajda szót csak a XII. századtól említik, miután az írásbeliség meghatározóvá válik a magyar, majd az erdélyi közigazgatásban. Azokból kiderül, hogy a vajda Erdély első vezetője volt, aki több évszázadon keresztül irányította a térség civil és katonai közigazgatását. A magyar hadszervezetben pedig a naszádos vajda meghatározó jelentőségű volt.
A vajda szó eredetének vizsgálata
A szó etimológiájával, valamint a méltóság eredetével kapcsolatban történészeink az elmúlt évtizedben nem folytattak kutatást, nem is jelent ezzel kapcsolatban átfogó, tudományos igényű publikáció. Új eredmények híján, máig elfogadott az a nézet, mely szerint a vajda méltóság a szláv vojvoda szóból ered, amely hadvezért jelent.
A tudományos publikációk alapján végigkövethetjük, miért tartják tudósaink a vajdát szláv eredetűnek. 1862-ben Joseph Budenz egy recenziót írt Franz Miklosich tanulmányáról, aki a szláv és a magyar nyelvben meglévő közös szavakat sorolta fel. Ebben a listában szerepel a vajda, melyhez Budenz csak annyi magyarázatot fűzött, hogy a vajda az újszláv Vojvodinához hasonló.2 Miklosich azonban Budenznél jóval árnyaltabban fogalmazott. Az eredeti cikkben ezt találjuk: „A vojevoda, a „boebod” a bizánciaknál a magyar vajdával összefüggésben áll a vojvoda előtt. Bartal I. 237. szerint herceg, vajvoda, vajda a prorex Oláhországban, és Moldvában és Erdélyben. Molnár szerint a román voevod, vojvod, vodi az albán vojvode a „boebod”-ból eredhet.”3 Bár maga Budenz csupán közreadta, nem elemezte a két nyelvben meglévő szavak eredetének körülményeit, de a későbbi nyelvészek már tudományos bizonyítéknak vélték a szóegyezést, és úgy hivatkoztak arra, mintha Budenz a vajda szó etimológiáját tisztázta volna.
Az 1870-es években kiadott Czuczor-Fogarasi szótár első kötete is elfogadta azt a nézetet, mely szerint a szó szláv eredetű, azonban hozzáfűzte, hogy a szó alapja a „boj” szógyök, amely harcot, háborút jelent. Ezt a két nyelvész a magyar baj szóval hozta összefüggésbe.4
A fenti könyvismertetőből így vált a nyelvészek számára tudományos eredmény, melyet a későbbiekben a magyar nyelvészek, köztük Melich János is, kritika nélkül átvettek, és meg sem próbáltak más megoldást keresni a szó valódi eredetére, hanem görcsösen ragaszkodtak ahhoz, hogy a vajda a szláv vojvoda szóból ered. Melich János néhány kis közleményben ugyan írt a vajdáról, de miután a szláv nyelvből nem tudta megmagyarázni a szó etimológiáját, ezért arra a következtetésre jutott, hogy a magyarba kerülő szláv szó az ófelnémet heri-zogo szó tükörfordítása lehet.5 Melich később megjegyezte azt, hogy az ómagyar vojovoda alak részint vojvodává, részint vojavodává fejlődött. A nyelvész szerint a vojvoda „egyszerejtéssel” alakult át vajdává.6 A későbbi „A magyar szavak szláv nyelvben” c. könyvében már nem említi a vajdát.
Janits Iván történész a vajda szó eredetét vizsgálva szintén annak szláv eredetet emelte ki. A szerző a következőket írja róla: „A vajda szó szláv alapszava a voje-voda, s ebből fejlődött ki a magyaros alak, a vajda. Jelentése: hadvezér. Nagyobb probléma, hogy melyik szláv néptől vették át őseink, mert jelenleg ez a szó megvan minden szláv nyelvben és dialektusban, sőt az óegyházi szlávban is megtaláljuk”.7 A szerző azonban tételének igazolására a tudományban meg nem engedhető eszközt vett igénybe.
1 Moravcsik, 1988. 42.
2 Budenz, 1862. 313.
3 Miklosich, Franz, 1872. 74. 910. szószedet.
4 Czuczor-Fogarasi, 1974. 743.
5 Melich, 1921. 145.
6 Melich, 1921. 147.
7 Janits, 1912. 8.
Lábjegyzetben egy ószláv forrásra hivatkozik, azonban ha megnézzük a hivatkozást, azt tapasztalhatjuk, hogy az nem ószláv szöveg, hanem Bíborbanszületett Konstantin görög nyelvű műve. A szerző tehát tételeinek bizonyítására a tények durva elferdítésével akart érvényt szerezni, ráadásul nem tudta bebizonyítani a szó szláv eredetét, mivel nem talált arra alkalmas ószláv forrást. Hóman Bálint Magyar történet c. művében elfogadta ezen álláspontokat, és a nyelvészeti véleményt a következőképpen foglalta össze: „A törzs élén a törzsfő, régi magyar nevén a hadnagy (szlávosan vojevoda, vajda) állt, aki vagy a többi nemzetséget leigázó, hatalmasabb nemzetség feje, vagy a nemzetségfők által maguk közül a szövetségkor megválasztott vezér”8.
A második világháborút követő korszakban változatlan maradt a szó tudományos megítélése. Erdődi József az eddigi vizsgálatokhoz annyit tett hozzá, hogy elképzelhetőnek tartotta azt, hogy a román voda „vezér” szó hangalakja szintén befolyásolta a magyar szó rövidülését.9 Ezzel szemben áll azonban a történészi megállapítás, hogy a román vajdák éppen a magyar királyok hűbéresei voltak, tehát valószínűleg a méltóság eredete is a magyaroktól ment át a hűbéres román fejedelmekhez, és nem fordítva.10
A nyelvészeti eredményeket az 1970-es években a Történeti Etimológiai Szótár összegezte, amely szintén kritika nélkül átvette a vajda szóról alkotott elképzeléseket, és a szó közvetlen forrásának esetlegesen egy óorosz alakot véltek, bár magát a feltételezett alakot nem jelölték meg.11 Nem is lehet megtalálni a vajda szót az óorosz nyelvben, hiszen a szó nem található meg az ószláv nyelvben. Maga a méltóságnév pedig ismeretlen az orosz történelemben, legalább is a korszakkal foglalkozó monográfiák, de az etimológiai szótár adatai sem említenek a vajdához hasonló méltóságot. A korai orosz méltóságnevek között azonban a vajda, vagy vojvoda nem szerepel, akkor leginkább az orosz bojár méltóság neve ismert, amely viszont nem tisztán orosz, hanem nagy valószínűséggel bolgár eredetű méltóságnév.12
A témával kapcsolatban nyelvészeink közül egyedül Németh Gyula turkológus nyilatkozott másképpen, bár ő magával a szó etimológiájával nem foglalkozott. A méltóságnévről ezt írta: a „X. század erdélyi vajdái bolgár-török eredetűek és műveltségűek”.13 Ugyanő azt állítja, hogy a gyulák a honfoglalás előtt államfők, a honfoglalás után pedig ők az erdélyi vajdák.14 Az erdélyi gyulák és a vajdák azonosítását azonban Deér József ellenezte. Deér viszont kiemelte azt, hogy az erdélyi vajda méltóságot a XII. századot megelőzően dux-nak, illetve princeps-nek emlegették és csak később váltotta fel a magyar terminus a latint.15 A vajdák a fenti szláv eredettől eltérő irányvonalat azonban — a történész Kristó Gyula kivételével — senki sem próbálta meg követni. Kristó Gyula a vajdával kapcsolatban nagyon óvatosan fogalmazta meg véleményét, amely Németh Gyula megállapítását igazolta: „A vajda szó a magyarban szláv eredetű (felmerült óorosz, illetve bolgárszláv eredete), s ha nem is kizárt honfoglalás előtti átvétele, legalább annyi esélye van annak: a vajda elnevezés az erdélyi igazságszolgáltatás vezetőjére Erdély bennszülött szlávjaitól eredhet, akik akár óoroszok, akár — a régészeti adatok inkább ezt igazolják — bolgárok lehettek.”16
Tudósaink közül néhányan a fent idézett bizánci forrást sem kezelték kellőképpen. Győrffy György például azt állította, hogy bizánci követségbe ment Bulcsúnak szláv tolmácsa volt, és így került a szövegbe a boebod szó, holott erre semmilyen bizonyítékot nem mutat be. Ez a nézet sajnálatos módon úgy terjedt el a magyar történettudományban, mint pontos tény, holott csak egy alapok nélkül álló feltételezés volt. A feltevést egyébként Moravcsik Gyula bizantinológus nem tartotta reálisnak, de véleményét nem vették kellőképpen figyelembe. A bizánci forrásban egyébként egyetlen szó sem szerepel tolmácsokról. Véleményem szerint egyrészt a nomádokat állandó kémlelő bizánci udvarnál bizonyára voltak közvetlen, bizánci-magyar nyelvet beszélő tolmácsok. Másrészt, egy kétoldalú diplomáciai tárgyalásoknál mindkét félnek szokott lenni tolmácsa, és ebben az esetben nem az lehetett fontos, hogy a magyar Bulcsúnak ki volt a tolmácsa, hanem, hogy bizánci oldalról ki fordított, mert végtére is a bizánciak jegyezték fel a szöveget.
A vojvoda és a vajda méltóságnév nyelvészeti szempontból külön kezelendő, bár a szó eleji „voj/boj” gyök (jelentése a bolgár etimológia szerint: vezető, főnök) megegyezik. Mivel magyar adatok nem tudnak kielégítő választ adni a szavak eredetére, ezért érdemes megnézni, hogy mit írnak róluk a szláv szótárak. Az orosz etimológiai szótár „voini/ voina” címszava alatt azt találjuk, hogy a szó alapja egy „boj” tő. Ebből képzett formák között szerepel a vojvoda is.17 Igazi megoldást a bolgár etimológiai szótár adja meg. Eszerint a vojvoda egy nagyon régi, türk kor előtti bolgár méltóságnév, melynek gyöke a voj.
8 Hóman, 1935. 97.
9 Erdődi, MNY, 70. 61. Kristó Gyula ezzel szemben azt állítja, hogy a vajda méltóságot a magyaroktól vették át a románok. Kristó, 1988. 61.
10 Duvandih, 1998. 47.
11 TESZ III. 1070.
12 Vernadsky, 1955. 55.
13 Németh, 1991. 250.
14 Németh, 1991. 238.
15 Deér, 2005. 98.
16 Kristó, 1988. 61.
17 Preobrazsenszkij, 1959. 90.
VIII. évfolyam, 4. szám Mikes International Volume VIII., Issue 4.
Összetett jelentése: vezető.18 A szótár leírja, hogy a „vodacs” vezetőt jelentett, használata szintén még a türk kor előtt alakulhatott ki. Történeti címszó alatt az áll, hogy a középkori szlávság vezetői címe lett, amely területi vezetőt jelentett. Ennek korát a XIV-XVI. századra helyezik.19 A vojvoda szónak tehát gyöke a „boj” tő lehet, amely egyes vélekedések szerint harcost jelentett.
Ahogyan látjuk, a korábbi vélekedéssel ellentétben, a vojvoda szó nem szláv eredetű, hanem annál jóval korábbi eredetre nyúlik vissza: a lovas nomád népekhez, akik már a Kr. előtti évszázadokban is ezen a területen éltek, és ők egy sajátságos társadalomszervezetet hoztak létre.
A méltóságneveknél, de a korai kelet-európai népek történeténél nem árt figyelembe venni azon tényt, mely szerint a szláv népcsoportok legkorábban csak a Kr.u. VI. században jelentek meg Kelet-Európában, majd a Balkánon, azt megelőzően mintegy kétezer évig különböző lovas nomád népek (szkíta, szarmata, hun, stb.) éltek, akik nagyon fejlett államszervezettel rendelkeztek. Valószínű, hogy a VI. században megjelenő, önálló államszervezettel nem rendelkező szlávok a már évezredek óta ott élt lovas nomád népek utódaitól vették át a hosszú idő óta kialakult rendszert, nem pedig fordítva. Őseink a kelet-európai sztyeppén minden bizonnyal közeli kapcsolatban éltek a különböző hun maradék népekkel, akik nem tűntek el nyomtalanul a pusztákon, hanem a későbbi törzsszövetségi rendszerek részei lehettek. A térségben lévő nagy államok, mind az onogurok, mind a kazárok hasonló törzsi címeket, méltóságokat viseltek, ezért a magyar méltóságnevek a hun és a türk államszervezési örökség továbbvitelét tükrözik. A magyar történészek közül mára többen elfogadták azt a véleményt, hogy a magyar társadalomszervezet nomád alapon szerveződött meg. A nemrég elhunyt Kristó Gyula történész szerint: „A magyar nomádállam abba a fejlődési sorba illik, amely — egyéb előzményeket itt nem is említve — a Türk Kaganátussal vette kezdetét, s amelynek örökébe Ázsiában az ujgurok, majd a kirgizek, a kelet-európai styeppén pedig a kazárok léptek.20 Tehát Kristó is arra a következésre jutott, hogy a magyar társadalomszerveződési elemek az eurázsiai pusztát uraló korai nomád államokétól származtak.
Példák a vajda szóra
A vajda szó önálló alakban a Kárpát-medencében földrajzi névként, és személynévként is széles körben megtalálható. Ráadásul néhány történeti forrásban is szerepel a vajdához hasonló névalak, melyek éppen azt bizonyíthatnák, hogy a vajda szó nem a vojvodából ered, hanem önálló fejlődési útja volt. Az első latinul íródott magyar krónikák néhány érdekes adatot szolgáltatnak a vajda méltóságnév esetleges korai meglétéről. Anonymusnál található még egy, a vajdához hasonló méltóságnév. A forrás szerint a magyarokhoz csatlakozott hét kun vezér egyikét Vojtának, a másikat Bojtának hívták.21 Mivel a forrásokban a személynév és a méltóságnév gyakran felcserélődik, érdemes lenne ezt az adatot összevetni a vajda szóval, nyelvészetileg ugyanis nagy hasonlóságot mutat. Mivel a forrás a kunok vezéreiről ír, még a méltóságnév feladatköre is megegyezik a vajdáéval, hiszen az a fejedelem utáni első rang volt. A Bojta és a Vojta szó a földrajzi névanyagban is szerepel: a Sár melletti Fehér megye déli sarkában lévő földnek a régi neve Boyta, mai neve Vajta.22
A korai, Árpád kori oklevelekben számos személynevet találunk, mely a vajdával mutathat hasonlóságot. 1193-ból Waioda név szerepel, míg 1214-ből a dobokai ispán, Voiouda volt.23
1200-ból találunk Voitha, Vaita, Voyta, sőt Boyta, Voita személynevet is. Az Árpád-kort követő oklevelekben a vajda a következő alakokban szerepel: 1337-ben woyda, 1366-ban woyada és 1409-től wayda.24 Ezek az írásbeli alakok már egyértelműen a vajda szót adják vissza. Ugyanezt mutatják a régi magyar családnevek, ahol 1398-tól a vajda alak jelenik meg.25
A XIV. században összeállított Képes Krónika a vajdákkal kapcsolatban egy érdekes adattal szolgált: a XI. század közepén megemlített egy nagyhatalmú urat, a békési Vatát, akiről csupán annyit tudunk, hogy eredetileg Selus-ból, vagyis Békésből származott, és elég jelentős úr lehetett, hiszen elsőre jelentkezett, hogy támogassa András trónigényét, bár azzal a kikötéssel, hogyha visszatérhet ősei vallására.26 A krónika szerint Vata biztatására kezdett az egész nép András mellé állni.27 Érdemes lenne azt a továbbiakban alaposan megvizsgálni, hogy Vatának lehet-e valami köze a vajda méltósághoz? Ugyanis az ő területe közel esik a vajda által birtokolt terültekhez, ahol korábban Bojla zsupán is élt.
18 Recsnij na bilgarszkij jezik. 1979. Tom.II. 348.
19 Recsnij na bilgarszkij jezik. 1979. Tom.II. 348.
20 Kristó, 1999. 22.
21 Győrffy, 1986. 170. (Anonymus: Gesta Ungarorum)
22 Németh, 1991. 282. Pais, 1926. 147.
23 Fehértői, 2004. 824.
24 Hornyánszky, 1902-1906. 1050.
25 Kázmér, 1993. 1113-1115.
26 Képes Krónika. 82.
A bojla méltóságnévről
Az eurázsiai lovas nomád népek között van egy olyan méltóságnév, mely funkcióban és névalakban is hasonlít a vajda szóhoz: ez a „bojla/bujla”. A méltóságnévvel nyelvészetileg foglalkozó Clauson szerint azok pontos feladatköre nem ismert, kivéve a proto-bolgároknál, ahol több feliratban is szerepel a szó. Clauson úgy véli, hogy a szó a hun korra nyúlik vissza28. Clauson ugyanott megjegyzi továbbá azt, hogy a méltóságnév kínai formáját eddig nem találták meg a türköket megelőző időszakban. Boodberg, amerikai sinológus a boila szó európai megfelelőjének a bojár szót tartotta.29 Az viszont tény, hogy a türköknél a bojla már egy meghatározott feladattal rendelkező méltóság volt: bojla a kagán utáni legmagasabb cím lehetett, talán a keleti szárny vezetője.30 Clauson úgy véli, hogy a méltóságnév kialakulási folyamata a korábbi évszázadokban mehetett végbe, tehát akár a hun korig is visszanyúlhat.31
Belső-Ázsiában a bojla szó első belső forrásként Tonjukuk türk feliratban tűnik fel: „Elteris kagán akarok lenni a bölcs Tonjukukkal, a bojla baga tarkannal az oldalamon.”32
A Mongólia, Hövszgöl megye, Rincsenlumb járásnál lévő Orjuk sziklánál a mongol régészek egy kétsoros türk rovásírást fedeztek fel, melynek második sorában ezt olvashatjuk: „türk bojla tarkan hírneve”.33 Ezen kívül Bulgan megye, Szajhan járásnál talált felirat második sorában a bojla méltóságnév így szerepel: „Bojlo kutluk”.34
Az ujgurokhoz köthető jenyiszeji sírfeliratban „icraki bojla” név szerepel, amelyet Thompsen a palota egyik belső tisztviselőjének tartott.35 A szó megtalálható a klasszikus mongol nyelvben, ott kétféle — bojla és bojda — változatban, ráadásául jelentése: „az udvar házfelügyelője”, ugyanazt, mint amit Thompsen az ujgur bojlának feltételezett.36 Az ujgurokról szóló kínai forrásokban a bojla pei-lo néven fordul elő. Az első forrásokban megemlített ujgur bojla Ku-li volt, aki megölte az utolsó türk uralkodót, Tu-csueh-t és megalapította az ujgur államot. 37 A Hszin-Tang-su ezt örökítette meg: „A következő évben (745) Ku-li pei-lo38 szintén megtámadta, és megölte a türk kagánt, Po-mei-t és elküldte Tun Cso tarkant az udvarba, hogy adót ajánljon fel. Az uralkodó kinevezte Pei-lo-t a Baloldali Bátor Testőrség nagy tanácsába, és megnagyobbíttatta területét széltében és hosszában.”39 Malov, orosz kutató szerint a bojla méltóságnév az ojrátoknál továbbélt elcsi bijla alakban.40
A Kárpát-medencében előkerült rovásírásos feliratok közül a nagyszentmiklósi kincs egyik csészéjén látható egy rovásírásos felirat, melyről Róna-Tas András a következőképpen nyilatkozott: „A 3. feliratban bukkant elő a Bojla / Bujla név vagy cím. Az első szó negyedik betűje összetettnek tűnik. Az ótörökben is előforduló cím régi alakja boyla lehetett, ebből a dunai bolgárban nyomon tudjuk követni a buyla - büle- pile fejlődést.”41 Ezzel szemben Dobrev, bolgár kutató a pile és a bojla méltóságnevet külön-külön kezeli.42 Helimszkij, orosz uralista nyelvész szerint a nagyszentmiklósi feliraton a Bojla egy király nevét jelöli, és maga a felirat egy korai mandzsu-tunguz nyelvjárásban íródott.43
Az európai részen élő, régi lovas nomád gyökerekkel rendelkező bolgárok között egészen az érett középkorig megvolt a bojla méltóságnév, ezt bizonyítják a korai bolgár feliratok a Duna-mentén. A legkorábbi felirat Omurtag kán (814-831)
27 Képes Krónika. 82.
28 Clauson, 1972. 385.
29 Boodberg, 1979. 212.
30 Clauson, 1972. 385.
31 A legújabb mongol régészeti eredmények, és a kínai források szerint az északi hunok maradékai még a Kr.u. 5. században a mongol pusztákon éltek, birodalmukat csak a zsuanzsuanok döntötték meg Selun kán (402-410) alatt.
32 Győrffy, 1986. 70. 6. sor
33 Bold, L. 1990. 80.
34 Bold, L. 1990. 89.
35 Besevliev, 1955. 124.
36 Lessing, 1960. 113.
37 Xin Tang-shu. 217. 217 A. 3a. In: Mackerras, 1972. 55.
38 Mackerras a pei-lo címet kagánnak értelmezi.
39 Mackerras, 1972 55.
40 Malov, 1951. 372.
41 Róna-Tas, 1985. 245.
42 Dobrev, 1995.
43 Helimszkij, 2000. 275.
idejéből való, aki ideje alatt Tukos volt a bojla, a legkésőbbi pedig Simeon cár (893-927), majd Péter cár (927-969) korából maradt fent, amikor is Mostic volt a bojla. A hambarli dunai bolgár felirat tanúsága szerint az „etzirgou boilas” méltósága kán utáni második cím volt. A legmagasabb katonai rang a proto-bulgároknál a jobb vagy a bal szárny vezetője volt, amelyet a kán testvére töltött be.44 A phillipi felirat azt állítja, hogy a bojla a kagán alá volt rendelve, és ez a méltóság hasonló a preszlávi feliratban is.45 Besevlivev úgy gondolja, hogy a bojla nem csupán katonai feladatokat töltött be, hanem diplomáciai küldetést is ellátott, hiszen néhány külföldi követséget a bojla vezetett.46 A bolgároknál a középkor folyamán is megtaláljuk a bojla alakot, vezetéknév formájában. A Boilas család fontos pozíciót töltött be a cári udvarban. A VIII. században egyikük a bizánci Irene császárnő alatt szolgált, majd egyik tagjuk a X. században katonai parancsnoki tisztet kapott. A Boilas, mint családnév egészen a XV. századig előfordul a forrásokban, tehát valóban jelentős családról volt szó.47 Fehér Géza szerint a bolgár-török vezetőrend neve volt a boila. A kutató azt mondja, hogy a szó a későbbiekben a szláv fonetikának megfelelően bolja lett, majd a „valamihez tartozó” jelentésű -ar képzővel boljar.48
Peter Dobrev bolgár történész szerint a bolgárok felső vezetését hat bojla alkotta, akik a kán legfontosabb tanácsadói voltak. Dobrev kiemeli azt, hogy a kánnal együtt heten alkották az állam legfőbb vezetését.49 Ez a felépítés nagyon hasonlít a korai magyarokéhoz, ahol szintén hét vezető törzs szövetsége hozta létre a magyar nomád államot.
A bojla cím leghosszabban a középkori bolgároknál követhető végig, ahol a Boilas fontos vezetéknév volt. A bojla eredeti alakjában helynévként az egykori gyulák központja, Fehérvár50 közelében, valamint Erdély előterében maradt fenn. Az Al-Dunába ömlő Karasó patak vidékén, Krassó megyében van egy Bojla-Vojla szálláspár (ma: Vojlovica), amely Győrffy szerint eredendően a bojla ott-lakására enged következtetni. A Maros folyó felső vidékénél is található egy Vojla vagy Vajla (ma: vajola) falu.51 Érdekes párhuzam az, hogy a fenti bojla méltóságnévre utaló helynevek az egykori erdélyi központok közelében maradtak fent, ott, ahol később az erdélyi vajda is székelt. A magyar történészek között ismert tény, hogy Erdély déli részén a bolgár-török műveltség sokáig fennmaradt, sőt a Gyulák uralma is mély nyomot hagyott. Az, hogy a bolgárok, valamint a gyulák mennyiben befolyásolták a későbbi állami berendezkedést, valamint a helyi, erdélyi közigazgatást, arról nincs elég forrásadatunk. Történészeink közül Győrffy György, Kristó Gyula szerint azok hatása jelentősnek mondható.
A bojlák erdélyi továbbéléséről Győrffy György István király és műve c. monográfiájában érdekes felvetést közöl. A tudós a Béla uralkodói személynevet nem a szláv belij fehér szóból, hanem a bojla méltóságnévből eredezteti.52 Állítását egy bolgár Büla névre alapozza, aki a IX. században a bolgár uralkodócsalád egyik tagja volt. Győrffy azt írja: „A név a bolgár feliratban bilja, ez pedig a bolgár-török icsirgü bojla, vagyis a belső bojla méltóságnévvel azonos, így valószínűséget nyer az a névmagyarázat, mely szerint a Béla név a türk bojla cím elhasonult alakjából ered.”53 A bojla név tehát személynévként mindenképpen továbbélt a magyaroknál. Szintén Győrffy a nagyszentmiklósi kincsről azt állítja, hogy az Ajtony területén került elő, akit Bojla zsupán jogutódjának tartott. 54 Győrffy lehetségesnek tartotta azt, hogy a korai bolgár eredetű bojla méltóságnév továbbélt Erdélyben, amely egykor a bolgár birodalom része volt.
A vajda és a bojla összevetése
Most vizsgáljuk meg a vajda szó egy másik értelmezési lehetőségét. A vajda és a bojla szó valószínűleg közös „boj/voj” gyökre mennek vissza, amely megvan a vojvoda szóban is. A „boj/voj” gyök jelentését a különböző etimológiai szótárak ekként elemzik: Czuczor-Fogarasi szerint „harc, háború”, és ezt a magyar baj szóval hozzák összefüggésbe,55 ezt erősíti meg Font Márta is a bojár szóval kapcsolatban.56
44 Besevlivev, 1955. 121.
45 Besevlivev, 1955. 121.
46 Besevlivev, 1955. 124.
47 Kazhdan, 1992. 302.
48 Fehér, 1940. 103.
49 Dobrev, 1995. 34.
50 Mikos, 297. A fehérvári keresztesek oklevelében szereplő wajoda személynév ma a Vajd-hegyben őrzi nevét. Előfordul továbbá Voyda személynév és Voyda birtoknév
51 Győrffy, 1977. 165.
52 Győrffy, 1977. 456.
53 Györffy, 1977. 98.
54 Győrffy, 1977.165.
55 Czuczor-Fogarasi, 1874. 743.
56 Font, 1998. 82. A szláv etimológia szerint a bol, vagy a boj szótőből származik, és harcost jelent. A török nyelvből való származtatás esetén a bojár szó jelentése: „nagy, gazdag, nemes.”
Az orosz etimológiai szótár szerint a „boj” szótő jelentése: vezető.57 A fenti idézett orosz és bolgár etimológiai szótárak is ezt erősítik meg. A régi török etimológia szótárban a „boj” szótő jelentése: „emberek csoportja, törzs, nemzetség”.58 Czeglédi Katalin nyelvész úgy véli, hogy a fent említett „boj” szógyök a „fej” szavunkkal hozható össze, és a vajda méltóságnév eredendően főnököt jelent. Ezt az álláspontot támasztja alá a Czuczor-Fogarasi szótárban talált adat, amely szerint némely magyar vidéken a kaszások, vagy a szőlőművesek előmenőit, vagyis fejeit vajdának hívják.59 Minden bizonnyal a vajda szó gyöke a „woj”, illetve a „boj” lehet, és az utána lévő „ta/te, da/de” nagyon régi képzőnek számít. Ugyanez állhat a bojla szóra, ahol a gyök szintén a „boj”/ „woj” lehet, csak utána egy „l” képző állhatott. A „boj” szótő egyébként több olyan kelet-európai méltóságnévben szerepel, melyet régen még szláv eredetűnek tartottak, de ma már a külföldi nyelvészek is többnyire azokat a régi török nyelvekből magyarázzák. Ilyen a bojár, mely az oroszban bolgár eredetű méltóságnév60, vagy a bujruk türk méltóságnév, mely parancsnokot jelent.61 A „boj” szótőre kutatók „nagy, gazdag, nemes” jelentést adják.62
A nyelvészeti egyezésen túl a bojla és a vajda feladatköre is nagyban megegyezik. Dobrev, bolgár akadémikus kutatásaiból tudjuk, a korai bolgár társadalomszerveződésben hat bojla és a kán, tehát hét ember alkotta az ország vezetését, csakúgy, mint nálunk hat vajda és az első vajda irányította a magyar törzseket az etelközi vérszerződés előtt. A későbbiekben a vajda hagyományos feladatköre is megmaradt: a hazai forrásokban a magyar fejedelemség keleti határvidékén, Erdélyben vált kiemelkedő fontosságú méltósággá, ami megfelel a nomád keleti szárny felosztásának, ami már a hun kortól a nomád állam legfontosabb területe volt. A bolgároknál a bojla szintén a keleti szárnyat igazgatásával volt megbízva. Érdekes lehet a vajda és a bojla párhuzam, hiszen a bojlák általában a káni nemzetség tagjai közül kerültek ki. A középkori magyar állam dinasztikus ország felosztási rendjében az erdélyi vajda általában az ifjabb király, tehát a trónörökös.63 Ebben az esetben a vajda címmel — funkció alapján — ismét párhuzamban állítható.
A vajda méltóság csak az erdélyi gyula bukása jelenik meg. Azt írásos források hiánya miatt nem tudhatjuk, hogy a gyula mellett megvolt-e a vajda rang, hiszen a források minderről nagyon szűkszavúan nyilatkoznak.
A vajda méltóság Erdélyben
A középkori Magyar Királyságban a vajda a király hatalom képviselője volt az erdélyi területeken: katonai, bíráskodási és közigazgatási jogkörrel rendelkezett. A vajda cím az oklevelekben csak a XII. század legvégén tűnik fel, azelőtt 1177-ben, illetve 1183-ban fehérvári ispánként szerepel. 1193-ban wajoda-ként emlegetik, majd 1200-ban voiouda alakban szerepel. A vajdát még két ízben (1200, 1201) említik egyben fehérvári ispánnak, azután csak vajdának.64
Erdély egész területének vajdai igazgatás alá jutása 1263-ban fejeződött be, a vajdai és a szolnoki ispáni tisztség végleges egyesítésével. A középkor folyamán megfigyelhetjük azt, hogy a vajdát mindig a király nevezi ki. Fennhatósága alá tartozik hét erdélyi vármegye.
Miután a korai központi magyar királyság igazgatásáról is csak töredékes anyagok állnak rendelkezésre, ezért az ország egyik peremkerületéről, amely nem tartozott közvetlenül a király igazgatása alá, még kevesebb írásos adatunk lehet. Az államalapítás után a latin nyelvű írásbeliség csak néhány egyházi, vagy központi királyi területre korlátozódott, de ott sem vált általánossá, a vidéki népek igazgatásában pedig egészen a késő középkorig a szóbeliség volt döntő, ezért számos régi méltóságról, így a vajdáról alig van adatunk. Ezért történészeink között megoszlanak a vélemények, hogy vajon a vajda méltóság mikor jött létre. Kristó Gyula azt a nézetet vallja, hogy a vajda már a Szent István-i államszervezéskor szerephez jutott, Makkay viszont azt állítja, hogy a gyula méltóságnevet a XI. század legelején a vajdával helyettesítették.65 Janits Iván viszont csak III. Béla korától datálja a vajdai méltóságot, amikor az feltűnik az írásos dokumentumokban. Győrffy György szerint Szent István alatt az „országok” élére kinevezett dux-ok66 kerültek, ez csak egy helyen Erdélyben állandósult a vajdai méltóság alakjában.67
57 Preobrazsenszkij, 1959. 90.
58 Hadeljev, B. M- Naszilov, D.M - Tenisev, E. P - Serdak, A, M (szerk), 1969. 110.
59 Czuczor-Fogarasi, 1974. 743.
60 Vernadsky, 1955. 56.
61 Clauson, 1972. 387.
62 Font, 1998. 83.
63 Kristó (szerk), 1994. 707.
64 Makkay, 1988. 285.
65 Makkay, László, 1988. 283.
66 Nem tudhatjuk, hogy a latin dux méltóságnév alatt milyen magyar méltóságnév rejtőzött.
Ugyanő az erdélyi közigazgatásról megjegyzi, hogy a latin princeps cím 1111-ben az erdélyi vajda címe volt, ugyanezt 1200-től woyauoda alakban írták le.68
Krónikáink közül a XIV. században összeállított Képes Krónika feljegyezte azt, hogy Gyula bukása után Szent István Erdélyt nem olvasztotta be a királyi közigazgatás keretei közé, hanem meghagyta különállását, úgy, hogy annak irányításával egyik rokonát, Erdőelvi Zoltánt bízta meg.69 Győrffy György őt tartotta az első vajdának,70 bár arra, hogy Zoltán valóban a vajda címet viselte, nincs minden kétséget kizáró írásos bizonyíték.
Az Erdélyi Okmánytár adatai szerint 1214-ben a dobokai ispán, Voiouda71, seregszemlét tartott, ugyanott található egy másik adat 1219-ben egy Voiauoda nagyúrról, mindkettőt a forrást elemzők Vajdának értelmeztek.72 1296-ban egy bizonyos Ladislav woyuode-ről adnak hírt a források. 73 A források tanúsága szerint az első, név szerint ismert vajda Leustachius volt, aki III. Béla idején vezetett hadat.74 Írott források a XIII. századtól említik meg a vajdákat, és a század végétől már nevüket pontosan ismerjük. 1222-1234. között a királyi oklevelek méltóságsorrendjében nem szerepel a vajda, ugyanekkor viszont az ifjabb király tisztviselői között találjuk.75 Janits úgy látja, hogy a vajda a XIII-XIV. században a királyi herceg embere volt, és a herceg nevezte ki erre a tisztségre.76
A méltósággal még a XVI. század második felében találkozhatunk. Amikor Báthori Istvánt 1575-ben lengyel királlyá választották, akkor ő távollétében vajdákra bízta a kormányzást. 1594-től azonban a cím megszűnt létezni, helyét a fejedelem váltotta fel.
A szó a XVI-XVII. században — a hajdúk és a naszádosok hatására — katonai rangként terjedt el Magyarországon, ritkábban a várkapitányok is használták ezen címet.
Miután a vajda eredeti feladatkörét elvesztette, a szó vezetéknévként, illetve földrajzi névként élt tovább a magyar nyelvben. Erdély területén, több megye területén találunk vajdával kapcsolatos helyneveket: Vajdafalu, Vajdafalva, Vajdaháza, Vajdahomok, Vajdahunyad, Vajdakamarás, Vajdakúta, Vajdarécse, Vajdaszeg, Vajdaszentivány.77 Kázmér Miklós családnevi szótárában a Vajda családnévként 1415-ben tűnik fel először, Vajdai alakban viszont már 1398-ban. 1423-ból ismert egy Waytha alak is.78
Fehértői Katalin által összegyűjtött Árpád-kori személynevek között 1193-ból tláljuk a Waioda-t, 1200-ból pedig Voita, Voitha, Vaita alak fordul elő. A személynévtár külön érdekessége, hogy 1209-ben volt Boila név is, amely a türk bojla-val mutat egyezést.79
Összegzés
A vajda méltóságnév eredetét sem a nyelvészeti sem a történettudományi kutatás nem tisztázta kellőképpen. A problémát az jelenti, hogy a szláv és a török jelentés egybeesik, és a szót a törökből is le lehet vezetni, sőt a mongolban meglévő adat az utóbbi oldalt erősíti meg.”
67 Győrffy, 1977. 521.
68 Győrffy, 1977.467.
69 Képes Krónika. 78.
70 Győrffy, 1977. 136.
71 Varga (szerk), 1997. 141.
72 Varga (szerk), 1997. 149.
73 Varga (szerk), 1997. 310.
74 Janits, 1912. 7.
75 Szentpétery, 580-602. sz.
76 Janits, 1912. 12.
77 Czuczor-Fogarasi, 1874. 743.
Irodalom:
BESEVLIEV, V.
1955. What was the title etzirgou boilas in the protobulgarian inscriptions? In: Byzantinoslavica. XVI. Prague. 120-124.
BOLD, L.
1990. BNMAY-in nutag dahi hadni bichees. Ulaanbaatar.
BUDENZ, József
1862. Könyvismertetés Lexicon Palaeoslavenico Latinum, emendatum auctum. In: Nyelvtudományi Közlemények, 1. 306-316.
CLAUSON, George
1972. An Etimological dictionary of Pre-thirteenth century Turkish. Oxford.
CZUCZOR, Gergely - FOGARASI, János
1874. A magyar nyelv szótára. Budapest, Thenaeum.
DEÉR, József
2005. Királyság és nemzet. I. Gödöllő-Máriabesnyő, Attraktor.
DOBREV, Peter
1995. Ezikyt na Asparukhovite i Kuberovi bylgari, Rechnik i Grammatik. Sofia
DUVANDIH, Catherine
1998. A román nép története. Maecenas. Budapest.
ERDŐDI, József
Egyszerejtés, vagy címrövidülés. In: Magyar Nyelv, 71. 60-61.
FEHÉR, Géza
1940. A bolgár-törökök szerepe és műveltsége. Budapest, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda.
FEHÉRTÓI, Katalin,
2004. Árpád-kori személynévtár (1000-1301) Akadémiai Kiadó, Budapest.
FONT, Márta
1998. Oroszország, Ukrajna, Rusz. Budapest.
GABAIN, von A.
Alttürkische grammatik. 3. auflage. Otto Harrassowitz. Wiesbaden.
GOLDEN, Peter B.
1980. Khazar Studies. Budapest
GYŐRFFY, György
1972. Az Árpád-kori szolgálónevek kérdéséhez. In: Történeti Szemle, 312-320.
GYŐRFFY, György
1977. István király és műve. Bp.
GYŐRFFY, György (szerk.)
1986. A magyarok elődeiről és a honfoglalásról. Bp.
HELLER, Mihail
2000. Az Orosz birodalom története. I. Osiris Kiadó, Budapest.
JANITS, Iván
1912. Az erdélyi vajdák igazságszolgáltató és oklevéladó működése 1526-ig.
KAZHDAN, Alexander, P.(Ed.)
1991. The Oxford Dictionary of Byzatinum. Oxford.
KÁZMÉR, Miklós
1993. Régi magyar családnevek szótára. XIV-XVI. század. Magyar Nyelvtudományi Társaság, Budapest.
KÉPES Krónika
1988. Budapest, Európai Könyvkiadó. (Ford: Bellus Ibolya)
KRISTÓ, Gyula
1988. Erdély a XI-XIII. századi történetéhez. In: Tanulmányok Erdély történetéből. Szerk. Rácz István. 60-65. Debrecen.
KRISTÓ, Gyula
1999. A tizenegyedik század története. Budapest.
KRISTÓ, Gyula (szerk.)
1994. Korai történeti lexikon. IX-XIV. század. Budapest
LESSING, Ferdinand
1960. Mongolian-English Dictionary. Bloomington.
MACKERRAS, Colin (szerk.)
1972. The Uighur Empire according to the Tang Histories. A Study in Sino-Uighur relations. 744-840. Australian National University Press. Canberra.
MAKKAY, János - MÓCSY, András (szerk.)
1988. Erdély története I. A kezdetektől 1606-ig. Akadémiai Kiadó, Budapest
MALOV, Sz.
1951. Pamjatniki drevnetjurszkoj piszmennoszty. Moszkva-Leningrád.
MELICH, János
1921. Néhány szó magyarázata . In: Magyar Nyelv, 17.
MELICH, János
1933. Adalékok az egyszejtéshez. In: Magyar Nyelv, 29. 269-274.
1988. Erdély története I. kötet.
MIKLOSICH, Franz
1872. Die Slavischen Elemente im Magyarischen. In: Denkschriften. Philosophisch-historische Classe. Wien, 1-75.
MIKOS, József
A fehérvári keresztesek 1193. évi oklevele. In: Magyar Nyelv, 31. 288-309.
MORAVCSIK, Gyula
1988. Az Árpád-kori magyar történet bizánci forrásai. Akadémiai Kiadó, Budapest.
NÉMETH, Gyula
1991. A honfoglaló magyarság kialakulása. Budapest.
RÁCZ, Lajos
1992. Főhatalom és kormányzás az Erdélyi Fejedelemségben. Akadémiai Kiadó, Budapest
RÓNA-Tas, András
1985. A szarvasi tűtartó felirata. In: Nyelvtudományi Közlemények 87:1, 225-248.
BENKŐ, Lóránd
1976. TESZ. Történeti Etimológiai Szótár. III. Budapest, Akadémiai Kiadó.
VARGA, János (szerk.)
1997. Erdélyi okmánytár I. 1023-1300. Forráskiadványok. Akadémiai Kiadó, Budapest.
VERNADSKY, G
1955. Ancient Russia, A History of Russia. The Murray Printing Co. Forge Village.
