Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Ez jó ötlet, de azt hiszem, őszre halasztom. Nem kegyeleti, hanem praktikus okokból, nagyon nem szeretek meleg időben sétálgatni, pláne nem a tűző napon.
Azt, hogy dicsőitő verset ír, én sem. Annyira meg nem volt diplomata típus, hogy ügyesen kitérjen előle. Emlékszem, Hegedűs Géza olyan verset írt Sztálin halála után, amiben azt feji ki, hogy innentől elmúlt egy korszak. Ebben igaza is volt. A dolog másik fele, hogy ő volt az (mármint Géza bácsi) aki rábeszélte Devecserit, hogy írjon a tervkölcsönök fontosságáról. meg is írta, szép, antikus verslábakban. Nem ismerem, de időnként kiváncsi lennék rá.
Varga Imre tényleg nagyon jó szobrász, és sajnálom, hoy mostanában nem nagyon kap munkát. Hogy egy példát hozzak fel, mind Colleoni, mind Gattemalata ocsmány zsoldosvezért volt, de nincs olyan művészettörténeti kézkönyv, ami a szobrukat kihagyná.
Viszont eszembe jutott egy programajánlat. Én nagyon utálom a húsvéthétfőt és ilyenkor ha lehet, elmegyek valahova. Pár éve ez a hely a Fiumei úti temető volt, ahol majdnem egy egész napot elbóklásztunk, megkerestük a nevezetes sírokat (többek közt Radnótiét is,erről jutott most eszembe a temetőlátogatás). Előtte odaszóltam telefonon a portára érdeklődés céljából /nyitva vannak-e pl.húsvéthétfőn,be lehet-e hajtani autóval - igen -, stb./és ott nagyon kedvesen azt mondták,hogy ha bemegyek a portára,adnak útvonaltervet is,hogyan érdemes körbejárni. Gyönyörű enyhe húsvét volt abban az évben és nagyon kellemesen telt el a nap, szép sétahely is egyben ez a sírkert. (Remélem, nem voltam morbid.)
Igen,erre a szoborra gondoltam,képről ismerem. (Varga Imre szobrai - ha tárgyuktól eltekintünk is - szerintem jók, kifejezőek.) Sokat gondolkodom Radnótiról atekintetben, hogyha túléli a vészkorszakot,vajon mi lett volna vele a Rákosi-érában? Valahogy nem tudom elképzelni, amint dicsőítő verset ír a 60. születésnapra....
Szerintem ugyanaz. A költő egy kopott kabátba burkolózva, egy korlátnak dűlve áll, és szomorú, tűnődő arccal néz maga elé. Nagyon jó lett, pátosz nélküli, de kifejező. Olyan, ami ennek a csodás embernek kijár.
Én is szeretem nem csak a verseit, de pl. az Ikrek havát is.
Ez a Radnóti-szobor ugyanaz,mint ami Abdán is van? Még nem láttam "élőben" Radnóti szobrát, pedig ő a legkedvesebb költőm, a Naplót is nagyon szeretem tőle.
Megkerestem az interneten ezt a szoborcsoportot,nekem is tetszik:) Szeretem az ilyesfajta szobrokat, amikben mozgás is van, vagy nem hősi pózban ábrázolja az adott személyt, hanem hétköznapian: padon ülve például (ugye Gobbi Hilda a Nemzetinél, akiről már beszélgettünk,vagy még csak a képen látott szombathelyi Weöres-szobor, cicával), vagy a költőt rakodópart alsó kövén ülve ábrázoló.... :)
A mai nap meglátogattam a kaktuszkiállítást a Füvészkertben. Némileg kerülő útvonalon mentem, de megérte! A Práter utcában egy szoborcsoportra figyeltem fel, nagyon ismerősnek tűnt a helyzet. Nem váletlen: éppen az eistandot ábrázolja, illetve a Pásztor-fiúk egyelőre csak figyelik, amint Nemecsek és két társa elgurítja a golyót. Egész jól sikerült, mármint a szobor. Sajnáltam, hogy nem vittem magammal a fényképezőgépet, pedig nemcsak ezt, egynémely kaktuszt is érdemes lett volna lefotóznom.
A Cilike-könyvek egy részét én is olvastam, és egész jót szórakoztam rajta, de már nem nagyon emlékszem rá, inkább csak a kétbalkéz hősnőre.
Mostanában rákaptam a Gyilkos sorok c. tévésorozatra. A történetek is szellemesek és jól megírtak, de nálam sokat számít, hogy a hősnő milyen jól öltözik. Példa arra, hogy egy ötvenen, sőt alighanem hatvanon túli nőnek nem kell sem vihogó csitrinek, sem kiöregedett démonnak álcáznia magát. Az ő kosztümjei nagyon ízlésesek, semmi túlzás, és nagyon jellemzők rá a jól összehangolt színek, és a kitűnő szabás.
Dékány András neve nekem is ismerős, talán olvastam is tőle egykor, az is rémlik,hogy valamilyen tengerészettel kapcsolatos könyveket írt, de most a Titanic-évforduló kapcsán olvastam arról,hogy erről a katasztrófáról is volt kötete. És képzeld, rokoni kapcsolatokon keresztül hozzájutottam gyerekkoromban háború előtt kiadott Kosáryné Réz Lola- féle Cilike könyvekhez, nagyon jól szórakoztam rajtuk! :-)
A jó öreg Verne Gyula nekem is megvan, hiánytalanul. Szerencsére az ötvenes-hatvanas években kiadott sorozat. Ez azért jó, mert az eredeti rézmetszet illusztrációk vannak meg benne. A hetvenes években megjelenő könyvekben magyar szerzők illiusztráltak, de nem valami jól. Mondhatni, pocsékul.
Nem minden csíkos-pöttyös könyvet olvastam el, mert viszonylag gyorsan rákaptam a kalandregényekre, pl. Dékány Andrásra, Ez utóbbi szerzőtől elég sok könyvem van, és időnként kézbe is veszem őket. Nagyon meglepődtem, hogy a Kossuth Lajos tengerésze című regényben említett hajó, az Implacabile, tényleg létezett! Persze, nem Monostory Balázs volt a kapitánya, de maga a történet stimmel.
Igen, Szlovákiában csodás tájak vannak, nem bántam meg, hogy elmentem. Még akkor sem, ha a hosszú buszozás elég fárasztó.
Később azt olvastam, hogy a krasznahorkai mauzóleum a magyar Tadzs Mahal. Óhatatlanul eszembe jutott, hogy kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk. Ezzel nem kívánom lebecsülni, hiszen nagyon szép!
Nekem nem sok pöttyös könyvem van - A két Lotti megvan:) - inkább könyvtárból hordtam ki sok pöttyös-csíkos kötetet, többek között Kertész Erzsébet könyveit meg G. Szabó Juditot, ez utóbbit ha ismered, tudod,hogy sokat lehet nevetni. De megtartottam az összes Vernémet, a Belle és Sebastient és minden hasonló gyerekkönyvemet. Sőt, a padlásról lementettem a mesekönyveimet is, igaz, azok nincsenek a polcokon, hanem a szekrény aljában:)
Szép lehetett a krasznahorkai - szlovákiai - kirándulás. A kutyaszoborról az jut eszembe, hogy Keszthelyen a kastélyban pedig festményen van megörökítve Erdmann, a hercegi pár kedvenc tacskója.
Tegnap Szlovákiában jártam, egy szervezett út keretében, egynapos kiránduláson. Megnéztünk egy aragonitbarlangot, nagyon érdekesnek és szépnek találtam. Messziről vethettünk egy pillantást a krasznahorkai várra, tetőzet nélkül is impozáns látvány volt. Mintegy kárpótlásul megnézhettük az Andrássy-mauzóleumot. Roppant érdekesnek találtam. A gróf úr a körülrajongott felesége, az egykori operaénekesnő, Hlablawetz Franciska emlékére. Legjobban szent Franciska képe tetszett. Messszebbről nézve szobornak tűnt, aztán, amikor az idegenvezető elmondta, hogy nem festmény, hanem mozaik, ámultam-bámultam. Még közelről nézve sem tudtam felfedezni az illesztés nyomát. A mauzóleum háta mögött a házaspár kedvenc kutyájának, egy tacskónak az életnagyságú szobra állt. A felirat szerint a derék jószág húsz évet élt. Itt az volt a figyelemre méltó, hogy a kutya szemét féldrágakőből rakták ki, méghozzá valami kék színűből. Lehet, hogy a tacsinak öreg korára hályogos lett a szeme? Akárhogy is, mindenkinek tetszett.
Egy futó pillantést vethettünk Nagyszombat főterére. Egy erőltetetten patetikus Petőfi, és egy egész jó Tompa Mihály szobor állt ott, eszembe juttatva az "Arany Jankó lesz a násznagy, Tompa Miska lesz a pap" Petőfi idézetet.
Egy balga pillanatomban az összes csikos, pöttyös stb. könyvemet antikváriumba vittem. Úgy éreztem, már kinőttem őket. Persze, az is igaz, hogy a könyvespolcom nincs gumiból, meg a szoba falai sem. Azért néha sajnálom, hogy eladtam ezeket az olvasnivalókat. Megvolt a Francia kislány is, csak ennyire részletesen nem emlékszem rá. Megpróbálom ellenőrizni.
Szoktam olvasgatni a moly.hu-t és ott írja valaki A francia kislányról,hogy az 50-es évekbeli kiadásban még szerepelt Rákosi meg SZtálin halála, a későbbiekben nem. Én is egy olyan könyvtári példányt olvastam,amiben nem volt már szó ezekről a személyekről. Thury Zsuzsától nekem A fivér c. regény van meg, régebben olvastam, ez is jelentős részben önéletrajzi ihletésű,esetleg ajánlhatom is:) Igaz, írja is a fülszövegben,hogy regényeiben folyton önmagát és családtagjait írja meg.
Megnéztem a Jane Eyre utolsó két részét. Végső soron tetszett, de - hogy így fejezzem ki magam - valami van, de ez nem az igazi. Viszont idáig a legjobb. Például Mr. St. John Rivers nem kemény misszionáriusnak, hanem derék, kissé együgyű falusi plébánosnak tűnik, nem nagyon érthető, mi is tetszik rajta dúsgazdag szerelmének. Még a szép görög profil sem stimmel. A testvérei pedig egyáltalán nem olyan kotnyeles nőszemélyek, ahogy itt ábrázolják őket. Azt sem tudom, miért hallgatják el az, hogy Jane lemondott az öröksége háromnegyedéről, ami kb. háromszáz évi fizetése lenne. Azt már kifogásoltam, hogy Adéle kicsit túl fejlett a könyvbéli korához képest. Viszont Mrs. Fairfax személyét itt is nagyon jól eltalálták.
Jó döntés volt, hiszen minden jó, vagy legalábbis olvasható könyvet úgyse lehet megvenni. Nem is beszélve arról, hogy van olyan is, amit nem idén adtak ki. Ilyen pl. a Francia kislány. Annak idején olvastam és tetszett is, nem tudom, most mi lenne a véleményem róla. Valamelyik politikai fogoly ebből a regényből tudta meg, hogy Sztálin meghalt, de nem ez a könyv legfőbb érdeme.
Érdekes véletlen, hogy én most fejeztem be Thury Zsuzsától a Családi krónika című könyvet. Nem regény, inkább novellával kombinált esszégyűjtemény. Az apjáról csak keveset ír, mert kislány volt, amikor meghalt, magáról és az anyjáról többet és érdekesebbet.
Meghoztam a nagy döntést, egy hónappal ezelőtt újra beiratkoztam a könyvtárba. Egy év alatt 2100 ft díjért egy seregnyi könyvet elolvashatok:) Első adagként 5 könyvet vettem ki, és 8 nappal a határidő előtt "kész lettem" velük. Mondjuk kicsit a bakfiskoromat éltem újra,mivel Janikovszky Éva és Thury Zsuzsa is szerepelt az írók között. Thury Zsuzsa :A francia kislány c. művét elég propagandisztikusnak tartottam, de a történet végül is érdekes volt és el fogok sétálni a regény egyik helyszínére,a Thököly út 97 felé:) Második nekifutásra egy Ken Follett II. világháborús mű; A másik Boleyn-lány; a Virágot Algernonnak és egy Jo Nesbo-krimi jött velem haza, mindegyikre nagyon kíváncsi vagyok, a Follett-et kezdtem el olvasni.
Sajna, a Jane Eyre első részét nem láttam, mert vendégségben voltam, de a másodikat megnéztem, és nagyon tetszik. Mr. Rochesterel és Jane-vel meg (mármint az őket alakító színészekkel) meg vagyok elégedve, még a házvezetőnő és Grace Poole is tetszik. Viszont szerintem Adéle fiatalabb, mint aki alakítja. De ez nem túl súlyos hiba, és az egész feldolgozás jól sikerült.
Sajna, színházban nem láttam, a kisregényt olvastam, és náhány színházi közvetítést láttam.
Az olvasókörön szó esett az Örkény családról is, igazi nagypolgári, de intellektuális érdeklődésű család volt. Én azt mondtma, hogy ebben az esetben hasonlított Hegedűs Géza helyzetére. Az előadó erre elmondta Géza bácsi egyik kedvenc történetét, ő ugyanis kitűnően tudott anekdotázni szörnyű helyzetekről.
Nos, A bori táborban dolgozott Gyöngy Pál, a slágerszerző. Egy talicskát tolt, nem túl nagy tempóban, hiszen kb. negyven kiló volt. Háta mögött a század tréfacsinálója. Amikor a talicskát egy rámpán kezdte el Gyöngy tolni, egyszer csak megszólal: Felfelé megy Borban a Gyöngy, jól teszi...
Örkényről szólva merem ajánlani az Azt meséld el,Pista c. előadást,stílusosan az Örkény Színházban játssza Mácsai Pál, remekül. Ez az író szövegeiből összeállított önéletrajzi "monodráma", sok humorral, sok-sok elgondolkodtató pillanattal, nagy-nagy csendekkel - a nézők részéről.Megjelent hangoskönyvben is, én legutóbb ennek hallgatása közben estem át az egyébként utált karácsony előtti diópucoláson. A Macskajáték közvetítésnek most csak az utolsó háromnegyed óráját láttam,de megint meg kellett állapítanom,hogy Pogány Judit tökéletes Orbánné. És én, amikor a színházban láttam ezt a darabot, utolsó szerepeinek egyikében Végvári Tamás alakította Csermlényi Viktort....
Kedden, az olvasókörön Örkény Istvánról beszéltünk, születésének századik évfordulója kapcsán. Konkrétan a Tótékról, a Macskajátékról, az egypercesekről, és csak nagyon érintőlegesen a Rózsakiállításról. Az előadó többek között azzal magyarázta a Macskajáték sikerét, hogy kitünő szereplehetőség az idős színésznők számára. Biztos, hogy ez is az oka, hiszen a női szereplőkkel mostohán bánik a színműirodalom. Ha kiöregedett a szerelmes korból, talán még hátravan a fiatal anya, de középkorú nőt főszerepben nem nagyon látni. Persze, az is lehet, hogy csak én nem tudok róla. Az időskor megint más, itt inkáb nagymamai szerepkörben tündökölnek. Nos, a Macskajáték legalább két, de inkább három színésznőnek nyújt kitünő lehetőséget, nem is csoda, ha élnek vele. Ezt konkrétan akkor állapítottam meg, mikor ugyanazon a napon megnéztem a tévében a színházi közvetítést. Azon viszont csöndesen derültem, hogy a meglehetősen visszataszító leírásnak Csermlényi Viktor, az öregedő, bocsánat, öreg amorozo egyáltalán nem felelt meg. Sem a mostani szereplő, sem Balázs Samu annak idején. Jordán Tamás egy sarmőr, akiről nem nehéz elhinni, hogy magába bolondítja a nőket. És itt a siker egy másik titka: öregek szerelmével nem nagyon foglalkozik a világirodalom. A dráma pedig mindezt szellemesen, gúnnyal és öngúnnyal teszi.
Azt is csak most tudtam meg, hogy mind a Tóték, mind a Macskajáték eredetileg filmnovella volt, csak nem engedélyezték a forgatást. Ezért aztán megjelent novella formában, először a Kortárs közölte le, aztán kiadták könyv alakban is. Majd színpadra alkalmazták, végül film is lett belőle.
A mai napon a gödöllői kastélyban jártam egy kirándulócsoporttal. Nagyon szépen felújították, meg is csodáltam, de nekem kicsit túl sok volt részint az aranyozás, részint meg FErenc József szobron, fstményben, de még bögrén is. Továbbá nagyszűmú arcképen. Nagyon megörültem, amikor megláttam deák FErenc, illetve Eötvös József arcképét, őket legalább kedvelem. Andrássy Gyuláról az állapítottam meg, hogy jóképű férfi volt, lehet, hogy tényleg tetszett Sziszinek.
Ami nekem tetszettek, azok részint a csodás cserépkályhák (bár azok is aranyozva voltak, ha nem is mindegyik) részint a szépen megterített reggelizőasztal volt. Ez utóbbin két személynek volt teríték, meghitt hangulatban ehettek. Azért egy teára meghívhatnának...
Feltéve, ha nem Ferenc Jóska tenné.
Egyébként sok látogató volt, egy fiatalokból álló olasz turistacsoport, úgy vettem észre, ők kissé unták. Elismerem, Firenze után sok újat nem mutathatnak nekik. De voltak ooszok is, és még egy szláv nyelvet is hallani véltem, ők jobban méltányolták. Hja, a közös uralkodó, illetve közös történelem.
Én először olvastam a Sellő a pecsétgyűrűn-t, de később, amikor újra elolvastam, én is Pécsi Sándort láttam-hallottam magam előtt. A Fekete városból is adtak egy kis részt (szégyen-gyalázat, de annak idején nem láttam), és ebben is nagyon jól eltalálta a figurát.
