Régóta fontolgattuk többen, hogy szükség lenne olyan topicra, amelyik a nagyobbacska (kb. 6-10 éves) gyerekekről szól, mert sok "régi" fórumozó gyerekeivel együtt "kiöregedett" a várandós-szoptatós-babázós-kisgyermekes topicokról. Pedig ahogy nőnek a gyerkőcök, egyre tágul a világ, egyre több megbeszélnivaló merül fel az emberben. Úgy gondoltam, hogy itt mindenről essék szó, ami ezt a korosztályt és szüleit érinti, vagyis lehet az iskola, szabadidő, különóra, evés, játék és minden, ami belefér...
Vagyis, ahogy a mellékelt ábra mutatja, a Frakk csak szerintem csőgagyi. :) (Igaz, én inkább az animációs filmre gondolok, a könyvváltozatot nem ismerem.)
Bizony: Frakk, a macskák réme és Frakk és a foci. Én erről a két kötetről tudok, nekünk még az én gyerekkoromból származó példányok vannak meg, de rémlik, hogy láttam új kiadásban, talán a Libri-nél.
ezért van nálunk 3 mese minden este, egyet gabesz választ, egye csutka, egyet meg anya, az utóbbi a "nevelőcélzatu", és annyira jó, amikor egyszercsak elkezdik kérni azt, amit korábban én választottam:)
Hát igen, ez nekem nem esik a látókörömbe :-)). Viszont ennek kapcsán elgondolkodtam a dolgon és most tudatosult, hogy szinte soha nincs olyan, hogy mindkettőjüknek egyszerre mesélek. Hiába egyneműek, egykorúak, elvétve van ugyanakkor, ugyazon meséhez kedvük. Egyikük például most már szinte csak maga olvas, elvonulva, másikuk meg babát vesz az ölébe (mindig kettőt :-)) és neki mesél - fejből.
Ha már szóba került az "Én, a robot": annyira szeretném megnézni a filmet, de sehonnan sem tudom megszerezni. Ha valaki kölcsön tudná adni, nagyon örülnék.
On
Még eszembe jutott a Világszép nádszál kisasszony, azt is rongyosra olvastuk annak idején. Ja, és Kipp-kopp, amit most újra elővettünk, mert könnyű az olvasást gyakorolni vele.
Ezek különböző könyvek, szerintem. A kis herceg az emberi élet kudarcának meséje, gyönyörű, de (kis)kamaszkor előtt biztos nem érthető. (És sokaknak utána sem.) A Micimackó sok rétegű, derűs, filozofikus mese, simán élvezhető gyerekek számára. Az Alice-nak van egy nagyon ironikus társadalmi éle, de úgyszintén élvezhető gyerekek számára is -- nem véletlen, hogy Carrol egy kislánynak dedikálta. Sőt: a szerintem a felnőtt világ ökörségeinek tobzódása közepette, szerintem az Alice aktuálisabb lehet egy gyerek számára, mint valaha.
Miért ciki, hogy 50-szer kell elolvasni egy kisgyereknek a Boribont, szóról-szóra ugyanúgy? Szerintem ez tök jó!
A napközis tanboszorka külön kategória, kíváncsi vagyok, melyik lehetett az a mese, amivel terrorizálta a gyerekeket...
Nálunk a Brumi volt a kedvence a fiamnak és amikor a könyvtárban létező utolsó Bruminak is a végére értünk elsírta magát: annyira rossz érzés volt neki, hogy véget ért és vissza kell vinnünk a könyvtárba...
Nem helyettesíteni kell, hanem kiegészíteni a kettőnek egymást. Ez olyan számomra, mint egy ételt megfelelően fűszerezni, eltalálni a helyes arányokat, hogy kidomborítsák az ízeket, és ne elnyomják egymást.
A Bogármese nálunk is nagy kedvenc. Illetve most újra előszedték a Már óvodás vagyok-ot. Lázár Ervinből egyébként szinte bármi jöhet nekik. Ja, és nagy kedvencek még a Rumcájsz mesék könyvől is, meg a No, megállj csak! szintén könyvből is. S.
A Kis herceg, a Micimackó és az Alice Csodaországban (hehe) kifejezetten felnőtteknek írt mese.
Én most az unokámnak egy ideig a népmeséket olvastam fel, és legnagyobb meglepetésemre - annak ellenére, hogy előtte kizárólag Marék Veronika meséskönyvei aratták nála a legnagyobb sikert - élvezte. De husvétra megint kapott két új Boribont, és azóta visszasüllyedtünk ide, mert kb már 50-szer olvastatta fel magának (szigorúan kijavítva, ha egy szót másként mondtam) ujra.
Én anno a Grimm mesék eredeti, kiheréletlen formáján nőttem fel sokmindennel egyetemben, sőt egyik kedvenc könyvem volt a Max és Móric, ahol minden volt, levágott kéz, éhenhalás stb... de arra viszont határozottan emlékszem, hogy egyszer alsótagozatos napköziben a napközis tanitónő felolvasott valami mesét, amiben a büntetés oylan volt a rossz főszereplő számára, hogy megfőzték, fevágták, lenyúzták stb... DE VÉGIG MINDENT ÉRZETT. Lehet a tanárnő kicsit szadista volt titokban, de én ettől napokig nem tudtam aludni, sőt egy ideig nem tudtam végignézni azt sem, amikor anyám a csirkét trancsírozta. .
Ki kell, hogy ábrándítsalak, mert a Háború és békét én sem olvastam. ;)
De továbbmegyek a csalódáskeltésben. :) Hozzád hasonlóan igencsak kedvelem a sci-fit (többek közt az Alapítvány trilógiát, vagy, ha már Asimov, akkor az Én, a robotot), mitöbb, a Verdákat és az összes többi Pixar-movie-t is (bár konkrétan a Verdák magyar szövege szerintem túlspirázott, a szóviccei egy gyerek számára érthetetlenek), azt meg már nem is tudom, meg merjem-e említeni, hogy a kedvenc műfajom: a képregény.
De igaz, ami igaz: úgy gondolom, mindezek a felsorolt dolgok, bármilyen élvezetesek, nem képesek helyettesíteni az Ezeregy éjszaka meséit vagy a Grimm-meséket vagy Benedek Elek meséit egy gyerek számára.
nekem a Tündér Lala félelmetes volt :((( Pöttyös Pannira vágyakoztam, most azt is olvasom a gyerkőcöknek :)
Most Lázár Ervin: Bogármese-t olvasom/tam, , nagyon jó, tanulságos mese, élvezetes. Mellette a Janikovszky könyvek ( már óvódás, már iskolás vagyok...stb )
A gyerekem nagyon szerette a Frakkot anno, a Pöttyös Pannit is sajna, azért sajna, mert az én annyira, de annyira utálom, hogy el nem tudom mondani! :-)))
Nagyon szerette még Lázár Ervint meg Janikovszkyt. Meg Békés Pál Félőlényét.
Mivel az Operába 7éve nem jutottam el (azelőtt volt, hogy heti 5-6-szor voltam), esténként beérem azzal, hogy ölembe a laptop és jöhet Agatha Christie és a Star Wars :-D.
A Tüdér Lala nekem is nagy kedvenc volt. Frakkot senki sem olvas? Brumit? A Pöttyös Panni vot anno nekem is még nagy kedvenc, de most valahogy nagyon nem csípem.
BERKUUUUU!!!! Csakhogy kegyeskedtél idetalálni!:) Ezek szerint túl vagytok az isiválasztáson. Mint írtam, nekünk nagyon bejött az egy osztály, rendeződtek a dominanciaviszonyok, holott éppen azért intettek óva ettől, mert a papírforma szerint (szakkönyvek, nevtanos főokosok stb. :-o) romlani szokott. A lényeg, hogy saját magatokon kívül senkire ne hallgass.
Nézd, én kiválóan felnőttem a Háború és béke nélkül :-), ez az egyik naaaaaaaaaaagy klasszikus, ami kimaradt, mert megfeküdte a gyomromat. Mások meg felnőnek az Alapítvány trilógia nélkül. Lehet, hogy ez neked olyan, mintha chipsszel etetném folyton a gyerekeimet, de én nagyon régóta mondogatom, hogy a jó sci-fi az bizony felér néhány agyonajnározott szépirodalmi művel. Minőséget választani nem csak úgy lehet, hogy Grimm eredeti, Háború és béke, Ember tragédiája, akármi. Bizony létezik a ponyvairodalomból is használható - Rumini, Ken Follett: Katedrális. Aki csak az előbbit választja, az szerintem ugyanolyan hibát követ el, mintha a gyerek a Nemon és az Asterixen nőne fel.
Mondom ezt úgy, hogy közben a kisfiam Verdákat néz, amiről lehet lekezelően nyilatkozni, de zseniális fordítása van, akkora szövegekkel, és olyan mondanivalóval, hogy csak. És bizony ezek is tudnak értékeket közvetíteni, még akkor is ha vannak, akik a maguk szellemi felsőbbrendűségének tudatában ezt szemétnek értékelik. :-))))
(Ja, egyébként miközben mi ezekről a mesékről témázgatunk, ugye tudjuk, hogy a gyerekek 90%-a Shreken, Nemón, Asterix és Obelixen nő fel, rajzfilm formájában?)
A kis hableány általában "működni szokott", én is így tapasztaltam. Igaz, sok kérdést is hagyhat a gyerekekben, és sok más mese kell, hogy ezeket segítsenek megválaszolni. (Pölö a Grimm-féle A kis libapásztorlány.)
Szinte feldolgozhatatlan mesének gondolom viszont például A kis herceget.
Természetesen én is úgy gondolom, hogy nagyon sokféle történetre van szüksége egy gyereknek (és felnőttnek) a boldog élethez. Csak hát ugyanúgy, ahogyan egy szülőnek feladata a kisgyerek egészséges táplálása és egészséges táplálkozásra nevelése -- sőt, az ételek különféle élethelyzeteknek (pl. betegségnek) megfelelő megválasztása --, ugyanúgy feladatunknak gondolom a történetek, mesék közötti tudatos eligazodást, választást, ezeknek a történeteknek a megfelelő "használatát" a családban.
Az, hogy "kapjon mindenféle történetet, aztán majd alakul a világa", szerintem ugyanolyan mondás, mint hogy "egyen akármit, majd a szervezete kiválasztja, mit épít be".
Persze az is igaz, hogy egy normális kisgyerek igen sokat képes a környezetéből elviselni, feldolgozni, korrigálni, és patikamérlegre tényleg nincs szükség a nevelésben.
Sziasztok! Én bizony elolvastam Andersen kis hableányát a lányaimnak (6 és fél) és nagyon tetszett nekik, annak ellenére, h először a Disney verziót látták. A rút kiskacsa szintén, bár azt talán kicsit nehezebben követték. Most a Tündér Lalát olvasom nekik, azt hittem, kicsit korai, de nem, szeretik. Továbbá a Harisnyás Pippit, ami a szünetben volt a tv-ben, belenéztünk és a film csábította őket a könyvhöz. Amúgy én is a fordított sorrend híve vagyok, tehát előbb a könyv. HP-t én nagyon szeretem, abból mindenképp a könyv lesz az első, de osztom az írónő véleményét, h kb. abban az életkorban, ami megegyezik Harry könyvbeli életkorával.
Ikreink egyébként úgy néz ki külön osztályba mennek majd, (még nem 100%) és egyiknek se lesz ismerős, hát nagyon kíváncsi leszek. Petra (mint elnyomott fél) kifejezetten ezt kérte és szerintem is jobb lesz így.
Jót mulattam az irodalomórai emlékeiden, én ráadásul még felvételiztem is belőle (mármint nemcsak az emlékekből:-) :-))). Sosem felejtem el, mennyit röhögtünk, amikor egyetemen a filozófia szeminárium vezetőnk azzal traktált, hogy esténként a kislányainak (10 éves alatt voltak jócskán) Homéroszt olvas fel... Én egyébként nagyon szerettem műelemezni, talán mert kiemelkedő voltam benne, de azért sokszor úgy gondolkodtam, ahogyan Te :-)) Ez egyébként a filmekre és a zenére is igaz: én megrözött operarajongó vagyok de azért nem annyira kultúrsznob, hogy a Csárdáskirálynőt ne nézzem meg szívesen.
A Disney- klasszikusokkal nekem az a fő gondom (megvan mind, szeretjük is), hogy mindegyikben van olyan félelmetes rész, amit szerintem eltúloztak. A Csipkerózsikában pl. a mai napig át kell ugorni a sárkányos részt, a Hóhérke banyást nemkülönben, de a hableány vége sem semmi... Amikor meg már nem fél a gyerek ezektől, akkor meg nem érdeklik az ilyen filmek...
Hát én biztosan rosszul vagyok bekötve, de engem mélyen hidegen hagynak a lelki értelmezések, a pszichológiai okfejtések arra vonatkozóan, hogy Grimm eredetiben vagy átdolgozott verzióban jobb. Olvasunk, olvasnak, sokat, mindenfélét. Ennyi a lényeg, aztán majd alakul a világuk. Ez nekem ismételten felidézte a középiskolás irodalomórákat, ahol mindenféle művekről feltételeztük, hogy mit gondolt az írója, hogyan valósította meg.... blablabla. Mindenféle olvashatatlan művekről kitalálták, hogy ez aztán a hú meg a ha. Irodalmároknak minden bizonnyal, de abból kevés van. De nem baj, mert ezekről lehet tudományosan magyarázni bármit, rajtuk kívül úgysem érti senki. Próbálok igényes könyveket a kezükbe adni, de nem dől össze a világ a bugyuta (és mégis bájos) Micimackóktól, a számomra elviselhetetlen (de a gyerekeim által kedvelt) Geronimo Stiltonoktól sem. Mindegyik kell, ők meg raktároznak, választanak. Ha én nem vagyok nyitott, csak a tudományos választások, tesztek és akármik alapján kényszerítem rájuk a könyveket, akkor az bizony rosszul is elsülhet. Úgyhogy inkább olvasom Fehér Klárát is nekik, meg Geronimot, Pöttyös Panni idővonatát meg Micimackó legújabb kalandjait.
A Disney-Hófehérkét én is keresem egy ideje, de csak a magam számára. :) Rajzfilmtörténeti mérföldkőként érdekelne -- ez volt az első egész estés, színes, hangos rajzfilm, ami iskolát alapított. De ami ennek a feldolgozásnak a lelki értékét illeti, azt semmiképpen sem keverném össze az eredeti meséével.
