Ad 1) Várjuk ki a végét. A KÁP-ról eddig feltételezések vannak, hatását néhány év múlva fogjuk látni. GYF álláspontja óvatos volt, szeretném, ha nem lenne igaza, de még az is lehet, hogy igaza lesz.
Ad 2) Öszödi beszéd. Azért volt haszna. Sokszor eszünkbe fog jutni, ha egy politikus sunyít, hogy egyenesen is lehetne mondani. Egy politikai tettnek vannak hosszú távú hatásai is.
Ad 3) Hiba volt, hogy GYF átszabadta a reformlépések sorrendjét. Talán ha az eredeti, molnári terv valósul meg, messzebbre jutunk.
Nem írtam azt, hogy "Gyurcsány rossz volt", hanem azt mondtam, hogy nem volt józan. Józan ésszerűség nélkül pedig a politikai terepen nem lehet boldogulni.
Három nagy hibát elkövetett Gyurcsány, olyat, amik közül egybe is bele lehet könnyen bukni. Az első a kettősállampolgárságos népszavazáson a határozott nem mellletti kampányolás, a második az őszödi beszéd, a harmadik az, hogy az eü-reformot hagyta a Molnár Lajos-féle ámokfutó módon megindulni.
Molnár pedig éppen a változtatások elérése miatt kellett volna mihamarabb leállítani.
Gyurcsány rossz volt, Molnárt páros lábbal kell kirugni. Szép, de haszontalan gondolatok.
Vegyétek már észre, hogy Gyurcsány 2008 márciusában feladta, azóta egy fia terv, gondolat nem került elő, hogy miként kellene az életünket átrendezni, hogy az működőképes legyen, és reményt adjon, hogy valami épelméjű fejlődés indul el.
Szép dolg örülni annak, hogy megszabadultunk a változtatóktól, de nem szabad elfelejteni, ha nem változtatunk valamin, nem változik meg semmi.
OV alibikormányzást folytat, ez nem vezet sehova. Tetszik, nem tetszik vagy jön valaki, aki még jobb, vagy ráfanyalodunk még Gyurcsányékra, vagy más, hasonló, közepes adottságú, de legalább valamit tenni is hajlandó emberekre. Ez a mai tétlenség ugyanis örökre nem tartható fenn.
Az őszödi beszéd hiba volt. Józanul nem gondolhatta egy miniszterelnök, hogy ilyen stílusú beszédet elmondhat 210 ember előtt, plusz a sok kisegítő, titkár, sofőr, miegymás - és nem lesz belőle nagy balhé, nem viszik ki a médiába szenzációnak.
Gyurcsány úgy viselkedett, mintha egy zánkai ifitábor büfésátrában kéne meggyőznie a Mókus őrsöt valamiről három Aranyászok mellett.
Gyurcsány nem volt józan. Tkp. az a meglepő, hogy ezzel a politikaittas magatartással egy ideig, elég sokáig, első számú vezető tudott lenni.
Függetlenül attól, hogy a kérdések tartalmi vitáiban esetleg inkább neki volt igaza, mint a nótafának vagy a többi őrstagnak.
Mint korábban írtam, az MSZP nem olyan párt, mint a Fidesz.
Itt nem Gyurcsány lapjairól volt szó, mert az ő lapjait simán felülüti néhány VOR-öltönyből előrántott ász, és az se baj, ha egy pakliban van belőlük 14.
Pont azért kellett az őszödi beszéd, hogy ezek a betompult agyú barmok térjenek már kissé észhez, de aztán miután valamelyikük jól kiszivárogtatta, azonnal támadott újra a megyei kommandó.
Le kellett volna mondania? És mégis, ki jöhetett volna a helyére?
És azért kellett a ciklus elején meglépni, nem egy évet vacillálni vele, mert akkor még ennél is jobban puhult volna fel az egész, pont annyira, hogy éppen semmi értelme ne legyen.
Továbbá azért, mert meggyőződésem szerint a nép el is fogadta volna, ha az AB nem szarik a saját kalapjába.
A mentalitás változása azonnal elkezdődött, hogy azután visszatérjen oda, ahonnan nem bírunk kimozdulni sok évtizede. A barátnőm orvos, nagyon érdekes történeteket mesélt, de most megint vissza lehet rakni a táblát, hogy kopogással ne zavarja a rendelést...
Aztán a népszavazás után persze valóban vállalhatatlanná vált a helyzet, de ez egy másik történet.
Mindenesetre amikor a diadalmas népszavazók majd az ismerőseiket kérdezgetik, vagy fórumokon érdeklődnek, hogy mennyit kell adni egy epeműtétért, akkor majd gondoljanak arra, hogy ezért csakis magukat okolhatják.
A mondás az volt, hogy fizettem én egész életemben a TB-t, most ne kérjenek 300 forintot. Hát nem is annyit kérnek, hanem 50 ezret és ez így jó...
És igenis felháborítónak tartom ebben az esetben az aktus technikájával teleírni az újságot, bár ebben nyilván nem a szerzők a főbűnösök, hanem a szerkesztők, akik ezekkel a szakértésekkel rakták tele az újságjaikat.
Még egyszer mondom, nem Gyurcsány miatt, hanem magam miatt...
hát bizonyos penetráns nézeteken nincs mit vitatkozni, és a képviselőikkel se ülök le publikusan vitatkozni, még akkor se, ha privátim esetleg kedélyesen elsörözgetek velük természetesen az én igen szerény véleményem szerint
Igazabol az a meglepo, hogy ugyanilyen nezeteket nyugodt szivvel felronak olyanoknak is, akikkel tortenetesen te egyetertesz. Mert ideologiak vagy egyeb vilagnezetek minositesenel nincs univerzalis velemeny.
A vizitdíj bevezetésének számtalan racionális indoka volt, ezt nem vitatom. Hogy elengedhetetlenül szükséges lenne az egészségügy átalakítása, azt sem vitatom. Hogy bármilyen átalakítás érdeksérelmekkel jár, az is igaz. De leginkább az igaz, hogy betegek szenvednek, nem kapják meg a megfelelő gyógykezelést, maradandó egészségügyi károsodást szenvednek el vagy meghalnak a rendszer hibái miatt.
Mindebből akár az is következhetne, hogy Gyurcsánynak igaza volt, megpróbált egy tűrhetetlen rendszeren változtatni, kockázatokat vállalva. A hőst meg a szánalmas bolondot viszont gyakran csak egy paraszthajszál választja el egymástól.
Azt érdemes látni, hogy nem a peremfeltételek megváltozása miatt bukott el Gyurcsány gyakorlatilag összes kísérlete. Egyszerűen belement egy olyan blöffsorozatba a hatalom megszerzése majd megtartása érdekében, amelyik ugyan sikeres volt, ám a leghalványabb elképzelése sem volt arról, mi lesz ha egyszer meg kell mutatni a lapjait. Bele is bukott szépen.
Egyáltalán nem érdekel az ő személyes sorsa, nem érdekelnek a szocik vagy a liberálisok. Az érdekel, hogy elavult, pocsék rendszerekhez nem lehet majd komolyabban hozzányúlni a kiaklakult helyzet miatt.
Ha veszi az időt és a fáradságot, hogy mondjuk 1 évig csak arról szóljon a média jelentős része, hogy milyen pocsék állapotban van az egészségügy, ha minden egyes beszédében felveti ezt a problémát, ha szövetségeseket keres és talál egy reformkísérlethez, ha bevonja a szakmát, ha nem bagatellizálja el a félelmeket a magántőke bevonásától, ha képes kormányozni mindeközben, ha képes megfelelő fontossági sorrendet felállítani ügyek között, akkor lehetett volna akár sikeres is.
De nem lett az. És bizony ez technikai kérdéseken múlt, nem erkölcsön vagy azon, hogy helyes-e a co-payment vagy a magánbiztosítók bevonása. A politika békeidőben egy olyan furcsa tevékenység, ahol többet számít, hogy ügyes-e annak folytatója, mint hogy erkölcsös-e avagy tisztességes-e.
A publicista dolga szerintem nem annak megítélése, hogy valamely átalakítás helyes avagy nem. Tisztelet a kívételnek, de melyik publicista avagy gondolkodó ember képes megítélni, hogy mi a megfelelő finanszírozási-szerkezeti-szervezeti-technikai-logisztikai struktúrája az egészségügynek, a tömegközlekedésnek vagy bármi másnak? Azt viszont meg tudja ítélni, hogy egy reform bevezetése megfelelő módon zajlik-e, hogy egyáltalán át lehet-e majd vinni a magyar társadalmon. Mint ahogy az is a gondolkodó ember feladata, hogy mindenféle taktikai szempontokat félretéve jelezze, ha gazembereket és gazemberségeket lát, ne csukja be a szemét ezek láttán.
Az egyetlen amiben a gondolkodó emberek zöme eltévedt az elmúlt 20 évben, az szerintem pusztán annyi, hogy az alapvető igazságokat elhallgatják, a fontos kérdéseket nem teszik fel valami magasabb céltól vezérelve. Nem bántjuk Gyurcsányt, mert azzal Orbánt segítjük hatalomra és fordítva. Nem a 2/3-ad intézményéről beszélünk, hanem a gonosz Orbánról aki majd ezzel jól visszaél. Nem arról, hogy miért nem lehetett eddig alapvető ügyekben előrelépni, hanem hogy majd most jön a rossz zsarnok, és mindenki bűnös aki nem lázad ez ellen. És fordítva, amikor 9 évre nevezik ki Annamáriát, akkor nem szólalnak meg azok, akik ezt ugyan mélységesen helytelenítik, mert a cél szentesíti az eszközt.
Pedig itt is azért kellene felemelnie a szavukat a gondolkodóknak, mert ez nem helyes technikailag. Félelmeket igazol be és egy esetleges váltás esetén hasonló lépésekre jogosítja fel az ellenkező oldalt. Egy rendszer talán akkor működhet megfelelően, ha nem az egyes szereplők erkölcsiségén múlik a működés, hanem a megfelelő felépítésen. Talán akkor múlik el a zsidózás hamarabb, ha az kínos vagy kényes, és nem akkor, ha az emberek azt morálisan kinövik.
Hát, egy amerikai elnök, még ha nem is valós, ritkán szokott koalíciós konfliktusokba keveredni.
Molnár Lajos nem partizánként jött elő az elképzeléseivel, hanem kormányülések eredményeként.
Azért lettek a kormányülések eredményei ezek, mert a szocik - és nem feltétlenül Gyurcsány - ezeket ítélték a legkevésbé problémásnak, az SZDSZ nem ezt akarta csinálni.
Ha már, akkor az SZDSZ-nek kellett vona kilépni a kormányból, amikor látták, hogy mit művelnek a karsaik velük.
De még ebből sem lett vona semmi gond, mindenki szépen megszokta volna a vizitdíjat, ahogy megszokjuk, hogy kerülőút nélkül elveszik a kiskörutat, ha az AB nem asszisztált volna ahhoz, ami teljes képtelenség.
Úgyhogy úgy lett ez elkúrva, hogy elindult egy maratoni verseny, ami 5 kilométernél 3000 akadállyá lett átminősítve...
Sok okos dolgot mondtatok az egészégügyről, amiket nem is vitatnék. Egy politikai szálat azonban kiemelnék.
Molnár Lajost páros lábbal kellett volna kirúgni, amint elkezdte nyomatni a vizitdíjas-napidíjas konstrukcióját. Függetlenül attól, hogy önmagukban ezek ésszerűek-e.
Miért?
Mert ezzel akkorát mosott be -tudatosan - Gyurcsány és a kormánykoalíció image-nak, aminél nagyobbat akkor nem is lehetett volna. Ha a miniszterelnök a nagy tévévita legforróbb pontján, milliók nézik, kijelenti, hogy nem akarnak ilyesmit bevezetni, nem lesz így fizetős az eü, ne hazudja ezt a tisztelt ellenjelölt - akkor ne jöjjön fél év múlva egy miniszter, hogy de, ezeket mindenképpen be kell vezetni. A politikai hitelvesztés kimagasló pillanata volt. Vagy ha jön ezzel a koncepcióval, nem pátyolgatni kell, hanem ultimátumot kötni a talpára: vagy letesz róla, vagy másnap röpül.
Bartlet nem hagyta volna így hitelteleníteni magát. Függetlenül attól, hogy a vizitdíj különben hasznos dolog-e.
Pont most folyt alant vita a vizitdíjról, ami nem azon bukott meg, hogy önmagában a vizitdíj helyes-e avagy sem. A bevezetés módján bukott meg, ha úgy tetszik a technikáján. Úgy tűnik, hogy Gyurcsány pl. pont azt nem értette meg, hogy kevés a szándék, az akarat egy mégoly pozitív elképzelés végigviteléhez is, ennek léteznek a megfelelő technikái.
Ezt máshogy látom.
Előre szeretném bocsátani, hogy a vizitdíj értelme természetesen nem a 300 Ft bevétel volt, de még csak nem is az orvos-beteg talákozások számának csökkentése.
Hanem az, hogy kialakuljon a megrendelő-szolgáltató viszony, ami a mai napig hiányzik az egészségügyből, ami mint egy szocialista zárvány működik továbbra is, tökéletesen rendszeridegen területként, milliárdos résztvevőkkel...
Azt mondod, hogy rosszul lett bevezetve, ami rímel arra, amit BE írt, hogy reformot az emberek ellenében nem lehet csinálni, ami viszont fogalmi képtelenség.
Merthogy azt gondolom, nem azért kell valamit megreformálni, mert jól működik, viszont a status quo megváltoztatása minden esetben érdekeket sért. Ebben az esetben ráadásul mindenki érdekét, aki primer haszonélvezője a rendszernek (professzor, jól menő sebész, satöbbi), vagy lusta gondolkodni.
Hogyan lehetett volna ezt jól bevezetni?
A dolog ráadásul többosztatú, mert az SZDSZ-nek volt valamilyen elképzelése az EÜ-t illetően, ami a finanszírozás racionalizásálsával kezdődött volna, ugyanis ez mindennek az alfája. Mert lehet egyezkedni a gyógyszergyártókkal, amit értelemszerűen valamilyen kompenzációnak kell kísérnie, meg lehet bűvészkedni a HBCS-vel, vagy a laborvizsgálatokkal, amiknek a finanszírozása jelenleg a lóverseny totalizatőrére emlékeztet, de ettől nem lesz több pénz a rendszerben, ami meg benne van, az nem elég.
Csakhogy az SZDSZ eredeti elképzeléseit a szocik először kiherélték, aztán a maradékot megint kiherélték, ami megmaradt, azt meg ráhúzták annak a Horváth Ágnesnek az orrára, akinek a legkevesebb köze volt az egészhez.
És akkor itt, alább ünnepli valaki magát, hogy a lesben álló karvalytőke már nem is akar beszállni a magyar EÜ-be, mert nem éri meg neki.
Mindezt 2010-ben, 20 évvel a rendszerváltás után.
Mert ha egy befektetőnek nem éri meg valamit finanszírozni, akkor az tök jó, nekünk megéri, mert mi gazdagabbak vagyunk a rócsildoknál is.
Így finanszírozzuk a BKV-t, MÁV-ot, Malévet, meg még annyi minden mást és erre büszkék vagyunk, az eszem áll meg!
Persze azt is mondhatnánk, hogy miért nem tartott Gyurcsány rendet a pártjában, csakhogy az egy demokratikus párt, ennek minden hátrányával.
Ha rendet tartott volna, akkor most lenne két diktatórikus populista pártunk, az még ennél a mai helyzetnél is szebb lenne kicsivel...
Sokszor hallottam, balos szavazóktól is, hogy kell az a reform, csak nem így.
Hát hogy?
Nincsen olyan intézkedés, amiről ne lenne kimutatható, hogy ennek, vagy annak a csoportnak hátrányos lenne, egy másik intézkedés meg másik csoportnak hátrányos, ergo a kormány ráront a népre, satöbbi.
Ha ez kellő nyilvánosságot kap, akkor azt hosszú távon karaktergyilkosságnak nevezzük, ami Semjén és társai dolga.
Éppen ezért én azt várnám el egy gondolkodó embertől, hogy ha arra teret kap, akkor ne csak a technikai kérdésekkel foglalkozzon, hacsak nem egy törökgábor.
Nem a Gyurcsány-kormány miatt, hanem azért, mert végre valahára elindulhatott volna valami, de nem lehetett, ezzel veszítettünk megint 4-6 évet és nekem már nagyon sok időm nincs, szeretném, ha mire kórházra szorulok, nem kéne előtte felvágni az ereimet...
Szóval, én sokkla több technikai elemzést várnék, sokkal jobban szeretném, ha egy adócsökkentést technikailag szednének szét -mennyi, miből, honnan veszed el, stb.- mint ha egyfajta erkölcsi kérdésként kezelnénk. Sokkal jobban szeretném, ha nem frázisokat puffogtatnának politikusok, publicisták, szakértők, értelmiségiek, ha nem erkölcsi hanem szakmai ítéletek születnének.
Egyetértek, de a fentiekből láthatod, hogy pont az ilyen "technikai" elemzéseket hiányoltam én is.
Az ugyanis, hogy a kormány rosszul kommunikált, meg nem így kellett volna, nem technikai elemzés, csak a dolog technikáját érinti.
Nekem egy publicista ne jöjjön már azzal, hogy azért szavaztak falunk sokan a vizitdíj ellen, mert ő kapott leveleket és 27.000 forintos nyugdíjnál számít a 300 forint, ugyanis lófaszt.
Eleve számos okkal lehetett mentesülni a 300 forintok alól, másrészt nem tudom, mekkora tömegeknek van 27.000 forintos nyugdíja. Hogy nem annyinak, ahányan vidéken ellene szavaztak, de még csak pár százaléknál nem is többnek, abban biztos vagyok.
Úgyhogy én egy kommunikációs hibára való figyelemfelhívást nem tudok szakmai ítéletnek tekinteni, illetve persze az, csak nem az a szakma, ami kívánatos lenne.
És ha mindenki ezt csinálja, az is, aki eredetileg máshonnan indult, csak azért, mert bármi mellett állást foglalni ma politikai elköteleződést jelent és ezért kerülendő, akkor nem nagyon leszünk előrébb...
"Nincs olyan helyzet, amelyben egy rasszistával bármely ép erkölcsi érzékű ember egy oldalra kerülhet."
Már hogyne lenne. Volt van és lesz ilyen helyzet. Az ember kerülhet az esküdt ellenségével is egy oldalra bizonyos szituációkban, pont ennek belátása hiányzik a magyar életből és egyáltalán nem csak a politikaiból. Ha gazember és hazaáruló a politikai ellenfél és a valódi gazember is, akkor az a bibi, hogy nem lehet elválasztani majd őket a jelzők alapján. Érdemes lenne hát eljutni odáig, hogy nem aggatunk egymásra kíméletlennél megalapozatlanabb jelzőket és minősítéseket, hogy legyen majd valódi súlya annak amikor valakire mégis ezt tesszük. Tehát nem kulturális gyökereink, nem neveltetésünk és nem iszonytatóan kellemes természetünk okán, hanem színtiszta pragmatizmustól vezérelve.
Tudja a fene, mi ma az ép és a torz erkölcsiség. Ne lopj? Ugyan már, így vagy úgy szinte mindenki lop, ha ragaszkodunk a törvény betűjéhez. Ne paráználkodj? Na rendben, az jó dolog. Mármint paráználkodni. De ki nem lépett félre így vagy úgy? Tisztelni szülődet és felebarátodat? Tedd ki a lábad egy társaságból, rögtön ítéletet hirdetnek rólad. Számít az ígéret vagy az adott szó? Ha körbenézel a fórumokon azt látod, hogy hazudni nem bűn, legalábbis ha azt a szimpatikus oldal teszi.
Nagyon nem szívesen mondom ezt, de számtalan olyan liberális vagy egykori liberális nagyon kvalifikált emberke él ebben az országban, aki semmivel sem jobb -sőt!- mint a gárdista/jobbikos/miépes/tökömtudja nem túl képzett emberke aki a maga szűk környezetében vaszeg tisztességesebben viselkedik mint előbbiek. Ezt az országot ma nem a sokat szidott "nyugger", roma vagy szociális segélyen élő réteg teszi tönkre, hanem a jól képzett elitje, akik kizárólag a lopással, veszekedéssel, hisztériával vannak elfoglalva, akik már azon vérig sértődnek, ha valaki kérdéseket tesz fel és nem dől be a sztereotíp szövegeknek és nem áll be valamely szekértáborba. Ebből pedig az következik, hogy fel sem merül az, hogy Puch vagy Pintér nem kerülhet be egy kormányba, pedig ők aztán látod valódi gazemberek. Merthogy nyilván minden szoci/fideszes élből gazember a másik oldal számára, a saját oldal pedig kivet, ha meg mered kérdezni, mit keres a puchlaci államtitkárként, hiszen akkor élből áruló vagy. Mert hogy már maga a kérdés feltevése sem jelenthet mást, mint hogy meg akarod buktatni Gyurcsányt és OVI-t akarod minelnöknek. Na, ez az agyrém.
Igazságtalan vagy. Eszter gondolkodik. Nem tévedhetetlen, előfördult már, hogy nem értettem vele egyet, azt gondolva, hogy ebban abban téved. Helyenként bizonyos ismeretei hiányoznak és jobbindulatú a kelleténél. De nem szándékosan, én elhiszem, hogy nem mindennapi kedvtelése a szélsőjobboldali világban forgolódni.
Kinek élmény, akár csak 10 percig, Döbrentei Kornélt hallgatni? És akkor még nem is kezdtem névsorolvasásba, hogy hány hasonlót és még rosszabat kéne hallgatnia. Van neki jobb dolga is. De emiatt persze helyenként pontatlan képet alkot ama világról.
Ennek ellenére sok dologban meg igaza van, és ami fontosabb, szerintem sokszor érdemes rá figyelni. Ami azért ismerd el, valami. Meg kell ezt becsülni.
1. Igaz lehet, hogy eygesek azért támogatákk, hogy Bajnai egy évig legyen miniszterelnök, mert ők közben lopni akartak. Nem az MSZP, hanem egyesek. Mások támogathatták másért. Pl. azért, mert Bajnai bemutatott egy olan miniszterelnöki szerfelfogást, ami hosszú időre példa lehet. Ez egy tőke, és nem csodálkoznék, ha Bajnaival még találkoznánk.
Wekerle is 3* volt miniszterelnök, amikor baj volt, visszahívták...
2. Szerintem nincs igazad, hogy a politika csak a pillanatnyi erőviszonyokról szól. Van olyan politikus, akinek politikája erről szól. Kossuth szerint a politika az exigenciák tudománya. És bizony, gondold csak végig, az összes valamirevaló államférfi, Napoleontól Churchilen át Kádárig, beleértve Metternichet de akár a nekünk nagyon nem tetsző politikusokat is, egy hosszabb távú elképzelés alapján működtek.
Azért volt itt Eötvös József is. Most történt velünk egy kis baleset, beleszédültünk. De hidd el, lesz még folytatás, és átértékelődnek a dolgok. Akkor pedig az ilyen pillanatnyi optimalizálási döntések nagyon visszaüthetnek.
Bánffy Dezső azt hitte szegény, hogy nincs jobb ötlet mint a memorandum per, meg a szocialista agitátorok hazatoloncolása. Elmondjam, mi lett belőle? Bánffy okos ember volt, később maga is rájött, hogy mit tett. Egyáltalán nem okosság rövidlátóan kihasználni a pillanatnyi előnyöket és nem gondolni a holnaputánra.
Gondolj az amerikai alapító atyákra. Hány évre gondoltak, amikor az Alkotmányt írták? És nem tették okosan?
"Eszter - amennyire látom - a megosztódás ellen lépett fel, az ellen, hogy külön írószöveccség alakuljon a jobb- és a baloldaliak számára."
Itt van az oka és a lényege a mai magyar politikai élet nyomorúságának. A (Döbrentei féle) csatornabűz ugyanis jobbról és balról szagolva is csatornabűz.
A mai magyar jobboldalnak viszont vagy nincsen szaglása, vagy - ilyen is van - illatosnak érzi a csatornabűzt.
Ebben a kérdéses írószövetségi történetben is az lett volna a megoldás, hogy a mocskot KÖZÖSEN takarítsák ki.
"Eszter - amennyire látom - a megosztódás ellen lépett fel, az ellen, hogy külön írószöveccség alakuljon a jobb- és a baloldaliak számára. Márpedig ez tényleg állatság."
Azt hiszem itt kell keresni az egész mai magyar politikai élet nyomorúságát. Ugyanis a (Döbrentei-féle) csatornabűz akárhonnan szagolom, akár jobbról, akár balról csatornabűz marad.
Nincs olyan helyzet, amelyben egy rasszistával bármely ép erkölcsi érzékű ember egy oldalra kerülhet. A mai magyar jobboldalnak viszont vagy nincsen szaglása, vagy - ilyen is akad - illatosnak érzi a csatornabűzt. Ebben és a hasonló esetekben ugyanis nem a mai magyar politikát jellemző jobb-bal megosztódásnak kellett volna kialakulnia, hanem az ép és a torz erkölcsiségű (gondolkodású) "oldal" közötti megosztódásnak. Magyarán: nem az említetteknek kellett volna kilépniük az írószövetségből, hanem mocskot kellett volna KÖZÖSEN kitakarítaniuk az írószövetségből. Az az igazi agybaj, hogy ez nem így történt!
Eszter - amennyire látom - a megosztódás ellen lépett fel, az ellen, hogy külön írószöveccség alakuljon a jobb- és a baloldaliak számára. Márpedig ez tényleg állatság.
Ebből jött ki pl. az ECHO-televízió is, végső soron. Legyünk mindig egymás közt! Jobbosok a jobbosokkal, balosok a balosokkal! :-((
Akár irodalomról van szó, akár humorról, akár színművészetről, akár TV-ről, akár fórumos sörözésről...
És nem is Nádast, Eszterházyt meg Szabó Magdát bandázta le, ha jól veszem ki, hanem az egész megosztódási folyamatot nevezte annak. Itt a fórumon, ahol tényleg nem szoktak az emberek finomkodni - nickek mögül sem, ő pedig névvel ír.
Csak ezt a hozzászólást olvastam el, de nekem nagyon korrektnek tűnik. Az a lényege - ahogyan sikerült kihámoznom - hogy nem jó, ha az írók bal- és jobboldali csoportra szakadnak. Ezzel nekem semmi bajom.
Nyilván Eszter se tökéletes, ahogyan rajtam kívül tán senki. Viszont ő - velünk ellentétben - névvel vállalja itt a gyűrődést. Biztosan ír hülyeséget, ahogyan mások is. De nem kellene kacagógerlézni meg hasonlókat, az olyan ízléstelen. Nekem.
