Keresés

Örömmel :) ...ha volt benne valami hasznos, akkor az nem az én érdemem.

Arra voltam kíváncsi, hogy milyen utat tartasz jónak a bölcsesség megszerzésé érdekében. (Persze abból indultam ki, hogy a 3037-es hsz.-ban említett vitát is e célból indítványoztad. De könnyen tévedhetek is...)

Szerinted Jézus hogyan nyert bölcsességet? Talán szerepjátékokban csiszolgatta a képességeit? Vagy kérte, és kapta, mert jóra használta?

Ha lehet, akkor inkább kerülöm a vitát. :) De ha érdekel a téma, akkor írj bátran.

Szia villámló!

1. Az emberek szeretik befeketíteni azokat a dolgokat, amelyek felfedik hibáikat. Így gondolkodnak: tegyük hiteltelenné azt, aki (ami) rosszat mond rólunk. A Biblia felfedi az emberek valódi (negatív) jellemét, és ez sokaknak nem tetszik... Az, hogy az emberek eltorzítják, és ellentmondásosnak mutatják be a Biblia mondandóját, sokszor ennek a gondolkodásmódnak tudható be.

2. De van egy másik féle hozzáállás is: Ha már nem tud az ember a Biblia erkölcsi mércéjének megfelelni a saját erőtlensége miatt (hiszen az csak Isten jellemformáló segítségének elfogadásával lenne lehetséges), akkor igyekszik levinni a Biblia erkölcsi mércéjét egy olyan szintre, amit erőlködés nélkül betölthet (ahelyett, hogy elfogadná a Teremtő segítségét)...

Szerintem e két dolog az alapja pl. annak a hazugságnak, hogy "Dávid és Jonatán homokosok voltak"... De ebbe a kategóriába sorolom többek között azt a kijelentést is, hogy Jézus nem volt zsidó...

Szia Maaancus!

"De ki az én felebarátom?" Aki egy hiten van velem, vagy esetleg mindenki?

1. Nézzük meg a 10 parancsolat egy részét:

Azt mondja Isten, hogy: "Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot." (2. Móz. 20:16) Ha csak azok lennének a mi felebarátaink, akik egy hiten vannak velünk, akkor a 10 parancsolat kissé furcsa lenne, hiszen akkor megengedné a más hitűek elleni hamis tanúzást. De ez ellent mondana a Biblia többi részének, hiszen a hazugság a Biblia szerint utálatos dolog Isten előtt függetlenül attól, hogy ki a szenvedő alanya. Szerintem az a logikus következtetés, hogy ez az igeszakasz a felebaráti elnevezést általánosan, minden emberre érti, és az az üzenete, hogy senki ellen se tanúskodjunk hamisan.

2. De ez is a Bibliában található: "Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet. Én pedig (Jézus) azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket..." (Mt. 5:43-44) Tehát a Jézus által idézett ószövetségi rész az ellenséget nem sorolta a felebarátok közzé*. De hogyan gondolkodott erről Jézus, aki nem megváltoztatta a törvényt, hanem betöltötte azt...

3. Az irgalmas samaritánus esete:

"És ímé egy törvénytudó felkele, kísértvén őt (Jézust), és mondván: Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet vehessem?

Ő pedig monda annak: A törvényben mi van megírva? mint olvasod?

Az pedig felelvén, monda: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat.

Monda pedig annak: Jól felelél; ezt cselekedd, és élsz.

Az pedig igazolni akarván magát, monda Jézusnak: De ki az én felebarátom?

Jézus pedig felelvén, monda: Egy ember megy vala alá Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esék, a kik azt kifosztván és megsebesítvén, elmenének, és ott hagyák félholtan. Történet szerint pedig megy vala alá azon az úton egy pap (zsidó vallású), a ki azt látván, elkerülé. Hasonlóképen egy Lévita (szintén zsidó vallású) is, mikor arra a helyre ment, és azt látta, elkerülé. Egy samaritánus (nem zsidó vallású ember!) pedig az úton menvén, odaért, a hol az vala: és mikor azt látta, könyörületességre indula. És hozzájárulván, bekötözé annak sebeit, olajat és bort töltvén azokba; és azt felhelyezvén az ő tulajdon barmára, vivé a vendégfogadó házhoz, és gondját viselé néki. Másnap pedig elmenőben két pénzt kivévén, adá a gazdának, és monda néki: Viselj gondot reá, és valamit ezen fölül reáköltesz, én mikor visszatérek, megadom néked. E három közül azért kit gondolsz, hogy felebarátja volt annak, a ki a rablók kezébe esett?

Az pedig monda: Az, a ki könyörült rajta.

Monda azért néki Jézus: Eredj el, és te is a képen cselekedjél." (Lk. 10:25-37)

Tehát Jézus rámutat arra, hogy nem az azonos vallásúak a mi felebarátaink, hanem azok, akik emberszámba vesznek bennünket...

4. Pál apostol szavai: "...egymást szeressétek; mert a ki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte." (Rm. 13:8) Csakhogy a szeretet törvényének (Rm. 13:10; 1, Tim. 1:5) az ellenség szeretete is része (Mt. 5:44), így a fenti megállapítás csak akkor lehet érvényes, ha mindenkit (még az ellenségeinket is) a felebarátaink közzé sorolunk.

*Összegzés: Szerintem az ószövetségi részek több helyen is csak egy szűkebb körre alkalmazták a felebarát megnevezést (pl. egy vallási csoportosulásra), mert a kor emberei nem tudták befogadni azt a szemléletet, ahogyan Isten tekint reánk (azaz, hogy egyformán szereti minden teremtményét). De az újszövetségi részekben Jézus egyértelművé tette a felebarát eredeti értelmét: "De ki az én felebarátom? ...Az, a ki könyörült rajta." Azaz a szeretet törvényét betöltőnek mindenki a felebarátja, és nem csak a saját vallásának a tagjai.

________________________________________________

"Ha valaki nem szereti az Úr Jézus Krisztust, legyen átkozott!" (1. Kor. 16:22)

Szerintem az átok a Bibliában nem egy jövőt befolyásoló "varázsszó", vagy Istenhez intézet (mások kárát sürgető) kérés, hanem egy természetes, nem kívánatos következmény (!) megállapítása. >> Ha valaki nem szereti Jézust annak ellenére, hogy ismeri Őt, akkor jelleme romlott, önzésben vagy/és közönyben megkeményedett (saját döntéseinek eredménye képen), ezért az örökéletre alkalmatlan. Így az 1. Kor 16:22-ben egy egyszerű ténymegállapítást - és nem egy "megátkozást" - látok.