Álmodj csak...
merengésre,álmokra
késztet a sűrű éj.
Szavaid még megbújnak,
képeket álmodsz,
fényeket és
sötét titkokat,
borongó múltat,
ködön át sejlő
jövendő napokat,
életet álmodsz,
ne félj, az új
hajnal megöli majd
a téged fojtogató
múlt kósza álomképeit...
Kacsintgat rám az Éjjel:
"Gyere, és álmodj!"
De sötétséggel tűzdeli tele magát,
így az alvás elkerül.
El-elbóbiskolok hajnalig,
az agyam feszülten lesben áll,
és akkor a hajnal int,
de kérdés, hogy ugyan
mit hoz a nappal.
Elalszom végre... nincs sötét,
rémísztő árnyak tovatűntek,
de akkor berobban a múlt,
az emlélkek...és megölnek,
felőrölnek az álomképek...
Címet természetesen neked kell adnod. Én csak így éreztem, nem biztos, hogy jól éreztem rá...
Nekem is tetszik, amit írtál. Akár prózaként, akár versként. Próba képpen tördelt asoroakt versformába. A vers nem a rímektől vers! Erre a megállapításra jutottnk nem is olyan rég. Olvass el lejjeb lévő verseket (pl.: Három láng) és látni fogod, hogy igazam van.
Ha amit írtál igazságon alapszik, álmos lehetsz!
Miért?
Az igaz, hogy vmi lehet vers attól, hogy nincsenek rimek. Lehet, igazad van. Direkt nem sorokba tördeltem (asszem), hogy ne tünjön versnek, mármint rimes versnek.
Örülök, hogy tetszett.. pedig csak pár igaz gondolat...
Szia, Ypszi!
Ez igenis vers! Sőt, szerintem nagyon jó. Tördelted is, igaz, hogy nem sorokba. Mi lenne, ha úgy is megpróbálnád? Vagy direkt írtad így?
Üdvözlettel: MaTeo
Offolhatok? Mert ez nem vers... de leírnám...Kacsintgat rám az Éjjel: Gyere és álmodj! De sötétséggel tűzdeli tele magát, így az alvás elkerül. El-elbóbiskolok hajnalig, az agyam feszülten lesben áll, és akkor a hajnal int, de kérdés, hogy ugyan, ma mit hoz a nappal. Elalszom végre... nincs sötét... rémísztő árnyak tovatűntek... de akkor berobban a múlt, az emlékek... és megölnek, felőrölnek az álomképek...
Kinyitom a szemem, és rájövök: ébren vagyok. Az agyamból minden gondolatot... kitépnék. Nem akark emlékezni.
Ez már hét éve van így... és én egyre fáradtabb vagyok.
Valiant!
Papírra szoktam én is írni a próbálkozásokat, ritka kivétel az, ha meglátok egy verset itt, s rögtön jön egy kis variációs gondolat, akkor megpróbálom spontán lereagálni. Egyébként rengeteg kis cetlin őrzök gondolatfoszlányokat, amikből lehet, hogy nem lesz semmi, de tovább is lehet fejleszteni, ha úgy adódik.
Drámádhoz hol lehet hozzájutni?
Köszönöm gondolataidat.
gyv
Vajon ki dobta rám
álvilágok pompás palástját?
Ki öltöztetett
színpompás szóvirágokba?
Álmok koszorújával
ki övezte fejem?
Miért burkolózom
lázálmok ködleplébe?
Miért ragadnak el
ködvirágok,ködvilágok,
álomfürtök,szivárványok?
Emlékekbe temetkezve
védtelenül védekezve
szóvirágba öltöztetve
álmok terhétől görnyedve
a negfejthetetlen
felejthetetlent
miért kergetem?
Kudarcaidnak
álköntösébe burkolózol,
jó meleg, betakar,
szinte nem is félsz,
keserű érzéseket
édesen omló csokoládé feledtet
a párás melegben,
- "meleg és béke!"
(ugranak erre sokan) -
füzetek és leskődő árnyak
borítanak el homályos sejtésekkel,
- míg jól tudod, hogy
tétova soraidból hűs erő árad,
friss szellő támad,
szobád nyitott ablakán beférkőzve
köntösöd lebbenti,
s könnyű sóhajtással,
pajkos suttogással
mosolyogva fújja le rólad
kudarcaidnak álköntösét.
Leköthetnek azok az értekezletek... :-) Amúgy nálam nem jön spontán. Csak akkor, ha elötte eldönötm, hogy most kedves agyam verset fogsz írni! Akkor megy. Ha rá vagyok hangolva. Egyébként érdekes, hogy verset csak papírra tudok írni, de pl. drámáknál csak a számítógép elött ülve jön az igazán jó gondolat! Sokan mondták már, hogy gépies vagyok (ami nagyon nem igaz!) meg megcsúfolom az írás hagyományit. De nem értek egyet. A "végtermék" számít. Úgy látszik ha a gép elött ülök, és az ujjaim a klaviatúrán vannak, az olyan stresszhelyzetet teremt bennem, ami kihozza belőlem a legtöbbet. És ez a lényeg. Sokkal jobbat írok spontán a gépbe, mint előre gonodlkodás után az íróasztal fölé görnyedve.
Tetszik ez a sor:
"begombolkozom kudarcaimba"
Eszembe jutott egy-két régi ...-im. Nem tudom, hogy hívjam őket.:
'A bűnösök mentegetőznek, a vétlenek némák.
S mivel a hallgatás bűn, és a hamis szó
erősíti a látszatot:
a vétkesek szabadok, s rabok az ártatlanok.'
'Minden értelmes elme, akárhány tudomány
tudója, vagy milliónyi tapasztalat átélője,
csak egy okból tudja magáról, hogy él:
retteg - a haláltól.'
'A szentimentalista remény érzése, és a
realista ésszerűség biztonsága a
tökéletes szemléletmód alapja.'
Semmiképp ne akard erőltetni. Merengj egy kicsit, s ha eszedbe jut egy szó, hagyd, hátha követi egy másik, hátha megjelenik előtted egy kép, egy látomás, egy gondolathalmaz, lelked tükre...
Várj...
Nekem sem jön minden nap... de ha jön, legtöbbször éjféltájban jön, vagy hazafelé tartva menet közben, vagy mosogatás közben, vagy krumplipucolás közben, vagy az iskolában óra közben, értekezleten, vagy....
Véleményedet várom!
Mindennapos...
Csokoládémeleg falak között
keserűségeim pátyolgatom.
Mosott ruhák párája leng körül.
Piszkos érzések csapódnak le rám.
A füzet vonalai közül leskelődik
valami megmagyarázhatatlan sejtés.
S a lámpából is süt a félelem.
Reszketek. S még jobban
begombolkozom kudarcaimba.
Miért ne mutogathatnád? SŐT! Mutogasd csak! Akit nem érdekel, az ne vegyen róla tudomást, akit meg leköt - pl. engem - az úgy is elmondja majd a véleményét, ami lehet kellemes, kellemetlen, de mindenképp hasznos!
Más: a bemutatkozásom nagy kaki. Eredetileg a politikai témák miatt iratkoztunk fel barátommal, aztán a Kultúrában ragadtam...
Figyeltem, hogy februárban frissítették utoljára az Art-H...-t. Ha elküldöm pár versem, mikorra lesz olvasható?
Még valami:
Ha te éjfél és egy óra között "csak" úgy "összecsapsz" egy ilyen kis verset, akkor nem tudom mit tegyek. Nekem ugyanis nem jön ilyen spontán. Rá kell hangolódnom. Márpedig az mostani életvitelemmel egyre nehezebb!
heki!
Éppen ezért van szükség kritikára, vagy legalább valami véleményre...
Nem biztos, hogy mindenki érzi, hogy jó, amit írt, vagy nem. A sajátja, őszinte, s természetes, hogy tetszik. Én tudom, hogy rengeteg rossz verset írok, giccses ömlengéseket, szenvelgéseket, de egyszerűen muszáj kiírnom magamból.. Tudom, de legalább ne mutogassam... hát igen,... és nem mindig tudom....megállni, hogy ne mutassam meg... esetleg megítélni...
Ezért szoktam kérni mindenkit, hogy véleményezzen!
S tudod, milyen kevés ember vállakozik erre?
Én nagyon örülnék, ha véleményt mondanál az enyémekről, lehet mailben, részletesen. Az adatoknál ott van a honlapom...
a költő általában szomorú ő, bőre gyenge, szeme vak, általában szenved, és sajnálja magát, és egyik reggel arra ábred, hogy magányos az ajka.
aki verset ír, minden nap írjon, ám minden nap rostálja is meg szigorúan munkája termését.
mert attól hogy őszintének érzem a verset, amit írtam, még lehet iszonyú giccs.
Jól teszi MaTeo, ha ír, jókat ír.:)
Csak nem akarja a haikut a Haiku rovatba írni, pedig ott lenne a helye, de itt jobban érzi magát. Én örülök neki, hogy itt van...
Egyébként olvastam a bemutatkozásodat:)
A vendégkönyv a címlap alján van...
gyv
Szóhoz sem tudok jutni...
(merek fogadni, nem írtál a vendégkönyvbe semmit...)
Szóval ezek tetszettek... jó... , bár így utólag az És szétterülnek... nagyon is szétterül, szétesik, a többi OK...
És persze kösz!
Remélem, a fotókat is megnézed...
gyv
Na, elolvastam az összeset! Csak azokat említem meg, amik a legjobban tetszettek:
"És szétterülnek a hangok..."
"Szétfoszlott..."
"Tükröm"
"Virág vagyok..."Tükröm.
Utólagos engedelmeddel, hadd idézzek párat a legszebb részekből!:
"Apró üvegcserepekre hullnál, ha odacsapnék,
szétesnél darabokra, s csörömpölve csapódnának
földhöz szemcséid.
A szilánkok felsebeznék gyenge bõrömet.
Felszedegetném mindet egyenként.
Óvatosan. Vigyázva, minél több szilánkot megtaláljak.
Összeraknálak. Pontosan összeillesztenélek.
Gondosan, alaposabban megterveznélek, elrendeznélek.
Ki ne maradjon valami. Kárba ne vesszen semmi.
Mozaiktükör. Üvegcserepekbõl, szilánkokból, sok-sok
szeretetbõl összerakva tükröm lennél újra.
Általam, vérembõl, gondoskodásomból újjászületve."
"Felveszem tarisznyám:
útravalóm a sok
hamubasült hiány.
Sírnak a virágok,
s fájó életembõl
lassan kisétálok."
"Virág vagyok, rajtam bimbó, s levél.
Ha kinyílok, szirmom elhordja a szél.
Ha senki nem segít, szomjazom, hervadok,
ha segít és letép, akkor is meghalok."
