Régóta fontolgattuk többen, hogy szükség lenne olyan topicra, amelyik a nagyobbacska (kb. 6-10 éves) gyerekekről szól, mert sok "régi" fórumozó gyerekeivel együtt "kiöregedett" a várandós-szoptatós-babázós-kisgyermekes topicokról. Pedig ahogy nőnek a gyerkőcök, egyre tágul a világ, egyre több megbeszélnivaló merül fel az emberben. Úgy gondoltam, hogy itt mindenről essék szó, ami ezt a korosztályt és szüleit érinti, vagyis lehet az iskola, szabadidő, különóra, evés, játék és minden, ami belefér...
Szeretnék egy kis tanácsot kérni, abban, hogy mit lehetne tenni, hogy kissrác ne mindig ugyanazt a mesét kérje esténként? Csomó mesekönyve van, de ő mindig ugyanazt szeretné csak meghallgatni. Egyébként nagyon aranyos mese (A sün akit meg lehetett simogatni kötetből a Hogyan tanult Csahos énekelni cimü), csak jó lenne néha mást is olvasni. Már próbálkoztam két mesével is, másodszor is a Csahost kérte. :)
A hobbit jó. Szerencsére megjelent most A hobbit címen is, ahol nem Bilbó Baggins, hanem Zsákos Bilbó utazgat, szóval kicsit igazították a fordítást A Gyűrűk Urához.
A gyereknek az apja olvasta, azóta maga is olvasta, nagyon szerették :-))
A "kiközösítés" elég béna szó szerintem, de a téma érdekes.
A tévé szerintem nagyon sarkalatos pont: barométere annak, hogy melyik család miként óhajt/képes részt venni a tömegfogasztási kultúrában. Arról nem beszélve, hogy ami a tévében megy, az maga a tudatipar: másképp formálódik az a gyerek, akinek a családjában megy a tévé, mint akiében nem.
No de fő a kérdésem az lenne: vajon tapasztalatod szerint miért bántanak egyes gyerekeket?
Nem irtam, hogy kizarolag egy adott kor termeke; egy huszadik szazad masodik feleben olvasni tanulo gyerek is elvezte (es gondolom, nem csak egy), meg a kesobb belole lett, az angol tortenelem egyes reszeivel behatobban ismerkedo felnott is, csak az utobbi maskeppen es talan teljesebben.
Ez nem von le a megallapitas ertekebol semmit, miszerint a konyvet elsosorban tarsadalomkritikanak szanta a jo oreg Carroll (aki nem Caroll). Az pedig, hogy emellett sikerult egy orokbecsu vilagirodalmit alkotnia egyuttal, kulon bonusz. ;)
>Valóban, a tévé önmagában, technológiája miatt butít; de azért talán ne tekintsük >már mindegynek, hogy mi a műsor, milyenek az arányok, hogyan nézzük stb.
Írtam én mást?
A másik téma: Annyi minden van, ami miatt lehet egy gyereket kiközösíteni, vagy érezheti magát kiközösítve. Nem a TV a legfontosabb probléma... Mint ahogyan nem is a családok közös vagy különböző értékrendjén fog múlni a dolog... 2 nagykorú gyerekkel és néminemű tanítási gyakorlattal a hátam mögött így látom.
Enyémek nem nézték pl. soha az ominózus Barátok közt című szörnyedvényt, meg az este 8 után nézhető bármi mást, pedig nálunk nem tilos tv-zni.. Csak akkor ők már ágyban voltak :-)
Valóban, a tévé önmagában, technológiája miatt butít; de azért talán ne tekintsük már mindegynek, hogy mi a műsor, milyenek az arányok, hogyan nézzük stb.
A másik téma: bizony, sajnos az olyan gyereket, aki "különbözik", könnyen csúfolni és bántani kezdik a közösségben. Vagy ha ez nem is történik meg, a gyerek akkor is a csoporthoz szeretne tartozni, és nem szeret "különbözni". A tévé olyan mértékben meghatározója a legtöbb család és gyerek életének, hogy egy gyerek nem nézi, akkor ő bizony "különbözni" fog. Vagyis ilyen szempontból sem mindegy az iskolaválasztás -- van értelme annak, hogy több hasonló értékeket valló (és közben persze sok mindenben különböző) családok gyermekei együtt nevelkedjenek.
Ha mát tv-ellenes vagy, akkor semmit se nézzenek a gyerekeid, mert nem az a lényeg, hogy MIT néznek, hanem a nézés maga ;-) A tv-nézés a hirtelen váltó képekkel, az egy helyben ülésre késztetéssel teszi agresszívvá a gyerekeket, nem kifejezetten az, amit látnak benne. A TV tiltásáról a "kedvenc" történetem, amikor a nagylányom egyik barátnője jött hozzánk játszani, majd egész idő alatt megbűvölve a TV-t akarta nézni, mert neki az otthon tilos volt. Az én gyerekem meg inkább játszott volna vele, nem akart a TV előtt ülni...
A háttértv-zés meg egyáltalán nem jelenti azt, hogy "úgysefigyelráagyerek". Ez egy igen csúnya általánosítás volt a részedről. Én spec. olyasmit nem hagyok bekapcsolva, amiről tudván tudom, hogy a gyerekemnek biztosan nem kéne látnia. Ilyen pl. a híradó is. (Amit mondjuk esélye sem lenne nézni háttérként sem, mert olyankor kutyát sétáltatunk, de ez mellékszál.)
Azt meg soha nem tudtam megérteni, hogy lehet a kiközösítés oka az, hogy valaki valamit nem néz a TV-ben... ez mindig csak ürügy, soha nem a valódi ok...
(Ja, igen: Év elején volt valami okos ember a suliban beszélgetni a gyerekekkel. Megkérdezte ki látta már a Helyszínelőket. Az én kislányom jelentkezett. Gondolom nézett nagyot ki a fejéből az előadó, hogy miket nézhet a gyerekem... aki soha nem látott egyetlen részt sem, csak a dvd borítóját a polcon, meg a könyvet az ágyam mellett... de a kérdés nem úgy szól, hogy a TV-ben ki látta a Helyszínelőket ;-))
Nem, én kimondottan Jung bácsi követőire gondoltam ;-)
(Jártam fénykoromban egy órára pszichoanalízis az irodalomban címmel, ott egészen hosszasan vettük Alice-t. Teljesen más értelmet kapott a történet, amit én gyerekként pl. egyáltalán nem szerettem...)
Lázár Ervin olyan rendkívüli jelenség, aki száz évben egy születik. A meséi túl vannak mindenféle kategorizáláson... És nagyon kell hozzájuk egy értő felnőtt.
Az Alice Csodaorszagban nem mese, hanem tarsadalomkritika, ismerni kell hozza a viktorianus kort, szokasokat, aktualpolitikat, hogy igazan elvezni lehessen. Bar nekem gyerekkoromban, magyar forditasban is szorakoztato volt, izlesek es pofonok. Mindazonaltal szerintem remek abszurd, bizonyos gyerekeknek biztosan bejon.
Noa, köszi az ovációt, hát igen, félévente idetévedek... Na a Brumi nálunk is nagy siker volt. A Bogármesét meg nagyon-nagyon ajánlom a színpadi változatban, igen színvonalas és nagyon lekötötte a gyerekeket. Érdekes kérdés ez, hogy melyik mese való a gyereknek és melyik nem. Én pl. nem mertem nekik elolvasni Lázár Ervintől a "Mese a kislányról, aki mindenkit szeretett " c. mesét, szerintem annyira durva - és - sajnos - nagyon igaz. Emlékszem, engem az Alice nagyon nyomasztott gyerekkoromban. Már 8 évesen elolvastam az Egri csillagokat és imádtam, ugyanakkor a Kis Herceg untatott és azóta se volt kedvem újra kezembe venni. Azért annyira jó, hogy az ember a gyerekének újra meséket olvashat! Tényleg bennük van az élet sok alapigazsága. (Pl. a kisegér, aki megijed a hangos kakastól és tetszik neki a kedves macska. Aztán a mamája felvilágosítja, kitől is kell félni.) Boribon nagyon jó! Aztán szép sorban eljön a népmesék és a tündérmesék ideje is.
:-) jóvanna, akkor mázlista vagyok, mert hasonlókat keresnek és választanak. Tehát nálunk nincs nagy különbség. De mivel mi már leginkább regényféléket olvasgatunk, így a választásuk leginkább arról szól, hogy most ezt - amit az egyik akart jobban, aztán meg azt, amit a másik.
szerintem meg mind amit választanak jó mindkettőnek, csak esetleg más, mint amit maguktól választottak volna. semmi baja nem lesz a fiúgyereknek ha néha hall békakirálykisasszonyról, és a 6 éves lány is kiheveri, ha végighallgatja a kisvakondot.
Annyit tennék még hozzá, hogy amikor ezeket a meséket kitalálták, akkor az emberiség még csak a "gyerekkorát" élte, amikor összegyűjtötték és lejegyezték őket, akkor meg a "kamaszkorát" ;-) A népmesék nem gyerekeknek szóltak eredetileg, de minden gyerek egészen kicsi kora óta hallgatta őket, hiszen nem volt tv, és egyéb szórakozási eszköz ;-)
A humor borzasztóan egyéni, és én valahogy ebben (is:-) kilógok a sorból, mert mindig olyasmin tudtam nevetni, amin más nemigen és fordítva. Például soha egy mosoly sem hagyta el a számat a "fergetegesnek" kikiáltott amerikai vígjátékok láttán (pl. Bridget Jones és társai), viszont Funest és a Frakkot - no meg Kishont - nagyra értékelem:-)).
Más: ugyebár tegnap volt az első igazán tavaszinak mondható nap, először lehetett kabát nélkül kertben lenni, rovarok még sehol. Na, az egyik lány derekát összecsípkedte az egyetlen fellelhető darázs. Még szerencse, hogy azonnal lekaptam róla a ruhát, mert abból szállt ki a nyavalyás. Ha tutujgatom ruhástul, még nagyobb ámokfutást végzett volna.
Jó, hát a "csőgagyi", az talán túlzás, mert tényleg van benne móka is. :) Csak olyan sovánka volt a humora nekem, az animáció meg... Bár nyilván ez utóbbi sem mérce, mert pl. a Jamie és a csodalámpa is ócska technikailag, de azt például szerettem.
Micsodaaaa????? :-)))) A Frakk csúúúúúúcs!!!:-)) Ráadásul nekünk volt egy magyar vizslánk, így még jobban tudtuk értékelni a humorát. Emlékszem, annak idején a szomszéd gyerekekkel lófráltunk mindig és folyton a hónunk alatt volt a Frakk. Csak leültünk valahol a sétányon és felváltva felolvastunk belőle egymásnak egy-egy fejezetet... Nagyobb koromban ugynezt csináltunk a legjobb barátnőmmel, csak akkor Efrájim Kishon(t) humoreszkjeit olvasgattuk és dőltünk a röhögéstől :-)
