Nekem meg Zita és Rita volt az első két nagy szerelmem..
Ja, bocs, ez távmérős emlékek.. Szóval az első egy Corina 6x6-os box volt, az első tekercs sikerült,
így lett a folytatás Zenit-E, ,TTL, majd Chinon CM-3, Canon AE-1, F1 old, A1, F1n, Zenza Bronica S2, EC-TL és TL-II, Nikon F3HP, majd Canon EOS500n, EOS1 és 1n, majd a digik: G3, 300D, 1Ds mkI, mellé egy 1V, majd 1DmkI, és a mark II-k, de ezek itt már nagyon offok.
Az első tekercs két képe: bátyám első gyerekével én, ill aki fotózott minket: sógornőm. Anno 1979 március...
Én is ilyen gépet kaptam elsőként a szüleimtől. Pár tekercs el is fogyott vele, aztán egy YASHICA Minitec Super volt a folytatás. Mindeközben Apám Zenit E-je izgatta legjobban a fantáziámat, és néha szóba került a Zorkij 4 is amit nagynénémék találtak egy kirándulás során...
Nekem Beirette VSN volt az első, az is hasonló színvonal. :)
Faternak volt egy Werra, amit kinntről hozott, de igen gyorsan elromlott (nem volt közöm hozzá), úgyhogy azt csak nézegetni lehetett. Aztán meg jött a Praktica!
Igen, azért szempont, hogy túl nehéz ne legyen a kezdés. Mondjuk technikailag lehet sokat fejlődni, a képi látáshoz nem árt ha van tehetség is, persze fejlődni ott is lehet.
A dia nagyon csábító, én is nagyon szerettem, csak azt nem, hogy ahhoz már tényleg labor kell. Volt hogy még a beadott filmemet is elcseszték, pedig a technika megvolt hozzá.
Más világ volt, más ritmussal, és más elvárásokkal. És főleg: nem volt reális alternatíva. :o))
Nekem Certo KN35-tel kezdődött a szerelem!!!
Csak számok voltak rajta, igazi méter és blende értékek, nem felhőcske meg másfél ember, és ezért nagyon profinak éreztem! :o)) Kénytelen voltam azonnal megtanulni, hogy mi az a blende, meg zárseb, meg DIN meg effélék... Voltam vagy ötödikes.
Erre a célra nálam a Petri C35 van rezerválva, hasonló masina, mint a retinette. :)
Amúgy a sztorid tanulságos. Szeretem azt gondolni, hogy annak a "méltatlanul mellőzött" öreg Kodaknak azért volt valami szerepe abban, hogy pár év múlva kitört a gyerekből a fotográfus, akkor már egy ájIzével, de az végülis mindegy.
Ja, térdig járni a gépekben menő, ismerem az érzést! :)
Fiam vmikor kamasz korában vett magának egy kategóriájában még ma is igen jónak számító Kodak szappantartót. Lelkesen és sokat fotózott, számomra meglepően jó képeket hozott össze a kis masinával. Számítógépes utómunkák nélkül (mert arra lusta volt) lett harmadik egy területi ifjúsági természetfotó pályázaton. Szóval nemcsak szerintem voltak ígéretesek a képei.
Nagyon szeretett volna egy DSLR cuccot, de rövid álmodozás után rájött, hogy az számára, számunkra még használtan is elérhetetlen. Ezek után nagy megdöbbenésemre egy egész nyári keresetét feláldozva vett egy Canon A1-et, két jó Canon zoomal. Majd minden óvatos érvelésem ellenére diát fűzött bele, felmarkolt tőlem még egy makróobit, és elindult fotózni.
Az első két tekercs előhívása után marha nagyot csalódott. Jó témák, jó szerkesztés, de technikailag csapnivalóak.
Kevés lelkesedéssel még ellőt néhány tekercset, alig jobb eredménnyel. Aztán letette a gépet.
Ennek már két éve. Azóta egyetlen kockát sem fotózott, és a kis digigépét sem vette elő. Felajánlottam neki a T70-emet, ami lényegesen könnyebben kezelhető, mint az A1. Belátta, hogy amíg beletanul a filmes fotózásba, addig inkább színes negatívot használjon. Azt is lehet ugyanolyan minőségben szkennelni, mint a diát. Akkor kicsit fellelkesült, aztán mégsem lett belőle semmi.
Valami még mozog benne, mert tavaly fel akarta venni C tantárgynak a fotózást, meg a Canon cuccát sem akarja eladni. De szemlátomást olyan pofon volt számára ez a kudarc, amit azóta sem hevert ki. Lehet, hogy egy DSLR vagy más cserélhető obis digirendszer átlendítené a holtponton, de ez továbbra sem elérhető. De az is lehet, hogy végleg eltört benne valami.
Csak azért írtam ezt le ilyen részletesen, hogy érzékeltessem: nagyon nem mindegy, hogy mikor, és mivel kezd egy fiatal tanulni. Meg azért, mert igenis nagyon nagy a mi felelősségünk, hogy mikor, és milyen gépet, nyersanyagot adunk a kezükbe!
Hízelgett a hiúságomnak, hogy filmes rendszerre váltott a kölyök, pedig tudhattam volna, hogy nincs türelme végigjárni a szamárlétrát. Nekem kellett volna lebeszélnem a filmes fotózásról, vagy legalább valami "felhasználó barátabb" típusra rábeszélni. És főleg: nem lett volna szabad hagyni, hogy diával kezdjen.
