1: A tájnyelvi szavak valóban sok esetben segíthetnek mai megfejtésekben. De külön kell választani a rontott hangalakokat az akcentusbeli eltérésektől. Nagyon nem mindegy melyikről van szó.
A rontott alak sosem lehet etalon, minta, vagy hivatkozási alap, mert azok már eltérések az eredetitől. Az eredeti alak nélkül nem is létezhetnének.
2: A "menjünk" "mennyünk" kiejtése pusztán csak egy természetes összeolvadása az egymást követő NJ hangoknak, amely így NY-et eredményez kiejtésben. De a nyelvtanunk nagyon helyesen ragaszkodik a "menjünk" íráshoz hiszen a szó felépítése és ennek láthatósága ezt megkívánja.
Ugyanakkor a MEGLOCSOL helyett valami MŐŐLOCSOL félét kimondani nyelvrontás és ráadásul indokolatlan az eltérés is, mert a MEGLOCSOL gond nélkül ejthető és a példánkban szó sem lehet semmiféle összeolvadásról, a GL jól beszélhető és nem átalakuló hangkapcsolat, nem olvad össze harmadik hanggá egyáltalán. A "MÖGLOCSOL" max. egy kicsit az ember fülét bánthatja, de ez már egy ártatlan eltérés, a gyökszavunk lényegében ettől még megmarad.
3 : Magyar nyelvben a latin-magyar hibrid írás idején minden egyes V hangú szavunknak volt W írása is, ez csak egy másik írása a V-nek, Weöres Sándor családnevének sincs semmi köze az U hanghoz , egyszerűen ugyanaz a vörös szó van weöres formára átírva. Az U nem V és a V nem U, ezeket csak a latin nyelv keverte összevissza írásban, ezt kéne már felfogni végre...
Legyünk pontosak, mert látom, hogy ez így félrevezető:
A kiejtés W volt, ami sem nem U/Ü, sem nem V.
A W hang ajakhang, és az ajkak állása szerint lehet Ü színezete az Ö hang kiejtése után, ezért az ilyen W hangot lehet Ü-nek is írni.
"a meg se az eredeti, az már egy későbbi változat (amely talán a türkökkel közösen alakult ki).
az eredetileg umm- volt, a szlávban u- maradt, germánban um- (és an-), oszétban a-."
Ezzel én sem értek egyet, mivel az umm- u-, um- (és -an) teljesen más alakúak, mint a "meg".
A G hang nagyon fontos ebben a gyökben, mivel ez a hang a gyakori illetve ismétlődő mozgást fejezi ki (gyakorító képzőként is), és a MEG gyökből is kiérződik ez a jelentés. Úgy mondanám: Ismétlés "szaga" van...
Az E hang egy ide-mutató hang, ami szintén fontos a gyökben.
Az M hangról per pillanat nem tudok nyilatkozni.
Csak olyan gyökök között lehet rokoni kapcsolat, ahol a jelentés ÉS a hangalak is legalább hasonló.
"De semelyik U kezdetű szavunk kezdőhangja nem cserélhető fel V-re, "
Az U hang nem cserélhető V-re, csak a W hang lehet U, vagy V, és ilyenkor és csakis ilyenkor cserélhető föl egymással a kettő, mert ez a két hang valójában egyetlen W hangként szerepelt.
"Engem nem érdekel az elszigetelt rontott beszéd, nehogy már a az elcsúfított tapló közlésmódot tekintsük már az etalonnak."
Ami neked tapló elcsúfított változat az C-Fnek is és mindenki másnak, aki komolyan foglalkozik nyelvvel "aranybánya".
Egyébként éppen a viszonylagos elszigeteltség biztosítja egy nyelv, egy kultúra megmaradását, eredeti(bb)nek mondható változatát, mivel kevésbé van kitéve az elit nagyzási hóbortjainak, divatszeszélyeinek. Nem véletlenül járták - és járják ma is - a vidéket a néprajzkutatók és nem az elittől szerzik be ismereteiket...
"Az egy igénytelen megnyilvánulási forma ha a MEGLOCSOL helyett MELLOCSOL"
A hatjuk helyett hattyuk, a menjünk helyett mennyünk micsoda? Nem "elcsúfított" változat?
"Egyébként meg ha a palóc helytelenül ŐU ejti ki a simán csak Ő hangot, akkor sem a V hangot mondja ki, tehát ezzel semmiféle átjárást nem igazolsz az U és V közt, ami persze eleve képtelenség."
Látom egyáltalán nem érted ezt a problémát, fel sem fogod, miről van sző!
Én ugyanis ezt írtam korábban:
"Ennek a palócos alaknak az U hangja változott a ragozásban V-re. Sőt, ez az U hang valójában W, mert ennek a kiejtése hasonlít mindkettőre. Ha tisztán U hang lenne, akkor nem változott volna V-re, hiszen a kiejtésben nem zavaró a magánhangzó torlódás, és ami ennél is fontosabb, az U hang után nem kerülhetne -AS toldalék, csak S: TAUS, SAUS, JAUS."
A W hang ma már nem létezik a mai hangkészletünkben, ahogyan a zárt E sem. Tehát a W hang helyett valamelyik közelítő hangot használjuk manapság, és ez vagy az U, vagy a V hang. Tájékoztatásul közlöm, hogy a W hang NEM mássalhangzó! Nem foghang! Mégis rendre V-nek ejtjük a magyar nyelvben: Weekend-víkend, wellness-velnessz...Persze, nem mindig, mert az angolok is ejtik Ú-nak: New York - nyú jork... Ewing - Júing...
"A V hang az F hangnak a zöngés párja és ajakhang,"
Az igaz, hogy azonos képzésű hangok, és az is igaz, hogy az egyik a zöngés, másik zöngétlen, de nem ajakhangok, hanem ajak-foghangok. Ajakhang a W.
"ha bárki ezt a magánhangzó U-val egyezőnek akarja kamuzni,"
Először értsd meg a problémát, és csak utána reagálj, mert senki emberfia nem beszélt azonosságról: Az előbbi idézetemből az ide vonatkozó rész: "Ha tisztán U hang lenne, akkor nem változott volna V-re,"
Tehát nem az U változott V-re, hanem a W változott U-ra és V-re, mert ma már nincs W hangunk...
Bocs' egy piszkozat részt is sikerült véletlenül átmásolni a végére, így ezt a részt hagyd figyelmen kívül:
A birtokos É (valamikori E) hang változatlan: Pistá-é, asztal-é, kígyó-é, fá-é, tű-é...
Kérdés: Melyik hordozza eredetileg a jelentést?
Miért van kétféle rag? Az egyik egyhangú, a másik kéthangú. Melyik hang hordozza a birtokviszony jelentését? Nyilván az, amelyik mindkét verzióban előfordul: -A, -E.
De akkor miért van ott a J hang a másik változatban?
Nem könnyű rendet vágni a sok J-s toldalék között, ezt előrebocsájtom,,,
Nos nézzük, mi lehet az igazság:
1./ Mióta kérdésre:
Órá-ja,
Valószínűleg birtokviszonyt fejez ki: Egy egész órája ment rá, hogy várt... Megegyezik az 1. sz. 3. szem. raggal.
2./ Felszólító mód jele. -j
3./ névszóképzők hangja:
ajta-jú,
tete-jű,
Olyan ajtó, mint valami másnak az ajtaja. Pl: vasajtajú,
zsiv-aj,
zör-ej)
4./ Tárgyas igeragok első hangja - már ahol van ilyen hang a ragban...
Írom
Írod
Ír-ja,
Ír-juk, (-jük),
Ír-játok,
Ír-ják,
Azzal a tárggyal foglalkozik az alany, ami éppen a birtokában van. A J hangot így birtoklás kifejezőjének tekinthetjük.
- "Különben más hangok esetén is előfordul bónuszhang szerep. Például birtokos esetekben is, KENYER-ÜK van nekik, akkor elég az ÜK vég, de ha IDE-J-ÜK van nekik, akkor már most megjelenik egy J mint bónuszhang. " - "Ez egy más tészta, most nincs rá válaszom, de visszatérünk rá..." Megint abból indulsz ki, amit nem lehet igazolni. Oly sokszor állítottalak szembe hasonló kérdésekkel, mint ez: Miből gondolod, hogy ez csak bónusz hang lehet? Megvizsgáltál bármilyen más lehetőséget? Valószínűleg nem, mert akkor legalább kétséged támadna a kijelentés igazsága felől. Csak bedobtad a köztudatba, hogy ez a J hang nem lehet más, mint vendéghang...
1./ Az IDE-JÜK szó végén többes számú birtokos személyrag, a -JÜK áll, amit így lehet bontani: -J(e)-ÜK. Mivel a J hang a birtoklással hozható jelentésbeli kapcsolatba, ergo, nem lehet bónuszhang. Igen ám, de 1. sz. 3. szem. ragja az -A, -E, JA, -JE. Az -A és az -E hangok mutató hangok, és a tulajdonosra utalnak, valakire, aki A(z), és magamra, aki E(z). A tárgyat jelentő gyökkel összekapcsolva, pl KŐ-A(z) - mai szóhasználattal: kő-ő - azt jelenti, hogy az "ő köve". A KÖ-E(z) pedig az "én kövem" jelentésű. Hozzátéve, hogy az itteni -EM megfelel az -EN (ÉN) személynévmásnak, ahol az E hang idemutató hang. Természetes, hogy az ősember a sajátját tekintette fontosabbnak, azt féltette, védte, ezért ez utóbbi használata megelőzte a KŐ-A(z) változatot. - Ha egyáltalán volt ilyen változat, ami nem zárható ki, de kérdéses.
Mondhatnánk: Itt azért van mindkettő hang, mert a magánhangzó illeszkedés ezt megköveteli. De ez nem teljesen igaz: Pl. FI-A, SÍR-(j)A, BÍR-JA, BÍZ-JA.. Minden esetre a későbbiekben ez az illeszkedés mégis érvényesült valamilyen oknál fogva: lába, háta, bőre, elege, melege... Erre azután kerülhetett sor, mikor a birtoklás kifejezése az E hanggal meggyökeresedett, s más ősgyökökkel együtt nyomatékossá, pontosabbá vált a birtokos megnevezése: EZ-É, AZ-É, ÖV-É, Itt sincs illeszkedés, de külön mutatószó jelzi a birtokost, már nem az E, vagy az A hang mutat a személyre. A birtoklást az E hang jelenti egyedül, az A hang háttérbe szorult, (vagy nem is volt ilyen szerepe) ugyanakkor a magánhangzó illeszkedés okán ma is találkozunk vele.
2./ Figyelemre méltó, hogy birtokos személyragként az E hang mássalhangzók, a -JE pedig általában magánhangzók után található: Keze, feje, széke, lába, ablaka, foga, ill. eleje, veleje, teteje, ereje, alja, haja, fája, baja... Kivéve FI-A... De van itt egy fura kivétel: az ALJ, ami valójában ALJA: csészealj(a), kapualj(a), zászlóalj(a), hónalj(a)... Itt nem az -A, -E, hanem csak a J hang utal birtokviszonyra. Így vendéghangként szóba sem jöhet.
3./.Továbbá birtokképző hangként is találkozunk vele, de már É formában: AKI-É, AMI-É, ALI-É, ASZTAL-É, KUTYÁ-É, MARI-É. Többes számot fejez ki az -ÉI képző: AKI-ÉI, KUTYÁ-ÉI, MARI-ÉI... Bőven van itt magánhangzó torlódás, mégsem került vendéghang a szóba, noha akár ebbe, akár az előző változatba még bele is hallhatjuk: aki-j-éi, aki-j-é, vagy kutyá-j-éi, kutyá-j-é... Még sincs ott. Sőt, az É (ÉI) végződések előtt soha nincs. Csak az E végződések előtt. Ezen érdemes elgondolkodni, mert kell, hogy legyen valami oka...
4./ Alaki hasonlóságot mutat az -Ú, -Ű, -JÚ, -JŰ melléknévképző is. Az -Ú, -Ű végződések valamilyen hasonlóságra utalnak: KESER-Ű, FÉLLÁB-Ú, EGYHANG-Ú. A J hangnak megint nem látszik semmilyen más szerep, mint vendéghang. Ugyanakkor érdekesség, hogy itt is érezhető valamiféle birtokviszony: sasorrú, szamárfülű, kertkapujú, éleselméjű. Ugyanis a sasnak az orrához, a szamárnak a füléhez stb. hasonlít valamit. Lám, a másik két példában (kertkapujú, éleselméjű) ott van a JA birtokos személyrag, de A hang nélkül. Úgy tűnik itt is a J hang hordozza a birtok-jelentést, így vendéghangról szó sem lehet.
5./ Van másik melléknévképző is: -AJ, -EJ. ZSIV-AJ, KAC-AJ, MOR-AJ. Ennek jelentése egyelőre bizonytalan számomra, de nem sokat befolyásol az eddigieken, így nem foglalkozom vele tovább.
6./ Végül a felszólító mód jele is: J. Csinál-j, ír-j, feküd-j, seper-j, emel-j... Kérdés, itt milyen jelentést hordoz ez a hang? Lehetséges, hogy köze van a birtokláshoz? Úgy tűnik igen, hiszen akit felszólítunk, annak azt a cselekvést kell gyakorolnia, kvázi birtokolnia, amire felszólítottuk. Tudom, ez elég gyenge lábakon álló érv, és erősen sántít is, ha azonban visszamegyünk az őskorba, a hangok jelentésének kialakulásához, talán közelebb kerülünk a megértéséhez. Ugye, a J hang rendre olyan ősgyökökben fordul elő, amelyek valamilyen indulatot fejeznek ki: JE, JU(j), (más formában HU), JÁ, (ez utóbbi a keleti harcművészetben is az elijesztés kifejezője). Ez pedig egyértelműen önmagunk, családunk s a birtokunkban levő dolgok védelmét szolgálja, ezzel együtt a háborgatót olyan cselekvésre szólítja fel, (olyan cselekvés birtokába jusson) ami távozással egyenértékű.
Azt gondolom, ezzel sikerült a J hang minden aspektusát „kivesézni”, s most már csak az van hátra, hogy választ adjunk arra a kérdésre is: Miért van, vagy miért nincs adott esetben J hang a képzett, vagy ragozott szó toldalékában? Nos, erre az a fentiekből következő tapasztalati válasz: kétféle ősgyök is kifejez birtoklásra utaló szándékot, egyrészt az elején említett E/É hang, másrészt az utóbb (is) terítéken lévő J hang is, noha némi különbség érezhető a két jelentés eredete és célja között. Az előbbi inkább „csak” közlés jellegű, (ez az enyém) az utóbbi egy sokkal határozottabb, védelmi célból megszületett jelentés: Tűnj el innen, mert ez az enyém. (Valószínűleg ez az ősibb változat.) A két hang megjelenése külön-külön nem okozhat meglepetést, együtt sem nagyon, hiszen így nyomatékosító hatásuk érvényesül. Látunk erre számos példát: Tied-tiedé (nem szabályos, de hallani olykor) azaz, emez, amaz, for-og-ol-ó-dik .(halmozott igeképzés az -ó kivételével), stb...
Összegezve az elmondottakat: A J hangnak jelentése van a toldalékban és kicsi a valószínűsége annak, hogy jelentés nélküli vendéghangként legyen jelen.
A birtokos É (valamikori E) hang változatlan: Pistá-é, asztal-é, kígyó-é, fá-é, tű-é...
Kérdés: Melyik hordozza eredetileg a jelentést?
Miért van kétféle rag? Az egyik egyhangú, a másik kéthangú. Melyik hang hordozza a birtokviszony jelentését? Nyilván az, amelyik mindkét verzióban előfordul: -A, -E.
De akkor miért van ott a J hang a másik változatban?
Nem könnyű rendet vágni a sok J-s toldalék között, ezt előrebocsájtom,,,
Nos nézzük, mi lehet az igazság:
1./ Mióta kérdésre:
Órá-ja,
Valószínűleg birtokviszonyt fejez ki: Egy egész órája ment rá, hogy várt... Megegyezik az 1. sz. 3. szem. raggal.
2./ Felszólító mód jele. -j
3./ névszóképzők hangja:
ajta-jú,
tete-jű,
Olyan ajtó, mint valami másnak az ajtaja. Pl: vasajtajú,
zsiv-aj,
zör-ej)
4./ Tárgyas igeragok első hangja - már ahol van ilyen hang a ragban...
Írom
Írod
Ír-ja,
Ír-juk, (-jük),
Ír-játok,
Ír-ják,
Azzal a tárggyal foglalkozik az alany, ami éppen a birtokában van. A J hangot így birtoklás kifejezőjének tekinthetjük.
MEG (MAG,stb...) gyökérszó már vidáman létezett azt megelőzően, mielőtt a világon bárki is értesült volna bármiféle germán nyelv létezéséről, és annak bármiféle valósan is létező igazolható szavairól.
Eleve a latinok írtak először ilyeneket, azt is csak az időszámításunk után tették már meg vagy 200 évre rá.
Ugyanakkor már az ógörög nyelvben simán a magyar nyelven már készre ragozott szavunk található meg a MÉGAS mögött aminek "nagy" a jelentése, ergo MAGAS, pont ez a szavunk már jóval azelőtt toldalékoltan létezik, mikor még olyanról hogy tényleg létező germán szókincs hát nem igazán csiripeltek a madarak még poén szintjén sem.))
Magyar nyelv meg figyel a hangrendre, nálunk MAGAS vagy MEGES, ez utóbbit is használtuk egykoron.
Úgyhogy biztosan nem az akkor még sehol se létező germán "ummogás" szüleménye a szavunk, hiszen a mi szavunk messze de messze még előttük már ragozottan is simán és bizonyosan létezett...
Alapszavunk, hogyne lenne már az eredeti. Mi bizonyítja hogy nem eredeti?... Semmi persze. Ráadásul kapcsolódik más M_G formákhoz, mássalhangzó váz alapon is összefoglaló "összeadottság" "hozzáadottság" értelmet közvetít. MEG/MÉG/MAG/MÁG/MÖG formák alapértelme egyező e tekintetben...
Engem nem érdekel az elszigetelt rontott beszéd, nehogy már a az elcsúfított tapló közlésmódot tekintsük már az etalonnak. Az egy eltérés. Az egy igénytelen megnyilvánulási forma ha a MEGLOCSOL helyett MELLOCSOL mond valaki, mert a szóban valójában a MEG kulcsfontosságú elem, egy fontos gyökszó változik meg ezzel. Főleg ha MÖLLOCSOL mondja, akkor már a kezdőszó gyakorlatilag felismerhetetlenné válik.
Márpedig a MEG szó az MEG és nem MŐŐŐ, ez egy elcseszett hablatyolás mindössze. A valós szó megcsúfolása és lealjasítása , annak primitív együgyű és önkényes elváltoztatása.
És ez tetszik vagy sem, egy elgányolt szövegelése a valódi szónak esetünkben.
Egyébként meg ha a palóc helytelenül ŐU ejti ki a simán csak Ő hangot, akkor sem a V hangot mondja ki, tehát ezzel semmiféle átjárást nem igazolsz az U és V közt, ami persze eleve képtelenség.
Képtelenség mert eleve hallásban is élesen elkülönülő hangok. Meg nehogy már egy magánhangzót mossunk össze egy mássalhangzóval. A V hang az F hangnak a zöngés párja és ajakhang, ha bárki ezt a magánhangzó U-val egyezőnek akarja kamuzni, akkor nekem azzal a személlyel nincs dolgom a nyelv területén, mert ez akkora marhaság hogy minimálisan sem lehet komolyan venni az ilyet.
Ez két totál különböző, füllel is egyértelműen megkülönböztethető hangok, még csak összekeverni sem lehet őket, a V az F rokona közvetlenül, mássalhangzók mind a ketten. Az U meg magánhangzó szerintem.))...
"az mindig eltérés az eredetitől, és többféle kiejtésű tájnyelv is van.."
Mi az, hogy eredeti? Ki dönti el két, nagyon hasonló nyelvről, melyik az eredeti?
A tájnyelv éppúgy (lehet) eredeti, mint az, amelyiket etalonnak nyilvánítanak. Végül is mitől lesz egy nyelv etalon? Attól, hogy annak nevezik, mert azt beszéli a többség. Már, ha többségről beszélhetünk... Hiszen a sok tájnyelv együtt simán lehet többségben és az etalonnak kikiáltott valójában éppúgy tekinthető tájnyelvnek.
Senki nem tudja megmondani, hogy egy nyelv, vagy annak változata milyen régi. Valójában minden nyelv visszavezethető a hangokig, ami ténylegesen eredetinek tekinthető.
"Ráadásul nincsenek ma sem ilyen szavaink, hiába beszélsz mellé."
Ma is vannak, csak meg kell hallgatni a palócok beszédét. A ragozásnál ma is ott van a sztenderd nyelvben. Akkor most, melyik az eredeti?
Ez nem mellébeszélés, hanem tény kérdése. Azt meg hiába tagadod, becsmérled, akkor is tény marad. Legföljebb magadat járatod le.
"CZ-F írásait meg én is tudnám idézni, máskor meg épp ő maga ír betéthangokról, épp az ominózus V-vel kapcsolatosan is a szavakban."
Mert nem volt elég idejük kielemezni ezt a kérdéskört, és nem vették észre azokat a nyelvi furcsaságokat, és összefüggéseket, amiket korábban felsoroltam, és kérdésként több tucatszor neked is feltettem.
Nem járták körbe az U-V hangváltozás okát, így csak egy ötletszerű "vendéghang"-ra futotta nekik...
"BŐ szó van és nem BŐU mert az baromság."
A tájékozatlan embernek minden marhaság, mert azt hiszi, nála van a bölcsek köve.
Bizonyított, hogy az U hang V-nek is ejthető, mindkét változat előfordul a nyelvünkben, ragozásnál nem csak a tájnyelvben, hanem a sztenderdben is. Ezt tagadni meddő igyekezet, nem érsz el vele semmit.
"Nem egy helytelen és rossz kiejtés határoz meg egy egész nép nyelvét világszerte..."
Milyen alapon ítéled egy adott kiejtés helyességét? Milyen bizonyítékaid vannak a kijelentésed igazolására?
Megmondom: Semmilyen. Csupán így érzed és kész. Ennyi a bizonyítékod, semmi egyéb. Ráadásul ehhez makacsul ragaszkodsz is...
Nem a tájnyelv az etalon vagy a minta, az mindig eltérés az eredetitől, és többféle kiejtésű tájnyelv is van.. Ráadásul nincsenek ma sem ilyen szavaink, hiába beszélsz mellé. CZ-F írásait meg én is tudnám idézni, máskor meg épp ő maga ír betéthangokról, épp az ominózus V-vel kapcsolatosan is a szavakban.
Ő sem dönt a kérdésben, mikor így, mikor úgy nyilatkozik meg. Amúgy a betéthangokról már az 1700-as évek végén is írtak. BŐ szó van és nem BŐU mert az baromság.
Nem egy helytelen és rossz kiejtés határoz meg egy egész nép nyelvét világszerte...
A bajok itt kezdődnek... Ha nem érted a problémát, miként is értenéd a megoldást?
"Épp te válaszolod meg miért : mert jól ejthető."
No, éppen ez a probléma! Ha egy szó könnyedén ejthető, miért kell oda a V vendéghang? Érted most már mi az egyik probléma? - Mert nem ez az egyetlen...
"És néhol mindkettő forma is létező."
Ez a másik probléma! Miért létezik mindkét formula? Elég lenne egy is. Ha viszont nehéz valamit kiejteni, miért ejtjük mégis könnyedén? Pl: SÓS, TŐS, JÓS... és ha könnyen ejtjük, minek oda egy vendéghang: SAVAS, TÖVES, JAVAS? Érted, mi a probléma?
"Viszont te csak az S rátétes melléknévképzésben gondolkodsz,"
Nem, én mindkét változatra megadtam a megoldást.
"a rövid szótöveknek meg tucatnyi más egyéb képzésük is van."
Ez a "tucatnyi" gyakorlatilag kétféle. Mindkettőre adtam példákat, s levezettem az okát is.
" A JÓ -ÉRT meg összetett szó,"
Ez újfent egy probléma, ti. nem, tudsz különbséget tenni az összetett- és a toldalékolt szavak közt. (Általános iskolai tananyag...) Ezt neked kéne felfogni, nem nekem...
Nézz utána a nyelvtankönyvekben, nem az én feladatom alapvető nyelvtani ismeretekből korrepetálni senkit.
"1: Amióta létezik nyelvészet, a jelenség már említett dolog. Szóval még csak nem is én találtam ezt ki."
Mindegy, ki találta ki. A lényeg, hogy ebben az esetben téves elképzelés.
"Amúgy Cz-F idejében is már vitatott volt."
C-F szótár összeállításánál nem volt arra idő, hogy minden egyes szó (vagy szócsalád) hosszan tartó elemzését elvégezzék, így is hatalmas munkát végeztek. Le a kalappal előttük...
Nagy érdemük, hogy már felismerték a hangok jelentését, viszont nem alkalmazták az etimológiai magyarázatoknál, rendre a gyökök/szavak jelentésének hasonlóságából indultak ki. Arra sem figyeltek föl, hogy azonos jelentésű, de némileg különböző alakú gyökök egymás mellett is léteznek, s nem foglalkoztak azzal, miként jöhettek létre, akár a mi-, akár más nyelvekben, s mindent átvétellel, illetve - mint a mostani vitatott esetben - vendéghanggal magyaráztak. Pedig a ragozás világosan mutatja, hogy kétféle alakban szerepeltek a kéthangú gyökök: Az egyik alakja valóban kéthangú, pl. JÓ, SÓ, TŐ, és ezek ragozása is ennek megfelelő: JÓ-S, SÓ-S, TŐ-S, ugyanakkor volt háromhangú változat is: JAU, SAU, TÖÚ, aminek a ragozása JAV-AS, SAV-AS, TÖV-ES. Ezt a kétféle alakú, de teljesen azonos jelentésű ragozást nem lehet vendéghanggal magyarázni! Ezt kell megérteni, hiszen akkor mindkét ragozásnál ott kéne lennie a vendéghangnak, de nincs ott!
Azaz a TAU, SAU, JAU, stb. változatai a TÓ, SÓ, JÓ gyököknek.
Ennek a palócos alaknak az U hangja változott a ragozásban V-re. Sőt, ez az U hang valójában W, mert ennek a kiejtése hasonlít mindkettőre. Ha tisztán U hang lenne, akkor nem változott volna V-re, hiszen a kiejtésben nem zavaró a magánhangzó torlódás, és ami ennél is fontosabb, az U hang után nem kerülhetne -AS toldalék, csak S: TAUS, SAUS, JAUS. Ezek a szavak semmilyen vendéghangot nem követelnek.
Így választ kapunk arra is, miért lesz az ODÚ OD-VAS a FAU FAL-VAS, a TETŰ TET-VES...
Arra is, miért nincs vendéghang az TŐ-ÉRT, TÓ-ÉRT, JÓ-ÉRT... szavakban.
Amint láthatod, gyönyörűen összeáll a kép, s minden apró részlet a helyére került, nincs egyetlen lezáratlan kérdés sem.
"2: Ökörség, ma sem használ a nyelvünk OÚ ÖU UÚ ÜÚ hangkapcsolatokat egymás mellett , mutass már ilyeneket !))"
Neked ökörség, másoknak - nekem is - tájnyelv... Menj el és hallgasd meg őket. Az értelmetlen tagadással, a bizonyítékok semmibevételével nem tudok mit kezdeni, erre nincs semmilyen módszer.
"A FŰ-ÉRT mint már írtam nem ragozott szó, hanem összetett."
Nézz utána a magyar nyelvtanba. Jobbat nem tudok ajánlani. Ha valaki nem képes elfogadni a nyilvánvalót akkor rá kell hagyni...
"Amúgy meg a közölt WALL az a FAL szavunk, látod még az F hangot is W-re írták meg.))"
Ezerszer írtam, mégsem érted: Nem átírták, hanem ők így, ezzel a hanggal alkották meg ezt a gyököt.
"Meg elég a szó felépítését nézni egy BŐ szóból képzett BŐVÍT formát. BŐ a szótő és -ÍT képzéssel van igére készítve."
Ja, amúgy a BŐ-SÉG-ben hol a V hang? Az -ÍT a BŐ gyökhöz kapcsolódva BŐÍT lenne, és semmi gond a kiejtéssel. Lásd KENDŐ-IT, GÖRGŐ-IT, VÉDŐ-IT...
"BŐV szó nincsen magában."
De BÖU van, s azt BÖU-ÍT/BŐV-ÍT változatban ragozzuk.
"Különben más hangok esetén is előfordul bónuszhang szerep. Például birtokos esetekben is, KENYER-ÜK van nekik, akkor elég az ÜK vég, de ha IDE-J-ÜK van nekik, akkor már most megjelenik egy J mint bónuszhang. "
Ez egy más tészta, most nincs rá válaszom, de visszatérünk rá...
"Mivel ehhez képest Janhunen szerint a legnyugatabbi finn területeken csak a legkésőbbi időkben váltottak nyelvet az őslakosok és földrajzilag is az erdős részeken terjedt a nyelv, a helyi népek nyelvébe nem kerülhetett bele az ősmagyar értsd: URÁLI - Ló - szó."
--
Nagyon átlátszó, hogy azért nem lehet uráli eredetű a ló szó, mert a finn tipusú nyelvekben nincsen meg, ezért kell ismeretlen jövevényszónak nyilvánítani ezt az ősi magyar eredetű szót, aminek van máig is érthető származéka: "lódul".
Akik nem tudtak lovagolni, azoknál a a meginduló lengő mozgás: dob, eltaszít értelmű, mint amikor egy vadlóra ülnek.
Akik pedig tudtak, mint az őseink, azoknál a lódulás egyenlő a ló elindulásához hasonló, irányított, nagy lendületű mozgással:
CASH : KÉSZ-pénz. ------------ Készpénz KÉSZ része, ami KÉZ-ről KÉZ-re jár. Akkor ez itt KÉSZ is.))
GATE : kapu, porta , bejárat ----------- És zsilip is, tehát egy GÁT amiről itt szó van. "Low German GAAT mondott, az még egyezik szépen. Mára ilyen lett a magyar GÁT az angol nyelvben.
COMMAND : főnév: parancsnokság, utasítás, vezényszó, ...... igeként : parancsol, kíván, rendelkezik ---------------- Tehát akkor KIMOND valamit. Ugyanez a lényege COMMENT/KOMMENT is csak itt T-vel, ő is KIMOND.
Persze ez nem az angoloknál kezdődött, latinoknál már vígan megvannak hasonló értelemben. Világszerte léteznek.
CINEMA : mozi, film -------- A szó még ez előttről a színpadról van : SZÍNMŰ ez. SINMÁ/SINMA Ázsiában többfelé, egész jól megőrizték még ahhoz képest például Indiában. Bár az angol is olvasható még úgy ahogy, a KINO variációnál sokkal jobb mindenképpen...
Nem értem a problémád. Ahová nem kell V ott nincsen. Épp te válaszolod meg miért : mert jól ejthető. És néhol mindkettő forma is létező. Viszont te csak az S rátétes melléknévképzésben gondolkodsz, a rövid szótöveknek meg tucatnyi más egyéb képzésük is van. Ott is beszélhető szavunknak kell lennie.
A JÓ -ÉRT meg összetett szó, úgy látom ezt a vonalat nem akarod felfogni. Ergo itt nincs a JÓ szó toldalékolva, ragozva vagy képezve...
1: Amióta létezik nyelvészet, a jelenség már említett dolog. Szóval még csak nem is én találtam ezt ki. Amúgy Cz-F idejében is már vitatott volt. Számomra egyértelmű, mert a nyelvünk a könnyebb beszélhetőség érdekében kidob hangokat, de akár be is ékel egyet.
Amit bizonyítéknak adsz elő az leginkább magyarázkodás és mellébeszélés. Mert nincs mindenhol V )) Már írtam, hogy nem is szükséges mert nem minden szót ragozunk 20 féleképpen is.
2: Ökörség, ma sem használ a nyelvünk OÚ ÖU UÚ ÜÚ hangkapcsolatokat egymás mellett , mutass már ilyeneket !)) Ja azt éppen most nem tudsz, értem.)) Majd később egyszer.))
Mert nincsenek ilyenek, vagy szerinted a FŰ az FŰÚ ? )) Ez idiótaság, a nyelvünk tudatosan kerüli az ilyen magánhangzók torlódását. U hanggal csak az idióta primitív leírásokban találni efféléket, az meg egy Röcsögei tuskó lejegyzése csak a szavainknak, a korabeli latin összevissza kavarászta a hangokat.
A FŰ-ÉRT mint már írtam nem ragozott szó, hanem összetett. Tehát ez nem releváns példa.
Dupla W : 2 V , így is van nevezve, így is van rajzolva. VV =W ez hol U?.)) Ez V, biztosan véletlen hívják DUPLA V-nek.)) Az utódnyelvek kiejtési torzításai nem figyelembe vehetőek az eredet szempontjából. Elég csak az angolt említeni ahol sokszor teljesen másképp mondja ugyanazt az angol meg az amerikai.
Amúgy meg a közölt WALL az a FAL szavunk, látod még az F hangot is W-re írták meg.)) De semmiképp sem U, mert akkor UAL volna a FAL az meg már eléggé Röcsöge.)) Ennyit az efféle érvekről.
De UV csere csak lámpák esetén fordul elő.)) A magyar nyelvben nincsen ilyen.
Meg elég a szó felépítését nézni egy BŐ szóból képzett BŐVÍT formát. BŐ a szótő és -ÍT képzéssel van igére készítve. BŐV szó nincsen magában. Ergo egyértelmű hogy a beszéd könnyítés okán van ott hogy ne BŐÍT kelljen mondani. Annyira egyértelmű.
Különben más hangok esetén is előfordul bónuszhang szerep. Például birtokos esetekben is, KENYER-ÜK van nekik, akkor elég az ÜK vég, de ha IDE-J-ÜK van nekik, akkor már most megjelenik egy J mint bónuszhang. Itt is nyilvánvaló ennek az oka, az idétlenül kimondható IDEÜK forma magánhangzó torlódásának az elkerülése. Mert sokkal jobb és könnyebb kimondani hogy IDE-J-ÜK folyóbeszédben...
"Az összes létező ragozásnak stimmelnie kell a szótőre kiejtésben,"
Bravó! Akkor miért nem veszed figyelembe ezt az állításod?
Lásd, itt sem stimmel: JÓS-JAVAS, TŐS-TÖVES, itt mindkét variáció előfordul
és itt sem stimmel: DARUS-DARVAS, TETŰS-TETVES, itt is hasonló a helyzet.
A JÓÉRT miért nem JÓVÉRT? Ha már azonosnak kellene lennie a ragozásnak... Ide is be kéne tenni egy V vendéghangot.
A kéthangú gyökök ragozását egységesen kell végrehajtani: Mássalhangzóra végződő tövek után mindig -áS, -éS toldalékok kerülnek a szavak végére, míg a magánhangzóval végződők esetében ez a toldalék rendszerint -S. Lásd: JÓ-S, TŐ-S, SÓ-S, FÁ-S, BÚ-S, FŐ-S, HŰ-S, KI-S, NŐ-S, TŰ-S, Ill. RUGÓ-S, FINGÓ-S, NYÚLÓ-S, TÚRÓ-S, ÍRÓ-S, OVI-S SULI-S, TAXI-S, ÁRÚ-S, BORÚ-S, KAPU-S, HIBÁ-S, SUBÁ-S, HÁLÓ-S, MELÓ-S, JELZŐ-S, ELLENZŐ-S, ELSŐ-S, ... Sehol nincs V vendéghang és magánhangzó torlódás sem jöhet létre.
Kivéve ahol I melléknévképző után áll: Állat-i-as, ember-i-es, város-i-as, falus-i-as, nyár-i-as... És itt sincs V vendéghang... Ugyan miért nincs?
A JO-AS, TO-AS, TÜ-ES, SO-AS, KI-ES... simán, könnyedén kiejthetők, semmi nem indokolja a V hang közbeiktatását.
"de gondolni kell a többi olyan esetre is mikor nem vagy csak nehezen ejthetőek."
De ilyen nincs, Vagy könnyedén kiejthető (mivel magánhangzó torlódás máshol is előfordul, még sincs vendéghang közöttük) vagy helyesen kell ragozni a fenti szabálynak megfelelően...
"Nyilvánvalóan a beszédünket könnyítő vendéghang ezekben a V elem."
Ez csak a Te fixa ideád. Nem kevesebb, minimum hat db. bizonyíték szól ellene. Mindezek ellenére makacsul ragaszkodsz az elgondolásodhoz ahelyett, hogy figyelembe vennéd azokat.
"Ennek többek közt az a bizonyítéka, hogy a LOV, KÖV, KAV, TAV, BŐV, JAV, NÖV, , SZÖV önmagukban nem használatos szavak, ezek mindig csak toldalékoláskor kerülnek be a szavainkba."
Ezek a szavak valóban nem használatosak V hanggal, de U hanggal igen. - Már ezt sem vagy képes elismerni, pedig ezek tények.
"És ezek mindig akkor történnek meg, mikor (1) a szótő magánhangzóval végződő, és (2) mikor erre magánhangzós toldalék kerülne."
Csakhogy más, hasonló esetben nem kerül vendéghang a szóba... (LÓ-ÉRT, FŰ-ÉRT, TÓ-ÉRT...) - Amit szintén figyelmen kívül hagysz...
"Tehát a nyilvánvaló cél : A magánhangzó torlódásának elkerülése, mert bizonyos hangkapcsolatoknál alig, vagy nehezen ejthetőek."
Semmilyen nehezen kiejthető mássalhangzó torlódás nincs. Könnyedén kiejthető két mássalhangzó egymás után, még három is, sőt, négy sem okoz gondot. - Téged ez sem zavar.
Amúgy a kéthangú gyök helyes ragozása: SÓS, JÓS, TŐS... - Ezt sem veszed figyelembe. Pedig ma is ismert formulák.
Az S végződés ráadásul nem is okoz magánhangzó torlódást, mivel az előtte levő A, vagy E vendéghang (-aS, -eS) magánhangzó után illesztve elmarad.
Ugye, a JÓS és a JAVAS ugyan az a szó, csakúgy, mint a TŐS, vagy a TÖVES. - Neked ez sem mond semmit....
"ODÚ az eredeti szó itt is, nincs önmagában ODV csak ragozáskor. DARV sincsen önmagában."
Így van! Mert a köztes W hangot hol U (Ü), hol V hangnak ejtjük.
Ilyen köztes hangunk a zárt E hang, amit ma már E-nek, vagy tájnyelvben Ö-nek ejtünk. Téged ez is hidegen hagy...
"V mássalhangzó, U meg magánhangzó, semmi közük egymáshoz még hallhatóságban sem."
Igen, de van a kettő között egy köztes hang, amit a fonetikai abc W-vel jelöl.
"[] Kiejtésekor u-t készülünk mondani, majd az ajkak érintkezése nélkül átmegyünk a w utáni magánhangzóra. Wall [], well []. "
Ez utóbbi idézet csak a mai magyar nyelvre igaz, mert pl. az angolban van saját kiejtése a W-nek. Lásd a fenti idézetet. - Valamiért ez sem jut el hozzád...
"A "DUPLA V" meg már megnevezésében is egyértelmű, V ami duplán van.)) Szerintem ez elég világos."
Persze! Azért ejtjük inkább U-nak...
Mindannyiunk számára gyümölcsözőbb lenne, ha utánanéznél legalább az alapvető dolgoknak és nem kellene ilyen zöldségeken vitatkozni napokig. - Láthatóan fölöslegesen.
"Egy KÚT szót akkor KVT kéne ejtenünk, meg az ÚT VT lenne, ennek a cserélhetőségnek semmi alapja nincsen,"
Senki nem állította, hogy minden U hangot egykor W-nek ejtettünk. Ti. az U-V hangváltozás/hangcsere, csak ott jöhet létre, ahol eredetileg W hang szerepelt.
Több különböző úton épültek fel a szavak. Némelyek persze összefüggnek :
HERR : idegenben módosult már a szó, régi HéRRO alapján az ERŐ lehet a szavunk.
HEROS(z) : Emberfeletti erejüket mindig mindenhol hangsúlyozzák. Eredeti szó nyelvünkön már ragozva
ERŐS lehet pontosan. Átvitt értelmezése később a "hős" mert adottságaik révén a tetteik ilyenek.
HARKA/HORKA : HAR-ci méltóság-rang eredetileg, amúgy a harmadik jelentőségében a Kende és a Gyula után, azaz akkora nagyúr azért nem volt. A kicsinyítő is erre utalhat, hogy épp hogy kicsit kisebb úr ő azért a többinél.)) HAR harcos gyökszaván mindez. Közvetve ebben már az ER-ő is ott "bújkál".
HERCEG : HARCOK, anno nekik is ehhez volt közük. Ma már irodából vezényelnek hogy ki megy a levesbe.))... Ők tuti nem ma már az fix. Kezdetben HARCOK hadvezetője volt a helyszínen. Változnak az idők.
URUSSAG/URSZAG és társai : Az ORSZÁG szavunk önállósodott az ÚRSÁG/URASÁG fogalmaiból egy új szóvá, ami a nemzet területe.
HEGY : Az EGY és a HÁG szavak ötvözete lehet. A HÁG-ni HÁG-ón szokás a HEGY-en eredetileg. Több hegy együtt HEGYSÉG, hegyek EGYSÉG-e.
HÓRÁK (görög nők) : ÓRÁK, a nap 12 óráját gondozó és oltalmazó istennők gyűjtőneve.
HÓRA (körtánc) : Módosult KÖR kapcsolatú szó, ami visszavezethető az újgörög HOROS(z) szóig. Igen ám , csak ez már lehagyott egy kezdőhangot, mert az ógörög KHOROS(z) formából már csodásan kiolvashatjuk az eredeti magyar KÖRÖS szavunkat. Ez az eredet, a KÓRUS is körtáncként indult el, majd az éneklők KARA lett azaz a KÖRE. Énekköre.
KÓRUS szó a KÖRÖS fogalmából nőtte ki magát. Pont ilyen egy körtánc, a nyelvünk nevezte meg a még ógörög formában felismerhető hangalakot. Aztán a kezdő K eltűnt rejtélyesen még a görög nyelvben))...
Tehát hogy értsd, és ne a kákán is csomó esete legyen :
Az összes létező ragozásnak stimmelnie kell a szótőre kiejtésben, hozhatsz példát csak egyre, mikor még úgy ahogy kimondható az aktuális szó képezve, de gondolni kell a többi olyan esetre is mikor nem vagy csak nehezen ejthetőek. A rövid alapszótöveket meg sokféleképpen ragozzuk. És gondolni kell mindre...
Nyilvánvalóan a beszédünket könnyítő vendéghang ezekben a V elem. Ennek többek közt az a bizonyítéka, hogy a LOV, KÖV, KAV, TAV, BŐV, JAV, NÖV, , SZÖV önmagukban nem használatos szavak, ezek mindig csak toldalékoláskor kerülnek be a szavainkba.
És ezek mindig akkor történnek meg, mikor (1) a szótő magánhangzóval végződő, és (2) mikor erre magánhangzós toldalék kerülne. Tehát a nyilvánvaló cél : A magánhangzó torlódásának elkerülése, mert bizonyos hangkapcsolatoknál alig, vagy nehezen ejthetőek.
A "FŰ-ÉRT" példa más, mert itt nincs ragozva az alapszavunk, ez egy összetett szó lett mára a FŰ+ ÉRT szavakból.
ODÚ az eredeti szó itt is, nincs önmagában ODV csak ragozáskor. DARV sincsen önmagában. Az esetek 90+ %-ában csak a magánhangzó végű szó létezik.
V mássalhangzó, U meg magánhangzó, semmi közük egymáshoz még hallhatóságban sem. Baromság összemosni csak azért mert a korabeli latinos írás kretén módon keverte ezeket.
A "DUPLA V" meg már megnevezésében is egyértelmű, V ami duplán van.)) Szerintem ez elég világos.
Ráadásul hogy kétsége se legyen senkinek ez ügyben, még így is van megrajzolva.)) Kettő V egymás mellett, W a lerajzolása, látni hogy ez KETTŐ V egymás mellett. W és W csak figyeljed őket meg .))
Egy KÚT szót akkor KVT kéne ejtenünk, meg az ÚT VT lenne, ennek a cserélhetőségnek semmi alapja nincsen, átvernek téged a TIRPÁK korabeli latinos írások.
A kakas azt mondja KUKURIKÚ és még a retardáltabbak sem KVKVRIKW mondanak ki, ebbe még ők is alaposan leizzadnának szerintem.))...
