A magyar nyelv szófejlődései, szókapcsolatai több érzékszervi tapasztalatokon alapuló logikán nyugszanak általánosan. Könnyű példán keresztül: kopog - kopik- kopasz(tott).
A magyar nyelvészet azonban megszakítja ezt a logikai láncot a kopog és a kopik között (tudatosan?) kopog - hangutánzó - kopik bizonytalan eredetű. Ez pedig dilettantizmus vagy a magyar nyelv nem kellő ismerete, vagy mind a kettő egyszerre. A magyar nyelvészet mindig megszakítja ezt a logikai láncot elemzéseiben.
“A személetesség megfelel a már többször említett őskori analógiás, azaz rokonító, hasonlító gondolkodásnak.” Czakó Gábor
Tehát a magyar szavak fejlődési íve egyszerre rokoníthat hangutánzó és leíró tulajdonságokat, mivel hallás-látás-tapintás - érzékszevi tapasztalatokat rögzít. Pl. Kopog - kopik - kopasz - kupa
vagy, töm, tömb, domb, dudor, dundor, donga, dönget, döntöget, dübög, dong, dobol, dob stb.
tompa : Szláv eredetű szó: szerb-horvát tup, szlovén top, szlovák tupý
tompor : egy régi tomp (‘csípő, far’) főnévből, amely vagy finnugor eredetű, a cseremisz tup (‘hát’) távoli megfelelője, vagy a topog családjába tartozó régi top (‘lábfej’) szóból ered, az utóbbi kevésbé valószínű.
Kanca: aláfekszik, alá kucorodik, kuncsog, kuncsorog, kanyarodik a kannak. Aki kuncog, annak is felfele görbülget a szája. (Kuncze, a Kónya - nevek is a görbülettel kapcsolatosak)
kuncsorog – ‘rimánkodik, kunyerál’. Hangfestő szó, a kunyerál közeli rokona; tájnyelvekben található ‘csavarog’ jelentésében inkább a görbülésre utaló kucorog, kunkorodik köréhez tartozik.
A jelen idő egyes alakjai n ⇨ ny ⇨ gy hangfejlődéssel jöttek létre; ezek az alakok ma is együtt élnek a tájnyelvek s a köznyelv rétegeiben: megyek–menyek–menek: a harmadik személyben is: mén.
Minek fordították volna magyarra, amikor a kabala és a ló is lovat jelent a kópéknál, góbéknál...
A kanca össze szokott gabalyodni, gubancolódni, össze bogozódni, olyankor úgy kóvályognak, mintha megkábalyadtak volna, a kan meg megkanyarítja! Kajtatja.
macskák meg bagzanak / gubancol-bogozódik-bagzik... kanyarít...
gubancos – ‘összegabalyodott, összetapadt ‹szőr›’. Származékai: gubancol, gubancolódik, gubancosodik; gubanc. Bizonyára hangfestő eredetű szó a gomb, gubacs, gubó, göb családjából; gub- töve talán a bog hangátvetéses formája.
gabalyít – ‘kuszál, gubancol, összekever’. Származéka: gabalyodik. Valószínűleg a hangfestő jellegű gombolyag, gubacs, gubanc családjába tartozik. Ezt a feltevést csak az gyengíti, hogy a fenti jelentéskör viszonylag későn bukkan fel, és talán éppen az említett szavak hatására alakult ki; korábban a ~ így értődött: ‘tákol, tataroz; kanyarít’.
