Állat = Az álló ige - tövének származéka deverbális -t névszóképzővel.
gyöke más szavakban: al - ál (etakart) - alsó - alantas - alom - álom - áll - állandó - alany
gyök magyarázat:
Állat / Ember = alsó lény / emelkedő lény
ábrándozva - álmodozva / éberen
Ember = Az émed / émbred = ébred (émberedik -m nélküli rövid változata, mint göb/görbed gémberedik) ige emb (emlő, emel) tövének származéka ~ egy feltehető -r képzős ember igéből ered mint annak folyamatos melléknévi igeneve (‘emberedő’), vagy mint az ~ képzett határozószó (‘emberül’); azaz becsületes, derék emberhez illően. " Megembereli magát azaz " erőt vesz magán. Aki ébred, az is erőt vesz magán, kihúzza magát, felegyenesedik. A képzésmódra példa homorul, keserül. A gömbölyödő puha mozgás zaját érzékelteti a mindenütt jelenlévő mb hangzópár, hasonlóan a zajosabb gördülő mozgás zajátérzékeltető mp, nt hangzópárokhoz pl. hederít, hencser, hengerít, hentereg, hömpölyget családjából.
Ősi ösztönhangok: Közelre mutató magas, távolra mutató mély hangrendű, imitálva a közeledő, távolodó hangokat.
e > ez / em+ez / em+el /
a > az / am+az / om+ol /
í > itt / em+itt / em+így
ó > ott / am+ott /am+úgy
el / élénk - ébredő - éber - éles - él
al / alvó - ábrándozó - álmodó - hal
bizonyítás:
émed – ‘ébred’: Egy hang: s feledett régi dalra émed (Arany). – émette, imette, imetten: ‘ébren, virrasztva’: A játszi reménység amidőn imette / A boldogtalannál hitelét vesztette, / Álmot küld szemére… (Arany). Az ~ (vagy émik) ige ismeretlen eredetű; az émette, imette személyjeles határozói igenevek („az ő émette”, vagyis „az ő éber állapotában”). Elavult szavak.
emel – ‘felfelé mozgat’; ‘épít’; ‘fokoz’. Származékai: emelget, emelkedik, emelkedő, emelés, emelet, emelő, emeltyű, emelvény. Bizonytalan eredetű ige. Ha elfogadható, hogy legkorábban elm- töve volt, amely hangátvetéssel eml-, végül ~ formát öltött, akkor ugor kori örökségünkhöz tartozik: osztják álem, vogul elm (‘emel’). Írásos vagy más, akár közvetett bizonyíték a fenti feltételezésre nincsen.
domború – ‘dombszerűen kiemelkedő’; ‘síkjából kiemelkedő’. Származékai: domborodik, domborul, domborít, domborzat. A domb származéka; a ~ egy feltehető -r képzős dombor igéből ered mint annak folyamatos melléknévi igeneve (‘domboruló’); a képzésmódra példa homorú, keserű. A nyelvújítók is elvonták a dombor tövet, de névszóként, s részint a dombormű összetételben használták, részint a domborzat szót képezték belőle.
Éber: Egyébiránt azt is vélhetjük, hogy eredetileg émber vala, azon ém gyöktől, melynek származékai émik = virraszt, émett, virrasztó, vigyázó állapotban levő.
Egyébiránt azt is vélhetjük, hogy eredetileg émber vala, azon ém gyöktől, melynek származékai émik = virraszt, émett, virrasztó, vigyázó állapotban levő.
Ember = Az émed / émbred = ébred (émberedik -m nélküli rövid változata, mint göb/görbed gémberedik) ige emb (emlő, emel) tövének származéka ~ egy feltehető -r képzős ember igéből ered mint annak folyamatos melléknévi igeneve (‘emberedő’), vagy mint az ~ képzett határozószó (‘emberül’); azaz becsületes, derék emberhez illően. A képzésmódra példa homorul, keserül.
analógia:
gémberedik – ‘hidegtől elmerevedik’ (főleg meg-, el- igekötőkkel). Hangfestő eredetű, a gebe, gebed, gebeszkedik, távolabbról a göb családjából.
Áll - Álló - Állat - Alany - Alap - Alsó - Állandó - Ál (elfedett)
Állat = Az álló ige - tövének származéka deverbális -t névszóképzővel
--------------
Emelkedő = Éber ( Aki felébred, az felkel)
Állat / Ember = alsó lény / emelkedő lény
Ez - Az / Ember -Állat
Elöl (felől-felül/felső-első) - Alul / Ember -Állat
Ím - Ez - Ered - Emelkedik (ömlik) / Ébred / Épül / Él = ember
g ebed - g/h ömbölyödik
domb - domborul / homlok / omlik - omol - öböl
emel / omol
hebrencs -
Ember = Az émed / émbred = ébred (hangátvetéssel) ige emb (emlő, emel) tövének származéka ~ egy feltehető -r képzős ember igéből ered mint annak folyamatos melléknévi igeneve (‘emberedő’), vagy mint az ~ képzett határozószó (‘emberül’); azaz becsületes, derék emberhez illően. A képzésmódra példa homorul, keserül.
Más nyelvekben: hombre, homo stb.
--------------------
bizonyítás:
émed – ‘ébred’: Egy hang: s feledett régi dalra émed (Arany). – émette, imette, imetten: ‘ébren, virrasztva’: A játszi reménység amidőn imette / A boldogtalannál hitelét vesztette, / Álmot küld szemére… (Arany). Az ~ (vagy émik) ige ismeretlen eredetű; az émette, imette személyjeles határozói igenevek („az ő émette”, vagyis „az ő éber állapotában”). Elavult szavak.
emel – ‘felfelé mozgat’; ‘épít’; ‘fokoz’. Származékai: emelget, emelkedik, emelkedő, emelés, emelet, emelő, emeltyű, emelvény. Bizonytalan eredetű ige. Ha elfogadható, hogy legkorábban elm- töve volt, amely hangátvetéssel eml-, végül ~ formát öltött, akkor ugor kori örökségünkhöz tartozik: osztják álem, vogul elm (‘emel’). Írásos vagy más, akár közvetett bizonyíték a fenti feltételezésre nincsen.
domború – ‘dombszerűen kiemelkedő’; ‘síkjából kiemelkedő’. Származékai: domborodik, domborul, domborít, domborzat. A domb származéka; a ~ egy feltehető -r képzős dombor igéből ered mint annak folyamatos melléknévi igeneve (‘domboruló’); a képzésmódra példa homorú, keserű. A nyelvújítók is elvonták a dombor tövet, de névszóként, s részint a dombormű összetételben használták, részint a domborzat szót képezték belőle.
Egyébiránt akár a szopást jelentő em, akár a magasra vonatkozó em gyökből elemezzük, analogia szerént úgy is fejlődhetett ki, mint: a csom, gom, dom, gém, ém gyökökből lett: csomó csombor, gomb gombor, domb dombor, gém gémběr, émb émběr = éber; így Imre a székelyeknél: Embre; tehát: emő, emv, emb és ér képzővel emběr, (szopó vagy emelt alkatú).
