Tibra, szerinted valahol (pl a verseghy könyvtárban) nyilvánosan hozzáférhetően megnézhető az ominózus testületi döntés részletes, név szerinti jegyzőkönyve?
Jó, Erdei, mivel akkor nem volt képviselő felmentve (részemről). Valamint azt is vélelmezem Erdei hozzászólása alapján, hogy Fodor Gyuri akkor igennel szavazott, de most elismeri, hogy hibázott. Vagyis FGy nem fog engem meggyőzni az "igen" helyességéről. Részemről tehát FGy-nek el kell vinnie a balhét, vagyis soha többé nem fogok rászavazni.
Még jó, hogy vannak ilyen szuper tolmácsok mint TE, akik azt is tudják, hogy mit jelent az amit mondok? Szerineted én hebefrém vagyok? Maradj már :))))))))))))))))))))))
Attól függ, hogy mire kérdezel rá: 2000-ben hála istennek még nem voltam képviselő. A fellebbezés kamarilla politikai ügy, nem vettem benne részt.
A véleményem azonban az, és ez FGy-é is, hogy hiba volt akkoriban ilyen döntést hozni. Csakhogy az akkori közgyűlés döntött az ügyben. Sajnos engem is megvezettek már néhányszor ebben a ciklusban, nem mindíg veszi észre az ember :(((
Egyébként pedig: 2005 márciusi közgyűlésre előterjesztések a http://erdeipeter.tk.hu portálon :))
Azért az figyelemre méltó, hogy (amint az Sarkany összefoglalójából kitűnik, 1995-ben minimálian 26 ezer forint / négyzetméters árat szabott meg a testület egy belvárosi telekre, és (majdnem) egyanez a testület 5 évvel később (az 5 év alatt minimum 50 %-os infláció mellettt) 2000-ben egy az előző telektől alig 100 méterre elterülő belvárosi telket 19 ezer forintos négyzetméter áron ad el, ráadásul úgy, hogy a telek-összevonásokra a vételárral azonos összeget elkölt, vagyis ingyen szabadul meg a telektől.
És ezt a szolnoki ügyészség rendjénvalónak tartja. Egy szerncséje a szolnoki ügyészségnek, hogy nem általunk választott testület....
Erdei Peti! Fodor Gyuri! Csoór Gyuri! Csák Laci! Szalay Feri! Balla Gyuri! És a többi képviselőnk, aki valamikor is, bármelyik internetes fórumon szóba elegyedett velünk, szolnoki netizenekkel, vagy a későbbiekben ezt megteszi. Ott voltatok ezen a szavazáson? Hogyan szavaztatok? Igennel vagy nemmel? Miért?
1. A lezárult ügyészségi vizsgálat szerint a szolnoki önkormányzat nem követett el bűncselekményt...
2. ...A Szolnoki Városi Ügyészség határozata ellen Szolnok önkormányzata panasszal élt...
Nnna ezt magyarázza meg valaki!!!
Szolnok város Önkormányzata az őt felmentő határozat ellen panasszal él! Netán bűnhődni akar az Önkormányzat, önsanyargatni önmagát? Ja, vagy ez már nem az az Önkormányzat? És ez az Önkormányzat netán egyetért az "ismeretlen feljlentővel"? Lehet, hogy nem is annyira ismeretlen az a feljelentő?
És mivel a honlap-archivátorok nem igazán vannak tekintettel az indexes fórumozókra (szomorúan tapasztaltam, hogy ezen topik hivatkozási linkjei mind az enyészeté - pl Sarkany tár.hu-s fotói, vagy RadiX GKM-es sztráda-térképei), ezért a jövő nemzedéke számára inkább becopyzom ide az imént említett Néplapos cikket:
Lezárult Plaza-ügy ÜGYÉSZSÉG: Nem volt bűncselekmény UN-online 2005.03.16
A lezárult ügyészségi vizsgálat szerint a szolnoki önkormányzat nem követett el bűncselekményt a Plaza kereskedelmi és szórakoztató központ építéséhez szükséges telkek 2000-ben történt értékesítésekor — közölte az MTI-vel a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Főügyészség szóvivő ügyésze.
Balázsné Busku Terézia az ügy előzményeiről elmondta: a Plaza befektetője a számára megfelelő hely kiválasztása után azt kérte az önkormányzattól, hogy a több tulajdonos birtokában lévő területet egybefüggően és jogilag rendezetten vásárolhassa meg. Az építtető által szükségesnek ítélt 4904 négyzetméteres belvárosi telekegyüttesből több mint 3052 négyzetméteres rész Szolnok városáé volt, a többi 1852 négyzetmétert magánszemélyek tulajdonolták. Ezért az önkormányzat a szükséges építési terület biztosításáért az érintett magánszemélyekkel csere-, illetve adásvételi szerződéseket kötött. Az egyesített telket végül 92 millió forintért adta el a Plaza befektetőjének, a szerződést 2000 decemberében a város nevében Szalay Ferenc polgármester írta alá. Az ismeretlen feljelentő 2002 őszén írt beadványában azt fogalmazta meg, hogy a várost az értékesítésekor több tízmillió forintos kárt érte, mert a kapott 92 millió forintot gyakorlatilag kifizette a magánszemélyek telkeinek megvásárlásakor, így több mint 3 ezer négyzetméteres saját telke lényegében ingyen került a Plaza-befektető tulajdonába — idézte fel az ügyészségi szóvivő. Balázsné Busku Terézia közölte: az idevágó önkormányzati határozatokat vizsgálva megállapítható, hogy a polgármester a megyei jogú város közgyűlése és a testület vagyongazdálkodási bizottsága által hozott határozatok szellemében járt el. Elmondta: a képviselők által 2000 márciusában megtárgyalt szerződéstervezet már előrevetítette, hogy maga az adásvételi ügylet nagy bevételt nem hoz a városnak, és az értékesítési öszszeget is ennek szellemében határozták meg.
Erre a területre korábban egy benzinkutat és egy gyorséttermet akartak volna építeni, ehhez azonban a képviselő-testület nem járult hozzá. A Plaza felépítésétől viszont a képviselők Szolnok számára több vonatkozásban, így infrastruktúrában, helyi adóbevételben, jelentős hasznot reméltek — emlékeztetett a vizsgálati anyag alapján az ügyészégi szóvivő. A Szolnoki Városi Ügyészség határozata ellen Szolnok önkormányzata panasszal élt, a panaszt a megyei főügyészség elutasította.
Egész egyszerűen engem a Néplap cikk [a href="http://www.ujneplap.hu/index.php?apps=cikk&d=2005-03-16&r=1&c=389200"]Lezárult a pláza-ügy[/a] nem győzött meg arról, hogy nagy különbség lenne az 1995-ös és a 2000-es telekeladás között.
Ám valaki győzzön meg az ellenkezőjéről. Amíg ez nem történik meg, szememben az akkor "igen"-nel szavazó képviselőkre (kéne a komplett lista) nem kívánok többé "igen"-nel szavazni, mert igenis feltételezem róluk vagy a korrupciót, vagy a balgaságot, vagyis az alkalmatlanságot.
Nyilván nehéz az összhangot kialakítani a polgármesteri ego és a közgyülés elképzelése között. És még nehezebb volt ezt elérni 10 évvel ezelött a nagyobb városokban is.
Majd, ha kevesebb önkormányzat lesz:) - gondolom csak jobb lesz; de akkor meg nagyon komoly komoly kommunikációs-egyeztetö ,,csatornákat" kell beilleszteni a rendszerbe, hogy ne csak a kp. érdekei érvényesüljenek, mint régen a megyefejlesztés terén.
Tiborcsik! Ha ennyire nyomatod a plaza telket, akkor itt is lehet valami susmus? VAgy újkori település történelmünkben, ha telekröl van szó csak a panama juthat eszünkbe, s (mondjuk) nem a nöi foci válogatott kapitánya?:)
Jo összeállitás, gondolom mindenki azt fogja belöle kiolvasni amit ki szeretne. Nekem ez alapján is a koncepcios per jelleg jön le, szépen kivitelezett lejárato terv sikeres befejezéssel. Számomra pár dolog nem életszerü az egész sztoriban, de ez legyen az én bajom.
Nem jött le a link.
Az, hogy 100%-osan függetlennek tartsunk valakit minimum az kell, hogy a megválasztása - kinevezése ne politikai szervezet által történjen. És akkor még nem volt rola szo, hogy minden embernek joga van valamelyik politikai irányzatot szimpatikusabbnak találni, innentöl tökéletes függetlenségröl beszélni csak elméletben lehet. Utopiában biztos létezik függetlenség, de én nem ott élek. Erröl tulzottan nem is érdemes vitatkozni, nem hiszem , hogy bármelyikünk tudna olyan érvet mondani amitöl a másik hirtelen a homlokátra csap és azt mondja, hogy megvilágosodtam. Szerintem amig pl a birosági itéleteket nem egy tökéletesen megirt program hozza ami 100%ban csak a tények alapján dönt és minden esetben ugyanolyan cselekményre ugyanazt a döntést nem hozza, addig én fenttartom a véleményem.
A Várhegyi ügy
"Minden aláírónak felelőssége van, mint ahogy minden egyes esetben az aláírónak kell hogy felelőssége legyen. Ezt a felelősséget nem akarom áthárítani magamról... A tulajdon védelme az Alkotmány egyik fontosabb kitétele."
Várhegyi Attila polgármester beszélt így, amikor 1996. július 5-én meghallgatta őt a szolnoki telekbizniszt vizsgáló bizottság.
Túlfordult azóta a városházán a helyi ingatlanügy, s az ügyészség hűtlen kezeléssel is vádolta Várhegyit. A kulturális államtitkárrá emelt egykori polgármesternek a fővárosi Budakörnyéki Bíróságon kellett magyaráznia - többek között - a telekeseteket.
A történet 1991. júliusában kezdődött. Ekkor döntötte el a városi közgyűlés, hogy részekre bontja és eladja a "Fehér Ház" - az MSZMP régi pártépülete - környéki ingatlanjait. Komoly hasznot remélt az önkormányzat a belvárosi - Baross u. 1. - telekértékesítésből. Csakhogy gátolta az üzletet a közigazgatási rend: noha azonnal akadtak vevők, az adásvétel Szolnok új arculatától, hivatalosan a "részletes rendezési tervtől" (RRT) függött. De hogy a polgármesteri hivatal megnyugtassa a vállalkozókat, írásban is rögzítették kölcsönös szándékukat. A belvárosi ingatlanokra 1993 nyarán és őszén opciós illetve előszerződést kötöttek négy gazdasági társasággal: Profil Mérnöki Iroda, Ungarcenter Kft., Erdőpár Bt. és L+L Mérnöki Iroda. A dokumentumokat Várhegyi hitelesítette. Holott csak azután szignálhatta volna a szerződéseket, miután a közgyűlés elfogadja a rendezési tervet. Azaz 1994. december 6-át követően.
Várhegyi később már előterjesztést nyújtott be a közgyűlésnek: 1995 februárjában azt javasolta, hogy a közművesítést a vevő fizesse, ne az önkormányzat, de egyébként "térítésmentes" legyen a telekátadás. A képviselők elutasították a polgármester ötletét. Amúgy kötelezték, hogy ismét tárgyaljon az opciósokkal. 1995. április 27-én a közgyűlés úgy határozott, hogy nyílt pályázatot kell kiírni a telkekre, a vételár minimálisan 26 ezer forint négyzetméterenként. Fontos kitétel volt még: a telkeket csak akkor adhatja tovább az új tulajdonos, ha már épített is rá. A megváltozott feltételeket május 3-án ismertették a vevőkkel, és szóban tájékoztatták őket: "az eladott vagyont a város visszaforgatja fejlesztésre." Vagyis kimondták, hogy az önkormányzat a vételár összegéből intézi a terület közművesítését. (Ez csak azért lehetett lényeges, mert eszerint a bevételből viszonttámogatást ígértek a vállalkozóknak.) Várhegyi utasította a jegyzőt, Krizsa Sándort, hogy személyesen tárgyalja végig az adásvételeket. A szerződéseket 1995. december 18-19-20-án szignálta a polgármester.
Az ingatlanügy 1996. március 28-án robbant, amikor a közgyűlés az előző év költségvetési beszámolóját tárgyalta. A könyvvizsgálói jelentés kifogásolta a Baross utcai telekeladások módját. Néhány képviselő ezek után feltételezte: "a szerződéskötések figyelmen kívül hagyták az értékesítéssel kapcsolatos korábbi közgyűlési határozatot." Várhegyinek intézkednie kellett: Krizsa Sándor jegyzőt kérte fel belső vizsgálatra. Ám a szocialista frakció inkább ad hoc bizottság felállítását kezdeményezte, mondván, az értékesítésében a jegyző és a polgármester is részt vett. A grémium több hónapos vizsgálódás után többek között kiderítette: az L+L Mérnöki Iroda nemcsak üres telekhez, hanem épülethez, garázshoz is jutott - minimális telekáron. Erről azonban mit sem tudott a közgyűlés. A Megyei Illetékhivatal vezetőjének utólagos szakértői becslése szerint az ingatlan összértéke - garázzsal együtt - 107-122 millió forint volt. Ehhez képest csekély összeget, 53,7 milliót fizetett az új tulajdonos. A bizottság tehát megállapította: jelentős - 53-68 millió forintos - anyagi kár érte az önkormányzatot. Emellett a város elesett a garázs korábbi bérleti díjától - évi 13 millió forinttól. Ráadásul a polgármester kizárólag közgyűlési felhatalmazással adhatta volna el a garázst.
Várhegyi így védekezett a bizottság előtt: fogalma sem volt arról, hogy a telken épület is van. "Én nem vizsgáltam a szerződés és a vagyonrendelet összhangját, nekem nem feladatom" - jegyezte meg. Ugyan azt is mondta, ismerte az L+L Irodával kötött előszerződés részletes tartalmát, mivel a vásárlási szándék hozzá futott be. Akkor viszont érthetetlen, miért nem vette észre az okiratban a következőt: "ha a tervezett építkezés miatt ideiglenesen be kellene zárni a garázst, kiesik a bérleti díj, ezt pedig a vevőnek kell állni." Azt elismerte Várhegyi, hogy a jegyzőt bízta meg a szerződések előkészítésével, mivel "gubancos ügyről" volt szó. Hozzátette: "nem feltételeztem, hogy a munkát nem a közgyűlés szellemében végezte a jegyző, akit megbíztam, és céljutalmat tűztem ki neki." Csakhogy pár perccel később megint önmagát cáfolta Várhegyi: "feltétel nélkül nem bízom meg a jegyzőben, mert feltétel nélkül magamban sem bízom meg."
De nézzük tovább a bizottság vizsgálódását. A Profil Mérnöki Iroda két ingatlant vásárolt 1995. december 20-án az önkormányzattól. Az egyik telket 18 millióért vette, s még ugyanezen a napon eladta az OTP Rt.-nek 28 millióért. Annak ellenére, hogy a közgyűlés úgy döntött: a vevő akkor "idegenítheti el" a telket, ha már épített is rá. A továbbértékesítéshez egyébként Várhegyi segítette a Profil Irodát. "Engedményezési szerződést" írt alá: lemondott a város visszavásárlási jogáról, ezzel engedte, hogy a telek az OTP-hez kerüljön. Ám ezt is csak akkor tehette volna meg, ha beleegyezik a közgyűlés.
A polgármester a grémium kérdésére azt válaszolta: nem tudott a továbbadásról, bár ő szignálta. Szavai a jegyzőkönyvből idézve: "Egy paksamétába tette le elém az általam megbízott személy (Krizsa Sándor jegyző ) ezeket a dokumentumokat aláírásra, miután szóban is megerősítette, hogy rendben, aláírható. Ezután a magam részéről nem láttam okát annak, hogy én ebben kételkedjem."
Krizsa Sándor jegyző azonban másként emlékezett: ő utólagosan látta az engedményező nyilatkozatot, és felhívta a polgármester figyelmét arra, hogy a szerződés jogellenes.
A vizsgálatról közgyűlés előtt számolt be a bizottság 1996. augusztus 22-én. Felelősnek ítélték a telekadásban a jegyzőt és a polgármestert is. Várhegyi Attila viszont nem érezte magát hibásnak. Védőbeszédét így zárta: "bíztam és hittem a bizottság pártatlanságában... Másutt módolták ki és másunnan sugalltak sok-sok mindent, ami ebben az anyagban van, s ennek alapján szomorúan ki kell jelentenem: a városba 1996-ban beköszönt a nagypolitika. Annak összes hátrányával és következményével, s a nagypolitikára olyannyira jellemző embertelenséggel. Nem kérek önöktől méltányosságot, mert a politika nem ad méltányosságot, és önök politikusok. De ne feledjék: az ártatlanság vélelme mindenkit megillet, amíg be nem bizonyítják az ellenkezőjét. Tudom és tapasztalom, hogy ez csak az én esetemben nem érvényes."
Ugyanezen az ülésen a szocialista párt városházi képviselőcsoportja sem maradt csendben. Várhegyi felfüggesztését kérték: "a polgármester urat alkalmatlannak tartjuk, hogy továbbra is őrizze, kezelje városunk vagyonát, hogy gyarapításról ne is beszéljünk." Voksoltak a képviselők: tizennégyen Várhegyi mellett, tizennégyen ellene. Maradhatott tisztségében. Ám a történtek után a helyi Fidesz felbontotta a szocialista párttal még korábban kötött együttműködési megállapodást. Balla György, a Fidesz szolnoki frakcióvezetője kijelentette: "A gyávaság nem ad feloldozást a jogszerűség alól, a többség nem helyettesíti a tisztséget... Ránk köszöntek az ötvenes évek."
A közgyűlésre meghívták a telekügyben érintett vállalkozókat is. (Az Erdőpár Bt. közben visszalépett az üzlettől.) Az L+L Iroda vezetője, László József nem titkolta véleményét a nyilvánosság előtt: "Amit művelnek - az a választóknak szóló politikai cirkusz."
Ezután a képviselők megszavazták: Várhegyi Attila ismeretlen tettes ellen tegyen feljelentést a megyei főügyészségen, s a hatóság vizsgálja ki, hogy történt-e a bűncselekmény a Baross út 1. szám alatti ingatlanok értékesítésénél, s ha igen, kik gyanúsíthatók?
Miközben a Baross-gate az ügyészségre került, városházi fegyelmi eljárás indult Várhegyi Attila ellen. 1996. november 7-én a közgyűlés megrovásban részesítette polgármesterét. Ő azonban munkaügyi pert indított az önkormányzat ellen. A szolnoki munkaügyi bíróság 1998. március 24-án ítéletében kimondta: a hivatal helyezze hatályon kívül a fegyelmit. Egyes vélekedések szerint a bíróság csupán az eljárás jogszerűségét vizsgálta, tartalmát nem. A megyei ügyészség továbbította a feljelentésről szóló anyagot a szolnoki rendőrségre. A nyomozóhatóság elfogultságot jelentett be - így került a telekdosszié a Központi Bűnüldözési Igazgatóságra. (Tetszenek figyelni, ugye? Ismeretlen tettes elleni feljelentés és a nyomozóhatóság elfogultsága! Kivel szemben?)
A kihallgatások, tanúvallomások, szakértők véleményezése után hűtlen kezeléssel gyanúsították Várhegyit: "az ingatlanok ellenérték nélkül kerültek a vevők tulajdonába, a polgármester 190 millió forint vagyoni kárt okozott az önkormányzatnak." A KBI vádemelési javaslattal küldte meg az aktát a Fővárosi Főügyészségre. A vádirattal azonban vártak. Ugyanis az egyik tanú a KBI tisztje előtt utalást tett más szolnoki ügyekre is: helyi vállalkozók a Mahír Szolnok Kft.-n keresztül támogatták Várhegyi önkormányzati választási kampányát 1994-ben. S az egyik finanszírozó épp az az L+L Mérnöki Iroda, amelyik 1995-ben olcsóbban jutott belvárosi ingatlanokhoz a polgármester közreműködésével. Várhegyi Attila 1997. nyarán - és később is - azt nyilatkozta: meggyőződése, a lejáratására indult kampány politikai színezetű, mert többek érdekét sérthette, hogy rávilágított a szolnoki Kőolajkutató Rt. privatizációs visszásságaira, és az orosz érdekeltségű pályázó nem kaphatta meg a cég többségi tulajdonjogát.
Az MSZP városi képviselőcsoportjának tagjai Várhegyi Attila szavaiból úgy értették 1997-ben: rájuk céloz a polgármester. Közleményt fogalmaztak meg: "a szolnoki közgyűlést az MSZP is támogatta egyöntetűen, hogy anyagi támaszt is adjon, hogy a Kőolajkutató munkatársai részt vehessenek a privatizációban. Sőt javasoltuk Kovács Libor alpolgármesternek, hogy írjon levelet Horn Gyulának, segítségét kérve a kőolajcég privatizációjának tiszta lebonyolításához." A szocialista párt helyi képviselői hozzátették: "Mi nem kívánunk foglalkozni Várhegyi Attila védekezésével, akinek tudomásul kell vennie, hogy neki a nyomozóhatósággal és az igazságszolgáltatással kell elszámolnia."
Várhegyi Attila másik - az 1994-es önkormányzati kampányával kapcsolatos - ügyére tehát egy szolnoki képviselő hívta fel a Központi Bűnüldözési Igazgatóság figyelmét, amikor tanúként idézték be a városházi telekeladások miatt. A KBI nyomozni kezdett. Hamar eljutottak Simó Józsefig, a Mahír Szolnok Kft. ügyvezető igazgatójáig. Először 1997. november 6-án hallgatták ki. Simó a KBI őrnagyának elmondta, 1994-ben a szolnoki Fidesz alelnöke volt, hozzá tartoztak a kampány gazdasági ügyei. Arra a kérdésre, honnan szerzett támogatást, így felelt: "Mivel az emberek többsége nem kívánja nyilvánosságra hozni pártbéli hovatartozását vagy szimpátiáját, meggyőződésem, hogy mindenki a másik - úgymond - hivatalos utat választja, és olyan gazdasági társaságoknak juttat pénzt, amely gazdasági társaságok valamelyik párthoz kötődnek. Ilyen módon a mi pártunk is ezt a második variációt választotta." A kihallgatást vezető őrnagy rákérdezett, adtak-e kampánypénzt a szolnoki Mahír-irodának a következő cégek: Ungarcenter, Erdőpár Bt., Profil és L+L Mérnöki Iroda (az ingatlanügylet vállalkozói). "Nem" - mondta Simó. Hozzáfűzte: emlékezete szerint az L+L Irodával üzleti kapcsolatban állt, ám csak a könyvelése átlapozása után tudna még határozottabban válaszolni. Azt viszont már akkor biztosan állította, hogy az L+L Irodának egyetlen nagyobb összegű megrendelése volt a Mahírnál. Ígérte, másnapra utánanéz a dokumentumoknak, s magával hozza a KBI-re.
Szolnok felé a vonatról hívta fel Várhegyi Attilát. "Mit tegyünk?" - kérdezte. "Ugyan, ebből nem lesz ügy!" - állítólag ezt mondta neki a polgármester. "De ügy lesz" - bizonygatta Simó. Délután találkoztak. "Meg akartam győzni Attilát, hogy legalább egyformát hazudjunk, hiszen mi tudtuk csak ketten, hogy valójában mi történt. Hogy a cégek a kampányra adták a pénzt. Egyszerűen elintézhettük volna, ha megállapodunk: azt hazudjuk, hogy a cégek tanácsadást kértek a Mahírtól. Akkor ejtették volna az ügyet. Ám nem érdekelte Attilát a KBI vizsgálódása" - mondta Simó.
Másnap, 1997. november 7-én a KBI már tanúként hallgatta ki Simót. Vallomást tett: "Várhegyi Attila minden esetben szólt, kiktől várható a pénz. Szóban vagy telefonon közölte, melyik cég fog adni és mennyit, közölte, hogy állítsak ki egy számlát, írjak rá, amit gondolok, mert várnak. A kibocsátott számlákra 1994. évi reklámtevékenység megnevezése került, mely mögött valós teljesítmény nem volt." Simó megnevezte a cégeket is, köztük az L+L Mérnöki Irodát, ahonnan - állította - 500 ezer forintot vett fel a szolnoki Fidesz és Várhegyi kampányára. A megmaradt összegből pedig - Várhegyi utasítására - Balla György helyi fideszes irodavezetőnek vásárolt rádiótelefont. (Simó Józsefet a KBI 1998. február 8-án újra kihallgatta - már gyanúsítottként.) Simó első vallomásának jegyzőkönyve hiányzott a bírósági aktából. Várhegyi ügyvédje, dr. Csenterics Ferenc szerint a KBI mulasztott, s egyelőre nem tudni: szándékos vagy véletlen feledékenység volt-e. Mindenesetre most úgy véli: "nincs vádemelés, ha időben tudunk Simó kétféle vallomásáról."
A KBI 1998. február végén szembesítésre hívta László Józsefet, az L+L Mérnöki Iroda ügyvezetőjét és Simó Józsefet. A szembesítésről felvett jegyzőkönyv szerint László József azt mondta: irodája reklámozást rendelt meg a Mahírnál. Simó azt állította, személyesen találkozott Lászlóval, előtte szignálta, hogy az összeget felveheti a pénztárnál. László József azonban mást mondott: nem emlékszik, hogy Simó ment el hozzá, inkább az rémlett neki, hogy az illető soványabb volt, és talán nyakkendőt, fehér inget viselt. A pénzt az ő szobájában vette át az a valaki, és ezt néhány munkatársa is látta. Ám sem az L+L Irodától, sem a többi - Simó által megnevezett "kampánytámogató" - cégtől nem került elő reklámtevékenység megrendelését igazoló irat, csupán a kifizetett összegről szóló Mahír-bizonylat.
Simót és Várhegyit is szembesíteni akarta a KBI. Várhegyi ezt nem vállalta, vallomását is megtagadta. Ügyvédje javaslatára 1997. december 16-án panaszt nyújtott be a Központi Bűnüldözési Hivatalhoz. Arra hivatkozott, hogy a sajtó szerint már vesztegetéssel gyanúsítja őt a KBI, miközben vele hivatalosan nem közölték a gyanút, jogaival sem élhetett. Várhegyi ugyanezen a napon - 1997. december 16-án - kérte a Fővárosi Főügyészséget, vonja saját hatáskörébe az ügyét, a KBI eljárásában ugyanis nem bízik. Bócz Endre főügyész nem tartotta indokoltnak Várhegyi kérelmét. Kiss Ernő, a KBI akkori főigazgatója pedig így reagált a panaszra: "Várhegyi Attila a büntetőeljárásnak nem alanya", s a nyomozók nem szolgáltattak ilyen információkat a sajtónak.
Csenterics Ferenc ügyvéd elmondta: egyes tanúkihallgatások jegyzőkönyvében már 1997. novemberében "Várhegyi és társai elleni" nyomozás szerepelt, vagyis védencét már akkor gyanúsították. Az ügyvéd elképzelhetőnek tartja, hogy a vesztegetés vádja mögött manipuláció lehetett, s ezt szerinte megerősíti a tény: Simó József első vallomását a KBI nem csatolta az ügy aktájához.
Egyébként maga Várhegyi Attila is politikai manipulációt sejtett 1998 áprilisában, amikor a KBI vádemelési javaslatot tett a kampányügyben is. Mikó István ezredes, a vizsgálati főosztály vezetője viszont cáfolta Várhegyit: "a KBI nem politikai megfontolások miatt kezdett nyomozni."
A Várhegyi és társai ellen indított bűnügyben megkezdődött a tárgyalás a Budakörnyéki Bíróságon. Először a vesztegetés vádlottjait hallgatta ki a bíróság. Volt, aki nem akart vallomást tenni. A többiek pedig tagadták, hogy támogatták volna Várhegyi és a Fidesz kilencvennégyes szolnoki kampányát. Fenntartották korábbi állításukat: reklámtevékenységet rendeltek meg a Mahírtól. Ám a bíróság előtt most sem tudták igazolni dokumentumokkal a megrendelést. Simó József pedig továbbra is állította: a cégek a Mahír Szolnok Kft.-n keresztül finanszírozták a kampányt, sem korábban, sem utána nem volt kapcsolata ezekkel a társaságokkal. Amúgy pedig a tőlük befolyt 1,3 millió forintot alszámlán vezette - a pénzt így különítette el a valós Mahír-megrendelésektől.
Várhegyi soha nem tartotta magát bűnösnek, sem felelősnek. Amikor 1997-ben a Fidesz országos választmányának elnöki posztjáért indult, nem befolyásolta a KBI vizsgálódása és gyanúsítása. Visszaidézve szavait akkori nyilatkozatából: "míg a jelenlegi kormánykoalíció a nemzeti összefogást szorgalmazza, addig a háttérben éppen ennek ellenkezőjét cselekszi. Leplezetlenül építi ki saját klientúráját... burjánzik a korrupció..."
Összeállította: Sarkany, Karácsony Ágnes írása alapján
Ahhoz, hogy egy "független" hatalmi ág függetlenségét ne vitassa senki, leginkább az kellene, hogy a kedves tisztviselő ne legyen párthoz köthető. Nem?
Lásd még: Jegybank, ami ugyan nem hatalmi ág, de valahogy mostanában eléggé háknisak egyesek a "függetlenségére".
De nem válaszoltál arra, hogy ha mkinek feltétlen hinnie kell a demokrácia szentségében és a hatalmi ágak függetlenségében, akkor milyen alapon támadják pl az ügyésséget, hisz ö is független a szent demokráciában.
Talán az előző hozzászólásomban levő linken található írás erre a kérdésedre is választ ad!
A "zsigerből jött" nyelvtani szerkezetet nem pejoratív minősítésnek szántam. Csupán az csapódott le benne, ami az ügy folyamán mindvégig kitapinthatóan érződött, Várhegyi megpróbálta koncepciós pernek beállítani az ellene emelt vádat.
Nos, nem tudom mennyi hiteles információd van az ügyről?
Tekintve, hogy az eset körülményeit elég jól ismerem és nagyon közelről volt alkalmam látni, hogy mi is történt valójában, készítettem egy tárgyszerűségre törekvő összeállítást.
Több gépelt oldalt tesz ki a szöveg terjedelme, emiatt nem tenném be egy hozzászólásba.
Kis türelmet! Rövidesen megoldom technikailag, hogy egy linken lehívható legyen. Olvasd el! Utána vitatkozhatunk a témáról, ha van hozzá kedved...
