vezet: A ~ vez- alapszava (lásd még vezér) ősi örökség a finnugor korból: cseremiszvidem, mordvin vetamsz, észt vedamsz (‘vezet’). A finnugor *vete- alapforma szabályos származéka a vez-; a tőbeli t–z megfelelésre példa a ház, fazék, kéz, víz.
elme - ami elmélyülni, mélázni, múlatni, méltányolni, elmerengeni, merülni, elmoralizálni képes
Gyöke a nyilt mé, vastag hangon má, melyből el képzővel lett az elavult ige méel, mél, s ebből az igenév: méló méla, valamint másfelől a ma gyökből mál, málé (máló). A melan görög szó (am. fekete) a ,melancholia’ szóban csak történetes találkozás. Jobban egyezik a török melul szóval, mely am. bús, szomorú.
múlik - Világos, hogy ezen igében alapfogalom a menés, haladás, távozás, minél fogva rokon mozog igével, s elemezve mo-ol és mo-úl honnan öszvevonva lett mól v. múl.
INT, (in-t v. im-t) önh. m. int-ětt, htn. ~eni v. ~ni. Gyöke vagy a mozgást jelentő in, s rokon az inog, ingat, indúlstb. szókkal, s eredetileg am. mozdít, mozgásba hoz, különösen, szemmozgással, szemhunyással vagy fejbiczentéssel jelt ad, valamit v. valamire mutat, vagy pedig, ami hihetőbb, minthogy az in gyökből eredett többi származékok mély képzéssel és ragozással járnak, a mutató im.
A régi magyar nyelvemlékekben: imt. Imte azért ennek Simon Péter. És intének ő társoknak. (Tatrosi codex). S épen ezek mutatják főkép az im-től származást.
Állat = Az álló ige - tövének származéka deverbális -t névszóképzővel.
gyöke más szavakban: al - ál (etakart) - alsó - alantas - alom - álom - áll - állandó - alany
gyök magyarázat:
Állat / Ember = alsó lény / emelkedő lény
ábrándozva - álmodozva / éberen
Ember = Az émed / émbred = ébred (émberedik -m nélküli rövid változata, mint göb/görbed gémberedik) ige emb (emlő, emel) tövének származéka ~ egy feltehető -r képzős ember igéből ered mint annak folyamatos melléknévi igeneve (‘emberedő’), vagy mint az ~ képzett határozószó (‘emberül’); azaz becsületes, derék emberhez illően. " Megembereli magát azaz " erőt vesz magán. Aki ébred, az is erőt vesz magán, kihúzza magát, felegyenesedik. A képzésmódra példa homorul, keserül. A gömbölyödő puha mozgás zaját érzékelteti a mindenütt jelenlévő mb hangzópár, hasonlóan a zajosabb gördülő mozgás zajátérzékeltető mp, nt hangzópárokhoz pl. hederít, hencser, hengerít, hentereg, hömpölyget családjából.
Ősi ösztönhangok: Közelre mutató magas, távolra mutató mély hangrendű, imitálva a közeledő, távolodó hangokat.
e > ez / em+ez / em+el /
a > az / am+az / om+ol /
í > itt / em+itt / em+így
ó > ott / am+ott /am+úgy
el / élénk - ébredő - éber - éles - él
al / alvó - ábrándozó - álmodó - hal
bizonyítás:
émed – ‘ébred’: Egy hang: s feledett régi dalra émed (Arany). – émette, imette, imetten: ‘ébren, virrasztva’: A játszi reménység amidőn imette / A boldogtalannál hitelét vesztette, / Álmot küld szemére… (Arany). Az ~ (vagy émik) ige ismeretlen eredetű; az émette, imette személyjeles határozói igenevek („az ő émette”, vagyis „az ő éber állapotában”). Elavult szavak.
emel – ‘felfelé mozgat’; ‘épít’; ‘fokoz’. Származékai: emelget, emelkedik, emelkedő, emelés, emelet, emelő, emeltyű, emelvény. Bizonytalan eredetű ige. Ha elfogadható, hogy legkorábban elm- töve volt, amely hangátvetéssel eml-, végül ~ formát öltött, akkor ugor kori örökségünkhöz tartozik: osztják álem, vogul elm (‘emel’). Írásos vagy más, akár közvetett bizonyíték a fenti feltételezésre nincsen.
domború – ‘dombszerűen kiemelkedő’; ‘síkjából kiemelkedő’. Származékai: domborodik, domborul, domborít, domborzat. A domb származéka; a ~ egy feltehető -r képzős dombor igéből ered mint annak folyamatos melléknévi igeneve (‘domboruló’); a képzésmódra példa homorú, keserű. A nyelvújítók is elvonták a dombor tövet, de névszóként, s részint a dombormű összetételben használták, részint a domborzat szót képezték belőle.
Éber: Egyébiránt azt is vélhetjük, hogy eredetileg émber vala, azon ém gyöktől, melynek származékai émik = virraszt, émett, virrasztó, vigyázó állapotban levő.
Egyébiránt azt is vélhetjük, hogy eredetileg émber vala, azon ém gyöktől, melynek származékai émik = virraszt, émett, virrasztó, vigyázó állapotban levő.
Ember = Az émed / émbred = ébred (émberedik -m nélküli rövid változata, mint göb/görbed gémberedik) ige emb (emlő, emel) tövének származéka ~ egy feltehető -r képzős ember igéből ered mint annak folyamatos melléknévi igeneve (‘emberedő’), vagy mint az ~ képzett határozószó (‘emberül’); azaz becsületes, derék emberhez illően. A képzésmódra példa homorul, keserül.
analógia:
gémberedik – ‘hidegtől elmerevedik’ (főleg meg-, el- igekötőkkel). Hangfestő eredetű, a gebe, gebed, gebeszkedik, távolabbról a göb családjából.
Áll - Álló - Állat - Alany - Alap - Alsó - Állandó - Ál (elfedett)
Állat = Az álló ige - tövének származéka deverbális -t névszóképzővel
--------------
Emelkedő = Éber ( Aki felébred, az felkel)
Állat / Ember = alsó lény / emelkedő lény
Ez - Az / Ember -Állat
Elöl (felől-felül/felső-első) - Alul / Ember -Állat
Ím - Ez - Ered - Emelkedik (ömlik) / Ébred / Épül / Él = ember
g ebed - g/h ömbölyödik
domb - domborul / homlok / omlik - omol - öböl
emel / omol
hebrencs -
Ember = Az émed / émbred = ébred (hangátvetéssel) ige emb (emlő, emel) tövének származéka ~ egy feltehető -r képzős ember igéből ered mint annak folyamatos melléknévi igeneve (‘emberedő’), vagy mint az ~ képzett határozószó (‘emberül’); azaz becsületes, derék emberhez illően. A képzésmódra példa homorul, keserül.
Más nyelvekben: hombre, homo stb.
--------------------
bizonyítás:
émed – ‘ébred’: Egy hang: s feledett régi dalra émed (Arany). – émette, imette, imetten: ‘ébren, virrasztva’: A játszi reménység amidőn imette / A boldogtalannál hitelét vesztette, / Álmot küld szemére… (Arany). Az ~ (vagy émik) ige ismeretlen eredetű; az émette, imette személyjeles határozói igenevek („az ő émette”, vagyis „az ő éber állapotában”). Elavult szavak.
emel – ‘felfelé mozgat’; ‘épít’; ‘fokoz’. Származékai: emelget, emelkedik, emelkedő, emelés, emelet, emelő, emeltyű, emelvény. Bizonytalan eredetű ige. Ha elfogadható, hogy legkorábban elm- töve volt, amely hangátvetéssel eml-, végül ~ formát öltött, akkor ugor kori örökségünkhöz tartozik: osztják álem, vogul elm (‘emel’). Írásos vagy más, akár közvetett bizonyíték a fenti feltételezésre nincsen.
domború – ‘dombszerűen kiemelkedő’; ‘síkjából kiemelkedő’. Származékai: domborodik, domborul, domborít, domborzat. A domb származéka; a ~ egy feltehető -r képzős dombor igéből ered mint annak folyamatos melléknévi igeneve (‘domboruló’); a képzésmódra példa homorú, keserű. A nyelvújítók is elvonták a dombor tövet, de névszóként, s részint a dombormű összetételben használták, részint a domborzat szót képezték belőle.
Egyébiránt akár a szopást jelentő em, akár a magasra vonatkozó em gyökből elemezzük, analogia szerént úgy is fejlődhetett ki, mint: a csom, gom, dom, gém, ém gyökökből lett: csomó csombor, gomb gombor, domb dombor, gém gémběr, émb émběr = éber; így Imre a székelyeknél: Embre; tehát: emő, emv, emb és ér képzővel emběr, (szopó vagy emelt alkatú).
