Régóta fontolgattuk többen, hogy szükség lenne olyan topicra, amelyik a nagyobbacska (kb. 6-10 éves) gyerekekről szól, mert sok "régi" fórumozó gyerekeivel együtt "kiöregedett" a várandós-szoptatós-babázós-kisgyermekes topicokról. Pedig ahogy nőnek a gyerkőcök, egyre tágul a világ, egyre több megbeszélnivaló merül fel az emberben. Úgy gondoltam, hogy itt mindenről essék szó, ami ezt a korosztályt és szüleit érinti, vagyis lehet az iskola, szabadidő, különóra, evés, játék és minden, ami belefér...
Hát az elsőáldozás és az április 4 összevetése uniformis és egyéb szempontból is sántít :-))). Inkább ne nyissunk vitát az egyenruha kérdéséről, mert tanulmánnyi mennyiséget tudnék írni róla. Mindenesetre egyszerű a dolog: akinek nem tetszik, ne adja ilyen suliba a gyerekét:-)). A patronások büszkén viselték :-)
Az én ízlésem szerint az iskolai egyenruha a gyermekek bántalmazásának minősített esete...
Arról már nem is szólnék (dehogynem), hogy az elsőáldozást uniformisban különösen visszásnak gondolom. Persze csak abban az esetben, ha netán személyes tartalmat tulajdonítunk ennek az egyházi eseménynek. Mert ha a személyes tartalom nem érdekes (sőt!), akkor nyilván kiváló megoldás az uniformis. Mi is nagyon jól néztünk ki minden április 4-én az úttörőnyakkendőben.
Az isiben szerencsére nem megy nagy divatozás, bár van egy osztálytárs, akinek halálfejes fülbevalója van 7 évesen :-O, de ezt a dolgot mindjárt év elején helyretettem velük, azóta nem foglalkoznak vele.
Amúgy éppen most voltunk a Patrona iskolában egy elsőáldozáson, hát, hogy ott milyen szép egyen-ünneplőjük van! És egyenköpenyük hétköznapra, nagyon aranyos, kockás szegéllyel. Nekem egyáltalán nem lenne ez ellenemre, bár túl nagy jelentősége nincs.
Nálunk nem beiratkozáshoz kérték, hanem az első hetekben kellett beküldeni a kiskönyvet, amiben az oltások is vannak.
Öltözködés: A nagyok nálunk egyedül öltöznek, egyedül választanak. Egyelőre igényeik különösebben nincsenek. És ügyesen is csinálják, szóval a dolgok összepasszolnak. Mondjuk amikor cipőt veszek nekik, akkor persze igyekszünk kompromisszumot kötni, hogy ne legyen csiricsáré pl. a lányom cipője, vagy minőségében jó legyen.
Igen, az egészségügyi törzskönyv kifejezés alatt szerintem is azt az oltási füzetként ismert kiadványt érthették, hiszen más nincs azon kívül, csak a TAJ-kártya. Nálunk sem volt a beiratkozásnak semmilyen eü. vonatkozása, mert a szükséges vizsgálatokat az oviban végezték és az ovi igazolása az alkalmasságról kiterjed az eü. alkalmasságra is. Egy iskolába, ahová beiratkoztunk, ki kellett tölteni egy hosszú eü. kérdőívet a leendő iskolaorvos számára. Végül - nem emiatt - elmenekültünk abból a suliból :-)))
Az öltözködés hála Istennek nálunk sem nagyon téma, gyakran meg sem mutatom nekik, ha veszek valamit, alkalomra sem kapnak ruhafélét, mert hidegen hagyja őket. (Na, a nyuszi mondjuk hozott egy arany topánkát, nem hétköznapi használatra, de azt hiszem úgy fogok járni vele, mint Lovászi a pillangóssal:-) )
Szerintem egyáltalán nem következik abból, hogy a gyerek mit néz, az, hogy mennyire agresszív. Inkább abból, hogy hogyan, milyen körülmények között nézi. Pl. ha te vele nézted és volt kivel megbeszélnie az érthetetlen részleteket, akkor gondolom fel is tudta dolgozni a filmet. Az én fiamat egyszerűen nem érdekli a film... csak a figura :o)
Valahol lentebb már írtam, ő igazi Bud Spencer - Terence Hill rajongó (meg micimaci, meg mikrobi, meg mézgagéza) :o)
Nálunk meg látta a gyerek a Pókembert (talán nagycsoportban?), utána a többi részét is megnéztük együtt, és ezért szereti a Pókemberes dolgokat! Ő általában szerepjátszik (ovis kora előtt indult a szerepjáték nála és a mai napig képes "átalakulni" egy pillanat alatt bmivé... És nem keveri össze a filmet a valósággal és az osztály legszelídebb fiúgyereke...
Nálunk soha nem voltak elvárások, egyszerűen nem tudom mi az :-) A két lányommal együtt járunk pl. turkálni, pedig az egyik 20, a másik 8 éves :-) Egyébként totál márkafüggők vagyunk: papaya, mango, stb.
Én a cipőre vagyok bizonyos mértékig háklis, hogy az jó legyen, de dugámba dőltem, mert a kicsi tavaly nyár elején beleszeretett egy roppant ronda rózsaszín, ámde pillangó mintára gyöngyözött kínai szörnyűségbe, amit megvettem, mondván úgyis hamar szétmegy, hát még mindig bírja...
Ilyet még nem is hallottam. Nálunk év elején kellett tavaly az oltási könyvet bevinni, beiratkozáshoz csak az anyakönyvi kivonat kellett, meg a TAJ kártya, meg a lakcímkártya, meg 1 szülő személyije. A fiamnak volt anno a gimiben röpke orvosi vizsgálat, amikor beiratkozott, ami kimerült abban, hogy a dokinő dobott egy hátast milyen magas :-)
lövésem sincs... nálunk ott sem kell lennie a gyereknek a beiratkozásnál... legalábbis nem mondták... mindegy, hétfőn úgyis érdeklődnöm kell, hogy felvették-e a gyereket, majd akkor rákérdezek... s.
Nekünk semmi ilyesmit nem mondtak. Csak születési akkiv.-ot meg az igazolást az ovitól, hogy mehet iskolába.... Nem lehet, hogy az oltási könyv? Esetleg arra kíváncsiak, hogy megkapta-e a 6 éves oltását?????.... S.
A fiamnál nem a divat, inkább Apa a követendő példa. Mivel a férjem rendszerint ingben jár, nyakkendő, szövet nadrág, ezért a fiam is nagyon szereti az ingeket, az elegáns nadrágot és a szép bőr cipőt. Egyébként oviba hétköznapra szinte bármit felvesz... persze azért úgy vásárolok, hogy tudom miket szeret. Leginkább farmer vagy valami vászon nadrág meg póló. Ha esetleg van a pólón valami versenyautó vagy szám vagy szörfös, akkor az a világ legmenőbb cucca a szemében :o))
A lányom már egy teljesen más történet. Nála igyekeznem kell, hogy időben kirakjam a ruhát, mert ha ő válogat, akkor nyáriruhát venne esetleg télvíz idején is és annyira belelovalja magát, hogy alig lehet lebeszélni... Ja, és persze a nejlon harisnya, pörgős szoknya, kopogós cipő nélkülözhetetlenek a ruhatárában :o))))
Nálunk ez betűre így van... Boldizsár még sosem látott pókembert, de imádja... pókemberes a kesztyűje, van egy csomó matricája, sőt még a fogkeféje meg a fogkefe tartója is az :o) Az egyik anyuka világosította fel a szülinapi partiján, hogy a fekete pókember a gonosz a másik meg a jó. Most már ő is hangoztatja, de még mindig nem tudja, hogy miről is szól a film...:o) S.
Na, igen, ez valamilyen szinten nálunk is megy :-))) Egyikük irtó büszke a menő Winx-es füzetére, hegyezőjére stb., igaz, nem suliba hordja. És fogalma sincs róla, mi az a Winx. De megelégszik ennyivel és ez a lényeg :-))).
Tényleg, ha már a divatnál tartunk, nálatok mi újság az öltözködéssel? Vannak "elvárásai" a gyerkőcöknek, vannak ezzel kapcsolatban konflikusok?
O.K. igazad van, nem olvastam eléggé figyelmesen, és azt hittem rám mint háttértvzőre értetted, hogy úgysefigyelodaagyerek ;-) Bocsánat!
A másik "függőséghez" pedig egy mai szösszenet: összetalálkoztam egy volt tanítványommal, aki büszkén mutatta, hogy sikerült a kisfiának pókemberes ágyneműt vennie szülinapjára. Nevetve kérdeztem, hogy a gyerek látott-e már pókemberes filmet, képregényt, bármit. Persze nem :-) (A kisfiú egyházi oviba jár, ahol a "célközönségnél" jellemzően nem a tv-n lógnak a gyerekek.) Mégis lelkesednek érte, a farsangon egy csomó kölök pókember volt. Magát a történetet, szvsz nem is igen ismerik, csak annyit, hogy ez valami hősféle, aminek különleges képességei vannak, ami egy ovis korú gyereknek életkorából adódóan vonzó :-) Itt sem a tv hozta be a pókembert, vagy ha igen max. 1 gyereknek, aki aztán elterjesztette a csoportban ;-)
Nem tudok konkrétumokat sorolni, mert sem én, sem a gyerekeim nem tartoztak soha a kiközösítettek közé, sőt... ;-) Regnáló tanárként azt tapasztaltam, hogy gyakran a gyerek az, aki kiközösítve érzi magát, sokszor minden konkrét ok nélkül. (A gyerekben belül van a gond, amit kivetít a környezetére, esetleg bolhából elefántot...)
Az viszont tuti, hogy nálunk a gyerekek nem nézték soha a trendi sorozatokat, és ezért nem érezték magukat rosszul. Volt, hogy beszéltek róla, hogy valamit mindenki néz, ők miért nem, mi meg megmagyaráztuk, hogy nálunk miért nem lehet. Általában elfogadták. Volt egy időszak, amikor bébiszittyó vigyázott rájuk du.-nonként, és kiderült, hogy olyankor nézik a Hegylakót meg a Szuperment. Elbeszélgettem a bébiszittyóval, és lejárt a jó világuk ;-)
Ha ez megnyugtat, nálunk a kocsiban minden áldott reggel a Bergendy-féle Jöjj vissza, vándor!-nak kell szólnia. :) Igaz, a megrendelő még csak három éves.
Szerintem ezt a jelenséget minden szülő ismeri :-))). Nálunk egyébként a nagy kedvenc egy kitalált mesehős kalandjai, amit rögtönöznünk kell, úgy, hogy gyerkőc bemond egy címet (XY és a fregoli, pl.:-O). Éjjel-nappal ezeket meséljük, autóban, buszon, sífelvonón, séta közben stb. Már gondoltam, hogy leírom a jobbakat és kiadatom .-D. Érdekes, én is ilyet kértem anyukámtól annak idején, a hős Simisumi, a róka volt. Persze többnyire az én kis életem aznapi eseményeit szerettem ebben a formában visszahallani.
Végül is Peppers leírta válaszként, amit én is szerettem volna. Úgy látszik, nem eléggé figyelmesen olvastad az ominózus hozzászólásomat, mert éppen azt írtam, hogy én személy szerint vagyok totál tv-gyűlölő, de ezt nem akarom rákényszeríteni a családomra, nem akarok szélsőségekbe esni. Ez olyan, mint a kóla, amit jeles napokon engedélyezek pár korttyal (pl. vendéglőben, zsúron, itthon soha sincs), azért, nehogy később a tiltás miatt érdemein felül becses legyen számukra. Mint a barátnőd gyermekének a TV.
Ami az általánosítást illeti, fogalmam sincs, ezt honnan vetted. Egy esetet írtam le, ahol háttérhíradóztak és még beszélgettem is anyukával, ő mondta, hogy "úgysefigyelráagyerek", és ugyanez a gyerek rémítette halálra az enyémeket a híradós rémtörténeteivel. Most pedig a suliban van egy ilyen osztálytársuk. Nem tudom, tényleg, ebben hol az általánosítás, vagy olyasmi, ami Rátok nézve bántó lehet.
A kiközösítés: lehet, hogy sarkosan fogalmaztam, mert valószínűleg kiközösítésről nincs szó, de a gyerek kiszorul a "menők" társaságából, amit kisiskolás korban bizonyos habitusú gyerekek nagyon nagy tragédiaként élnek meg. Mint írtam, nálunk a gyerekek közt nem is téma semmilyen film vagy TV-műsor az iskolában, vagy csak futólag, de több barátnőm is konkrétan panaszkodott erre a dologra. A gyerekek nyakra-főre hurcolják be a suliba a Harry Potteres cuccokat, arról beszélgetnek, eljárnak egymáshoz megnézni, ebbe öltöznek farsangkor stb. Aki nem látta, az nagyon nyomorultul tudja magát érezni. Ebben a helyzetben mit tegyen egy olyan család, akinek elvi meggyőződése, hogy a HP nem 6-7 éveseknek való, és nem engedi megnézni? (A HP csak példa volt, be lehet bármivel (szappanoperával is) helyettesíteni) Iszonyú feszültségforrás családon belül is és az iskolában is. Ha viszont a gyerekek többségének szülei ugyanígy gondolkodnak, akkor nincs gáz.
Ez olyasmi, mint amikor egy bizonyos iskolában ciki, ha valakinek nem a legtrendibb márkás cipője van, pár utcával odébb viszont van egy egyházi iskola, ahol a gyerek nem meri felmenni az új cipőjét, mert ciki, ha vadiúj, drága cucc virít a lábán. Nyilván a középút az egészséges, de a választás megadatik, amikor iskolát keres az ember.
Az nem baj - csak a szülőnek egy kín - ha a gyerek ugyanazt a mesét kéri minden este. De megértelek, mert az én lányaim is olyanok, hogy állandóan ugyanazt kell mesélnem. Én egyszer hisztérikus röhögőgörcsöt kaptam a Hamupipőkén. Potyogtak a könnyeim és fulladoztam a vihogástól, annyira kiakasztott, hogy csak és kizárólag azt a sz.rt akarják minden este. Ha egy szót elrontottam, kijavítottak. Aztán egyszer elszakadt a cérna..
