Amman közepén, egyszerű kis boltocska, megveszem az adag Ranimat (Isteni jordán juice), fizetek, eladdig arabul kommunikáltam, fickó kérdezi, honnan én, mondom, Magyarhonból, elköszönök: maaszalama, ő is elköszön tökéletes magyarsággal, Kazinczy nyelvén: Csá csumi csá.
És vigyorog. Bazmeg.
Annyira elbeszélgetnék azzal a falu hősével, aki megtanította...
A szlovákos témához: Lengyel túrát tettem, sok átszállással, lassan, helyi járaton, Muszyna után kocogtam volna Poprád felé a szlovák busszal, mivel hajlamos vagyok tolerálni, hogy ez már sajna full szlovák vidék, és mivel tudom, hogy idegen nyelven akkor sem szólalnak meg, ha nyúzzák őket, bepróbálkoztam lengyelül... (fél évig lengyel szakos voltam) elkezdte hangosan szídni a kurva anyámat. Mondom, ez valamiért nem bírja a polákokat... ajvé. Kétségbeesetten megkérdeztem ugyanazt magyarul, megállt, kinyitotta az ajtót, lerúgott a buszról, és még az ülésen lógó kis szemetes zacsiját is utánam vágta... rendes, becsületes szlovák munkás volt, meg a másik 30 is a buszon, akik mindezt végigröhögték. Ennyit róluk.
"Egyszer utikönyvet akartam venni Zólyomban, és amikor angolul kértem, akkor a csaj egyszerűen faképnél hagyott. Na ilyen még sehol nem volt, pedig sok helyen jártam már. "
Próbáltál már Franciaországban valamit németül kérni vagy kérdezni?
Az ital neve kvász, és olyan az íze, mint a kovászos uborkának - de ez könnyen kitalálható. Pirított kenyeret savanyítanak állítólag, így készül, és ha hideg, megiható. Persze csak egyszer.
"Aztán, amikor megkérdezem, hogy mit láttál, akkor azt mondja, semmit, mert én napozni mentem.
Na én ezt nem értem, mert a Duna parton is lehet napozni. És ha semmi mást nem csinálsz a napozáson kívül, akkor a tenferpart aligha jelent többletélményt egy szép csendes dunaparti napozásnál. "
Megpróbálom egy kicsit megvilágítani, hogy szerintem miért is nem mindegy!
Január eleje, Maldív szigetek... pálmafák, tengerpart, napfény. Azonkívül semmi! A sziget akkora, hogy egy óra alatt bőven körbejárod. Hogy mégis miért megy az ember? Napozni, fürdeni. Igen, januárban is mikor a Dunaparton nem lehet...
És ha megkérdezed, hogy mit láttam? Hmmmm... semmit, csak pálmafát, vizet és fehér homokot. De megéri! Egyszer próbáld ki, talán meg fogod érteni azokat akik nem látni mennek, hanem egyszerűen csak pihenni, kikapcsolódni.
A felismerésről jutott eszembe, hogy Szlovákiában hogyan jellemzik illetve hogyan ismerhetik fel a magyar sielőket.
Onnan hogy a legújabb, legdrágább felszerelésben, hóekében ereszkedik le a legnehezebb pályán.
Nekem is van egy kedves sztorim, szóval: Bibione, az apartman úszómedencéjénél, apuka a gyerkőc békalábát próbálgatja, majd beleugrik, hogy teljes legyen, fel a búvárszeműveget is, és ugrás a medencébe. Erre a gyekőc: apa ne ez olyan ciki, itt magyarok is vannak. Hát nem aranyos, csak azt nem tudom, hogy miért cikisebb a magyarok előtt. :))
MEGVANNAK A NÁSZUTASKÉPEIM, a trabantos meg az aranyórás. Egész délután azt vártam, hogy a tar.hu mikor igazolja vissza az e-mailemre az aktivizáláshoz szükséges URL-izét. Már négyszer azt a választ adta a tar.hu, hogy ez a felhasználónév már foglalt.
Na most nem hiszem, hogy a TAMBURMAJOR visszafelé, a ROJAMRUBMAT már foglalt lenne, sem a MAJJORR, mert ki az a hülye, aki rajtam kívül ilyen neveket talál ki?!
Tud valaki segíteni? Én csak a tar.hu-t ismerem.
Hát ez nem úgy megy ám, hogy:
- Elnézést, azt hiszem az én jegyem szól oda.
- Ó, ne haragudjon, tényleg, bocs a kellemetlenségért.
- Igazán nem történt semmi. Köszönöm.
"Nem mintha nem lenne már akkorra a kezében, hogy hová fog ülni, de biztos, ami biztos alapon!! :))"
Mikor először utaztam repülőn, megkértem a helyjegy-osztó kisasszonyt, hogy ha lehet, ablak mellé kérném. Óriási élmény így először látni a magasból a világot. Mikor a gépre értem, már ott ült valaki a helyemen, nem törődve azzal, hogy az ő jegye nem oda szólt. Némi vita árán ugyan, de nem hagytam magam kitúrni a látványból.
Második repülőút. Feleségem akkor először utazott repülőn. Ismét ablak mellé kértem, ismét ott ült már valaki, ismét vita stb.
Következő repülőút. Lányunk először utazott velünk. Már hetekkel az utazás előtt másról sem beszélt, mint hogy milyen klassz lesz a magasból körülnézni. Ablak mellé kértem, ott ült egy nő, vita, hiszti, mégis a lányom került az ablakhoz.
Legutóbb elsőként álltunk a pulthoz, mert tisztában voltam azzal, hogy ha ott találok valakit a helyünkön, akkor megölöm.
akkor viszont te tapasztalt turista vagy.
sztem itthon a szervezet programokra nem is szabad befizetni, mert kint a helyszínen majdnem mindig találok X olyan irodát, aki olcsóbban adja a túrát. persze, találkoztam már az ellenkezőjével is.
vagy az van, amit említesz, hogy megoldom helyi közlekedéssel magam. vagy ha már négyen-öten összeállnak csapatok, mindig olcsóbb egy bérautót kivenni. itt is vannak kivételes esetek. pl. Magyarország
Nekem az a kedvencem a repülős-csárter(!!) járatokkal kapcsolatban, hogy amikor anyuka végigszagolta az összes létező parfümöt és apuka végég nézte, hogy milyen olcsó cigit, piát, stb. lehet kapni a dutyi frííí shopban, akkor utána egyből beállnak a ahhoz a kapuhoz, ahová majd fél óra múlva a gép is megérkezi, hogy ők lehessenek legelsők!!! Nem mintha nem lenne már akkorra a kezében, hogy hová fog ülni, de biztos, ami biztos alapon!! :))
Ne gúnyolódjatok a szegény félősökön, akik iszkolnak le ezekről a félelmetes masinákról.... :-(((
Valamilyen ok miatt nekem iszonyú félelmetes a repülés, maga a tudat, hogy 11-12000 méter magasan vagyok... Én vállalom, hogy alig várom, leszálljunk és tapsikolhassak. Különösen Kréta volt ilyesztő, Iraklionban azt hittem, a tengerre száll le a gép. Hazafelé a párom belémtöltött egy deci ouzot, hogy ne hangoztassam kétpercenként jelmondatomat, "az ember nem madár!".
Néha kísértetiesen ugyanazt gondoljuk/írjuk. :-)))
(Vagy tapasztaljuk.)
Kedves fórumozók!
Mit gondoltok, ha találnánk egy szponzort, úgy egy év múlva - ha még él ez a topic -, amikor már sok hozzászólás összegyűlt, valami szerkesztett változatot nem adhatnánk ki? Esetleg az iskolákban, pályaudvarokon, repülőtereken (pl. a Malév Horizon című újságját biztosan verné), utazási irodákban stb. Persze ingyen. kissé elragadott a képzeletem, mert én már a címet keresem...
:-)))
Én értem!
Aki évente, vagy többévente repül, ráadásul airport filmeken edződött, annak megbocsátható ha fél. Amikor földet ér a gép, akkor a tapssal szakad ki a feszültség: hálistennek vége.
Pedig a koca nem tudja, hogy még meg is kell állni a géppel :))))
Amitől én fexem ki (a taps nem zavar, mosolygok rajta, ha észreveszem), az, amikor lejön a gép a kifutóról és a bunkó nekiáll csomagolni, lökdösődik, aztán áll vagy öt percig, amig dokkol gép, hozzák a lépcsőt vagy odaillesztik a csövet.
Kitüremkedik a gépből, rohan az útlevélkezeléshez, lehetőleg első akar lenni, aztán ott dekkol a csomaghernyónál, amíg meg nem jön a poggyásza. (szintén magyar sajátosság, hogy tesséxíves körülállni a hernyót, az egész család, lehetőleg kofferkulival és bambulni, majd csodálkozva nézni azt, akinek jön a csomagja és rajtunk verekszi magát keresztül, hogy lekaphassa.)
Én szeretek utolsónak lejönni a gépről, amikor a csürhe már elvonult, sorbaállás nélkül kezeltetni, aztán helyet foglalni egy kényelmes ülésen, amíg elvonulnak drága véreim.
Én szinte semmire nem kapom fel a fejem. Sőt, mivel jómagam is szeretek mindenféle útiterv meg szervezés nélkül utazni, nekem kifejezetten tetszik ez a fajta leleményesség.
Azért is írtam le, hogy kik voltak ők, mert nem akartam, hogy az a vád érjen, hogy valami magas lóról osztom az észt, miközben csak nincs szegényeknek pénzük...
Bevallom, az első tengerparti nyaralásra én is elég érdekesen mentem, uis nem volt pénzünk és így - mivel tudtuk, hogy nincs az partmanban - még egy tésztaszűrőt is cipeltünk. :-)))))
Ez a Trevi-kúttól kezdve mindenütt a világon így van. És nem csak magyarok halásszák a pénzt...
Különben is, még kicsi voltál. MA MÁR szégyelled magad.
De ne is menjünk messzire: a Duna plazában van a Niagara-víesés. Előszörre nem is esett le, mi a fenét csinálnak az aljában. Aztán megnéztem, és láttam, hogy mindenféle pénzdarabok vannak benne. A kiskölykök (én eddig csak kétszer láttam ezt a jelenetet) megvárták, míg a biztonsági őrök elmennek onnan, és feltűrt gatyával spuri a vízba.
Remélem, senki nem fotózott.
na, ezek már tényleg a bunkó kategóriát megtestesítő managerek. pfujj. ezektől hányok.
ez a villamosjegyes balhé tipikus.
az ilyeneket egyébként közszemlére tetetném és mindenkinek lehetne hozzá egy-egy keresetlen szava. sokkal nagyobb bünti lenne, mint a 25 botütés.
Pedig a szeretetszolgálatos kajára nem kapta fel senki a fejét. Volt olyan ismerősöm, aki úgy "mosott" Párizsban, hogy mindennap elment ruhaosztásra :-), ingyenkaján élt, gyakorlatilag nem volt semmi pénze :-)
diákként én is pakoltam a reggelizőből a zsemléket, de
1. nem volt pénzem,
2. nem fogtam még fel, mekkora kárt teszek honfitársaim megítélésében,
3. remélem, sosem vettek észre.
a tapsolás nagyon kemény :O)
akkor az igazi, amikor mondjuk egy Lufthansa gépen van egy magyar csoport és a 100 öltönyös között felhangzik a magyar tapsvihar.
nem is értem a dolgot.
13,5 évesen(1992-ben) kijutottam Angliába egy diákcsoporttal.(Máig nem értem,anyámék miért erősködtek hogy menjek-elég drága volt,és angolul sem tudtam még valami fényesen..azaz még egy alapfokún is jó eséllyel meghasaltam volna.)
Természetesen akkori lökött kiskamasz ésszel inkább az itthon még nem annyira általános "csodák" jöttek be(sportboltok,nagyáruházak,gyorsétterem) de azért szerencsére annyi eszünk már volt,hogy felmérjük a látottak jelentőségét.
Na mindegy,lényeg az hogy van ugye a Hyde park mellett egy nagy szökőkút(nagyon szégyellem,de nem jut eszembe a neve),amibe pénzt szokás dobálni.Fényes nappal négyen-öten könyékig kotorásztunk benne,hátha az igencsak szűkös valutakeretünkön javíthatunk valamit...egyik élelmes srác még a parkba is elszaladt letörni egy ágat,hátha azzal jobban megy...a millió turista meg mosolyogva kamerázta és fényképezte a magyarokat...ahányszor visszagondolok rá,hát,nem vagyok túl büszke.
13,5 évesen(1992-ben) kijutottam Angliába egy diákcsoporttal.(Máig nem értem,anyámék miért erősködtek hogy menjek-elég drága volt,és angolul sem tudtam még valami fényesen..azaz még egy alapfokún is jó eséllyel meghasaltam volna.)
Természetesen akkori lökött kiskamasz ésszel inkább az itthon még nem annyira általános "csodák" jöttek be(sportboltok,nagyáruházak,gyorsétterem) de azért szerencsére annyi eszünk már volt,hogy felmérjük a látottak jelentőségét.
Na mindegy,lényeg az hogy van ugye a Hyde park melletti egy nagy szökőkút(nagyon szégyellem,de nem jut eszembe a neve),amibe pénzt szokás dobálni.Fényes nappal négyen-öten könyékig kotorásztunk benne,hátha az igencsak szűkös valutakeretünkön javíthatunk valamit...egyik élelmes srác még a parkba is elszaladt letörni egy ágat,hátha azzal jobban megy...a millió turista meg mosolyogva kamerázta és fényképezte a magyarokat...ahányszor visszagondolok rá,hát,nem vagyok túl büszke.
