télleg: Luke Bonner az albás birodalmi lépegető, teljesen alkalmatlan kosárlabdára, tesója Matt Bonner párszor aranygyűrűs a Spursben, bár ő sem valami világot megváltó spíler
Akinek van kedve és ideje nosztalgiázni, az albakosáron is megteheti. Bár ez annyira nem daliás, "csak" 2004-től indul, de azért vannak érdekességek, pl. nemcsak képek, hanem óvási dokumentumok is:
Igen, Mészáros is benne volt a keretben. A Pilar mellett többen játszottak a saját klubjukban párhuzamosan.
Vadkertinek tényleg félelmetesen rossz felépítése volt. Érvényes szerződése volt Pakson, de ő Körmendre akart jönni. El is volt tiltva emiatt legalább egy évig, ezzel kb. véget is ért a karrierje.
Eszembe jutott meg egy vonal. Hires kosarasok gyerekei.
hirtelen a paksi Hodges jutott eszekbe, apuka Craig Hodges a 80asmevek vegi Bulls triplakiralya, a masik inkabb dalias: a honvedos Dalipagics. A srac bena volt de az apuka europa egyik legjobbja volt. Mas jart felenk?
Litvániában ez nem könnyű sztori...van ugye a két mogul,a Zalgiris meg a Rytas,a többit hagyjuk.
Nyilván ezekre a kispadokra "akárki" nem ülhet le,a többi csapattal meg szinte lehetetlen komoly eredményt elérni...amúgy meg Litvániában mindenki kosárlabdaedző.
A paksi játékosok anno ódákat zengtek a kinti edzőtáborokról...Lukács Attila mesélte:"megy az edzőmeccs,viszem fel a labdát,kinézek jobbra- ott ül a lelátón Kurtinaitis,megyek tovább a labdával,balra nézek-ott beszélget Sabonis az Öreggel(Visockas) a falnak támaszkodva...hát így nem lehet a játékra koncentrálni...)))"""
Zalán szerintem játszott ebben a csapatban,emlékeim szerint.
Robi is ekkortájt kezdett el az Ase első csapatában játszani...
Vadassal valóban félelmetes ikertorony páros voltak a korosztályos mezőnyben,szegény Vadas a magassága mellé nagyon jó kézzel rendelkezett,de vaságyastól sem volt 80 kiló szerintem...és az istennek nem sikerült tömeget rakni rá...Isten nyugosztalja,nagyon jó srác volt.
Pakson a 90es években legendás utánpótlás tornák voltak(jó utánpótlás volt Robi korosztálya,diákolimpiát is nyertek,aztán Gulyás és más senki...pedig több tehetség is rohangált ott)...volt itt Muresan valami román csapattal,már akkor sem volt alacsony...volt egy meccs,talán egy lengyel csapat ellen,ahol összeakaszkodott a polákok egyhatvanas irányítójával...na az mókás látvány volt.
Teljes mértékben egyetértek abban, hogy kiváló kezdeményezés volt és abban is, hogy egy 17-19 éves utánpótlás csapattól a felnőttek mezőnyében max. heti egy-két közös edzéssel nem lehet komolyabb eredményeket elvárni... viszont a fejlődésüket mégis jól szolgálhatja egy ilyen, ahol a korosztályuk krémje rendszeresen együtt szerepel... ez az 1973-ban vagy utána születetteknek volt a korosztálya... a keret kiválasztásánál feltételezem az is szempont lehetett, hogy melyik klubcsapatok voltak ebben a kétéves tervben partnerek, földrajzi távolságok, esetleges szponzori érdekeltségek, stb...
Bakonyi Péter 70% ÁT-30% NM (1973,195, MAFC, Falco, Pécs, Sopron) ifjúkora „fogadott-kosár ikertesójáról” már volt szó az első részben. Bakára is igaz –gyakorlatilag- minden, mint K. Gergőre, akivel végigröpködték a 90-es évtizedet a Hauszmann utcában. Remek kinti dobás, kozmikus fizikum és az „ismerjük meg fővárosunk szórakozóhelyeit” mozgalom vezérkarának VIP kártyája. Már tiniként postázták neki a válogatott behívót (és akkoriban a két jó meccs még nem ért címeres mezt…), de ez sem változtatott különösebben a hozzáállásán. A streetball meghonosításának kezdeti éveiben zsinórban nyerte a zsákolóversenyeket, kultuszt teremtve a műfajnak. Az Ugrálókötél Gyártók Országos Szövetsége székházának falán még ma is emléktáblával köszönik meg neki, hogy ifjoncok százai –urbánus legendákból vett infóktól fűtve- tekerték sportszerüket, remélve „felhőnjárási” képessége titkának megfejtését, nem sejtve, hogy ez bizony (nála is) 90%-ban adottság. A vendéglátásban dolgozik…
Alapvetően jó kezdeményezés volt, hogy az utánpótlás válogatottat két éven keresztül klubcsapatként versenyeztették. Mondjuk ez az eredményekben nem mutatkozott és nem is mutatkozhatott meg. Sem az NB/I B-ben, sem az EB-n.
Az első évben a rájátszásban, a helyosztón szerezték az első győzelmüket. Sokat támadták Puteszt emiatt, hogy van-e értelme sorozatos vereségeknek kitenni a játékosokat és , hogy így fejlődhetnek-e egyáltalán. Völgyivel is kb. innét datálódhat a kapcsolatuk.
Normális NB-es játékos se sok lett a keretből: Gulyás, esetleg Hencsey, Bakonyi.
Nem tudom, miért nem került be Kálmán (1972, idős volt?), Mérész (1973), Mészáros (1974).
a 90es években mikor fehérváron a két orosz (Szizov, Trusin) meccsenként dobta a 40eket, volt egy mafc elleni meccs mikor olyan 40nel nyertünk emlékeim szerint, de a mafc is bőven 80-90 felett dobott, na akkor Bakonyitól láttam itthon először alley-oop-ot... elég jól mutatott
Utánaolvastam kicsit... 1989-ben ítélték oda az 1992-es U18-as EB rendezését Magyarországnak (Budapest, Szolnok, Zalaegerszeg)... a KSI akkoriban szűnt meg, "helyette" hozták létre a Gulyás Róbert köré épített Pilár-válogatott csapatot, amely előbb az 1990-1991-es szezonban indult B-csoportban kadettként a felnőttek között (0-22), majd 1991-1992-ben ifjúságiként (5-17) szintén a második vonalban... az EB-t 0-6-al utolsó helyen zárták, Franciaország, Olaszország és a F.Á.K. voltak az élen... Sciarra, Saint-Jain, Foirest, Meneghin, Rentzias, Ekonomu, Alvertis, Kattash, Gulyás... voltak ott később egész szép karriereket befutó spílerek... :)
Shand később játszott nálunk is, Kecskeméten, amikor már az élvonalba jutás felé tartottunk. Volt egy meccs a keresztbejátszásban, ahol a Pécs ellen mentünk hazai pályán és elhúztak 15-16 ponttal a félidő környékére. Azt nem tudom már, hogy az első félidő végén vagy a második elején, de Shand egy zsákolással letépte a gyűrűt és állt a játék vagy negyedórát. Amíg a szakik szereltek, Shand Takács Attilával röhögcsélt a mutatványon, aztán visszakerült a palánkra a gyűrű, mi meg megfordítottuk a meccset és nyertünk.:)
