Az amerikai szenátus 52-42 arányban megszavazta Colleen Bradley Bell televíziós producer budapesti nagykövetté történő kinevezését.
Mindenközben csúnyát mondtak Orbán Viktorra, ami miatt külpolitikai botrány van folyamatban.
A nagykövet szeptember 30-án az Amerikai Kereskedelmi Kamara konferenciáján már szembesítette a kormányzatot a Magyarországon tapasztalható korrupció mértékével, de mivel az esemény nem volt sajtónyilvános, ezért az ott elmondott beszéd csak a követség honlapjára került fel. A konferencián jelen volt Trócsányi László igazságügy-miniszter, aki ráadásul Bell-lel szemben ült, így a nagykövet közvetlenül neki is címezhette a mondanivalóját.
Akkori nyilatkozatában Colleen Bell egyebek mellett arról beszélt, hogy a Magyarországon beruházó külföldi befektetők nemcsak arról panaszkodnak neki, hogy az országban instabil az adózási és a szabályozási környezet, hanem arról is, hogy
Azért az érdekelne, hogy ez a szabadság meddig terjed, pl. egy ország meghatározhatja maga, hogy kitől veszi az atomerőművet, vagy ez már ilyen vadliberális hajtás lenne?
Fantasztikus, hogy egy elöadás (nem beszéd) mennyire ki tudja húzni a szönyeget egyesek alol. A gyengeség jele? Holdugatás? Bár mit mondott volna a nagykövet ugyn ezek az elemek belekötöttek volna. Amerikabashing a divat. Az orbanista putyini seggnyalás propahantája.
Csak tudatom, hogy a liberális szó az angolban teljesen mást jelent mint ahogyan itt egyesek hasznlják, értelmezik. Nem szitok szö. A liberty azaz a szabadság az alapja, tehát az illiberális az szabadság ellenest is jelent.
Létezik magyarországon néhány generáció amelyik nem tudja - honnan is tudná - hogy mi a szabadság, mi a demokrácia. Ezek a szerencsétlenek feudális vagy bolsi tejen domesztikálódtak, s ma is szopják a ruszki csöcsöt, ha jön belöle valami, ha nem. Ez lett beléjük verve.
Már csak annyi, hogy Colleen Bellnek mindenben igaza van.
Valószínűleg elátkozta már azt a napot Colleen Bell, az Amerikai Egyesült Államok nagykövete, amikor a választási kampányban nyújtott szolgálataiért cserébe Budapestet jelölték ki állomáshelyéül. Már kongresszusi meghallgatásán porig alázták felkészületlensége miatt, pedig figyelve a tengerentúli felhozatalt, nem az IQ-teszt vagy a jeles diploma a legfőbb mérőeszköz a kiválasztásnál.
De ő az alacsonyra tett lécet is alig vitte át. Majd meg sem melegedett alatta a szék, máris hazarendelték fejmosásra, mert a gyógyíthatatlan Orbán-fóbiában szenvedő Victoria Nuland Európa-ügyi államtitkár szerint viselkedése túl puha, nem elég konfrontatív azzal a kormánnyal szemben, amelyik állítólag az USA egyik legjobb szövetségese a térségben, csak van vele két probléma.
Az egyik, hogy jobboldali, az ő szemükben nacionalista, vagyis minden barátság és közös nemzetközi együttműködés ellenére nem hajlandó feltartott kézzel kiszolgálni a szuperhatalom globalizációs törekvéseit. Különösen akkor nem, ha az sérti a nemzeti érdekeket. A másik, hogy túl erős felhatalmazása van, amit demokratikus választáson kapott a választópolgároktól. Ezért aztán hiába a „smart power”, a Hillary Clinton esélyes elnökjelölt által kitalált módszer nem hozza a várt eredményeket. Hiába próbáltak már André Goodfriend ideiglenes ügyvivősége alatt minden rendelkezésre álló eszközt felhasználni – a diplomáciait, a gazdaságit, a katonait, a politikait, a jogit és a kulturálisat is – az amerikai érdekek magyarországi érvényesítésére. Ez az ország ellenállt a legszemérmetlenebb beavatkozási kísérleteknek, amelyekkel megpróbált a világ csendőre szerepben tetszelgő óriás neki megfelelőbb irányt szabni a magyar belpolitikának.
Jól mondta a nagykövet asszony a Corvinus Egyetemen előadott dörgedelmeiről, hogy nem volt azokban semmi újdonság. Ő csak folytatta ott, ahol elődei abbahagyták. Felsorolta ugyanazokat a ténybeli tévedésekkel, csúsztatásokkal, értelmezhetetlen vádaskodásokkal teli kritikákat, amelyekből a magyar társadalom többségének már igencsak elege van. Ezért aztán hiába áll úgy Colleen Bell testén a cifraszűr, mintha ráöntötték volna, hiába csattan csikósokat megszégyenítő módon kezében a karikás ostor, nem tudunk együtt érezni vele, amiért odahaza a szőnyeg szélére állították. Azt sem tudjuk, hogyan megy ez arrafelé, ahol gátlás nélkül hallgatja le az állam a legjobb szövetségesét is, ahol bizonyíték és ítélet nélkül élhet embertelen körülmények között rabságban bárki, akire rámutattak, ahol lőparancs van az illegális bevándorlók elé emelt fal környékén, ahol a demokráciaexport jegyében kifundálják az addig pénzelt diktátorok megbuktatását, és az okozott káosz elől menekülők millióiból pár tízezret lennének csak hajlandók fogadni, ott szólhat-e majd a hazarendelt nagykövet is.
Mert ha igen, a jövendő barátsága érdekében könyörgünk, mondja már el Nuland államtitkárnak, hogy ideje volna lemezt cserélni. Vegyék ki nyugodtan a lejárató portfólióból mindazt, amit már régen rendeztünk az Európai Unión belül, amelynek tagjai vagyunk, szemben az Egyesült Államokkal, aminek nem. Ne szóljanak bele olyasmibe, ami náluk sincs úgy, ahogy nálunk elvárnák. És ha valóban remegősre aggódták magukat a magyar korrupció mértéke miatt, ugyan osszák meg velünk is a konkrét információikat. Már ha vannak. Ha pedig csak a balliberális ellenzék ostoba kísérleteinek szegődtek szolgálatába, amelyekkel el akarják söpörni a „rezsimet”, törődjenek bele, hogy nem sikerült. Előfordult ez már máskor is. Cserébe ígérhetjük, hogy Colleen Bellt megtanítjuk nemezsüvegben lóról hátrafelé nyilazni!
Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában Szaúd-Arábia ENSZ-nagykövete vezet egy szakértői bizottságot. Fajszál bin Hasszán Trád nagykövetet a legkevésbé sem zavarja, hogy 2014-ben hazájában történt a legtöbb lefejezés.
De vajon mi az oka annak, hogy az USA és az általa szervezett és működtetett emberjogi és civilszervezetek világszerte hallgatnak? És mit szól mindehhez Colleen Bell amerikai nagykövet, a szappanoperák, továbbá a fékek és ellensúlyok rendszerének szakértője?
