"Emlékezetem szerint Pozsgay volt az, aki először nevezte egy szombat délután a rádióban 1956-ot népfelkelésnek. Amit már nem lehetett visszavonni."
"Népünk dicsőséges felkelése lerázta a nép és az ország nyakáról a Rákosi-uralmat, kivívta a nép szabadságát és az ország függetlenségét, amely nélkül nincs, nem lehet szocializmus. Bátran elmondhatjuk: ennek a felkelésnek eszmei és szervezeti vezetői, előkészítői a ti soraitokból kerültek ki. A magyar kommunista írók, újságírók, egyetemisták, a Petőfi Kör fiataljai, munkások, parasztok ezrei, a hazug vádak alapján bebörtönzött régi harcosok az első sorokban küzdöttek a Rákosi-féle önkényuralom és kalandorpolitika ellen. Büszkék vagyunk arra, hogy a fegyveres felkelésben, annak vezetésében becsülettel helytálltatok, áthatva igazi hazaszeretettől, a szocializmus iránti hűségtől."
"Pozsgay a legszerethetőbb kommunista volt ebben az országban. Már kecskeméti vezető korában is. Világosan és érthetően fogalmazott, soha nem használta a pártzsargont."
"És jött 1956. október 23. Lopva, alattomosan közeledett. Sunyi bábáinak száján egy percre sem halkult el a szocializmus igéje, miközben egy nyáron át járták a Petőfi-rondót, „nemzeti sajátosságaink” körül, azzal a magasztos céllal, hogy kiküszöböljék a szocializmus építésében elkövetett hibákat. – Majdnem sikerült nekik még a szocializmust is kiküszöbölni. Tépett szájú, hasított körmű sok kis senki, háta mögött még több úri bitanggal, megcsinálta az „Első Hazai Nemzeti Forradalmat”, melyet kis híján „Nemzeti Szocialista Forradalomnak” neveztek. A szociális elemet Mindszenty – Pehm József képviselte benne, a nemzetit pedig Lőwenstein herceg. Hogy mégsem „nemzeti szocialistának” keresztelték vívmányukat, az talán azzal magyarázható, hogy e két szó így együtt hányingert okoz minden becsületes emberben és ők nem látták még időszerűnek e hányingert kiváltani. Lehetett-e nálunk forradalom 1956. októberében? Hová vezethet nálunk a termelési viszonyok megváltoztatása és az uralkodó osztály megdöntése? – (Mondjuk, hogy a forradalom ezt jelenti.) Ilyen lépés nálunk csakis visszafelé, a kapitalista viszonyok és a burzsoá uralom visszaállításához vezethetett és vezetne ma is. Ez viszont színtiszta, steril ellenforradalom."
Pozsgay a legszerethetőbb kommunista volt ebben az országban. Már kecskeméti vezető korában is. Világosan és érthetően fogalmazott, soha nem használta a pártzsargont.
Nem sok ilyen akad. Nagy Imre, Szűrös Mátyás, vagy ha már Kecskemétnél tartunk a nemrég elhunyt Gódor József egykori tanácselnök.
Ezek nélkül a kommunisták nélkül sokkal elviselhetetlenebbek lettek volna azok az évek. Érdemes elgondolkozni azon is, hogy ki tett többet 1989-ért? Az aki otthon a klozeton káromolta Kádárt és bandáját, vagy aki közibük állt és belülről rohasztotta őket szét?
Emlékezetem szerint Pozsgay volt az, aki először nevezte egy szombat délután a rádióban 1956-ot népfelkelésnek. Amit már nem lehetett visszavonni.
Nyugodtan: az is a győztes hatalmak megtorló intézkedése volt. Csak az ellenségre vonatkozott , más a szövetségesek háborús bűneire pedig nem . :-) / azért olyanok is bőven voltak, ugye ? /
Pozsgay Imre a Lenin Intézetben tanult, majd 1957-től azonnal az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottsága Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemének igazgatója lett.
Korrekt ítélet született. Ha Biszkut sittre vágták volna, akkor a múlt rendszer összes haszonlesőjét is mellé kellene ültetni, beleértve a KISZ-és párttitkárokat is.
Pozsgai elvtárs ifjú kommunista egyetemista volt 56-ban, testi adottságai miatt még karhatalmistának is alkalmatlan volt, ezért aztán csak hivatásos szájtépőnek nevezték ki, aki jól elmagyarázgatta az elvtársaknak, hogy milyen szörnyű is az ellenforradalom. De ez akkor még nem volt büntetendő, azóta meg elévült - egyébként is még idejekorán átkonvertálta népfrlkeléssé.
Bűnpártolással megvalósított háborús bűntettben, a kommunista bűnök tagadásában és lőszerrel visszaélésben is bűnösnek találtaBiszku Béla egykori kommunista politikust, állampárti belügyminisztert, az 1956-ot követő megtorlások egyik irányítóját csütörtökön a Fővárosi Törvényszék Steiner Gábor bíró által vezetett tanácsa. A 94 éves Biszkut – aki valószínűleg az utolsó ember, akit felelősségre lehet vonni a kommunista rendszer bűneiért – a bíróság ezért két év felfüggesztett börtönre ítélte.
Még csak a nagybetűknél tartott az oskolában, meg még jelentősen többen éltek akkor még a kor ismerői/élvezői, aztán hátha mutogatni kezdtek volna olyanra, akire akkor nem volt ildomos.
A vádhatóság képviselője perbeszédében szimbolikusnak nevezte, hogy 59 évvel azután mondhatja el vádbeszédét, hogy a vádlott és társai utasítást adtak a kegyetlen leszámolásra.
