A Hubble űrtávcsöves mérések hozták a megdöbbentő ereedményt, hogy a világegyetemünk nemcsak hogy tágul, de GYORSULVA tágul.
A jelenséget kissé homályosan a Sötét Anyag és Sötét Energia ármánykodásának tudják be.
Nem értem, miért vetik el a következő viszonylag egyszerű magyarázatot:
Az ősrobbanást követően hatalmas tömeget képviselő anyag terült szét részecskék formájában. Ez után kullog jelenleg átlag körülbelül 400km/s-os sebességgel az ismert világegyetem anyaga: galaxisok, felhők, csillagok.
Például a mi Tejútrendszerünk mozgási irányára merőleges "horizont" síkja felett lévő, ilyen részecskékből álló anyag össztömege kevesebb ugyan, mint a horizont alatti, de térbeli eloszlása miatt nagyobb gravitációt fejt ki ránk, mint ami e horizont "alatt" található.
Ezért gyorsít minket.
Így a gyorsulásunk egészen addig folytatódik, amig a részecskefelhő az összgravitáció miatt meg nem áll, vissza nem fordul, és visszafelé el nem robog mellettünk.
Ezt követően a galaxisok is megállnak, és visszafordulnak, és egyre gyorsulva visszazuhannak talán az egykori ősrobbanás helyének a közelébe.
És talán minden kezdődik előlről.
Nem értem, miért vetik el a következő viszonylag egyszerű magyarázatot: Az ősrobbanást követően hatalmas tömeget képviselő anyag terült szét részecskék formájában. Ez után kullog jelenleg átlag körülbelül 400km/s-os sebességgel az ismert világegyetem anyaga: galaxisok, felhők, csillagok. Például a mi Tejútrendszerünk mozgási irányára merőleges "horizont" síkja felett lévő, ilyen részecskékből álló anyag össztömege kevesebb ugyan, mint a horizont alatti, de térbeli eloszlása miatt nagyobb gravitációt fejt ki ránk, mint ami e horizont "alatt" található. Ezért gyorsít minket.
Mindenféle áramlásos modell ellentmond a kozmológiai elvnek, itt a gond. Kozmológiai elv: az Univerzum mindenhonnan nézve ugyanúgy néz ki, ha egy rögzített időpontban szemlélik több helyről. Az áramlásos modellek nem elégítik ki ezt a feltételt. Ahogy nézem a te elképzelésed áramlásos modellen alapul. A kozmológiai elv eddig megfelelt a tapasztalatoknak, ezért nem jó elvetni.
Erről a Frei-Patkós: Inflációs kozmológia c. könyv elején lehet olvasni.
Dirac azt mondta, hogy a pozitron az egy negativ energiaju elektron HIANYA.
Ezt tovabb vihetjuk, hiszen ha az elektron tenyleg egy buborek, akkor ketfele alkotoja kell legyen.
Hiszen a kozonseges buborekhoz is legalabb ketto kell. Viz es levego.
De ha legalabb ketto alapanyaga van a vilagunknak, akkor nincs olyan, hogy ures ter. Egy ujabb eter tunik fel a szimpadon, ami sem a Lorentz-eterhez nem hasonlit, sem a Diracehoz.
Egy masik megkozelites is lehetseges, hogy a pozitron egy idoben visszafele halado elektron. Ez a Feynman Wheeler modell.
Ha van, akkor biztos elég "ritka" jószág lehet... ;) Ha már felépítették azt a gigantikus gyorsítót, legalább olyan részecskét kell kutatni, ami NEM az első bekapcsolásakor detektálható... Nézd az "intézmény" szemszögéből... Hogyan számolnának el a rengeteg pénzzel, ha mondjuk az első másodpercben megtalálják azt a "bonzon-t"...
Képzeld el a sajtóhírt:
Hölgyeim és Uraim, Megtaláltuk a Hix-Bozont, 800 milliárd dolláros költségvetésű projektünk összesen 1 másodperc alatt sikerült... Lehet szétszedni a berendezés... Köszönöm... ;)
>" ... vagyis egy elmélethet keresnek "bizonyítékot"... Aztán lehet hogy soha nem találják meg ..."
Igen, de nem értem, miért írod ezt. Hiszen mióta mai értelemben létezik a tudomány, az így működik. Vagyis van egy jelenség, vagy jelenség halmaz, aminek keressük a leírását és az okát.
Erre születnek elméletek, amiket megpróbálnak kisérletileg igazolni, ami vagy sikerül, vagy nem.
Ha pedig sikerül, akkor általában egy ideig megmagyaráz minden jelenséget, mígnem valaki felfedez egy tárgykörbe tartozó jelenséget, ami kívül esik a magyarázaton.
Ez volt, amikor a szurokérc kirajzolta a kulcs körvonalait a fényképlemezen, amikor a lejtőn nem úgy viselkedtek a golyók, mint ahogyan Arisztotelész mondta, amikor egy zárt edényben elégetett dolog súlya nem változott mérlegen, és amikor valaki kitenyésztette az ártalmatlannak tartott Helicobacter Pylorit, megitta a tápoldatot, és gyomorfekélyt kapott.
Csak arra utaltam, hogy a nyitóban emlegetett részecskék lehet, hogy már rég megálltak, majd visszafordultak, és x idő múlva visszaútjuk során elérik az első galaxisokat.
Akkor talán azt látnánk, hogy a mozgási irányunkba eső távoli galaxisok felizzanak, amint végigsöpörnek rajtuk ez a visszatérő részecskeáradat.
Bizonyos nezopontbol viszont igazad van, mert ket elektron ugy adja at az energiat egymasnak, hogy utkoznek. Csak szamunkra ez az utkozes teridoben szeparaltnak tunik.
Erre mar regen utalt a Feynman-grafok T es S szimmetriaja. A hurelmeletben ez a ket csatorna egybefolyik, nincs kulon targyalva.
Mert a foton az legalabb akkora illuzio mint az elektromagneses ter.
keresig ugye az "isteni" részecskét, a Hixbozont... Nekem ez azért hasonlít arra amít írsz, vagyis egy elmélethet keresnek "bizonyítékot"... Aztán lehet hogy soha nem találják meg és akkor "fuccs" az elméletnek is... évekig lehet "keresni", főleg akkor ha nem létezik... Einstein ennél sokkal elegánsabb volt... A napfogyatkozáskor a csillagképek torzulásából azonnal igazolta elméletét... Ehhez képest persze 100 év távlatából az isteni részecske keresése elég "sziszifuszi"...
"galaxisok szinte felizzanak..." Nem ezt látjuk... Inkább azt, hogy bármerre nézünk (nagyítunk) bele az univerzumba, anál Több objektumot észlelünk. Lehet hogy a számosság fefelé "NŐ", vagyis például Több és többféle galaxis van, mint ahány naprendszer van egy átlag galaxisban. Olyan térrészeket látunk, ahol éppen "születnek" a csillagok és olyat is, ahol éppen felrobban egy "szupernova" és minden megsemmisül... Vannak "fiatal" és "idős" részei az univerzumnak... A műszereink (űrtávcsővek) csak most kezdték el első generációjukat. Exobolygók pár éve "mérhetőek"... Sok meglepetés érhet még minket, amikre most nem is számítunk (mivel nem ismerjük)...
Egyik "éter" se létezik. Ez a lényeg. Éter? izé Érted?... ;) Nincs Fényéter, se Dirac-eter... Mind csak ez emberi "elme" szüleményei. A fény tökéletesen terjed teljes vákuumban is mindenféle közvetítő közeg/éter nélkül is (már Maxwell elég hozzá).
Ha ne adj isten reális lenne, amit nyitásként írtam, akkor bármikor láthatnánk, hogy először a mozgásirányunkban eső galaxisok szinte felizzanak, ahogy a visszafelé érkező részecskehullám beléjük ütközik, aztán szép lassan ez végigterjed az égbolt többi részén látható galaxisokra. Aztán mi következünk.
Nem hálás téma, de érdemes elgondolkodni néha azon, hogyan gondolkodtak az emberek a világról például Newton előtt.
Most nem csak arról, hogy széles körben elfogadott volt, hogy egyes madarak fák termései, vagy hogy az egerek a piszkos rongyokból spontán születnek.
Szóval lehet, hogy ennek a tudománynak vannak árnyoldalai, a tudósai pedig néha kicsinyesek és önzők, de azért hol vagyunk ezektől?
A tudománynak lételeme a folyamatos ellenőrzés.
Az, aki a teóriájára keres egy azaz egy darab azt alátámasztó kisérletet, az nem tudós, hanem kókler.
A tudós mindig kételkedik a teóriájában, és a tízezredik bizonyíték után is azt keresi, milyen újabb kísérlettel cáfolhatná meg saját elméletét.
Diracnak igaza volt, amikor nem akart szemleletes kepet festeni arrol, amire rajott.
Ha errol kerdeztek, mindig hallgatott.
Nem nagyon van mar lenyegi kerdes, hiszen Dirac PONTOSAN leirta, hogyan hat egymasra ket elektron, Ezt Feynman es a tobbiek tokeletes egessze gyurtak.
A hurelmeleten keresztul pedig egy teljes egessze all ossze a kep.
Az ismeretterjeszto musorok errol szolnak, virtualis reszecskek, satobbi. Az emberek meg mindig ertetlenul allnak.
Nem sok ertelme van megprobalni "elmagyarazni" egy ilyen komplex dolgot. Ezert mondta Feynman, hogy kussolj es szamolj,
Ha valaki nem ismeri a reszleteket, soha nem fogja elfogadni azt, hogy amit a tudosok probalnak elmagyarazni, az a realitas leirasa, nem valamifele legbolkapott katyvasz.
Szerencsére (időben) távoli eseményekről "filozofálnak" az elméleti fizikusaink. Se (újabb) big boom, se a big "reccs" bekövetkezése nem valószínű belátható időn belül... Szóval BÁRMIT jósolhatnak és ezért gondolom hogy jórészt szubjektív (saját tudatalitikjuból, mint "sötét anyagból") jönnek ezek az elméletek... Terészetesen a "tudós" elme azonnal keres hozzá megfelelő "mérési eredményeket". Egy "tudóst" a legnehezebb analizálni, mivel "saját szakterületén" egy másik hozzá hasonló képességű és tudású fizikus tudná megmutatni, hogy HOL van belső "Tudat-horizont", vagyis a Tudatot és a Tudattalant elválaszró membrán.
De egyrészt a problémát Newtonnak is látnia kellett volna, de ez a maga korábban science fictionnek számított volna. Úgyhogy nem véletlen, hogy ő kihagyta.
Szóval nemcsak Einstein elméletéből jön a probléma.
Einsteint a századelő fizikusai vezették meg.
Hubble még úgy ült le a távcsöve mellé, hogy az Andromeda galaxis csak egy planetáris köd a tejútrendszerben.
Szóval Einstein magára vette a dolgot, de valójában csak szerénységében. Nem ő volt a hunyó.
Rendben. De továbbra sem értem a kijelentés mogötti további tartalmat.
Ez azt jelenti, hogy a világegyetem pontjai nem feleltethetők meg egy adott idővel korábbi pontjainak elvileg sem?
Mint mondtam, tisztában vagyok azzal, hogy a tér pontait nem lehet megfesteni jelölőfilccel, de ha a gondolatkísérletünkben ezt megengedjü, akkor mi lenne az eredménye (57)?