Akármelyik társadalmi problémát bontogatjuk, kiderül, hogy közösségépítő, problémamegoldó baloldali program kéne, nem is egy, mint ahogy baloldali pártból is lehet, hogy egynél többre van szükség, hogy valamiképen a liberális oldalt is befogadják – feltételezve persze, hogy ha két utódpárt alakul valahogyan, azok majd nem egymásban látják a legfőbb ellenséget, és képesek együttműködni. Tekintve a bukás körülményeit, a tehetetlenséget, a korrupcióra való hajlandóságot, fontos lenne a látványos megújulás. Valamint az is, hogy mint ellenzék, ne a Fidesz ellenzéki taktikáját másoljátok, ez már elavult, a tagadással nemsokra lehet jutni. Inkább az kéne, hogy a baloldal keresse egy közös demokratikus minimum lehetőségét, még akkor is, ha a kormányon lévő erők ezt elutasítják.
Csányi Vilmos, az egyik legfontosabb problémára mutat rá.
Lehet, hogy a Fideszt le lehet váltani, de a jobboldal nem fog eltűnni, ahogyan a bal sem, csak ostoba politikus gondolja, hogy egy-egy szavazás örökre szól. Azt is illene elfogadni, hogy a maga sajátos módján ugyan, sok kivetnivalóval, de a kormány valós problémákhoz nyúlt, némelyiket húsz éve kéne végremegoldani. Ebben nem gáncsolni kéne, mert az visszaüt. Keresni kéne az együttműködés lehetőségeit, nem feltétlenül a politikai, hanem a társadalmi jobboldallal, megadva neki a realitás tiszteletét, és vele együtt alakítani ki azt a politikai minimumot, amelyben az ország problémái megoldhatóak.
