De ez sem válasz arra, hogy pl a szeretetet, a szerelmet, vagy éppen a megbántottságot miért a szív környékén érezzük. Millió féleképpen kellene összehúzódniuk, hogy ezt a sokféle érzelmi palettát kifejezzék:))
Nem is beszélve arról, ha valakinek érszűkülete van, vagy éppen mű szive, ugyan úgy érzi az érzelmeket, legalábbis ennek ellentétjét nem hallottam. Akkor ennek nem kellene így lennie:)
Ám az természetes, hogy az érzelmek hatnak a testre és a test hat az érzelmekre. Sőt ez a kettő szerintem nem is elválasztható. Viszont ezzel a példámmal csupán arra akartam rámutatni, hogy az ember sokkal több mint az átlag ember által ismert test. A különböző érzelmek, tudati folyamatok kialakításában nagyon fontos szerepej játszanak az akupunkturában ismertetett vezetékek is, nomeg az ennél is finomabb vezeték együttesek. Amiket pl a buddhista tantrában használnak, amivel pl megvalósítható a tumo.
A sosem álmodás talán(?) túlzás, de nekem is volt nemrég kb 10 éves szakasza az életemnek, amikoris nem álmodtam. ... aztán 2-3 éve már megint. Volt már aki azt mondta, hogy "álmodtál, csak nem tudatosult", de nem látok gyakorlatias különbséget a kettő között. A nemálmodást talán mindenki ismeri tapasztalatból ... néhány éjszaka előfordul ... aztán az a feltünő, amikor ez tartóssá válik.
Pszichiátriai szempontból nem az a kérdés, hogy az álomelemzés alkalmas-e a pszichoanalízisre (merthát persze:-), hanem a pszichoanalízis mire alkalmas?
Van olyan mondás is, hogy "a torkában dobog a szíve", nem ismered?
Nem, nem az erek produkálják az érzelmeket. :) Hanem például valami stressz ér (megijedsz, veszélyt érzel stb.), ettől elkezdenek olyan anyagok termelődni a szervezetedben, amiktől képes leszel gyorsabban reagálni, az erek összehúzódnak és stb.
Az ereknek mi közük van egy adott érzelemhez? Annyi mint az izmoknak vagy a szöveteknek....
Ilyen erővel a torkomban, vagy a köldök alatt néhány centivel is érezhetném, mivel ott is rengeteg ér van. Az erekben eleve a mai tudásunk alapján nincs semmi, ami miatt "érzelmet" produkálnának.
Ám megmondom ődszintén a szkepticizmus nagyon durva formáját is sokszor többre tartom a mai világban elharapózó ezo mazo maszlagnál. Mert míg az előbbi két lábbal a földön van, ha belebetonozva is :D az utóbbi ha kettőt pukizik, is azt hiszi kopogtatnak a végbelén az angyalok:)
Én is hallottam olyat egyik ismerősömtől, hogy ő utoljára gyerek korában álmodott:) Szerintem mindenki álmodik valamilyen szinten, ha nem is minden este, de időszakonként, max nem emlékszik rá, mert tompa.
A nyugaton kialakult ateizmus materializmus szerintem nem más, mint egy primitív válasz egy primitív istenképre. Egy archaikus normál kultúrában ilyen elő sem fordulhatott volna. Lásd India vagy Kína, vagy Tibet, vagy millió más kutúrát. Az nem érv, hogyha kupán vágják az embert akkor nem lesz tudata, ez bizonnyíték az anyag alapú tudat mellett, mert ez hogy is mondjam.... minden este megtörténik egy ideig mindenkivel:D És nincs olyan primitív kultúra, aki erről nem tudna. Ez csak a tudat egy működési formája (vagy inkább kihagyási formája).
Pl ilyen egyszerű dolgok. Az érzelmeink nagy részét miért a mellkasunk közepén érezzük? Mi a fene van ott ami érezze? Miért nem érzed pl az agyadban? Minek küldi oda ezen érzeteket az agy? És egyáltalán minek?:DDDDD
Egyes érzelmek hatására az erek összehúzódnak, a szívnek másképp kell emiatt működnie, a legnagyobb erek is a mellkasban vannak. Hol máshol éreznéd?
Igen van ilyen, én is évekig foglalkoztam az álmaimmal, van tapasztalatom.
Én már olyant is hallottam, hogy valaki tagadja, hogy az álomfejtés alkalmas a pszichoanalizisre, számára az ilyen csak valami értelmetlen misztikus hokusz-pokusz.
Nem lehetett megmagyarázni neki, hogy nem valami ezoterikus halandzsa az egész.
Volt aki azt mondta, hogy soha se álmodot, bár ezt nem hiszem.:)
Elképesztő dolgokat képes kitalálni az ember, hogy azt lássa amit látni akkar és bizony a materialisták között is vannak végletes figurák.:)
Ám tökéletesen egyet értek. A kettő között e tekintetben semmi különbség. A felülvizsgáló nyitott hozzáállás a legjobb szerintem. de ez csak az én véleményem.
Ám csak érdekességként írom. Vannak emberek, akik időnként álmukban teljesen tudatában vannak, hogy álmodnak. Annyira, mint kb most ahogy vagyunk. Nekem is szokott ilyen lenni, bár csak ritkán. Namármost múltkor beszélgettem egy arccal, és lehúzott mindenféle marhának, mert hogy olyan nem lehetséges, hisz vele sosem történt meg, stb stb stb.....
Nem tudom hány oldal anyagot tettem elé, hogy de lássa, van ilyen, basszus még a tudatkutatás is foglalkozik vele és neurológiával foglalkozó cikkek is említik, és foglalkoznak vele, persze felületesen. De nem, őt nem lehetett meggyőzni:) Pedig 100 emberből ezt egész sok tapasztalja. Ezt azért hoztam fel, mert mutatja, hogy az ember mennyire nehezen hiszi, amit nem tapasztalt:)
Egy egészséges szkepticizmus azért kell.
Viszont ha valaki rágyúr megfelelő módszerekkel, minden este ilyen éber állapotban álmodhat, arra használva ebbéli tudását, hogy komplexusait, lelki problémáit, stresszhelyzeteit feloldja (a spirituális szintű felhasználásáról direkt nem írok).
Amennyiben álomban egy problémát feloldunk, ez ébrenléti tapasztalásunkban is megjelenik. Amennyiben valamivel kapcsoltban rémálmunk van, vagy rossz álmunk, aztán van, hogy az egész napunk nymott hangulatban tellik. Ekkor vesz be az IQ betyár nyugati valami jó kis antidepresszánst, vagy ha stresszel ez miatt, nyugtatót.
Azok a gyermekek, "... amelyek nem rögzült gondolatuak, akiknek a birtoklási ösztön még nem vette el az ítélőképességét." mindannyian folfogják, hogy világrajöttükhöz a szülei kellettek, akiknek tőle függetlenül kellett létezniük.
Topicnyitó: "Elképzelhető tehát, hogy nehezen tartható tovább az a paradigma, amely nem feltételezi a tudatot, mint harmadik szubsztanciát az anyag és az energia mellett."
Ritkán olvasható ennyi tájékozatlanság egy ilyen rövid mondatban egy kiöregedett bigott materialistától.
Materializmus szerint az anyag és a tudat egymás mellé rendelt kategóriák, definíciójuk is így határozandó meg. Ld a 62. és 76. hszemet.
Az energia nem külön szubsztancia, hanem a tudattól függetlenül létező anyag egyik megjelenési formája.
Néhányan az anyagot leszűkítitek annak fizikai valóságára, a látható, tapintható megjelenésére, amelyet a természettudományok vizsgálnak.
Pedig a társadalomtudományok is a tudattól független anyagot kutatják, ahogy magad is a Tőled függetlenül létező anyagot igyekszel megismerni.
Képzeld mindez egyszerre lehet materializmus és idealizmus is. Ha nem materializmus, akkor azt objektív idealizmusnak hívják. Ezt kapd ki.
Megsúgom, pl a vadzsrajána buddhizmusban annó a telepátiát mint olyat tanították és egyes kolsotorokban atnítják ma is. Ezeket "szél általi" üzeneteknek nevezték. Ott kezdődika probléma, hogy az emberek nagyrésze olyan primitív szellemi szinvonalon van, hogy saját indítékhegyeiket sem tudják uralni, a gondolataikról meg ne is beszéljünk. Alapvető szellemi irányítással nem rendelkeznek saját tudatuk felett, aztán ilyen arcokkal kisérletezgetnek.... Hát vicces:)
A különböző meditációs állapotokat (vagyis ennek egy töredékét) vizsgálták laboratóriumi körülmények között. Sok érdekességet feljegyeztek ezekről a dolgokról. Pl hasonló a index féle marhaság amit Brit kutatók bizonyítottak be ahhoz, hogy bebizonyítottuk, hogy 100 emberből 100 megfagy -20 fokos hidegben mesztelenül egy óra alatt. Csakhogy van olyan technika, ami által az ember hetekig elél így. És ez konkrétan tény, a Tumo-t egy ideje vizsgálják. Mechanizmusát nem értik, és ezért ledöbbentő a dolog. De legalább ezt vizsgálják. Namármost hogy erre valaki képes legyen, sok sok év napi több órás gyakorlás szükségeltetik. De van ilyen. De ettől függetlenül igen, a Brit tudósok Józsi bácsija megfagy kinn -20-ban eléggé gyorsan. :DDD
Azt kell mondanom big4 érvel, logikusan, és ez miatt jó olvasni, ha nem is értek vele egyet. A probléma olyan arcok miatt vannak mint te is, akik benyögnek valami fantasztikus okosságot, kis beszűkült pupillával, és nem is veszi észre, hogy amit írt, kőbaromság.
Először is big-gel ha legalább végig olvastad, láthattad, hogy nem arról vitatkoztunk, hogy a jelenségek önmagukban vannak-e vagy nincsenek, hanem arról, hogy ez a tudatban van, vagy nincs a tudatban végső soron, és egyáltalán csak a két lételmélet néhány kardinális különbségét fejtegettük.
Erre te beköpsz egy olyan roppant végtelen okosságot, hogy jelenség sincs. Ezzel teljes mértékben egyet tudok érteni. vagyis nem azzal, hogy nincs mert ez rossz megfogalmazás. Az nincs számodra, amit nem tapasztalsz. Jobb megfogalmazás az, hogy maradandó jelenség nincs, valamint a szabályszerűen ismétlődő jelenségek azzal együtt, hogy szabályosság fedezhető fel közöttük valamilyen szinten, bizonyos dolgokban eltérnek.
ha nem így lenne, abszolut káosz lenne, vagy éppen minden ugyan olyan lenne. Itt is mint sokhelyütt, a középutas megoldás a tartható.
A telepátiáról vagy egy fél mondat volt....... talán olvasgas a témában, és lehetőleg ne az azo mazo bulvár hírek között, meg nem szkeptikusok piciny szövetségénél, mert szerintük az akupunktúra is baromság.
Abban egyet értek veled, hogy iszonyat szennyirodalom van minden téren ezekkel a dolgokkal kapcsolatban, és ezért valami piszok nehéz egyáltalán érdemleges információkhoz jutni. De nem lehetetlen. Picikéd szánd rá magadat.
Ha te egyenlő szinvonalra helyezed értelmi képességeidet egy dögléggyel, akkor csak gratulálni tudok, de én fenntartanám magamnak az ember jelzőt, emberi tudattal.
Az embernek megadatott az a képessége, hogy megismerje önmagát, a döglégynek nem, mert önmagára mint szubjektumra nem tud reflektálni. Persze ezt kétségbe is vonhatod és tőlem tanulmányozhatod a döglegyek szellemi szinvonalát és adhatsz ki róla kötet hegyeket de asszem ez nem egy előrevivő dolog.
Bizonyított, dokumentált, megismételhető eset nincs.
Nincs olyan tény, ami a telepátia működésére utalna - még csak bizonyos mértékben sem.
Mendemondák vannak, utólag kiszinezett sztorik, és persze jólértesültek, akik láttak valakit aki hallotta valakitől.
Szennyirodalom van, ami ezeket a mendemondákat tényként tálalja az arra éhezőknek.
Csupa-csupa materiális - nemegyszer kifejezetten anyagias indíttatású - történés.
A tudat, az én, ez a virtuális létező nagyon csalafinta jószág. Mindenáron valakinek próbálja hazudni magát, és nem szenvedheti a folytonosság hiányát.
Ismeretének hézagait pedig hajlamos utólag mindenfélével feltölteni.
Mindössze ennyi lapul a legtöbb titok mögött.
Fordulj csak magadba, és csodáld a látásodat: de egy pillanatra se feledd el, hogy - egyebek közt - többmillió zümmögő fémes zöld dögléggyel osztozkodsz ezen a képességen, még ha ők nem is éreznek rá indíttatást, hogy hülyeségeket írkáljanak a fórumra...
Így van, nem elvont értelemben. Valóban önmaga számára kutatja az elmét. Aminek megfelelően megismeri azt, és az irányítása alá vonja.
A buddhizmus és hinduizmus alapvetően roppant tág rendszer. Hogyne foglalkozna már az elmével?
Kezdetnek csak a buddhista 12 nidánát, 5 szkandhát tudom ajánlani, aminek megértéséhez egyébként nem kevés tanulmány kell, viszont roppant érdekes:) Erre épül az egész buddhizmus. Ez pedig nem más, mint az elme és a tapasztalás leírása, annak egy statikus és egy "időbeli" modellje.
Más dolog az, ha pl gondolatok jelennek meg a pici buksidban, sé aztán te azon elkezdesz gondolkodni, hogy honnan jöhetnek, hogy alakulhatnak ki. Majd aztán azon előfeltevésből kiindulóan, hogy az agy kreálja őket megvizsgálod más emberek, lények agyát működés közben, bizergálod, aztán rágyüssz, és most mondok egy hülyeséget, hogy a gondolatoka tobozmirigybő gyünnek ezéé meg ezéé ilyen hatások miatt. Punktum elvana dolog intézve, csókolom. (most hülye mód leegyszerűsítettema kérdést, de nem is ez a lényege)
Míg más oldalról a szubjektum a tapasztalásban, jár ennek utánna, önmagával kapcsolatban. És tapasztalásban keres, és talál erre választ. Kb ugyan az a dolog, mintha olvasnád a só képletét papírra felkaristolva, vagy olvasnál a szexről. Nem egészen arra akövetkeztetésre jutsz, mintha átéled. Bár ha te igen, akkor bravó:)
Mindenki a saját tudatát tudja csak kutatni. Viszont! Mivel emberi lények vagyunk, a tapasztalatainkat megoszthatjuk egymással, ami segít minket ön kutatásunkban. De ezek mindig csak szavak lesznek, nem a só íze, hanem annak a képlete, ahonnan a nagyra értékelt tudomány nem hajlandó tovább lépni pl a tudatkutatásban.
Pl ilyen egyszerű dolgok. Az érzelmeink nagy részét miért a mellkasunk közepén érezzük? Mi a fene van ott ami érezze? Miért nem érzed pl az agyadban? Minek küldi oda ezen érzeteket az agy? És egyáltalán minek?:DDDDD
Nem egyenlő olvasni az érzelmekről, avgy átélni őket, és pl megértve a működésüket ujjcsentintésre megváltoztatni akármelyik érzelmet akarattal, pl más érzelemmé.
Ez megjegyzem hasznosabb tudomány mint az autó. Csak sajnos ezt nem lehet megvenni, így nem is túl elterjedt a tudása :D
Ám csókolgasd csak a nagyraértékelt tudományod buksiját, amit én is angyra értékelek egyébként, már azért is, mert veled tudok most társalogni:) De tudom hol a helye. És nem ott, ami választ is tudna adni önmagam személyes létére. Mert ez csak produktuma eleve a tudatnak.
"A modern tudomány nem foglalkozik semmi mással, csak az érzékszervi tapasztalásunkkal, vagyis a jelenségvilággal. Míg bizonyos szellemi ösvények, a buddhizmus, vagy a hinduizmus különböző formái, stb az elmével. Nem elvont értelemben objektivizálva, hanem ténylegesen a tapasztalás szintjén."
Szíve joga mindenkinek, hogy elfogadja vagy elutasítja ezt az állítást. De azért a tudományra nem igaz. Egy-két mondatban ez nem válaszolható meg. A budhizmus, hinduizmus "elmetana" szerfelett érdekes, sőt izgalmas, de tulajdonképpen nem is az elmével foglalkozik. Ehhez csak a könyvtárakat vagy google-t tudom javasolni, ha "Nem elvont értelemben objektivizálva, hanem ténylegesen a tapasztalás szintjén." ??
Szép, hangzatos, hatásvadász filozófia illúzió, amit felvillantottál itt, átitatva magasztos, bölcsnek tűnő, buddhista atmoszférával. Egy aprócska hiba van, ami át is húzza az egészet.
Objektivitás nem létezik, hiszen valós objektivitáshoz kéne egy abszolút aspektus.
(tudod, adjatok egy fix pontot és kifordítom)
Ergo, csakis szubjektív elgondolások ütköznek, legfeljebb interszubjektív konszenzusok jönnek létre. A nagy tudomány is csak erre képes valójában. Nomármost, a budhista szemlélet vagy bármely más szubjektív fejlődést preferáló bölcs, meditatív, szemlélődő keleti filozófia is konszenzusokkal, azaz interszubjektivitással operál legott (ami munkahipotetikusan, csakúgy mint a tudomány teszi: objektívnek tekinthető), mint a tudomány hiszen vannak technikák, tanok, módszerek, melyeket ugyebár egymással megosztanak. Ill egyszerűsíthetünk: pusztán szubjektív, másokkal megoszthatatlan, objektivizálhatatlna, dolgokról lehetetlen ill értelmetlen beszélni - ugyebár...
Szóval ez az általad felvázolt óriási ultimális különbség (mely persze természetesen a te hitvilágod felé billenti a mérleg nyelvét szerinted nyilván) mondvacsinált, légbölkapott légvár; csak egy újabb: nesze semmi fogd meg jól...
hiszen a testünknek elfogadott izét is csak felületesen ismerjük, ki állítja ott a vége ahova a zoknit vagy a sapkám húzom---csak egy rögzült gondolatú, kinek a birtoklási ösztön elvette az itélőképességét.
Alapvetően attól tudomány a tudomány, hogy a létet objektivizálja. A szellemi utak nagy része pedig azért szellemi mert szubjektum szintjén ragadja meg.
A tudomány a létet a tudattal nem rendelkező anyagból vezeti le, tökmindegy hogy szépítjük.
A szellemi ösvények pedig pont fordítva, a létet, az anyagot vezetik le az értelemből, a tudatból. Ez az óriási különbség. Ez nem csupán a világhoz való hozzáállás kérdése, a megközelítések mássága, hanem erkölcsi és morálfilozófiai probléma is. Hogy a tudomány mit vizsgál, és miként vizsgál, és milyen feltételezéseket szül, az ezen kívül ezred rangú.
Messze senkit nem érdekel, hogy a külvilágnak és a testünknek nevezett dolgot anyagnak, vagy energiának, vagy csigafosnak nevezzük, attól még számunkra ugyan az marad a személyes életünk szintjén.
A tudomány mindent csodálatosan vizsgál, ami objektivizálható. Csak a szubjektummal nem foglalkozik, mert nem tud vele mit kezdeni. Illetve a Pszichológia mint olyan foglalkozik vele, de az valami über röhejes gyerekcipő aspektus.
A modern tudomány nem foglalkozik semmi mással, csak az érzékszervi tapasztalásunkkal, vagyis a jelenségvilággal. Míg bizonyos szellemi ösvények, a buddhizmus, vagy a hinduizmus különböző formái, stb az elmével. Nem elvont értelemben objektivizálva, hanem ténylegesen a tapasztalás szintjén. Ezen a tudomány által lefitymált ősi szellemi rendszereknek a tudatról alkotott és a létről alkotott tudása fényévekkel felül múlja a tudományét. Mert míga tudomány hasonló egy olyan emberhez, aki álmában az álom jelenségeit vizsgálja mindenféle furmányos módon, és így von le következtetéseket valamint így az álmában lévő "természeti" törvényeket kihasználva kényelmesebbé teszi álom életét, addig a buddhizmus, vagy a hinduizmus ezzel eleve nem foglalkozik. Hanem azzal foglalkozik, hogy az álmot tapasztaló tudat honnan jön. Az álom világ egy e a tudattal vagy nem? Illetve nem elvont objektivizálás során, hanem tényleg és valójában a megtapasztalás szintjén kutatja önmagát.
Ennek a kutatásnak köszönhető egyébként az akupunktúra, a jóga, az ayurvéda, a meditációs technikák garmada, az olyan tanítások mint a tumo, aminek következtében az ember pl -20 fokban is elvan anyaszült mesztelenül étel nélkül akár hetekig.
És vég nélkül lehetne sorolni.
Míg a tudomány a külső jelenségvilágot vizsgálja, és onnan keresi a lét mikéntjére a választ, abban a hitben élve, hogy a jelenségvilág független a tapasztalásától, addig pl az ősi szellemi utak egy része roppant tudományos és hierarchizált módon a szellemet, a tapasztalót, a tapasztalás mikéntjét kutatja. És rengeteg dologra rá is jött ezzel kapcsolatban.
Ez mellett minden archaikus kultúrában is megjelent az objektivizált, külső jelenségvilágra épült tudományosság, mert erre mindig, minden kultúrának valamilyen mértékben szüksége volt. Viszont ezt mindig alárendelték az önmagunkat kutató tudományosságnak, lévén minden ami jelenség, a tapasztalóban merül fel, és a megjelenésének módja függ tőle.
Nincs látás szem és szem tudat nélkül
Nincs hallás fül, és fültudat nélkül
Nincs ízlelés nyelv és ízlelő tudat nélkül,
stb..... Tulajdonképpen ez a 3 nem elválaszható, de mind csak a tapasztalásban létezik. Amúgy nem is tudhatnánk róluk.
Van látvány szem nélkül? Nincs! A tudat, a szem és a látvány nem elválasztható a tapasztalásban.
Amit tapasztalunk, függetlenül attól, hogy hiszünk-e egy a tudattól független világban, vagy nem, az egyén tapasztalásában történik meg. Nem egy külső "jelenségvilágban".
Amilyen az agyonisten, olyan a fogaggyisten; egy arrogáns, nyegle topikindító, arrogáns, pimasz nyegle és ostoba tudomány fikázó topikban, ide megfelelő nívón írok.. Mi a gond?
Látom felvetted a topiknyitó által deklarált nívót...
A kőolaj problematika, amivel igyekszel a tudományt besározni: ÜZLETI, GAZDASÁGI, POLITIKAI kérdés és legkevésbé tudományos. A tudomány illetékesei régesrég állást foglaltak e kérdésben, mind lokálisan, mind globálisan és felvázolták (mitöbb ki is fejlesztették jórészt) az alternatívákat. A politka és gazdasági érdekkörök döntenek, hogy mit használnak fel a tudományos vívmányokból és mit nem...
A nyegle egyetemistákkal meg ne fárassz...
Még mindig eléggé szűkre van itt nyitva a gondolkodás-zsák, úgy látaom..
"A tudomány egyáltalán nem zárkózik el semmi újtól." Tényleg? Akkor beszélgess egy kicsit mondjuk a finnugor - magyar rokonság, vagy a történelem egyéb berögzült változatairol egy lelkes ifjú szakember történésszel, vagy nyelvésszel..."
Ezt nem értem, már mint, ami a "tényleg" után folytatódik. A válaszában mi az "újtól való elzárkozás"?
