Ha igazán megtértél és Istennel élsz, akkor ezt a kérdést föl sem teszed magadnak.
Mert minden arra indít, hogy igyekezz úgy élni, ahogyan azt a hited diktálja neked. Ez persze senkinek sem sikerül teljesen, gyarlók vagyunk. Ezért nem tehetünk mást, mint feltételek nélkül bízunk Istenben, az Ő határtalan kegyelmében, és Jézus ígéretében: Mindenre van bocsánat, csak a Szentlélek káromlására nincs.
Aki viszont nem tért meg, csak a szabályoknak igyekszik megfelelni, de a lelke mélyén nem hisz és nem bízik Benne, azon Isten átlát. Nem az a lényeg, hogy megbotlasz-e időnként, hanem az, hogy fölállsz-e, és utána merre indulsz tovább.
Még egy kérdés. Ha valaki őszintén megpróbál úgy élni, hogy az Istennek tetsző legyen, de hibázik. Belátja, őszintén megbánja és többé nem követi el ezt a hibát. Majd éli tovább életét "jó" ember módján. Évekkel később megint hibázik (ez más, mint az első), de szintén megbánja, él tovább, és többé nem követi el ezt a hibát. Tegyük fel, harmadszor is követ el valamilyen hibát (egyik "hiba" sem "hatalmas" bűn), de ezt is megbánja.
Tehát Istennek már harmadsz kellene megbocsájtania egy olyan embernek, aki sosem ugyan abba a hibába esik. Akkor ennek az embernek milyen ítéletre kellene "számítania". Mert Te ezt írtad: A rosszabb, az az ítélet, amiről beszélek, hogy ha tovább vétkezik, miután megbocsátottak neki,...akkor jaj neki.
Nem hiszem, hogy Isten számolja, kinek hányszor bocsájtott meg!
Amúgy az eredeti kérdésem az volt, hogy ha valaki élete végén bánja meg bűneit, tehát nem lesz további cselekedete, ami felett ítélkezni lehetne. Tehát megbánta, megbocsájtást nyert, bejutott a Mennybe. Egyszerűen fogalmazva "megúszta", mert róla már nem születhet "rossz" ítélet és büntetés sincs. És a Mennyben nem hiszem, hogy túl sokan gyötrődnének az életükben elkövetett bűneik miatt.
A megbocsátás elengedést jelent, hogy az eddig elkövetett vétkek után nem jár bünti, az el van engedve, nincs róla emlékezés. Viszont ítélet akkoris van (mert az ítélet nem egyenértékű a büntetéssel, az egy folyamatos dolog) ennél több, mert akinek megbocsátottak is, tovább vétkezhet, és azért már büntetés jár, nem elengedés, sőt nagyobb, mintha még mindig tudatlan lenne, ugyanis már tudatában van, hogy Isten neki megbocsátott, kegyelmes, irgalmas és mégsem aszerint cselekszik, hanem visszaél a kegyelemmel, akkor nagyobb a vétke, ebből már nem is nagyon lehet megtérni, mert tudatosan szembe megy Istennel. Krisztus pl. olyan vétkezőnek, akinek elengedték a vétkét azt is mondja, hogy "eredj el, s többé ne vétkezzél, hogy rosszabbul ne legyen dolgod." A rosszabb, az az ítélet, amiről beszélek, hogy ha tovább vétkezik, miután megbocsátottak neki,...akkor jaj neki. Nos, a halál és feltámadás ezt nem teszi semmissé (sőt egyesek csak akkor ismerhetik meg Istent, mert egész életükben nem ismerhették meg), ugyanis Krisztus tanít arról, hogy együttesen támadnak fel különböző korok nemzedékei az ítéletkor (a niniveiek, és az ő nemzedéke), s azoknak, akik vele együtt éltek, és nem ismerték fel őt, nem hallgattak rá, noha közöttük járt-kelt, nehezebb lesz az ítéletkor... Úgy vélem, már önmagában az, hogy valakinek szólt a megtérésre való szó, és felismerte, de ellenállt, még annak is lehet esélye, de annak jobb lesz a dolga, aki - mint a niniveiek -, hallották Jónást és megtértek. Ha megtértek, Isten már nem perel velük azért, amit addig tettek, viszont ítéletre vonja őket is, azaz további tetteik is mérlegre kerülnek, hogy megmaradnak-e Isten törvényében, mégha ezek a tettek csak a feltámadás után lesznek is. Szerintem a feltámadás utáni ítélet nem egy ítélethozás, hanem egy hosszabb élet, akár 100 év is lehet.
"De mi tartsa őket vissza már az elején, hiszen ez az egy mondat mindent "felülbírál": Isten majd megbocsájt!?" - Nem igazán bírál felül, arról beszélek, hogy Isten már "tudatlan" vétkező életében is ítélhet, pl. a jobb latort keresztre feszítették, így elvette a büntetését, ez a jobbik eset. Azoknak viszont jaj, akik nem kapják meg az ítéletüket életük folyamán, nekik rosszabb lesz a dolguk. Isten kegyelmére hivatkozva nem nagyon lehet így kibújni, szerintem, mert Isten a szíveket és a veséket vizsgálja, és kinek-kinek cselekedetei szerint fizet. Szerintem a megtérés csak egy esély, nem pedig "kiúvó" az ítélet alól.
Az tény, hogy rettentő lélekmarcangoló lehet, ha valaki tényleg belátja és megbánja bűneit. Érdekes módon ez a gondolat megnyugvást is ad. Na nem az, hogy jaj de jó, szenvedjen csak. Mert ha már eljutott a bűnbánásig, akkor tényleg bocsánatra méltó, akit ennyire megtör a "bánat". Ugyanakkor ez magában hordozza, hogy végül mégis bűnhődik az elkövetett rosszakért és valahogy helyre áll az ember igazságérzete.
A tisztítóhelyben pedig abszolút nem hiszek, hiszen, ha valaki bejut a Mennybe és megbocsájtás nyer, azt utána nem "égetjük meg"!
A Biblia kimondja, hogy ha megtér valaki (és meg is marad ebben a megjavultságában), akkor semmiféle gonoszságáról, amit korábban cselekedett, nem emlékezik meg az Isten. De pl. a római katolikus teológia úgy keres közvetítő megoldást, hogy ha az illető már egyszer keresztény lett, s utána vétkezett, akkor megtérésével bejutást nyer ugyan a mennybe, csakhogy a tisztítóhelyen (afféle tűzpróbán ill. tisztító szenvedésen) keresztül. Mintha ők nem tudnának mit kezdeni a fenti bibliai elvvel, és módot akarnának találni az általad is említett nehézség áthidalására. Szerintem éppen elég lesz az illetőnek az a szenvedés, amivel (pl. élete végén) ráébred bűnére. Mert akit saját bűnének tudata nem taglóz le, az csak szájjal tér meg, de a szíve ugyanolyan gonosz, mint volt. (Szerintem nincs tisztítóhely sem.)
Na már most ez újabb kérdést vet fel. Ha Isten megbocsájtott a bűnösnek, akkor milyen ítéletet hoz és milyen büntetést szab ki feltámasztáskor, ha már egyszer megbocsájtott?
Nekem személy szerint nem igazán tetszik a gondolat, hogy bárkinek "minden szép és jó" lesz a halál után, csak bánja meg szívből bűneit. Ez alapján tényleg egyenlő mindenki Isten előtt, az is, aki végig "jó" emberként élt és az is, aki csak az utolsó pillanatban.
Ugyanakkor sok "tudatlan" ember ismeri ezt a "befejezést", hogy Isten majd megbocsájt, ha megbánod bűneid. Tehát a bűnöző legyint, ráér majd foglalkozni akkor a kérdéssel, ha itt az idő. És ezzel el is hárított egy akadályt maga elől, ami esetleg vissza tartaná a rossz cselekedetektől. Az más kérdés, hogy a végén csak nagyon kevesek bánják meg tényleg bűneiket. De mi tartsa őket vissza már az elején, hiszen ez az egy mondat mindent "felülbírál": Isten majd megbocsájt!?
Szerintem, annyi biztos, hogy Isten mindenkit feltámasztja és megítéli azt is, aki tudatlanságban, Isten ismerete nélkül élte le az életét és sokat vétkezett, de megbánta, hogy vétkezett..., szerintem annak Isten megbocsát, ha valóban megbánja és az igaz Isten ismeretére jut, akár földi élete vége felé történik is ez a megtérés. Erre van példa az Bibliában, pl. Jézus mellett megfeszített jobb oldali lator, vagy Manassé király, aki nagyon-nagy gazságokat tett (fiait megégette a bálványoknak és hasonló) és csak élete végén tért meg, ismerte meg az igaz Istent. Persze, mindkettőjük életében látszik, hogy a vétkeknek igen súlyos következménye volt már életükben. Tehát az igaz, hogy Isten könyörülő és irgalmas, de ítél is, nem hagyja a bűnöst büntetés nélkül.
Szerintem mennybe kerülés nincs a testi halál után, hanem minden ember a Seolba kerül, és az utolsó ítéletkor feltámad, és Isten megítéli egy férfiú által, akár jót tett, akár gonoszt. (Jelenések könyvének vége felé van, a nagy fehér trón, ami előtt kiadja a hádész (ami a Seol) és a tenger a halottakat)
De tételezzük fel, hogy ez nem előre eltervezett dolog. Bűnben élt és élete végén történik valami, aminek hatására megbánja bűneit, melyeket elkövetett. Akkor Isten egyszerűen csak megbocsájt és mehet az illető a Mennybe?
Nem könnyű egy bűnben leélt élet végén bűnbánatra jutni. Aki ezt előre eltervezi, alkalmasint csak valamiféle bemagolt szavak elszajkózásáig fog jutni, de ezen az Isten átlát. A tapasztalat viszont azt mutatja, hogy saját bűneire az ember általában talál valami mentséget, ürügyet, vagy legalább enyhítő körülményt. Aki pedig ilyen indoklások közepette vétkezik egy életen át, aligha fog a halálos ágyán mindezeket megtagadva szembenézni a valósággal: hogy egy életen át becsapta magát. Inkább meghal kemény szívvel, bűnbánat nélkül, sőt még méltatlankodik is, hogy miért nem élhetett tovább (ugyanazokat cselekedvén, amikben azelőtt tobzódott).
Eléggé tudatlan vagyok a vallás terén, ezért ha butaságot kérdezek, akkor bocsánat érte!
Régóta foglalkoztat egy kérdés. Ha mondjuk életem végén megbánom minden bűnömet őszinte, teljes szívvel, Isten akkor megbocsájt és a Mennybe jutok? Ha ez így van, akkor mi tartaná vissza az embereket attól, hogy egész életükben lopjanak, hazudjanak, stb..., ha a végén "megúszhatják"?
Még egyszer bocsánat, ha nagy butaságot kérdeztem!
"SAJÁT, egyenesnek semmiképpen nem mondható tevékenykedésed miatt állsz most a topictársak célkeresztjében, aminek semmi de semmi köze nincs a Krisztushoz."
Csak most? Mindig!:-)
Semmi köze Krisztushoz? Csak ahhoz van köze..... az Igaz tanításhoz! Csakis ahhoz!!!!
Ez piszkálj a sátánban eltorzult lelketeket. Remekül látszik az itteni társaságon, hogy ez eddig reform tanokat valló topictárs, aki soha senkire egy rossz szót nem mondott, hirtelen gúny és és minden rágalom célkeresztjévé vált, ahogyan elkezdte a katolikus tanokat vallani......
„Hiszen Jézus előre megmondta, hogy az Ő nevéért mindezekben lesz részünk. Ha nem lenne benne részem, akkor sajnos nem Jézust követném.”
Különbséget kell tenni sztem is üldözés és üldözés között.
Mert egész más az a fajta üldözés, amikor a beteg megszökik pl. pszichiátriáról és a személyzet kitartóan üldözi a beteget, hogy elkapják és valahogy gyógyítsák :-), különbözik attól az üldöztetéstől amikor valaki a szeretetet gyakorolja, mindenkinek megbocsát –és mindenkinek jót akar és ezért kerül hátrányos, megkülönböztetett helyzetbe, üldöztetéseket szenvedve el.
A kétfajta üldöztetés között óriási különbség van.
Bizony, ha JÉZUS NEVÉÉRT szenved az ember rágalmazást, üldöztetést, az nagy áldás és öröm.
Azonban te a SAJÁT, egyenesnek semmiképpen nem mondható tevékenykedésed miatt állsz most a topictársak célkeresztjében, aminek semmi de semmi köze nincs a Krisztushoz. Erre sztem ne legyél büszke.
Sem pedig a saját, valós hazugságaid a videós tanúságtételedről (ami mára újságossá változott mega lol) és annak ködösítéseiről
lásd EZT és EZT és előzményeit, de a válaszaimból önmagában is kiderül, hogy bizony jó nagyokat lódítasz itt.....
Aztán még lehetne folytatni számos rágalmaddal, hazugságoddal de minek? Ha egy ilyen alak nem gúnyolódna és rágalmazna akkor bizony nagy bajban lennék. Hiszen Jézus előre megmondta, hogy az Ő nevéért mindezekben lesz részünk. Ha nem lenne benne részem, akkor sajnos nem Jézust követném. Így örülök és csak folytasd, kreálj még hazugságokat rólam, mert ezek csak megerősítenek és igazolnak a hitben!!!!
Igen, azt vettem észre még a régi masinánál, pincében volt (hiába száraz, de akkor is csak pince) bontott dobozos elektróda és nemigen akart ívet fogni, csak ragadt, még kinem "szárítottam" a kandalló fölött.
