A "Lélek" létezését régóta kutatja az emberiség - ahogyan az agyműködésel is ezt teszi. Vajon hol állunk tudományos szinten és mi a vallások álláspontja?
Te. Itt: "Meg itt van ez az áltudományos döntés (nem mai), hogy a pszichiátriát és a pszichológiát kettéválasztották. Aztán mind a kettőt szépen leépítették."
"Én a pszichiátriai és pszichológiai kórképek jelentőségéről írtam, azok következményeiről és a gyógyításukról - néhány szóban. "
Én néha tényleg nem tudom, hogy te mit olvasol ? Ki írt olyant, hogy a pszichológia "hanyatlik"? Én a pszichiátriai és pszichológiai kórképek jelentőségéről írtam, azok következményeiről és a gyógyításukról - néhány szóban. Te tényleg nem értetted meg, vagy csak "macerálni" akarsz ??
Elnézést, hogy "elterelek", de van az agytevékenységnek egy másik érdekes vonulata. Ez pedig az alvás ás az álom. Főként az álom kérdése. Ha van kedvetek hozzá ... vitaindítót most nem én írnék, mert a blökim kis Lelke a 10 órakor szokásos sétára állt - már jelzi nekem !
Tényleg? :-))) Te még mindig csak a klinikumról beszélsz (nem ártana ezt jelezni legközelebb, ha a teljes pszichológiát akarod minősíteni). Másfelől nem látom ebben az infót, amiből arra következtettél, hogy a pszichológia hanyatlik.
Hát - ez nem egy szívderítő eset, annyi bizonyos. De nem a vallásossága taszította ebbe a helyzetbe szegény asszonyt, hanem egy testi megbetegedés. Ami szégyenletes (és sajnos egyre több hasonló esetről hallani), hogy a pap magatartása segítőkészség helyett elutasító volt. Ahogy néha áttekintem belül ezt a mai világot, egyre jobban hiszek a világ végéről szóló jézusi jövendölésnek. (Kivételesen úgy, ahogyan az az Újszövetségben le van írva.)
A meditációt és az imát én nem tartom placebonak. Ugyanis a placebo - ez a lényege - hatás nélküli ! Legfeljebb a beteg hiszi, hogy gyógyszert kapott. A beteg érdekében adjuk, nem a becsapása szándékával, hanem azért, hogy néhány szóba jöhető kórképet kizárjunk a diagnosztizálás során. ha abeteg még jobban is lesz "tőle", az csak puszta haszon. A meditáció és az ima tudatos "rásegítés" a gyógyuláshoz - az én hitem szerint a Lélek "gyógyulását" segíti elő és ezáltal a testi bajok is könnyebben legyőzhetők a beteg részéről.
...., elmondok egy igaz történetet.... Eddig nem meséltem erről, de ez a jelenség egyre jobban szedi úgymond áldozatait a hívők körében is.....
Van egy középkorú hölgy, aki gyermekségétől fogva hívő...volt...., ma is az persze....
Rendszeresen olvassa a bibliát, igevezetőt használ, pünkösdi felekezet tagja..., imádkozik ahogyan szokás, ahogyan kell, ahogyan indítva érzi magát, mint mindenki más keresztény....
3 gyermeket szült, akik időközben felnőttek...
Egyszer a férjét értesítették a hozzátartózói, hogy jöjjön haza a munkahelyéről, mert valami baj történt az asszonnyal....
A férj hívő volt, de otthagyta az egyházat évekkel azelőtt az eset előtt....
Hazatérve szembesült a " bajjal".....
Az asszony a fürdőszobába zárkózott, a működő mosógépet tusolta és kiáltotta, hogy megtisztítja isten oltárát, persze leégett... a mosógép...
Amikor a férj beszólt neki, hogy nyissa ki az ajtót, akkor az asszony megkérdezte, hogy ki az, a férjed vagyok volt a válasz!
Csak Jézusnak nyitok ajtót, mondta határozottan...
A férj se volt rest, mondta, ő a Jézus..., na akkor kinyílt az ajtó...
A feleségnek zavaros volt a tekintete... és kijelentette, hogy ő teherbe esett és szíve alatt hordja a kis Jézust....
Érted a történetet?
Később kiderült, hogy az asszony ugyan mélyen vallásos, de középsúlyos fűlgyulladása volt, hangokat hallott, amit isteni sugallatnak vélt a saját képzelőerejével egy kis világot teremtett magának, persze volt ott depresszió, és lelkizavar rendesen... A psziciátrián nagyon beijedt...
A férj adott neki időnként nyugtatókat, kivizsgálásokra vitte, ahol kiderült a fülgyulladása is..., hároman fogták le, hogy kikaparják a bekövesedett zsiradékot, mert valamiért nagyon keskeny a hallójárata és időnként ki kellett volna mosatnia!
A középkorban kivégezték volna?
Egyháza nem tudom hogyan fogadta, de sokáig idegenkedtek tőle, még a lelkésze is..., hátha a sátán szállta volna meg?
Nem álltak mellé, csak a férje!
Azóta jól vannak, jár tovább a gyülekezetbe...., bizonyára rájött, hogy kire számíthat igazán, de elszakadni nem tudna onnan!
Megpróbálom érzékeltetni milyen különbségek vannak a kettő között - így talán érthetőbb lesz az egész.
A pszichiátriai betegségekben (paranoia, skizofrénia ,... és társai) a beteg teljes életvitele omlik össze és mivel a therápia még mindig "gyerekcipőben" jár, ezért kétséges a teljes gyógyulás is. Ezek e l m e b e t e g s é g e k - míg a pszichológiai kórképekben (szorongás, depresszió... és társai) a beteg lényegesen könnyebben gyógyítható (akár gyógyszer segítségével, akár "egyszerű" pszichotherápiával - és egyáltalán nem biztos, hogy a gyógyítása közben pl. munkaképtelenné válik !
No látod, ez nagyban különbözhet. Én semmiféle gyötrelemtől nem félek a modern világban, megtapasztaltam már hosszan tartó, rendkívüli fájdalmakat is. De abban is örülök, hogy élek! A fájdalom az élet! Bizony, van egy olyan hatása a fájdalomnak, hogy elveszti az ember a józan ítélőképességét, de utólag mindig örül, hogy nem halt bele, hogy végigszenvedte. A halálfélelmem nekem ösztönösen magától a haláltól van.
Jézus gyógyító csodáira - szerintem akkor és ott azért volt szükség, hogy Jézus előbb bizonyosságot adjon az embereknek, - hogy a későbbi idők csodanélküliségében is legyen "fogódzkodó" a hívők számára. Másik dolog, hogy önmaga és tanításai hiteléül is szolgáltak a csodák. A mai modern világ "lélek-nélkülisége" már csak azt hagyta részünkre, hogy magunkra (és akinek van, az a hitére) támaszkodva vizsgáljuk az agytevékenységet (jobb híján). Nekem is volt halálfélelmem és nem kívánom senkinek. Sajnos olyankor a hit sem segít. (Inkább egy rendes adag Rivotril).
Teljes mértékben egyetértek. Mindenesetre a leírtak szerinti halálközeli élmények az illetők további életére nézve - úgy tűnik - pozitívan hatottak. Más dolog (és ezekről nem írnak !!), hogy hány olyan van, akinél az "élmény" után maradandó agykárosodás történt és a további életére ez igencsak rányomja a bélyegét.
Már levették a hozzászólásomat. Szerintem egy ilyen szöveg a betegek lélektelen becsapása és mint ilyen az adott Fórum hitelét rontja. Én csak jót akartam, amikor rádörrentem erre a szövegre. Sajnálom.
Nekem volt halálfélelmem...., hívő létemre.... Nem a haláltól fél az ember, mert az egyféle végső nyugalomnak számít, nem a halál bántja a testet, hanem a fájdalom, a gyötrelem a szenvedés, hogy nem úgy működnek a dolgok, mint ahogy kellene!
A halálközeli élmények nagyban függenek a lelkiállapottól, attól, hogy az életben mennyire meghatározó volt az a képzelőerő, ami szellemét a hétköznapokban is kitöltötte...., ha ez a vallási képződmény, akkor attól lesz úgymond mennyei látomás, ha nem, akkor egy általános jellemző tünet!
Ha a bibliát, így Jézus szavaira adunk, akkor senki nem jöhet vissza a halálból...., ám érdekes, hogy maga Jézus is Lázár feltámasztásánál asszisztált, mivel Isten akarata szerint történtek a dolgok..., vagyis egyféle bizonyság volt a csoda és nem arra ment a játék, hogy Jézus képességeit mutassa be!
Tetszhalottak valójában nem halnak meg..., nem úgy halnak meg...., hogy a végleges testi, agyi károsodás visszafordíthatatlanul elkezdődjön.....
Halál és halál között óriási különbségek vannak. Bár mindegyik annyit jelentene, hogy egyik pillanatról a másikra jobblétre szenderülünk. A halál sajnos nem "elalvás" (többnyire).
Ez kétségtelen - mindenki elismeri, hogy a hit és akarat a gyógyulást jelentősen elősegítik. De bármennyire is így van, nem szabadna olyan dolgokat elfogadni az Egyháznak, amiről vagy már kiderült, hogy mi a magyarázata, vagy bebizonyították, hogy képtelenség az eredetisége (torinói lepel). A placebót pedig (már ami a "tablettás" formátumot illeti nem gyógyító céllal, hanem differenciáldiagnosztikai céllal adják (magyarul, bizonyos tünetek eredetének kiderítése érdekében). Placebó, mint "gyógyszer" nem létezik, hiszen az a beteg nyilvánvaló becsapása lenne, többnyire komoly következményekkel.
