Keresés

Tegyük fel az i-re a pontot...

Általában a Lagrange függvényben a potenciális energia mint valamiféle külső adottság jelenik meg, a vizsgált rendszer visszahatása nélkül.

L = v² m/2 - m g h

De ez nem feltétlenül szükséges, legyünk egy kicsit smartino.

Adott két tömegpont, amiket klasszikus (de ideális) rúgó köt össze.

L = v₁² m₁/2 + v₂² m₂/2 - k ( r₁ - r₂ )²

Na ez már döfi!

Mert így elkezdhetjük vizsgálni két (különböző frekvenciájú) hullám kölcsönhatását.

Legyen két különböző frekvenciájú szinusz hullám.

Ilyet bármikor előállíthatok, például a hangkártyával a füles kimeneten.

a₁ sin( ω₁t ) + a₂ sin( ω₂t )

Lineáris szuperpozíció. Nem tűnik úgy, hogy hatással lennének egymásra.

Na most hova tegyem a két hullám közötti potenciális energiát jelképező rugalmas tagot?

 Ez a pozíció most még nem valami szuper. :(

"A fizika -1. főtétele az információ-megmaradás,..."

Nem, a fizika elsötétele a részecske megmaradás (ami az elemi töltések megmaradása következménye).

Az elektron egy kis mágneses dipólus.

Ugyanmár! Az elektronnak "pontszerü" elemi elektromos töltése van.

A saját mágneses és elektromos tere nem hat rá, mert az nem külső tér. Külső tér tud csak rá hatni.

Ne legyen külső hatás. Csak mozgás.

Sőt, ne is az elektron mozogjon.

Egyszerűen elszáguldok mellette...

(Csak az a baj, hogy a próbatöltés kisebb kellene legyen. Megette a fene.)

A spin irányát nem tudod pontosan, legfeljebb a vetületének irányát.

Viszont a sajátvektorok esetén mindig határozott eredményt kapunk. Csak semmi bizonytalankodás.

A spin irányát nem tudod pontosan, legfeljebb a vetületének irányát.

A saját mágneses és elektromos tere nem hat rá, mert az nem külső tér. Külső tér tud csak rá hatni.

Az elektron egy kis mágneses dipólus.

Mozogjon mondjuk az északi pólus irányában.

Na most kellene az elektrosztatikus és mágneses erővonalakat felrajzolni,

aztán hasson rá a Faraday-tenzor.

Az elektrosztatikus mező könnyen számolható, és viszonylag könnyen transzformálható is.

A mágneses erővonalakat nem tudom kiszámolni. Erre valamilyen közelítő modellt kellene alkotni.

Mondjuk egy csövön kijön Φ mágneses fluxus...

(Aztán nem tudom, hogy a térben hogyan rendeződik el. Egyelőre ötletem sincs, hogy a fluxusfolyadékra milyen folytonossági egyenletet lehetne felírni. Majd nézelődök magneto-hidrodinamika témában.)

Miért? Hogyan gondoltad?

A múltkori Landau link a spin mozgásáról szólt.

De külső mágneses mezőben.

Azt a képletet egyébként ismertem. Időfejlesztő e^iωt

De hát Laplace démon nem létezik!

A fizika -1. főtétele az információ-megmaradás,

vagyis a megkülönböztethető állapotok megkülönböztethetőek maradnak.

(Ortogonálisak.)

spinor

H = c P = ihc ∂_x

szaszg+++, mit szólsz ehhez:

>Egyrészt mert a hely és a sebesség nem mérhető egyszerre.

>Másrészt mert csak véges pontossággal tudunk mérni egyébként is.

Elhelyezek benne szavakat:

>Egyrészt mert a hely és a sebesség elméletileg nem mérhető egyszerre.

>Másrészt mert csak véges pontossággal tudunk gyakorlatilag mérni egyébként is.

>Nekem sem tetszik, de értékelem ezt a matematikai csűrést-csavarást.

#Erre majd válaszolok, most nincs több időm.

>A múltkori Landau link...

#A múltkori Landau link a spin mozgásáról szólt.

Azért mező (akár spinor, bispinor, skalár, vektor, vagy tenzor, mindegy), mert a téridő egyes helyein valamilyen értéket felvesz.

(Nálad nem jók a dolgok...)

Ez csak egy körvonalazó válasz. Engem a részletek, pontos okok érdekelnek.

>a részecskéknek sem a helye, sem a sebessége nem határozható meg pontosan.

#Na jó, de miért??? Elméleti vagy gyakorlati ennek a mélyebb oka??

Azért csak elsikkadt, úgyhogy felteszem újra a kérdést:

>végtelen pontos méréseket nem tudunk feltételezni a pontszerű elemi részecskéknél!

#Jó, legyen így, és ez volt a kérdésem:   Ennek elméleti vagy gyakorlati oka van szerinted?

"Aztán felírta a hatásintegrált φ' szerint

dx ∂φ/∂x

és ez már nem lett mértékinvariáns.

Viszont hozzákapcsolta a négyespotenciált,

aminek a transzformációs szabálya:

A'_μ = A_μ - (1/e) ∂θ(x)/∂x_μ"

Ne haragudj, de ez nagy marhaság!

Hogy el ne sikkadjon:

Elöször az anyagról irom le a feltevésemet. A világmindenségünk négyféle oszthatatlan részecskékböl áll, az elektronból, a pozitronból, a protonból és az eltonból. Ezek a részecskék kétféle megmaradó elemi töltést hordoznak:

elektron:{ -e, -g∙m_e},  pozitron:{ +e, +g∙m_e},    protron:{ +e, +g∙m_P},  elton:{ -e, -g∙m_P}; az elemi gravitációs töltésekböl fenomenologikusan következik, hogy az elemi tömegek aránya, m_P/m_e =1 836, az egyetemes gravitációs állandó meg G = g²/4π.

A két elemi töltés aránya: e/gm_P = 0.966∙10⁺²¹, tehát az elektromágnesesség sokkal erösebb, mint a gravitáció.

Az elsö elemi töltések okozzák az elektromágnesességet, a másodikok a gravitációt.  Az elemi töltések által okozott mezök c-vel terjednek és nem-konzervatív mezök, tehát a részecskék energiája folytonotosan változik. Az energia nem kvantált.

Fogott egy komplex mezőt, ami:

φ = φ₁ + i φ₂

φ^* = φ₁ - i φ₂

Erre a hatásintegrál:

∫φ*φ dx

(Utálom, amikor az elején van a dx.)

Ezek után mindenütt megtekerte a mezőt ugyanolyan fázissal:

φ' = φ e^iθ

φ^*' = φ^* e^-iθ

A szorzatnál a fázis kiesik: e^iθ e^-iθ = 1

Utána úgy döntött, hogy a fázis legyen helyfüggő:

φ' = φ e^iθ(x)

φ^*' = φ e^-iθ(x)

Aztán felírta a hatásintegrált φ' szerint

dx ∂φ/∂x

és ez már nem lett mértékinvariáns.

Viszont hozzákapcsolta a négyespotenciált,

aminek a transzformációs szabálya:

A'_μ = A_μ - (1/e) ∂θ(x)/∂x_μ

De hát Laplace démon nem létezik!

Ti mindig az eddig megtanulthoz próbáljátok az új fizikát hozzápattintani, de az  atomisztikus fizikáról eddig édes keveset tanultatok.

Legyen akkor az orákulum, vagy a Laplace-daemon.

A részecseknek nincs esze, vagy tudata!

a részecskéknek sem a helye, sem a sebessége nem hatátozható meg pontosan

Mi nem tudjuk megmérni.

Egyrészt mert a hely és a sebesség nem mérhető egyszerre.

Másrészt mert csak véges pontossággal tudunk mérni egyébként is.

De azért a részecske tudja a saját helyét, vagy nem?

nem igazán tetszik úgy

Nekem sem tetszik, de értékelem ezt a matematikai csűrést-csavarást.

Hullámokkal kellene leírni az anyagot (mozőt). Persze ez is hullám leírás.

Mégis valami hiányérzetem van.

Egy hullám hogyan hat kölcsön önmagával?

(A fény átmegy a fényen, de az elektron visszapattan az elektronról.)

Ja meg ott van az elektron spin (mágneses momentum).

A múltkori Landau link...

Nem arra lettem volna kíváncsi, hogy a töltés hogyan mozog mágneses mezőben.

Hanem az elektron spin hogyan transzformálódik mozgás közben.

(Persze ehhez ki kellene tudni számolnom egy dipólus erővonalait, például egy rúdmágnesét.)

Miért beszélsz "töltött részecske mezöröl"? A részecskéket spinorok írják le, ezek nem mezök, csak valószinüségsürüseget adnak ki.

Nálam a kölcsönhatást leíró tag összekapcsolja az elemi töltéseket a mezökkel.

A kvantum gravitáció abben éli ki magát hogy kvantált (elemi és megmaradó) töltések léteznek.

Mind a két alapvetö mezö (az elektromágneses és a gravitációs mezö) nálam négyes vektor mezö!!!!!!!!

"Dirac egyenletében már láttam olyat."

Lehet, de nálam azért lép fel mert a részecskéknek sem a helye, sem a sebessége nem hatátozható meg pontosan. (Ez válasz szabikunak is.)

Véges tartományon belül mozog, tehát annak megfelelő.

És mi szerint, meg hogyan??

(A 1311 ne sikkadjon el!)

Láttam, néztem, ha arra a kézi jegyzetre gondolsz, ami kicsit lentebb van.

>Összekapcsolta a töltött részecske mezőt az elektromágneses mezővel.

#Nekem az az összekapcsolás nem igazán tetszik úgy... Összezagyvál bizonyos dolgokat, valamint nem megfelelően és nem onnan mutatja be, ahonnan szerkezetileg logikusabb volna.

>Ebbe a gravitációs vektorpotenciál is beleérthető, ami alkalmazkodik a tér görbületéhez.

#Nem. Nincs ilyesféle kvantum gravitáció. Összeférhetetlenség van. Nem csak a nyugvó tömeg gravitál...

>Szóval a tér görbülete összefügg a vektorpotenciállal.

#Egészen más értelemben igaz ez a kijelentés, de nem úgy ahogyan most te itt gondolod.