Amit Kóka kapott/kap a jobboldali sajtótól, az nulla ahhoz képest, amit Fodor kapott.
Kunczénak óriási érdemei vannak. Ugyanakkor részes mindazokban a súlyos hibákban, amelyek az SZDSZ politikáját jellemezték, különösen 2002 óta.
Nem igaz, hogy Fodor és támogatói a "gazdaságorientált pragmatizmust" vetnék el - elvetnék viszont a megalapozatlan sikerpropagandát, a handabandázás "pragmatizmusát".
Egyszerűen nem igaz az a beállítás, hogy Kóka - úgymond - taszítja a választókat. Nincs ugyanis jelentős különbséga két jelölt megítélése között a közvéleményben, annak ellenére, hogy Kóka ellen évek óta uszul a jobboldali sajtó, sokszor népszerűtlen reformokat kellett meghoznia, míg ellenben Fodort az ellenzék nem győzi dícsérni és a reformok ügyében sem nyitott nagyon frontot.
Göncz Kinga (48) külügyér mutatója stagnált, ezzel a dobog alsó fokán áll, míg az arról épp lecsúszó Sólyom László (46) államfőé egy százalékpontot emelkedett. Figyelemre méltó Gráf József (45) előretörése, a lajstromban ötödik agrárminiszter indexe 4 százalékpontot emelkedett. Megítélésének pozitívuma, hogy az általa felügyelt szektort ismerők az átlagosnál is kedvezőbb véleménnyel vannak róla: az agráriumban foglalkoztatottak körében 51 százalékot ért el. A népszerűségi listán hatodik Kuncze Gábor (43) hamarosan leköszönő SZDSZ-elnök mutatója 1, az őt követő Kiss Péter (42) szociális és munkaügyi miniszter indexe 2 százalékpontot emelkedett. Orbán Viktor (41), a Fidesz elnöke a lajstrom nyolcadik helyezettje, frakcióvezetője, Navracsics Tibor (40) pedig a tizenegyedik, mindkettejük indexe 2 százalékpontot romlott. Kilencedik az SZDSZ-elnökségre aspiráló Fodor Gábor (41), ellenfele, Kóka János (37) gazdasági miniszter pedig a tizenhatodik, mindkettejük mutatója 1 százalékponttal nőtt. Az MSZP-elnökségtől megvált Hiller István (35) a tizennyolcadik, egy százalékpontot javítva indexén, Gyurcsány Ferenc (34) a tizenkilencedik, januárhoz képest egy százalékponttal csökkent a népszerűsége. http://www.napi.hu/default.asp?cCenter=article.asp&nID=325525
Azért mégiscsak Kuncze alatt csökkent le majd 20 %-kal a szadi támogatottsága, vagy rosszul tudom?
Ez látszólag igaz, ha 1994-től nézed a dolgokat. Csakhogy sokan elfelejtik, hogy amikor Kuncze az SZDSZ "arca" lett 1993-ban, akkor az SZDSZ támogatottsága bizony korántsem volt 20% körüli és ezt bizony Kuncze tornászta fel oda.
Neki az volt a koncepciója, hogy a hagyományos értelmiségi támogatókon kívül az SZDSZ-nek új rétegeket kell megnyernie, ez sokáig sikeres volt, egy idő után, sok ok miatt, a koalíció miatt, Kuncze elfáradása miatt, meg nem.
Fodor támogatói ezt a gazdaságorientált pragmatizmust vetnék el és hajítanák ki az ablakon, ahelyett, hogy dinamizálnák, hatékonyabbá tennék. Csakhogy ez az út nem a 20%-hoz vezet (ez ugyanis bizony a Kuncze-vonal érdeme volt és nem elsősorban az értelmiségi támogatóké), hanem az értelmiségi kispárti léthez, és valószínűleg a Parlamenten kívüli léthez.
DR. SZABÓ IVÁN (MDF): Elnök Úr! Kedves Képviselõtársaim! A Magyar Demokrata Fórum a kormány elsõ félévi munkáját a múlt hét végén kétnapos frakcióülésén értékelte, és errõl nyilatkozatot tett, így ezzel kapcsolatban azon túlmenõen nem kívánok álláspontot kifejteni. Akik nem olvasták volna, azoknak annyit elmondhatok, hogy ez némileg eltér attól az értékeléstõl, amit most a miniszterelnök úrtól hallottunk.
Azonban a kormányzati munkában nem tapasztalunk egyenszilárdságot, és most egy olyan rendkívüli ügyben szeretnék szólni, amely, azt hiszem, feltétlenül említést érdemel - s erre nem volt hamarabb mód a téli szünet miatt. Ez pedig az utóbbi idõben a magyar kultúra helyzetével kapcsolatosan történt, rendkívül sajnálatos eseménysorozat, amely, azt hiszem, nemcsak az ellenzéki pártok, de a szocialista párt keretében is elég sok nyugtalanságot és elégedetlenséget váltott ki.
Fodor Gábor mûvelõdési és közoktatási miniszter úr január 14-én A kulturális kormányzat elvei és teendõi címû deklarációban a következõket írta: "Az állam nem tehet különbséget, nem érvényesíthet preferenciákat sem a különféle stílusok, különféle esztétikai megközelítések, sem a kultúrateremtés és -közvetítés szereplõi között, másrészt a kultúra szabadsága egyaránt jelenti a tudomány, a mûvészet és a sajtó szabadságának törvényes garanciáit, a közösségek és civil társadalmi mozgalmak teljes autonómiáját, valamint a fogyasztói döntések szabadságának sérthetetlenségét."
Ezeknek az alapelveknek a tükrében röviden tizenkét olyan eseményt szeretnék felsorolni, amely a szavak és a tettek között alapvetõ eltérést tükröz:
Drasztikus politikai tisztogatás történt a minisztérium helyettes államtitkári, fõosztályvezetõi, osztályvezetõi karában, és valamennyi olyan szaktisztviselõ sorában, akik másként gondolkodtak, mint amit a miniszter úr személyesen képvisel.
A miniszter úr ultimátumot adott a Nemzeti Színház vezetõinek a színház mûködése és tartalmi munkája megváltoztatásának dolgában, és ez közvetve meglehetõsen tragikus események kiváltójává is vált.
A tárca helyettes államtitkára egészen példátlan módon megfenyegette a Nemzeti Filharmónia igazgatóját, amiért az meghosszabbította Kobajasi Ken-Icsiró karmesteri szerzõdését. Azt hiszem, ilyen példára az elmúlt évtizedekben már nem volt példa.
Botránnyá változtatta a Magyar Kultúra Napján a négyéves rekonstrukció alapján avatásra kész Mûcsarnok nyitóünnepségét Keserû igazgató menesztésével. A lépés ellen a magyar értelmiség és a szakmai szervezetek egész sora tiltakozott, akikrõl a legkevésbé lehet azt állítani, hogy a jelenlegi ellenzék soraiba vagy vonzáskörébe tartoznak.
Tárgyalásainál és döntéshozatalainál a tárca sorozatosan negligálja a szakmai és társadalmi érdekvédelmi szervezeteket, rendre elmulasztva a kötelezõ egyeztetéseket. Emiatt Vadász János, a KKDSZ elnöke kénytelen volt már külön levélben is fordulni a miniszterelnök úrhoz.
A tárca nyolchónapos mûködése alatt egyetlen törvényt sem terjesztett a parlament elé - az már szinte természetes, hogy a médiatörvény csúszik, de a múzeumi, a könyvtárosi, a levéltárosi, a közmûvelõdési törvény is késik, és tervbe sem vette a kulturális intézményrendszer védelmérõl szóló törvény megalkotását, pedig enélkül az államháztartási törvény támadása kivédhetetlen lesz a tárca számára.
Egészen megdöbbentõ módon államigazgatási felügyelet alá kívánja vonni a legnagyobb kulturális alapítványt, az Alkotómûvészeti Alapítványt.
Megvonta a Történelmi Filmalapítvány 1995-ös költségvetési támogatását, ellehetetlenítve annak történelemfeltáró szerepét.
Mûvelõdéspolitikai fõosztályt hoztak létre, holott az elmúlt években már a "kultúrpolitika", "mûvelõdéspolitika" szó használata is tilos volt.
Visszahívta a külföldön mûködõ magyar kulturális intézetek vezetõinek felét, viszont ennek fejében egy nagy rekonstrukciót végzett nagy design-nal a minisztériumban.
Tisztelt Miniszterelnök Úr! A kormányzati munkáról az elõbb elmondottak mérlegelésénél azt hiszem, ezeket a rendkívüli tényeket is majd külön-külön mérlegre kell tenni, de rendkívül indokoltnak tartottuk, hogy ezeket a problémákat az ország nyilvánossága elé tárjuk napirend elõtti felszólalás keretében. (Taps a jobb oldalon.)
Hiszen "Fodor és csapata" döntött úgy, hogy a D209-es miniszterelnök maradhat, hogy a párt beszáll a megalapozatlan osztogatásba, ők dumáltak megállíthatatlanul az adócsökkentésről még akkor is, amikor már mindenki (mindenki, az is, aki hirdette !) tudta, hogy képtelenség, s Fodor és csapata dicsérte meg, tüntette ki Gergényit.
S "Fodornak és csapatának" vált szokásává a tőlük eltérő nézeteket vallóknak kilépést, a Fideszbe való visszatérést javasolni.
És még folytathatnám, de ennyi is elég annak belátására, hogy valóban "Fodor és csapata" ártott az SZDSZ-nek...
Hozzá kell tenni, hogy nem a munkaintenzitásáról volt híres, és azért még emlékszem a szabályos primitív bosszúhadjáratra, ami minisztersége alatt a "nemzeti" értelmiség ellen folyt. Ha csak egy kevés gesztust tesz a másik oldalnak, csillapodott volna ez az őrült ingamozgás.
Azzal együtt, hogy nem értek veled egyet a koalíció kérdésében - szerintem ez egy természetes koalíció, az MSZP és az SZDSZ ugyan nagyon más párt, de hasonló fogalmakat használ, közös nyelven beszél -, szeretnélek emlékeztetni arra, hogy Fodor Gábor már nagyon régen a pártellenzék szimbolikus alakja is, és a döntések jó része az ő ellenszavazatával és egyet nem értésével született. Most próbálod belemosni őt az 1996 óta elveszített szavazatokért való felelősségbe. Ez nem tisztességes.
Mondjuk a választókerületéért (ahol az mszp 3x léptette vissza ellene első körben győztes jelöltjét!) is tehetett volna valamit az elmúlt 17 év alatt! De ha ennyit dolgozott a pártjáért, érthető, hogy a választóira már nem maradt sem ideje, sem energiája!
96-ban nem léptünk ki a szocik mellől és ez okozta népszeűség vesztésünket. Sajnos. Ebben az ÜT is rendesen benne volt, aminek aktív tagja volt Fodor is és ő mindig a koalició mellett foglalt állást egyértelműen. Fodor végig a teljes időszak alatt az SZDSZ felső vezetésének tagjaként, minden vezetés által elkövetett lépésért hasonlóan felelős. Akit az akkori hibákért nem lehet okolni, az Kóka. Ha a pártelnökök inteligenciája, szimpatikusságga, alkalmassága döntené el a választásokat, akkor Kuncze mellett, simán mi lettünk volna a legnagyobb párt. :-)
Ha az elnök személyénél a legfontosabb kritérium, hogy tömegek számára legyen szimpatikus, hogy megnyerő legyen, hogy meghallgassák, ha megszólal, akkor Fodornak és Kókának még labdába rugni sem lenne lehetősége Kunczéhoz képest.
Ezt írod Kunczéról: "Ez az ember reggel 6-kor kelt és hajnalig járat az országot, hogy építse a támogatottságunkat."
Sajnos meg kell mondanom, hogy ez nem érv. Mint tudjuk ugyanis, a pokol tornáca is jó szándékkal van kikövezve.
Nem elég látástól vakulásig dolgozni, eredmény eléréséhez jól is kell dolgozni.
Egyébként nem vagyok meggyőződve arról, hogy az a jó pártelnök, aki végigkulizza az országot. Sokkal eredményesebbnek tűnik, ha a pártelnök olyan emblematikus figura, aki vonzza a támogatókat, szimpatizánsokat. Legalábbis ez utóbbi vonás nélkül nem megy. Szvsz Kunczéból ez a vonás hiányzott, Kóka pedig már egyenesen taszító.
Igaz. Fodor ott volt. A FIDESZ-ben. Ahogyan azt állandóan hangsúlyozza. Közben elfelejti, hogy 90-ben Kóka még csak 17 éves volt. Szerinted akkor csak azok lehetnek pártvezetők, akik a rendszerváltásban résztvettek?
Persze, régi jó szoci felfogás: várjuk meg, míg kihalnak az öreg partizánok!
Vannak felmérések és kidolgozott levezetések erről.
Mutasd be őket, ha vannak. Különös tekintettel az 1994 és 1998 közötti közvéleménykutatási adatokra és azok változásaira; összefüggésére az első MSZP-SZDSZ-ciklus idején lezajlott eseményekkel. Például a Tocsik-üggyel.
